Versek gyerekeknek (beszélgetős fórum)
Sétáló kiscipő
Kip - kop tipegő kiscipő sétál az utcán.
Rip - rop összetör néhány gallyat a járdán.
Csib - csob átgázol egy fényes pocsolyán s
Dib - dob betoppan boldogan otthona kapuján.
-Mi szél hozott kisfutár?
-Nem szél hozott, napsugár.
-Kedves gazdád ki lehet?
-Fű nevelő kikelet.
-Mi a jó hír aranyom?
-Sárgulhat a kalapom.
-Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott gólyahír.
Mi szél hozot kissugár
Nem szélhozot napsugár
Kedves gazdád kilehet
Tü levelü kikelet
Mi a jó hir aranyom
Sárgul már a kalapom
jó a hir jó a hir isten hozot gólya hir
Házasodik a lapát
Házasodik a lapát,
veszi a puliszkafát,
férjhez megy a reszelõ,
megkérte a meszelõ.
A násznagy a kapufa,
násznagyné az ajtófa,
muzsikál a vaskalán,
egyest jár a fakalán.
Komámasszony pendelye
sövényre van terítve;
komámuram ügyelje,
hogy a szél el ne vigye.
Azt a szél el nem viszi:
mert a fót nem engedi,
mert a cérna és a fót
kilenc csuszták ára vót.
Szabó Lõrinc
Lóci óriás lesz
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
– Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyrõl a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsõnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnõtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztõ volt odalentrõl,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erõsek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
– föl! föl! – mint az elsõ hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra – és már gyûlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyûlöltem, óh hogy meggyûlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! – Aztán:
No, ne félj – mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
A VERSENY
A nyulak igencsak fürgék,
olyan gyorsak, mint az ürgék.
Meneküléskor cikáznak,
játék közben meg ugrálnak.
Ma van a nyulak versenye,
nézzük, ki lesz a győztese.
Versenyeznek két sportágban:
futásban, magasugrásban.
Nekiered a nyúlsereg,
a lábuk sebesen pereg.
Együtt futnak egyelőre,
míg kis sereg tör előre.
Nyúl Berci a nagy esélyes,
jól fut, lám, az nem kétséges.
Van itt rengeteg jó futó,
de ott már a cél látha
Berci igen sokat edzett,
abban bízva, első lehet.
Legyőzheti a bajnokot,
jaj, azonban orra bukott.
Szegény Berci nagyot esett,
nem történt súlyos baleset.
Viszont mivel ez megesett,
Berci első most nem lehet.
Magasugrás következik,
a sok nyúl felsorakozik.
Berci is beáll a sorba,
jöjjön hát az újabb próba.
Nekifutás, nagy dobbantás,
erről szól a magasugrás.
Szaladnak is már a nyulak,
és jó nagyokat ugranak.
A bajnok most került sorra,
a nagy bokrot átugorja.
Magabiztos, ügyes, nyerő,
ez egy igazi nagymenő.
Berci készül, nekiszalad,
egyelőre szépen halad.
Odaérve olyat ugrik,
szinte repül fel az égig.
Ez aztán a remek ugrás,
nem tud ilyet ma senki más.
A bajnok csak csodálkozik,
többet nem is próbálkozik.
Nem maradt már egyéb hátra,
mint a díjak kiosztása.
A dobogó csúcsán állva,
két nyúl vár a répájára.
A nyulak igencsak fürgék,
olyan gyorsak, mint az ürgék.
Meneküléskor cikáznak,
játék közben meg ugrálnak.
Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Kéry Viola: Anyák napi gazdagság
Úgy szeretnék venni neked gyémántot és aranyat.
Nem tehetem, ezért mondom versben el a szavakat.
Tudnod kell, hogy úgy gondolom, örülök, hogy élek,
És ha újra születhetnék, neked születnék meg.
Mert a lélek gazdagságát nem pótolja semmi,
Fontosabb, hogy itt vagy,látlak, s velem akarsz lenni.
Fontosabb az, amit érzel, ha a neve szeretet,
Minél többet adsz belőle, annál több lesz teneked.
Úgy szeretnék odaadni mindent ami szép,
remélem, hogy nagykoromban megtehetem még!
Anyukám szeretlek
Anyák napján Téged
virággal köszöntelek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek!
Anyukám szeretlek,
virággal köszöntelek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet
Gondoztál nap, mint nap
aztán évről, évre.
Tanítottál dalra, szóra,
szívre szépre.
És ma anyák napján
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntelek
Anyukám, anyukám
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
Halkan,puhán szirom pereg
Simogatja öreg kezed.
Piros szegfű,halvány rózsa
Téged köszönt nagyanyóka...
Álmomban az éjszaka,
aranykertben jártam.
Aranykertben,aranyfán,
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
Ahány harmatcsepp ragyog
virágon,fűszálon,
Édesanyám fejedre annyi áldás szálljon!
Anyák napja van ma
Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot.
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.
Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem. Fel
Piros, sárga, kék,
egy csokorba szép.
Piros, sárga kék,
kézenfogva lép.
Három karcsú viráglány,
tarka, mint a szivárvány.
Rózsa,tulipán,harangvirág,
rózsa, tulipán, harangvirág.
A bűvös virág
Ha szereted, viszont szeret.
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat.
Becézgeted, örül ám!
Szíved örül, lelked röpül, csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra.
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja, míg merengsz az illatán.
Mondókák, kiszámolók
Száll a madár a házra,
Annak az ablakára.
Kipp- kopp kopogó,
Meg is van már a fogó.
Itt a kezem: jobb és bal,
Összeverem, megszólal.
Itt a kezem: bal és jobb,
Most kell vele tapsolnom.
Szeptember ber, ber, ber
gyümölcsöt hoz jó ember
Október, ber, ber, ber,
Fázik benne az ember.
November, ber, ber, ber,
Morcos, borús vén ember.
December, ber, ber, ber,
Lábán áll a hóember.
Január az első hónap,
Hideg van és rövid a nap
Februárban jő a farsang,
Táncba hív a muzsikahang.
Márciusban olvad a hó,
Áprilisban zöld a mező,
Bolondozik még az idő.
HÓVIRÁG
A hó alól üdezölden
kibújtam, és felkötöttem
pici, fehér bóbitámat,
jó hírt hoztam a világnak!
Alszik még a zúzmarás fa,
fogva tartja fagy varázsa,
de a föld szíve titokban
egyre melegebben dobban.
Erdő, mező, ébredjetek!
Tavasz tündér a vén telet
napsugárral csiklandozza,
míg elcsöppen jégcsap-orra!
Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Rózsa szegfű, liliom és rezedával,
Ki is nyíltak egyenkint, el szeretném adni mind,
De most mindjár!
Én megveszem virágodat, ha eladod,
Ha az árát te magad is nem sokallod, Versenyfutás az ára,
Uccu, fussunk utána,
De most mindjár!
Kis bárányom,
be-e-e,
engedj engem
beee!
Meglocsollak kölnivízzel,
jóllakatlak málnavízzel,
nincs annál jobb
eledel,
rétre futok
veled el.
Madár ül a
tojáson,
harang kondul faágon!
Hétfő hetibe,
kedd kedvibe,
szerda szeribe,
csötürtök csűribe,
péntek pitvarába,
szombat szobájába,
vasárnap a verpeléti vásárb
Az a gyermek, aki rendes
az asztalnál mindig csendes,
nem csörömpöl kanalával,
ételt nem fog tíz ujjával,
egyenesen ül a széken,
hogyha éhes, kér még szépen.
