Versek gyerekeknek (beszélgetés)

Nagy László: Borzasan

Csin-csin, csin-csin-csere-rere,

szólnak a kékfejű széncinkék.

Cseréljünk: szív-csere-bere,

cinkeszívvel én is víg lennék.

Tél van, a télnek gyomra van,

s én borzasabb vagyok nálatok.

Ti összebújtok boldogan,

a kazal aranyos házatok.

Csanádi Imre: Doromboló

Fagy kinn, fagy,

hó van nagy –

most ideje,

most fagyjon,

akár bele -

szakadjon.

Csak a kályha mormoljon,

vén cirmos doromboljon:

elnyugszunk

esténként

édesanyánk

meséjén.

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyre,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe,

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Télapó gyere már

Szívünk rég ide vár,

Jöjj el éljen a tél,

Tőled senki se fél.

Halkan reccsen az ág

Öltöztesd fel a fát

Hulljon rá pihe hó

Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,

Télapó gyere már!

Nyiljon már ki a zsák:

Alma szép arany ág.

Télapó gyere már!

Szívünk rég ide vár.

Jöjj el éljen a tél,

Tőled senki se fél.

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?

Ki adta? Ki varrta

báránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek

honnan van a kincse?

Zimankós hidegben

van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes

három pejkó húzza,

kucsmás fenyők között

kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek

jóság a kilincse,

s édesanyák mosolygása

a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom

egyetlenegyszer sem:

az ő bársony pillantásuk

átmelenget engem.

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja - mégse fázik,

Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:

Leshetsz reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra -

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova -

Röpítené fagylova,

A helyén meg, idenézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengő hópehely.

Csengőjüket fenyők rázzák,

Telis-teli cipőd, csizmád.

gjött a Mikulás

Megjöttél Mikulás,

vártram rád, nem vitás.

Látom, tele puttonyod,

melyből kiszórod a boldogságot.

Nem akarok oly nagy dolgot,

csak azt, hogy legyen mindenki boldog.

Hidd el én szeretlek,

nagyon tisztellek.

De én is adok egy kis csekélységet,

ezt, a Néked szóló verset.

És amikor majd hull a hó,

Rád gondolok Télapó!

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Jöjj el éljen a tél!

Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,

Öltöztesd fel a fát,

Hulljon rá pihe hó,

Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,

Télapó, gyere már!

Nyíljon már ki a zsák:

Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!

Jöjj el, éljen a tél!

Tőled senki se fél!

élapókám, hajolj hozzám egy kicsit!

Súgok Neked valamit...

Olyan nagyon szeretlek,

mint Te szeretsz Engemet!

Karácsonykor hull a hó,

hóban topog Télapó.

Nem látható,-hallható,

zajtalan jár Télapó.

Szakálla fagy, bajsza dér

az üstöke zuzmara,

otthonunkba Ő betér,

de nem marad ott soha.

Ajándékot hagy nekem,

és eloson nesztelen.

Édes-kedves Télapó

ajándékot kapni jó!

Donászi Magda: Télapó Ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp

Ki jön a nagy hóban?

Kipp-kopp, kipp-kopp

Ki van az ajtóban?

Csitt-csatt, csitt-csatt

Örül a sok gyerek.

Hipp-hopp,hipp-hopp Télapó itt termett.

Játszik a szél

Játszik a szél, játszik,

emeli a sapkám,

talán el is vinné,

ha én odaadnám.

Ezt a sapkát nékem

édesapám vette,

sokat dolgozott, míg

árát megkereste.

Hogy adhatnám én ezt

csak úgy könnyen oda,

hiába fáj erre

a Szél úrfi foga.

Fütyül is mérgesen,

csapkodja a fákat,

de én erős vagyok,

vélem el nem bánhat.

És, hogy ne gondolja,

félek tőle mégis,

visszafütyülök hát,

egy jó nagyot én is.

Történet egy méhről

A méh-világnak királynője

Zúg, zümmög egy kivált főre:

" - Szeret jókat enni télen!

De szorgoskodni?! Semmiképpen!

Ma hány virágot porozott?

A szőlőmollyal borozott!

Nem találja sosem kedvét,

Mástól szívja el a nedvét!

Egy udvarméhem panaszkodott,

Hogy a nektárjához ragaszkodott!

Fogja fel, ez téves nézet,

Hogy mástól szedi el a mézet,

S míg más fal ezer virágot,

Ön nagyfullánkkal a világot!

Vége! Utoljára figyelmeztetem!

Elzúg s lesz másutt tetem,

Vagy hajlandó lesz beállni a sorba,

S leadni részét a közös virágporba!"

Ezzel a beszéddel onta ki mérgét,

Talán most jó útra vonszolja méhét.

S lőn másnapra e módszer betudta hatását:

Hősünk duplázta mezőlátogatását.

Ám éjjel faggatják: " - Mondd, mit kaptál, na?"

Ő csak restelkedve bújik a kaptárba,

S egyedül a lyukból hadart választ gagyog:

" - Azt képzeltem, ember vagyok."

ica vacsorája

Fekete szénszemek,

kint a fán csipeget

búzát, kendermagot

feledve a téli fagyot.

Fa alatt ül Vica

a szomszéd cica.

szemét résre összehúzza,

vadászik a kis rigóra.

Harsan a határ

megijed a madár.

Szárnyat bont, elrepül

Vica marad egyedül.

