Versszöveg - lánc (fórumjáték)
Kegyetlenül lezárom
De várd,
De akard a végső rabságot,
Minden öröm és élet tetejét.
A türelmet,
Akarom,
Üzenem.
Tavaszi szél még jobban megcibálja itt a fákat,
s mi megmaradt: emléke a régi nyárnak,
az a kevés is mind, mind lepereg..
Erdélyi fák között, én nem tudom
miért, de kétszer hullanak a falevelek...
Vass Albert
Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.
Gazdag Erzsi
Még kér a nép,
most adjatok neki! Petőfi
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Petőfi
Az éj gyertyái leégtek, s a reggel
ugrásra készen áll a hegytetőn.
Indulok élni. Maradnom: halál.
Shakespeare
Itt a nyilam mibe lőjem?
Királyi szék áll előttem
Belelövöm bársonyába,hogy
Csak úgy porzik kínjába'
Petőfi
Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.
Petőfi
De orgyilkos kéz ejti el
A vérért lihegőt,
S halálveszélytől menti meg
A vétkes ifju nőt.
(Vörösmarty Mihály)
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Bódás János
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
/Nagy László/
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul,
S aggulok éhes szerelemmel.
/Ady Endre)
Az aranynapban zöld rácsok mögött
Az apró halmokon százszín virágok,
Élt három évet, egy napot, ötöt,
Ezt hirdetik a bádog fölírások.
/Juhász Gyula/
Te vagy a nap, én az éjjel,
Teljes teli sötétséggel.
Ha szívünk összeolvadna,
Rám be szép hajnal hasadna.
(Petőfi Sándor)
Ganges mentén csöndben és magányban
Egy bölcs királyfi hangja éjbe ment
S a Genezáret partján holdas árnyban
Szavak köszöntötték a végtelent Juhász Gyula
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
- Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."
/Goethe/ Így könnyebb a folytatás/
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
/Goethe/
Tudjátok-e, mit énekel
a csobogó kis patak?
„Gyertek, igyatok vizemből,
szomjas madarak!”
/Zelk Zoltán/
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
/Ady Endre /
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
/József Attila/
E sekély korban bús - tragikus arccal
vallom,hogy nagy vagy,s mindig tudom
a kávéházban és a villamosban,
a lármás körúton...
Kosztolányi
Nem ért engem a világ!
Nem fér a fejembe,
Egy embernek éneke,
Hogy lehet kétféle!
(Petőfi Sándor)
(Kedves J. Anna ez a játék, a címében is benne van, Versszöveg - LÁNC! Kérlek olvasd el az első hozzászólásomban a játékszabályokat.)
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dúlásban.
/Ady Endre/
Ma
nem
mostam
lábat.
Ma nem mostam lábat.
Tegnap
sem
mostam
lábat.
Tegnap sem mostam lábat.
De hát
nem is olyan
sokat
megyünk mi
agglegények
nők után,
hogy
minden nap lábat kellene mosni.
(Ladányi Mihály)
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
Csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,..
/Wass Albert/
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
/Juhász Gyula/
E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém!Enyém! Juhász Gyula
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
/Petőfi Sándor/
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.
/Józef Attila/
Részvétből, szánalomból
Villámot vett elé.
Az árva tölgyre sújtá
S az porrá égeté.
/Petőfi Sándor/