Áll egy kis pont magába,
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz)
Hétfő hetibe,
kedd kedvibe,
szerda szeribe,
csötürtök csűribe,
péntek pitvarába,
szombat szobájába,
vasárnap a verpeléti vásárb
Móra Ferenc: Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.
Csanádi Imre: Nyármarasztó
Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
millió!
millió!
Útra kel a fecske,
jajgat a fürjecske:
pitypalatty,
pitypalatty!
nyár, nyár,
itt maradj!
Zelk Zoltán: Varjúnóta
Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
Hajnal Anna: Szánkón
Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le?
Ujjong a Jankó hegyről le!
De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.
Kiss Béla: Nyitnikék
Szőlővessző venyige,
rászállott egy cinege
Egy icinke-picinke
dalos csőrű kis cinke.
Dalrafakadt nyitnikék
Nyitni kéne, nyitni már
legyen szép zöld, piros, kék
Erdő-mező rét határ.
Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!
Szécsi Margit: Március
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot
félredobni, s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni;
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!
Osvát Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.
Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.
Drégely László: Aratás
Süt a nap, meleg van
Rekkenő a hőség,
Mégis a faluban
Jár a sok cséplőgép.
Kövér búza pereg,
Megtelnek a zsákok,
Holnap már új lisztből
Sülnek a kalácsok.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya,
izzik a galagonya
ruhája.
Csanádi Imre: Szüret után
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.
Csanádi Imre: Első hó köszöntő
Hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyögyehulló
gyöngyvirág-hó-
csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
Szép Ernő: Hó
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.
Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez gyerekek,
Amit én is szeretek.
Bars Sári: Tavaszköszöntő
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!
Donkó László: Tavasz éke
Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.
Zelk Zoltán: Vakáció
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?
Folyópartra
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?
Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?
Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció!
Kányádi Sándor: Napsugár-hívogató
Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!
Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!
Polgár István: Szeptemberi vendég
Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.
Beney Zsuzsa: Tavasz
Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.
Majtényi Erik: A tavasz
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.
Csanádi Imre: Őszköszöntő
Szállj, szállj,
ökörnyál,-
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.
Takáts Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!!!
Szalai Borbála: Mesevilág
Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara
Osváth Erzsébet: Jött őszanyó
Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.
Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
(...)
Kányádi Sándor: Aki fázik
Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon,
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába!
Burkolóddzék bundába,
Bújjon be a dunyhába,
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik!
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Osváth Erzsébet: Mennyi apró télapó!
Hull a hó, hull a hó
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó,
honnan e sok télapó?
Kik ezek, kik ezek az
apróka télapóka emberek?
Óvodások mennek sorban,
záporozó habos hóban.
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.
Szabó Lőrinc: Nyitnikék
Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,
a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,
s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.
Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:
kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!
Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.
Nyitni kék! –
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.
Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,
mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,
akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.
Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.
Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.
Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
Drégely László: Nyár
Süt a nap a rétre,
Házak tetejére,
Árnya sincs a fáknak,
Tűző napon állnak.
Kutak mélye száraz,
Fenekére láthatsz,
Marhacsorda bőgve
Fekszik ottan körbe.
Délibábos égen,
Megfordított réten,
Sehol sincs egy felhő,
Árnyat szövő kendő.
Csanádi Imre: Levélsöprő
Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik,
szemétnek, -
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél
söpri -hajtja,
hullongó hó
betakarja.
Kányádi Sándor: Ősz volna még
Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.
Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.
Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.
Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.
Kányádi Sándor: November
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél, itt a tavasz,
minden bokor újra éled,
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál-
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja-
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
Csukás István: Tanévzáró
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Elő sárkány, elő labda
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba.
Vár a víz és vár a partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk dobog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Horváth Imre: Mit kívánjak nyárra?
Homokvárhoz: kupacot,
Horgászoknak: kukacot,
Hegymászóknak: nagy hegyet,
hűs fagyihoz: friss tejet,
folyópartra: fát, nagyot,
vakációt -száz napot!
Simon Emil: Szójáték
Nyár, nyár, nyári nyár,
réten tücsök sántikál.
Patak vize kiárad,
fürdeti a libákat.
Szundikál a barackfa,
óljában egy malacka.
megpihent a fecskehad,
még az alkony messze van.
Gólya lépked, béka les:
ebédre tán tészta lesz?
Róka hívja két fiát,
s tündöklik a délibáb.
Tasnádi Varga Éva: Őszi vers
Esti virágok
csöndben csukódnak,
udvar fénylik
mézsárga holdnak.
Némák a fák is,
levél se rebben,
tücskök beszélnek
szép őszi kertben.
Kút vize hallgat,
néha megloccsan,
bogárhad alszik
fázó bokorban.
Halkan harangoz
katángok szára:
-Hó hull fejünkre
majd nemsokára!
Móra Ferenc: Kertem alján
Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.
Ha szükellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.
Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!
Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal,
lombos ággal
kelteget a kikelet.
Devecsery László: Itt a tél
Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.
A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.
Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.
Tóthárpád Ferenc: A hóember
Bár neve: ember,
hóból a lába,
hóból a törzse,
hó a ruhája.
Tán nem is ember!
Vagy talán mégis?
Meg sose moccan,
tudja a szél is.
Két szeme: két gomb,
Répa az orra.
Szén-mosolyáért
Pisti csúfolja.
Karjai ágak,
„ég fele néznek”!
Hessegetik a
széncinegéket.
Görgey Gábor: Téli tó
Csípőre tett kézzel
tó partjára állnak,
kíváncsian nézelődnek
fehér hasú házak.
A csillogó parton
bámulnak a jégre,
s pöfékelnek barna füstöt
kéménycsücsörítve.
Szaladnak a tóra
csöpp gyerekek rajban,
a gubancos ördögbunda
mindegyiken rajt' van.
Visongatva csúsznak,
egymást lökik-vágják
sok nevetve tapogatja
pecsenyéje táját.
S a jég alól bámész
halak, békák, rákok
nézik, milyen jól mulatnak
fönn a fiúk, lányok
A bundának nincs gallérja,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Kifordítom, befordítom,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Leterítem a bundámat,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Ha megázik is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Hogyha rongyos is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
Mert a rétes nagyon jó,
Katonának az való.
Csicseri borsó, bab, lencse.
Fekete szemű menyecske.
Ne menj haza este, mert megdöf a kecske!
Pattantyú!!
Debrecenbe kéne menni
pulykakakast kéne venni
Megállj kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenben csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.
Elvitte a víz a szappant.
Utána ugrott a kappan.
Míg a kappan kaparászott,
addig a szappan elázott
a folyóban.
Egy boszorka van,
három fia van,
iskolába jár az egy,
másik bocskort varrni megy,
a harmadik itt a padon
a dudáját fújja nagyon,
danadana-dan, de szép hangja van.
Egyszer egy királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
királyi ruháját,
trallala, trallala,
királyi ruháját.
Rávette helyette
a kocsis gúnyáját,
trallala, trallala,
a kocsis gúnyáját.
Elindult megkérni
szegény ember lyányát,
trallala, trallala,
szegény ember lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
szegény ember lyánya,
beszabad-e jönnöm,
szegény ember lyánya?"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
hozta Isten, hozta,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk kanapéra,
trallala, trallala,
nálunk kanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
szegény kocsislegény,
illik kend énhozzám,
szegény kocsis legény."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyánya!"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
trallala, trallala,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk a - lócára,
trallala, trallala,
nálunk a - lócára."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem?
Trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Gazdag leány vagyok,
gazdag legényt várok,
trallala, trallala,
gazdag legényt várok."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
a kocsisi gúnyát,
rávette helyette
a királyi pompát.
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
ba szabad-e gyünnöm,
gazdag bíró lyánya?"
