Versszöveg - lánc (fórumjáték)
Keskeny út,
Széles út,
Kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra megtalálsz.
Weöres Sándor
El-elnézlek,ti hontalan fenyők,
Ti erdő-testből kitépett tagok.
Hányan mondhatják el ma veletek:
Ó én is,én is hontalan vagyok!
Reményik Sándor
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Petőfi Sándor
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnét jöttem;
szél hozott és szél visz el,
minek kérdjem, mért visz el?
/Szabó Lőrinc/
Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,
Szabó Lőrinc
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány...
/Arany János/
Lámpám, öreg bútor, szelíd és furcsa törpe,
Ki nappal elhagyatva válladra ejted árván
Porcelán süveged, s tunyán, tűnődve vársz rám,
Míg este megjövök: halkan és meggyötörve
/Tóth Árpád/
"...Sár voltam, mostan zuzmara.
Nem jössz haza? Nem jössz haza?
Hallod, rámszólnak: Kire vár?
már ezer éve itten áll!..."
Zelk Zoltán: Sirály
S tudok lemondani… oly édes-nyugodtan
hajtom le fejemet síri nyoszolyámra,
édes a lemondás: a halottak arcán
oly szépen mosolyog az öröklét álma.
Mint a kalász ha szép sárgára válik,
levágja a kaszás villogó pengéje:
éppen úgy az ember küzd a haláláig,
azután szétfesel, elillan az élte.
Kosztolányi Dezső
Nem mesél már kályhádban a tűz,
barkát zizzent szellőcskén a fűz,
álmos dongó virágport kutat,
harmat csókol hajnali utat.
Felhő és nap játékát játssza,
kabát és ing civódik váltva.
S mert a szél néha még füttyös is,
tudhatod, megjött az április.
.
Gergely István,
"...Minden nedves, minden nehéz.
A nyomor országairól
térképet rajzol a penész.
S amott a kopár réteken
rongyok a rongyos füveken
s papír. Hogy' mászna! Mocorog
s indulni erőtlen…
József Attila: Külvárosi éj
Gond s munka közt s játékból menekülve
odaszököm... Luc suttog át a csöndön,
ledőlök az illatos, puha fűbe,
s verebekkel s lepkével kergetőzöm:
Adam Mickiewicz
"...Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg..."
Móra Ferenc: Zengő ABC
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod...
/Laren Dorr/
"...Tanulsága is van ennek a mesének,
elmondom miről szól ez a rövid ének:
– Unalmában bárki hatalomra törhet,
de ha mást nem szolgál, életére törnek!
Ne hidd, hogy különb vagy, mint kit megalázol,
és, ha nincs igazad, a tömeg legázol!"
Aranyosi Ervin: Csúcsra törő róka
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
József Attila
"...Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?.."
Aranyosi Ervin: A szívek szabója
Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak...
/Dsida Jenő/
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
József Attila
" Tél, tél, zúg a szél
Havat kavar kint a szél
Éjek éjén
Erdők mélyén
Őzike tib-láb
Jaj, hogy fél.
Ágak durrognak,
Vad árnyékok forognak.
Holdas hegy élen
Farkas üvölt kevélyen."
CSANÁDI IMRE:
Farkas üvölt
Néhány nap óta beton-terraszom
lapján ezüstös ábrákat lelek.
Esős idő járt. Nézem: csiga-nyom,
kacskaringózó, különös jelek.
Ezüstjük sokszor estig megmarad.
Mi bíztatgatja ezt a hű csigát,
mely minden éjjel házunkig halad
s betonra írja ákombákomát?
Áprily Lajos: Csiga-nyom
Az igaz mese a valóság álma.
Hold dajkája, majd napkelte szíveden,
ha hajnal jön, az ébredő világgal,
madárhangokkal, fény-ékszereivel,
s kezéből máris gyöngy gurul az égre,
ezüst vizekben megfürdet aranyat,
s szívet dobbantó gyönyörű varázslat
az ég felé visz földi csillagokat.
Azt a mesét tisztelem, melyben Jóság,
de felfegyverzett, - ne legyen védtelen!,
s mélyében is mutassa a világot, -
ne csupán csak azt, ami a felszínen!
_
Lelkes Miklós
Tündérországban csak híre sincs a télnek,
Ott örökös tavasz pompájában élnek;
S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,
Örökös hajnalnak játszik pirossága.
Petőfi Sándor
:)
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt...
/Kosztolányi Dezső/
Mi csattog, mi zokog a fán?
Óh, a mámoros csalogány!
Csek, csek, csek, csek, tiri! - dala
az éjfél zengő bánata.
Hős tüske-dal! S az odafent?
A hars pacsirta dala cseng:
veri az égi kapukat
s amíg csak zeng, nem kél a nap.
És most...Hallod? Hallod a szép-
torkú vörösbegy énekét?
S most...Új hang szól: a kakukk az!
Kakukk! üdvözlégy, víg tavasz!
Kakukk! üdvözlégy, víg tavasz!
John Lyly: A tavasz köszöntése
Te szivárvány-szemöldökű,
Napvilág lánya, lángölű,
Dárdának gyémánt-köszörű,
Gyönyörűm, te segíts engem!
/Nagy László/
A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.
Csokonai Vitéz Mihály
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna...
/József Attila/
Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Petőfi Sándor
Gőgös város zajába ha
Beleuntam,
Akácszegett ösvényt járok
Csillapultan...
/Gyóni Géza/