Biciglire szálltam,

megfájdult a hátam.

Repülőre ültem,

jaj, de elszédültem.

Csónakban eveztem,

sajnos vízbe estem.

Máskor ha sietek,

inkább gyalog megyek.

Az én szívem kisóra,

szeretet a rugója.

mindig csak azt ketyegi,

Édesanyát szereti!

Kandallónál víg tűz mellett,

mesél a jó anyuka,

hogy a kedves vén Mikulás

a játékokat hogy hozza .

Odakint nagy kemény tél van

de Mikulás nem bánja,

Sok ajándékkal teli van már a szánja.

Bábot hoz a Lilikének.

Veronkának kalácsot,

Sanyinak meg hintalovat,

csak aki rossz

az kap virgácsot.

Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső monoton

kopogását hallgatom.

Vendég kopog ismerős,

Bebocsátást kér az ős

Ha a világ rigó lenne, ott fütyülne kötésónyembe, éjjel nappal szépen szólna, ha az egész világ rgó volna.

de ha a világ rigó lenne, be se férne kötényembe, kötényem is honnan volna, ha az egész világ rigó volna.

Egy kis őszi versecske:

Zadányi Lajos: Esik eső

Esik eső fűre, fára,

Megázik a madár szárnya.

Csöpp lányaim szoknyácskája

csiga anyó meszes háza.

Esik eső csepereg,

Három egér pityereg.

őszi mondóka: (mutogatós)

gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetésée)

nincsen semmi gondja, ( kezek forgatása)

ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása)

nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett)

Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás)

van kalapja, teheti. (fej ütögetése)

a mondóka ritmusára

Én ezt így ismerem:

Donászi Magda: Ősz anyó

Kontyos, kendős őszanyó,

Söpröget a kertben,

Vörös arany falevél

ripeg, ropog zörren.

Reggel, este ruhát mos

csupa gőz az erdő

Mosókonyha a világ,

a völgy, mosóteknő.

valaki tudja folytatni?

pöttyös kendő őszanyóka......

aki tudja kérem írja le nekem.köszönöm

Hull a hó,

Hull a hó,

Fehér lett a házikó.

Fehér lett a rét, s a tó,

Szánkóval jön Télapó.

Laci megy az óvodába,

lötyög a tej a hasában.

Inc-pinc Lőrinc,

te vagy odakint.

Húzz-húzz engemet,

én is húzlak tégedet.

Aki előbb elesik,

az lesz a legkisebbik.

Enyedi György: A vonat

Si-ha-ha-ha,

Fut a vonat,

repíti az

utasokat.

Ha hegynek megy,

a kerekek

ezt suttogják:

"Se-gít-se-tek!"

Ám ha völgyben

vígan szalad,

füstje keskeny

ezüstszalag.

S ha a völgyet

már megunta,

besurran az

alagútba!

Lusta macska

Macska fekszik a kádba'

Kilóg onnan a lába

Tele ette mára magát

Sütteti a nappal hasát

Berci gyerek nógatja

Fogj egeret mihaszna

Lusta macska, bajszát nyalja

Gyors lenne az egér farka

Jobb neki most a kádba'

Olyan, mint a vízágyba

Mintha nem is lenne súlya

Jöhet még egy sztracsatella!

Manó nemzetségek

Tündérek, koboldok, manók,

Díszes, vidám társaság.

Olykor-olykor bolondozók,

Ismerd meg őket Jutkám!

Nem egyformák, különböznek

Úgy, mint mi, az emberek.

Az életük csupa titok,

Mintha nem is lennének.

A mesékben ott vannak ők,

Vidám pajkos társaság.

Bejárják az erdőt, mezőt.

Bemutatom kis Jutkám:

A kóborlók vándorolnak,

Nem szeretik egy helyen,

Házuk sátor, néhány gallyból.

Ők kézműves mesterek.

Vannak aztán zöld színűek,

Tréfálkoznak szüntelen.

Nem dolgoznak, gyűjtögetnek,

S gyakran megijesztenek.

Lám a barnák, mit csinálnak?

Fosztogatnak orkokat.

Csak henyélnek, nem dolgoznak,

Rossz koboldok úgy igaz.

Vízi manók törzse okos,

Kacsatündér főnökük.

Halászattal foglalkoznak,

Élnek, halnak a vízért.

Éji manók kis félősek,

Barlang az ő lakásuk.

Nem jut fény a szemeikbe,

Szívükben nincs barátjuk.

S hogyha valamelyik törzsben,

Egy kis manó túl okos,

Jönnek azonnal a bölcsek,

S lesznek ők az orvosok.

Ezek a mi manócskáink,

A gyerekek szeretik.

Rosszak, jók vagy játékosak,

Az bizony már nem számít.

Drága csillag,

kicsi Mira,

mosolyt csaltál

az arcomra,

mégis szebb

veled a reggel,

bár sötét van,

a nap még nem kel,

de estére hull a hó,

vidám, fehér takaró,

hívd ki mamit hógolyózni,

taníts minket még jatszani,

ne teljen el úgy egy nap se,

hogy az arcunk bánat fedje.

Kicsi vers

Kicsi Mira

Kicsi háza

Benne kicsi

Szobácskája

Kicsi kamra

Kicsi pad

Kicsi egér

Itt szalad

Kicsi macska

Megszagolja

Farkincáját

Megcibálja

Kicsi egér elszalad

Kicsi Mira

Benn marad.