"Hozta Isten, hozta,
fényes királyúrfi,
trallala, trallala,
fényes királyúrfi.
Üljön le hát nálunk
selyemkanapéra,
trallala, trallala,
selyemkanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
gazdag bíró lyánya,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
fényes királyúrfi,
illik kend énhozzám,
fényes királyúrfi."
"Nem kellesz énnekem,
gazdag bíró lyánya,
kell nekem, kell nekem
szegény ember lyánya!
Tüzet viszek, lángot viszek
ki ne nézz, be ne nézz!
Kendő rajta.
Virágéknál ég a világ,
sütik már a rántott békát.
Zimme-zumm, zimme-zumm
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa odakapott,
békacombot ropogtatott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Puskás Gábor későn futott,
neki csak a füle jutott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa a padláson,
Elcsúszott egy záptojáson.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Azt mondják, hogy a cipő,
kinek szoros, kinek bő.
De minekünk a cipő,
sose szoros, sose bő.
Azt mondják, hogy kinek szoros,
kinek kérges, kinek bő,
De minekünk sose szoros,
sose kérges, sose bő.
Megismerni a kanászt,
ékes járásáról,
elöl fűzött bocskoráról,
tarisznyaszíjáról.
Tivitovi tács, hévizi takács,
Legyünk bátor, jó vitézek,
Hídon megyünk által.
Itt a köcsög, mi van benne?
Arany alma, arany körte,
Add tovább, add tovább,
Te meg fized az árát!
Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
libapecsenyére.
Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,
Sirassák a lányok itthon maradásuk.
Kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
A nagy bölcsességet, a nagy eszességet,
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Mind megissza a bort, vígan rúgja a port.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
Sőt, inkább vigadjon, búnak utat adjon.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
Cickom, cickom,
vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon,
de mihaszna vagyon.
Add nekem azt, elveszem azt,
szita, szita péntek
szerelem csütörtök, dobszerda.
Három szabó legények, mek-mek-mek.
Elindultak szegények, mek-mek-mek.
Elindultak Micskére, hej, mek-mek-mek-mek.
Három ült egy kecskére.
Mikor Micskére értek, mek-mek-mek.
Egy kocsmába betértek, mek-mek-mek.
Megittak egy icce bort, hej, mek-mek-mek-mek.
Lemosni az utiport.
Kifizetni nem tudták, mek-mek-mek.
Szorult rajtuk a nadrág, mek-mek-mek.
Mind a három legénynek, hej, mek-mek-mek-mek.
Két krajcárja szegénynek.
Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.
Ettél belőle?
Kertbe mentek a tyúkok.
Mind megették a magot.
Én kis kertet kerteltem,
bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
eső, eső veregeti, huss!
Hajlik a meggyfa,
nagy az árnyéka.
Benne forog kis menyecske,
akit szeretsz, kapd be!
Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!
Kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!
Hosszú, kurta, véres hurka,
kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakereke,
hosszú, kurta, véres hurka
kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!
Kés, villa, koppantója
(előzőek ismétlése)
Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!
Gólya orra, gólya tolla
(előzőek ismétlése).
Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!
Klázli, flaska, részeg Miska,
(előzőek ismétlése)
Ez a Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!
Zsuzska, lánya, unokája,
(előzőek ismétlése)
Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!
Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,
(előzőek ismétlése)
Iglice szívem, iglice.
Aranyos lábú iglice,
ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.
Árok mellett jártam ma,
tüske ment a lábamba,
rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.
Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.
Icipici házikóban icipici ágyikó.
Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány
icipici anyukával túl az Óperencián.
Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,
anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
icipici anyukája mondott egy mesét: (ismételni)
Kiugrott a gombóc a fazékból.
Utána a molnár fazekastól.
Stól, stól, stól, fazekastól.
Mit játsszunk lányok?
Azt játsszuk lányok:
bricket-brackot, hat barackot!
Csücsüljünk le lányok!
Most viszik, most viszik Danikáné lányát.
Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.
-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,
abban pedig hat ló legyen!
Mind a hatnak aranyfarka legyen!
Száraz tónak nedves partján
döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember,
ki a vízben lubickol.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!
Vak meglátja, hogy kiugrik,
sánta utána szalad.
Kopasz ember haját tépi,
a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!
Szólj síp, szólj!
Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.
Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.
Szólj síp, szólj!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat,
forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.
Hej, a sályi piacon, piacon,
almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,
hatot ad egy garason, garason.
Gyertek lányok ligetre, ligetre!
Itt a világ közepe, közepe.
Itt árulják a rózsát, a rózsát.
Abból kötnek bokrétát, bokrétát.
Azt is tudom, ki köti, ki köti.
Virág Erzsi kötözi, kötözi.
Az asztalra leteszi, leteszi.
Kovács Pista felveszi, felveszi.
Kalapjához kötözi, kötözi.
Hopp, Juliska, hopp, Mariska.
Hej, gyere vélem, egy pár táncra!
Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.
Fordulj, balra, csosszantóra,
járd meg a táncot régi módra!
Ajtó, ablak nyitva van,
bejöhet akárki.
És egy nagyot dobbantott,
bejött Sári néni.
Ez a Sári néni,
nagyon csúnya néni,
késő este, holdvilágnál
almát akar lopni.
Csizmám kopogó, táncom dobogó,
kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!
Kendőm libegő, lábam tipegő,
arcom nevető, pajtás, gyer' elő!
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam.
Ábele, bábele, fuss!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!
Szélről legeljetek, fának ne menjetek,
mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,
szili kút, szanyi kút,
szentandrási sobri kút.
Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,
állatkertbe vitte el apukát.
Jókat kérdez ő ott az elefántnál,
hadd mondom el néhány buta szavát:
Refr.: Apu! Hod med be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangába?
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,
ha meghívják teára?
Ha csak az ormányát dugja be a buta,
az kész könnyelműség:
mire felszívja a teáját,
rég leharapták az ormányát.
Van-e pótormánya őnéki?
Apu, mondd meg, mondd meg, hát!
Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek!
Édes kislány, kérdezz valami mást!
Erre Évi elkezd keserűn sírni,
S mással kezdi most az óbégatást:
Refr.: Apu! Pincébe, hogy megy le a zsiráf,
hogyha fát kell hozni, néki?
Ugye erszényes az a kenguru ott?
Az az erszény új vagy régi?
Az a kis medve, amikor halat eszik,
kell-e hozzá szódavíz?
Mi a kedvence: a szilvaíz vagy
a frissen megfőtt tejbegríz?
Ugye spenótot ő sem szeret?
Apu, mondd meg, mondd meg hát!
Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan
Egyszer mégis elfogy a türelem.
Hallgass Évám! Most hadd felelek néked,
hallgass énrám, édes kisgyerekem!
Refr.: Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,
sose kell fát hozni néki.
Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel
hát azonnal meg is érti.
Sose hordoz pénzt az a kenguru ott,
ugye, érted Évikém?
A medvének nem kell szilvaíz,
sem a frissen főzött tejbegríz.
Mire Éva így szól: Értem én,
csupán azt nem értem még:
Apu hod megy be...
Láttál-e már valaha,
csipkebokor rózsát?
Csipkebokor rózsa közt
két szál majorannát?
Egyik szál majoranna
Virág Erzsi lenne,
Másik szál majoranna
Váci Gábor lenne.
Ördögi mese
Vers - Gary Hun - 2007. június 29.
Egy meleg nyári napon az ördög felesége
Morcosan vette észre, hogy nincs otthon a férje!
Hívná a mobilján: - Hol vagy szedte-vette?
De bíz az a mobilt, még csak fel sem vette!
