Versszöveg - lánc (fórumjáték)
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Petőfi Sándor
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé...
(Csokonai Vitéz Mihály)
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
/Kányádi Sándor/
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem...
(József Attila)
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult...
/Juhász Gyula/
Iszonyattól ha szédülök,
Ha a pimaszság rám dönög,
Önmagammal ha küzködök,
Gyönyörűm, te segíts engem!
/Nagy László/
Más szemében ő a szálkák megleli
Az övében a gerendát feledi
(Petőfi: Szeget szeggel)
Mióta éltem, forgószélben
Próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
Többet, mint vétettek nekem.
(József Attila)
Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom....
/Petőfi Sándor/
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnét jöttem;
szél hozott és szél visz el,
minek kérdjem, mért visz el?
(Szabó Lőrinc)
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
/Petőfi Sándor/
Augusztusban már a nyár
kissé őszben sántikál,
ábrándozik, nem nevet,
falevelet, festeget...
/Fésüs Éva/
Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
kisleányok bús körében
kergetőzöm én ma...
/Kosztolányi Dezső/
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
(Szabó Lőrinc)
Aludjon el minden lámpa,
Jöjjön sötétség a világra!
A homályban vágyón, ha kereslek,
Érezd, milyen, hogy szeretlek...
/Paul Geraldy/
Elaltat a vágyak járta
Erdő hűs harmóniája,
Körülöttünk és fölöttünk
Hull, csak hull a hárs virága.
/Mihail Eminescu/
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
(Petőfi Sándor)
Tegnapi utam meggyötört
s gyötör még eleget csúnyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kékszemű leány...
(Robert Burns)
Megjött a május íme,
virágba borult a világ,
felhőcske rózsaszíne
a kéket üdén szeli át...
/H. Heine/
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám....
(J. Jevtusenko)
Este van, este van,
édesapa fáradt -
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat...
/Móra Ferenc/
Gondolj apádra,
Ha rákerülsz a lapátra.
Megmondtam előre,
Hogy fel ne menj a tetőre!
/Szenes Iván/
Kísértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög...
(B. Paszternák)
Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák...
(Kányádi Sándor)
Gügyög? hangra
Gügyögve felelni,
Nyűgös síráson
Elkeseredni
Be szép...
(Várnai Zseni)
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
/József Attila/
Némán, szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos, zúzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel, -
S hullnak, mint itt lenn a falevelek.
(Reményik Sándor)
Igéző bú és csalás az élet,
leigázó szörnyű hatalom:
egy vonása goromba kezének
végzet-betűt hágy a papíron...
(Sz. Jeszenyin)
Ó, emberek, míg él anyánk, nagyon
szeressük őt, mert elmegy egy napon,
és visszahozni többé nem lehet
az elmulasztott jó szót, tetteket,
a késő bánat mit sem ér neki,
az élőt kell szeretni, érteni.
(Várnai Zseni)
Tihany partján a hegy alatt
szeretőknek lakni jó.
Boldogan tartotta az eget
kék karjaiban a tó...
/Szabó Lőrinc/