Így aztán az asszony, hallgatva a dalra,
A férje urát felfestette a falra!
Nem telt el sok idő, s hallotta, mint dörmög:
Falra festés után megjelent az ördög!
- No, mi az, mit akarsz? – kérdezte mogorván,
Csak úgy röptében, a falról leugorván,
- Megzavartál, kártya partim látja a kárát,
Belzebubbal forgatjuk az ördög bibliáját!
-Jaj – felelt az asszony - a gondom oly nagy,
Nem tudtam, hogy hol a pokolban vagy!
Mert míg az idődet a haveroddal töltöd,
Bennem meg itt belül bujkál a kisördög!
- Ne bolondozz asszony, gondoljál csak arra,
A mai napon már egyszer felfestettél a falra!
Próbálsz megvezetni, és hazudni nékem?
Ismersz már annyira, a viccet nem értem!
- Na, tolass a hasaddal, hadd lássam a kölköt! -
Mondta végül békülékenyebben az ördög,
Odatette mancsát, s azonnal tudta már,
Apa lesz, (érezte, a kicsi rúgkapál).
S eltűnt arcáról a pokoli szigor,
Helyette kiült rá a sátáni vigyor,
Mert ahogy ott ácsorgott gatyában,
Egy ördögi terv fogant meg agyában,
- Asszony, ha a világra hozod a génemet,
Jutalmul pokollá teszem az életed!
- Ámen – szólt a némber, meg is bánta rögtön,
Mert szinte azonnal lecsapott az ördög,
- Káromlod Lucifert? – s elszürkült orcája,
- Hiányzik, hogy száműzzön a Mennyországba?
- Jaj! – kiált a párja, s megjelent egy rémkép,
Angyalok közt lenni, azt nem akart végképp!
- Nem szívesen mennék el a pokoli üsttől,
A Mennytől úgy félek, mint te a tömjénfüsttől!
- No, azért – nyugtázta végre a férje a dolgot,
Mert ritkán változtatta meg, mit egyszer kimondott,
És letelt az idő, még csak meg sem kottyant,
Ahogy a kis gonosz a világra pottyant,
És kijött a neje - kezében a pólya -
Hogy tekintse meg már, mit hozott a gólya,
Kijött a szülész is, szólt és kezet rázott:
- Önnek ördöge van, szívből gratulálok!
Ránézett az ördög a kis jövevényre,
Aztán a fejébe tódult összes vére,
- Hát ez meg mi, asszony!- üvölt kiakadva,
- A kénköves mennykő csapjon a nyakadba!
- Mondd, kivel csaltál meg? - s szúrtak a szavai,
- Hiszen a kicsinek nincsenek szarvai!
S a kisütő Napnál megdördült az ég,
Zuhogni kezdett az eső és a jég,
Mindig így történik, de nincs annál rondább,
Ha veri az ördög a feleségét, mondják,
Akkor nyugodott meg csak, amikor mondták,
Lesznek majd szarvai, hogyha felszarvazzák!
- Na gyere te rondaság - szólt már megbékülve,
S gyorsan felpattantak egy ördögszekérre,
- A pokolba vélünk! - adta ki a jelszót,
Aztán amíg mentek, többet egy szót sem szólt.
A szekér a Pokolba vezető úton ment döcögve,
Mert tudjuk, az, jó szándékkal van kikövezve…
Így aztán, miután a kórházból távoztak
Mire hazaértek, jól összerázódtak,
Otthon várta őket ám a nagy mulatság,
Összegyűlt ízibe az egész rokonság,
Hét tenger ördöge, csápolt a kezével,
S versenyt szteppezett a parkett ördögével,
Összekapaszkodva ropták a víg táncot,
Belevonva az egész Pokol-tornácot,
- Te sátánfajzat! - örült az ördög öregapja néki,
S az ördög öreganyját egy táncra felkéri,
Beugrottak, hát a táncolók közé hátul,
S ezzel az ördögi kör vidáman bezárult.
De vigyázz, barátom, hisz már sokan sejtik,
Az ördög mindig a részletekben rejlik!
Mert, bár a Pokolból most víg zeneszó hallszik
Azt tanuld meg, hogy az ördög sohasem alszik!
Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam
Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka-vadásszal kettesben.
Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.
Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász!
Orbán Ottó: Torreádor
Bika, bika
fekete
feje meg a
feneke.
Dúl-fúl, toporog,
a homok csikorog.
Jaj, a bika, jaj!
Jaj, jaj, jaj!
Itt van a baj.
Itt jön a bátor:
a torre, a torre,
a torreádor.
Orbán Ottó: A faállatok
Azt mondják a faállatok,
rémes ez a faállapot.
Ha így teszünk,
nyikorog,
ha úgy teszünk,
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
sehogy se forog.
Hogyha télen fabált csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberül szolgáltál.
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.
Sárga lábú kiskakas kiugrott a gyepre.
Körmös sarkantyújával udvar közepére.
Megállj, megállj, Tarajos!
Bár a szemed haragos,
jó pecsenye a húsod,
azt magad is jól tudod!
Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny
Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!
Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!
Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.
Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy: I-á!
Rút! Rút! Rút!
Fel is, le is út:
mérges Pulyka te szereted
csak a háborút!
Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.
Weöres Sándor: A birka-iskola
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt a iskola.
Weöres Sándor: Kutyatár
Harap utca három alatt
Megnyíllott a kutyatár
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.
Húsz forintért tarka kutya
Tízért, fehér kutya jár.
Törzsvevőknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.
Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?
-Hová szaladsz vizipók?
-Keresem a békát!
-Mért nem húzol kiscipőt?
-Gyorsabb így mezítláb!
-Miért futsz ily sebesen?
-Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...
-Hol lesz a lakodalom?
-A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...
-Hát a menyasszony ki lesz,
békakirály párja?
-Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...
Károly: Pinty és ponty
Volt egyszer egy ponty,
Úszott, mint a pinty!
Volt egyszer egy pinty,
Repült, mint a ponty!
Együtt mentek...
Úsztak, szálltak, mendegéltek,
tán még most is mendegélnek,
ha a kelő napsugárban
útjuk végére nem értek.
Elöl ment a ponty.
Úszott, mint a pinty.
Utána a pinty.
Repült, mint a ponty.
Dénes György: Gólya
Láp közepén áll a gólya,
csitteg-csattog tilolója,
tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.
Simkó Tibor: Kabóca
Bice-bóca kabóca,
ég a lámpa kanóca,
de be hozzánk ne gyere,
mert a szomszéd egere
itt lapul az ágy alatt:
elkapja a lábadat!
Zelk Zoltán: Erdőben-berdőben
Alszik a szél, föl se kelt,
olyan kedve van ma,
a vihar is lehevert,
a szél öreganyja.
Alszik az egész család,
nem fut a szellő sem-
mitől csörren hát az ág,
levél mitől zörren?
Nem egyébtől, két madár
röpül éppen erre,
az egyik a hársra száll,
a másik a cserre.
Jó a hárs is, a cser is
a fáradt madárnak,
azon is meg ezen is
pihenőt találnak.
Éppen arra jártam én,
fák alatt megállva,
hallgatóztam, vártam én:
fütyül-e madárka?
Megértettem a szavuk,
ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-
tanúm reá a kakukk,
szóról szóra így volt:
-Honnét, szomszéd?
-Ahol voltam, onnét!
-Mit evett?
-Eleget!
-Mi jót?
-Hernyót!
-Hány volt?
-Egy volt!
-És még?
-Kukacot!
-Mennyit?
-Hatot!
-Hát még?
-Legyet!
-Hányat?
-Hetet!
-Mást még?
-Pondrót!
-Sok volt?
-Nyolc volt!
-Jó volt?
-Jó volt!
Hallgattam volna tovább
ezt a párbeszédet,
de hirtelen akkorát
fújt a szél: fölébredt!
A vihar is vele kelt,
s huga is a szellő-
ezer levél útra kelt,
szinte szállt az erdő!
Az égen egy felleg állt,
dézsa a kezében,
s mint aki csak erre várt,
ránk öntötte éppen!
Megáztak a madarak,
megázott a szél is,
szedhettem a lábamat,
bőrig áztam én is!
Orbán Ottó: Oroszlán
Kisoroszlán, gömbölyded,
boldog, mikor bömbölhet.
Nagyoroszlán kevéssel,
beéri húsevéssel.
Kisoroszlán, Nagyoroszlán,
hol rohangál, hol poroszkál.
Orbán Ottó: Krokodil
Krokodil, krokodil,
hétpróbás,
bőrpikkelyes, sárbundás.
Krokodil, krokodil,
kipislogsz a nádból,
krokodil, krokodil,
a szemed sem áll jól!
Móra Ferenc: A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
Tordon Ákos: Libabolt
-Libapaucs kapható!-
gá-gá-gágog Lúdanyó.
-Válogathat minden liba,
van itt piros, sárga, lila,
zöldesbarna, szürkéskék...
Nézzék, itt a feketék!
Príma papucs, el nem vásik,
soha többé nem kell másik!
Minden méret kapható!
Minden papucs eladó!
Hosszú a sor, rövid a nap,
de a végén mindenki kap
papucsot a lábára,
csak teljék az árára.
Kiugrott a gombóc a fazékból.
Utána a molnár fazekastól.
Stól, stól, stól, fazekastól.
Mit játsszunk lányok?
Azt játsszuk lányok:
bricket-brackot, hat barackot!
Csücsüljünk le lányok!
Most viszik, most viszik Danikáné lányát.
Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.
-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,
abban pedig hat ló legyen!
Mind a hatnak aranyfarka legyen!
Száraz tónak nedves partján
döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember,
ki a vízben lubickol.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!
Vak meglátja, hogy kiugrik,
sánta utána szalad.
Kopasz ember haját tépi,
a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!
Szólj síp, szólj!
Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.
Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.
Szólj síp, szólj!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat,
forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.
Hej, a sályi piacon, piacon,
almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,
hatot ad egy garason, garason.
Gyertek lányok ligetre, ligetre!
Itt a világ közepe, közepe.
Itt árulják a rózsát, a rózsát.
Abból kötnek bokrétát, bokrétát.
Azt is tudom, ki köti, ki köti.
Virág Erzsi kötözi, kötözi.
Az asztalra leteszi, leteszi.
Kovács Pista felveszi, felveszi.
Kalapjához kötözi, kötözi.
Hopp, Juliska, hopp, Mariska.
Hej, gyere vélem, egy pár táncra!
Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.
Fordulj, balra, csosszantóra,
járd meg a táncot régi módra!
Ajtó, ablak nyitva van,
bejöhet akárki.
És egy nagyot dobbantott,
bejött Sári néni.
Ez a Sári néni,
nagyon csúnya néni,
késő este, holdvilágnál
almát akar lopni.
Csizmám kopogó, táncom dobogó,
kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!
Kendőm libegő, lábam tipegő,
arcom nevető, pajtás, gyer' elő!
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam.
Ábele, bábele, fuss!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!
Szélről legeljetek, fának ne menjetek,
mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,
szili kút, szanyi kút,
szentandrási sobri kút.
Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,
állatkertbe vitte el apukát.
Jókat kérdez ő ott az elefántnál,
hadd mondom el néhány buta szavát:
Refr.: Apu! Hod med be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangába?
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,
ha meghívják teára?
Ha csak az ormányát dugja be a buta,
az kész könnyelműség:
mire felszívja a teáját,
rég leharapták az ormányát.
Van-e pótormánya őnéki?
Apu, mondd meg, mondd meg, hát!
Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek!
Édes kislány, kérdezz valami mást!
Erre Évi elkezd keserűn sírni,
S mással kezdi most az óbégatást:
Refr.: Apu! Pincébe, hogy megy le a zsiráf,
hogyha fát kell hozni, néki?
Ugye erszényes az a kenguru ott?
Az az erszény új vagy régi?
Az a kis medve, amikor halat eszik,
kell-e hozzá szódavíz?
Mi a kedvence: a szilvaíz vagy
a frissen megfőtt tejbegríz?
Ugye spenótot ő sem szeret?
Apu, mondd meg, mondd meg hát!
Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan
Egyszer mégis elfogy a türelem.
Hallgass Évám! Most hadd felelek néked,
hallgass énrám, édes kisgyerekem!
Refr.: Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,
sose kell fát hozni néki.
Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel
hát azonnal meg is érti.
Sose hordoz pénzt az a kenguru ott,
ugye, érted Évikém?
A medvének nem kell szilvaíz,
sem a frissen főzött tejbegríz.
Mire Éva így szól: Értem én,
csupán azt nem értem még:
Apu hod megy be...
Láttál-e már valaha,
csipkebokor rózsát?
Csipkebokor rózsa közt
két szál majorannát?
Egyik szál majoranna
Virág Erzsi lenne,
Másik szál majoranna
Váci Gábor lenne.
-Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.
Ettél belőle?
Kertbe mentek a tyúkok.
Mind megették a magot.
Én kis kertet kerteltem,
bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
eső, eső veregeti, huss!
Hajlik a meggyfa,
nagy az árnyéka.
Benne forog kis menyecske,
akit szeretsz, kapd be!
Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!
Kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!
Hosszú, kurta, véres hurka,
kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakereke,
hosszú, kurta, véres hurka
kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!
Kés, villa, koppantója
(előzőek ismétlése)
Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!
Gólya orra, gólya tolla
(előzőek ismétlése).
Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!
Klázli, flaska, részeg Miska,
(előzőek ismétlése)
Ez a Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!
Zsuzska, lánya, unokája,
(előzőek ismétlése)
Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!
Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,
(előzőek ismétlése)
Iglice szívem, iglice.
Aranyos lábú iglice,
ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.
Árok mellett jártam ma,
tüske ment a lábamba,
rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.
Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.
Icipici házikóban icipici ágyikó.
Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány
icipici anyukával túl az Óperencián.
Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,
anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek
Áspis kerekes úti füves leveles
Bibola bibola pacs pacs
Sétálunk, sétálunk egykis dombra, lecsücsülünk, csüccs
Kot kot kotkodács minden napra egy tojás
Ciroka maroka mitföztél
Kását
Hovateted
Padalá
Megették a kiscicák
Csiga biga gyere ki
Ég a házad ideki kapsz tejet, vajat holnapra is marad
Dirmeg, dörmög a medve
Dirmeg, dörmög a medve nincsen neki jó kedve
Alhatnák, mert hideg van jó lesz benn a barlangban
Gyite paripa nem mesze van Kanizsa
Oda érünk délre, liba pecsenyére
Ha én cica volnék 100 egeret, fognék
De én cica nem vagyok
Egeret se foghatok
Hoc hoc katona
Ketten ülünk a lóra
Abrakot a csikónak
Nagyot ugrott Lackónak
Cini cini muzsika
Táncol, a kis Zsuzsika
Jobbra dűl balra, dűl
Tücsök koma hegedül
Tapsi baba tapsi mit fog anya hozni
Piros csizmát, papucsot
Abba fogsz majd ropni
Szamárnak nagy a füle
Mégse ö a fülemüle
Cirmos cica dorombol, hallgatja egy komondor
Azt gondolja magába szebb az ö nótája
Rá is kezdi vau vau
Fut a cica, nyau nyau
Dönci bácsi me he he
Van-e neki tehene
Van bizony fekete
Mégis fehér a teje
Kis kertembe uborka
Reá kapott a róka
Várj meg róka, megleslek
Komáromba vitetlek
Mese mese mecsete
Volt egy kutyus fekete
Meg egy Icukra- picurka
Fehér lábú cicuska
Egy kettőhárom négy
Egy Kiss mackó vígan lép
Két kis mackó ugrál, fordul
Úgy nevet, hogy könnye csordul
Egy kettőhárom négy
Egy kis madár kettőt lép
Három szem a búza ott
Abból egyet bekapott
Egy, kettő, három, négy
Egy kis nyuszi, jaj de szép
Kettő füle, négy kis lába
Puha fehér a bundája
Egy, kettő, három, négy
Ez egy mese, vígan légy.
Volt egy kicsi kakasom,
Elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
Elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
Elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
Elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
Elvitte a róka.
Semmim sincsen tilárom,
Vigye el a róka!
Jön a kocsi, most érkeztünk
Jaj de nagyon eltévedtünk
Derekasan áztunk-fáztunk
No de kicsit elnótáztunk
Szúrós gombóc jár a kertben
Szusszan, pöffen minden percben
Bokrok alját nézi sorra
Buzgón szaglász nedves orra
Hátán kócos a sok tüske
Megfésülné, de nincs tükre
Nem nyúl hozzá, így is jó
Úgy hívják, hogy sündisznó
Macska, macska, csacska macska
Fürge, mint a kis halacska
Idefut oda, fut, megpiheni, sosem tud
Fúja szél a fákat, letöri az ágat
Reccs, reccs, reccs
Azt mondják a nyitnikék,
Itt a tavasz nyitnikék,
Kék ibolya gyöngyvirág
Csupa öröm a világ
Hátamon a zsákom, zsákomba a mákom
Kilyukadt a zsákom kihullott a mákom
Aki szánja károm szedje fel a mákom
Egyszer volt egy kemence
Bele bujt a kis Bence
Meglátta a mamája
Nem ismert a fiára
Becsukta a kemencét
Jól elverte
Kis Bencét
Elszökött a kemence
Tele pogácsával
Utána ment a bíró
Üres tarisznyával
Befutott a kemence
Feneketlen tóba
Utána ment a bíró
Ott is van azóta
Kicsi fazék kicsi tál
Kicsi Gergő mit készít
Húslevest főz ebédre
Mama lesz vendége
Lementem a pincébe
Vajat csipegetni
Utánam jött az anyám
Hátba veregetni
Nád közé bújtam nádsípot fújtam
Az én sípom
Azt fújta
Diád du.
Te vagy az a nagy szájú
Kipp kopp kalapács te kovács
Üsd a vasat, üssed
De vigyáz a kezedre
Közben meg ne süssed
Kipp kopp kipp kopp
Ne félts engemet Jankó
Aki frissen dolgozik
Kezébe hull a bankó
Csiga- biga rétes
Kerekes de édes
Rétes kerekes
Mari néni ideges
Az én házam alacsony
Van is érte sok bajom
Ha az ajtót kinyitom
Leesik a kalapom
Ha az ajtón bemegyek
Beverem a fejemet
Kiskertemben az ürge
Bele bujt a gödörbe
Meg áj ürge megfoglak
Gatyaszáron lógatlak
Macska, macska csacska macska
Fürge, mint a kishalacska
Ide fut, oda fut, megpiheni, sosem tud
Borsot főztem
Jól meg sóztam
Mégis paprikáztam
Ábel babbele fuss
Dombon törik a diót
Rajta vissza mogyorót, mogyorót.
Tessék kérem, megbecsülni
És a földre lecsücsül
Csüccs
Csirke mondja, csíp, csíp, csíp
Aki fürgébb többet csíp
Macska mondja mimóka
Bíz a tejfel jó, vonna
Kecske mondja mek mek mek
Nem ugrálok kendnek
Tehén,mondja mú,mú,mú
Szopjál, szopjál kisborju
Kisfürj mondja pitypalag
Szép tavasz nyár itt ne hagy
Bohóc köszöntője
Jancsi bohóc a nevem
Cintányér a tenyerem
Orom krumpli szemem szén
Szívem, mint a céltábla
Ha szeretsz velem, nevetsz
Ha nem szeretsz, elmehetsz
Szívem, mint a céltábla
Ruhámra van mintázva
Kezdődik a nevetés 10ft
A fizetés
Ha nincs pénzed ne neves
Azt lesd, innen elmehess
Hétfőn hentereg
Kedden kecmereg
Szerdán szendereg
Csütörtökön csak csücsül
Pénteken, párnájára dűl
Szombaton Szondit szorgosan
Vasárnap horkol hangosan
Én kis kertem-kerteltem
Bazsa rozsát ültetem
Szél fúja, fújdogálja
Eső eső veregeti, hu
Süssünk süssünk valamit
Azt is megmondom, hogy mit
Lisztből legyen kerekes
Tölteléke jo édes
Sodorva tekerve túróval bélelve
Csiga giga rétes kerekes és édes
Ki kopog, mi kopog
Harkály vagyok, kopogok
Nem is tudod mióta
Vár rám ez a diófa
Mi ragyog, mi ragyog
Hát nem tudod, kivagyok
Béka király leveli
Ki a fiát neveli
Egy kettő, három, négy
Kis őzike hová mégy
Elég hogyha tudom én
Tavasz elé futok én
Egy kető háromnégy
Te kis nyuszi hová mész
Egy kettő, három, négy
Te kis madár vígan légy
Olyan szép dalt daloljál
Szebb legyen a tavasznál
Elgurult a réz garas
Felkapta egy kis kakas
Ha fölkapta jól tette
A bögyébe betette
De a bögye kidobta
Mérges lett kakasra
Össze szita a kakast
Búzát adjál ne garast
Kis kakas a piacon
Búzát vet a garason
Azt adta a begyének
Most már békén megélnek
Harap utca három alatt
Meg nyílót a kutya tár
Síppal, dobbal meg nyitotta
Kutyafülű Aladár
Kutya-tár kutya-tár
Kutyafülű Aladár
Húsz forintért tarka kutya
Tízért fehér kutya jár
Törzsvevőknek öt forintért
Kapható a kutya már
Kutya-tár kutya –tár
Kutyafülű Aladár
Fut, robog a kicsi kocsi
Rajta ül a haragosi
Din dón diri dongó
Ha ki borul az a kocsi
Lerepül a haragosi
Din Don diri dongó
Fut a havon a fakutya
Benne fut a retyerutya
Din Don diri dongó
Jön a kocsi, fut a kocsi
Patkó-dobogás
Jön a vonat, fut a vonat
Zúgó robogás
Vajon hová fut a kocsi
Három falun át
Vajon hová fut a vonat
Völgyön-hegyen át
Zím, zím, megy a gép, megy a gép
Fut a sínen a kerék
Forog a kerék
Zum, zum, nagy az út nagy az út
Fekete az alagút
Kopog a dió
Rúgja a rigó
Örülne néne
Szedi szegényke
Leül a fűre
Fölnéz fára
Eszeget csendben
Rigó szavára
Kontyos kendős ősz anyó
Söpröget a kertben
Vörös-arany falevél
Ripeg ropog, zörren
Reggel-este ruhát mos,
Csupa gőz az erő
Mosókonyha a világ
Völgy a mosóteknő
Gomba, gomba, gomba
Nincsen semmi dolga
Ha az eső esik rája
Nagyra nő a karimája
Az esőt csak neveti
Van kalapja, teheti
.
A bundának nincs gallérja,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Kifordítom, befordítom,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Leterítem a bundámat,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Ha megázik is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Hogyha rongyos is a bunda,
mégis bunda a bunda.
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda,
Ihaj bunda, csuhaj bunda,
mégis bunda a bunda.
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
Mert a rétes nagyon jó,
Katonának az való.
Csicseri borsó, bab, lencse.
Fekete szemű menyecske.
Ne menj haza este, mert megdöf a kecske!
Pattantyú!!
Debrecenbe kéne menni
pulykakakast kéne venni
Megállj kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenben csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.
Elvitte a víz a szappant.
Utána ugrott a kappan.
Míg a kappan kaparászott,
addig a szappan elázott
a folyóban.
Egy boszorka van,
három fia van,
iskolába jár az egy,
másik bocskort varrni megy,
a harmadik itt a padon
a dudáját fújja nagyon,
danadana-dan, de szép hangja van.
Egyszer egy királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
királyi ruháját,
trallala, trallala,
királyi ruháját.
Rávette helyette
a kocsis gúnyáját,
trallala, trallala,
a kocsis gúnyáját.
Elindult megkérni
szegény ember lyányát,
trallala, trallala,
szegény ember lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
szegény ember lyánya,
beszabad-e jönnöm,
szegény ember lyánya?"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
hozta Isten, hozta,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk kanapéra,
trallala, trallala,
nálunk kanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
szegény kocsislegény,
illik kend énhozzám,
szegény kocsis legény."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyánya!"
"Fogadjisten kendnek,
szegény kocsis legény
trallala, trallala,
szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
nálunk a - lócára,
trallala, trallala,
nálunk a - lócára."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem?
Trallala, trallala,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Gazdag leány vagyok,
gazdag legényt várok,
trallala, trallala,
gazdag legényt várok."
Akkor a királyfi
mit gondolt magában,
trallala, trallala,
mit gondolt magában?
Lehányta magáról
a kocsisi gúnyát,
rávette helyette
a királyi pompát.
Elindult megkérni
gazdag bíró lyányát,
trallala, trallala,
gazdag bíró lyányát.
"Adj' Isten jó napot,
gazdag bíró lyánya,
ba szabad-e gyünnöm,
gazdag bíró lyánya?"
"Hozta Isten, hozta,
fényes királyúrfi,
trallala, trallala,
fényes királyúrfi.
Üljön le hát nálunk
selyemkanapéra,
trallala, trallala,
selyemkanapéra."
"De nem azért jöttem,
hogy én itt leüljek,
trallala, trallala,
hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
jössz-e hozzám vagy sem,
gazdag bíró lyánya,
jössz-e hozzám vagy sem?"
"Elmegyek én kendhez,
fényes királyúrfi,
illik kend énhozzám,
fényes királyúrfi."
"Nem kellesz énnekem,
gazdag bíró lyánya,
kell nekem, kell nekem
szegény ember lyánya!
Tüzet viszek, lángot viszek
ki ne nézz, be ne nézz!
Kendő rajta.
Virágéknál ég a világ,
sütik már a rántott békát.
Zimme-zumm, zimme-zumm
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa odakapott,
békacombot ropogtatott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Puskás Gábor későn futott,
neki csak a füle jutott.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Bíró Marcsa a padláson,
Elcsúszott egy záptojáson.
Zimme-zumm, zimme-zumm,
recefice bumm, bumm, bumm.
Azt mondják, hogy a cipő,
kinek szoros, kinek bő.
De minekünk a cipő,
sose szoros, sose bő.
Azt mondják, hogy kinek szoros,
kinek kérges, kinek bő,
De minekünk sose szoros,
sose kérges, sose bő.
Megismerni a kanászt,
ékes járásáról,
elöl fűzött bocskoráról,
tarisznyaszíjáról.
Tivitovi tács, hévizi takács,
Legyünk bátor, jó vitézek,
Hídon megyünk által.
Itt a köcsög, mi van benne?
Arany alma, arany körte,
Add tovább, add tovább,
Te meg fizesd az árát!
Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
libapecsenyére.
Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,
Sirassák a lányok itthon maradásuk.
Kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájuk.
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
A nagy bölcsességet, a nagy eszességet,
Á, bé, cé, dé, rajtam kezdé.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Mind megissza a bort, vígan rúgja a port.
En, ó, pé, kú, a nagy torkú.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
Sőt, inkább vigadjon, búnak utat adjon.
Iksz, ipszilon, most ne sírjon!
Cickom, cickom,
vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon,
de mihaszna vagyon.
Add nekem azt, elveszem azt,
szita, szita péntek
szerelem csütörtök, dobszerda.
Három szabó legények, mek-mek-mek.
Elindultak szegények, mek-mek-mek.
Elindultak Micskére, hej, mek-mek-mek-mek.
Három ült egy kecskére.
Mikor Micskére értek, mek-mek-mek.
Egy kocsmába betértek, mek-mek-mek.
Megittak egy icce bort, hej, mek-mek-mek-mek.
Lemosni az utiport.
Kifizetni nem tudták, mek-mek-mek.
Szorult rajtuk a nadrág, mek-mek-mek.
Mind a három legénynek, hej, mek-mek-mek-mek.
Két krajcárja szegénynek. -Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.
Ettél belőle?
Kertbe mentek a tyúkok.
Mind megették a magot.
Én kis kertet kerteltem,
bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
eső, eső veregeti, huss!
Hajlik a meggyfa,
nagy az árnyéka.
Benne forog kis menyecske,
akit szeretsz, kapd be!
Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!
Kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!
Hosszú, kurta, véres hurka,
kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!
Egyenes, görbe, fakereke,
hosszú, kurta, véres hurka
kapa, kasza, faragószék!
Ó be szép, ó be szép
ez a derék faragószék!
Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!
Kés, villa, koppantója
(előzőek ismétlése)
Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!
Gólya orra, gólya tolla
(előzőek ismétlése).
Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!
Klázli, flaska, részeg Miska,
(előzőek ismétlése)
Ez a Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!
Zsuzska, lánya, unokája,
(előzőek ismétlése)
Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!
Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,
(előzőek ismétlése)
Iglice szívem, iglice.
Aranyos lábú iglice,
ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.
Árok mellett jártam ma,
tüske ment a lábamba,
rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.
Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.
Icipici házikóban icipici ágyikó.
Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány
icipici anyukával túl az Óperencián.
Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,
anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.
Amikor este lett, az icipici lányka félt,
icipici anyukája mondott egy mesét: (ismételni)
Kiugrott a gombóc a fazékból.
Utána a molnár fazekastól.
Stól, stól, stól, fazekastól.
Mit játsszunk lányok?
Azt játsszuk lányok:
bricket-brackot, hat barackot!
Csücsüljünk le lányok!
Most viszik, most viszik Danikáné lányát.
Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.
-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,
abban pedig hat ló legyen!
Mind a hatnak aranyfarka legyen!
Száraz tónak nedves partján
döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember,
ki a vízben lubickol.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!
Vak meglátja, hogy kiugrik,
sánta utána szalad.
Kopasz ember haját tépi,
a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!
Szólj síp, szólj!
Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.
Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.
Szólj síp, szólj!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, húzd a füledet!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved üsd a térdedet!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
Ha köztünk vagy és jó a kedved,
másoknak is mutasd ezt meg!
Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)
És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat,
forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.
Hej, a sályi piacon, piacon,
almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,
hatot ad egy garason, garason.
Gyertek lányok ligetre, ligetre!
Itt a világ közepe, közepe.
Itt árulják a rózsát, a rózsát.
Abból kötnek bokrétát, bokrétát.
Azt is tudom, ki köti, ki köti.
Virág Erzsi kötözi, kötözi.
Az asztalra leteszi, leteszi.
Kovács Pista felveszi, felveszi.
Kalapjához kötözi, kötözi.
Hopp, Juliska, hopp, Mariska.
Hej, gyere vélem, egy pár táncra!
Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.
Fordulj, balra, csosszantóra,
járd meg a táncot régi módra!
Ajtó, ablak nyitva van,
bejöhet akárki.
És egy nagyot dobbantott,
bejött Sári néni.
Ez a Sári néni,
nagyon csúnya néni,
késő este, holdvilágnál
almát akar lopni.
Csizmám kopogó, táncom dobogó,
kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!
Kendőm libegő, lábam tipegő,
arcom nevető, pajtás, gyer' elő!
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam.
Ábele, bábele, fuss!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!
Szélről legeljetek, fának ne menjetek,
mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,
szili kút, szanyi kút,
szentandrási sobri kút.
Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,
állatkertbe vitte el apukát.
Jókat kérdez ő ott az elefántnál,
hadd mondom el néhány buta szavát:
Refr.: Apu! Hod med be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangába?
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,
ha meghívják teára?
Ha csak az ormányát dugja be a buta,
az kész könnyelműség:
mire felszívja a teáját,
rég leharapták az ormányát.
Van-e pótormánya őnéki?
Apu, mondd meg, mondd meg, hát!
Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek!
Édes kislány, kérdezz valami mást!
Erre Évi elkezd keserűn sírni,
S mással kezdi most az óbégatást:
Refr.: Apu! Pincébe, hogy megy le a zsiráf,
hogyha fát kell hozni, néki?
Ugye erszényes az a kenguru ott?
Az az erszény új vagy régi?
Az a kis medve, amikor halat eszik,
kell-e hozzá szódavíz?
Mi a kedvence: a szilvaíz vagy
a frissen megfőtt tejbegríz?
Ugye spenótot ő sem szeret?
Apu, mondd meg, mondd meg hát!
Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan
Egyszer mégis elfogy a türelem.
Hallgass Évám! Most hadd felelek néked,
hallgass énrám, édes kisgyerekem!
Refr.: Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,
sose kell fát hozni néki.
Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel
hát azonnal meg is érti.
Sose hordoz pénzt az a kenguru ott,
ugye, érted Évikém?
A medvének nem kell szilvaíz,
sem a frissen főzött tejbegríz.
Mire Éva így szól: Értem én,
csupán azt nem értem még:
Apu hod megy be...
Láttál-e már valaha,
csipkebokor rózsát?
Csipkebokor rózsa közt
két szál majorannát?
Egyik szál majoranna
Virág Erzsi lenne,
Másik szál majoranna
Váci Gábor lenne.
Csoóri Sándor: Csetneki
Hosszú nyakú Csetneki
sánta lovát csetleti.
Csetleti, botlatja,
lódoktorhoz vontatja.
Kóc a kötőfék,
szakad szét,
püff neki:
sárba csöppen Csetneki.
Fésüs Éva: Békanóta
Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
Brekeke!...
Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.
Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica
Tarka cica,
fehér cica, haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.
Tarka cica,
fehér cica
egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
elolvadt a vaj.
A gazdasszony
haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
tarka cicafej.
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Ajaj, hol volt hol nem...
Volt egyszer egy iciri
piciri házacska.
Ott lakott egy iciri
piciri kis macska.
Volt annak két iciri
piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri
piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri
piciri kis macska,
hová lett az iciri
piciri barmocska.
Bejárja az iciri
piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri
piciri tekergőt.
Bejárja az iciri
piciri kaszálót,
s nem látja az iciri
piciri kószálót.
Rátalál egy iciri
piciri kis tökre,
bánatában iciri
picirit meglökte.
Felfordult az iciri
piciri tököcske,
benne a két iciri
piciri ökröcske.
Megörült két iciri
piciri ökrének:
Vége van az iciri
piciri mesének.
Tarbay Ede: Macskazene
Zimm, zumm,
zenekar,
kesze-kusza
hangzavar.
Húr, húr,
birkabél,
ujjam éri,
már zenél.
Síp, síp,
nádsíp,
fújd a végit,
felvisít.
Dob, dob,
bőrmalac,
ha rád ütnek,
hangot adsz.
Kár, kár,
varjúék
énekelnek,
fut a nép.
Zimm, zumm, zenekar,
én sem tudom,
te sem tudod,
senki sem tudja,
mit akar,
ez a baj...
Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!
Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló
Ment az utcán tarka ló.
Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most kibújt
barna-fehér vadgesztenye.
Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).
Kányádi Sándor: Róka-mondóka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Megay László: Sárkány
Nem a hegyen, sem a völgyben,
hanem egy nagy mesekönyvben,
nem oly régen, mostanában
sárkány lakott egymagában.
Zord az élet, nem derű
sárkánynak, ha hétfejű.
Ha köszöntik -Jó napot!- ,
emelhet hét kalapot.
Drégely László: Bohó álom
Kert alatt,
Rét alatt
Bundás kutya
elszaladt.
Tarka volt,
Farka volt,
Hátán macska
lovagolt!
Zelk Zoltán: Az okos tücsök
"Tücsük, húzd az én nótámat!"
-szól a margaréta.
"Azt húzzad, hogy virág vagyok
és nem sárgarépa..."
"Tücsök, az enyémet húzzad!"
-piros pipacs mondja.
"Az enyémet! Az enyémet!"
-kiáltozzák sorba...
Szegény tücsök látja már, hogy
a fele sem tréfa:
a végén még hajba kapnak
pipacs, margaréta.
Ezért így szól: "Nem húzhatom
nektek, szép virágok,
ma van a Hold neve napja,
neki muzsikálok..."
Garay János: A méhecske
Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kis mézrevalót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban
"Sok kicsi, sokra megy"-dúdolja magában.
Tordon Ákos: Libasorban
Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.
Orbán Ottó: Tigris
Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.
Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:
"Én vagyok a
Szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"
Móra Ferenc: Az egyszeri szarka
Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.
Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."
Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.
Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.
Mindjárt elérem már" -
pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.
Onnan szaporán
a kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?
Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.
S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."
Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát.
"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka."
Tordon Ákos: Libafagylalt
Ez a gúnár hóbortos,
azt gágogja: FAGYLALTOS.
A fagylaltja hó és jég,
jó, hogy ingyen adja még.
Tél hidege megfagyaszt,
nyár melege megolvaszt,
libafagylalt elfogyott,
a fagylaltos megfagyott.
Pákozdi Gabriella: százlábú-bánat
Láb, láb, csupa láb
kétszáz zokni
legalább
ezenfelül
kétszáz cipő
irgalmatlan nagy
hajcihő
kikötözöm
bekötözöm
húzom fűzöm
nyomom lököm
cipő
zokni
láb-galiba
- Mért nem lettem inkább csiga?
Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam
Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka-vadásszal kettesben.
Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.
Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász!
Orbán Ottó: Torreádor
Bika, bika
fekete
feje meg a
feneke.
Dúl-fúl, toporog,
a homok csikorog.
Jaj, a bika, jaj!
Jaj, jaj, jaj!
Itt van a baj.
Itt jön a bátor:
a torre, a torre,
a torreádor.
Orbán Ottó: A faállatok
Azt mondják a faállatok,
rémes ez a faállapot.
Ha így teszünk,
nyikorog,
ha úgy teszünk,
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
sehogy se forog.
Hogyha télen fabált csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!
Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberül szolgáltál.
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.
Sárga lábú kiskakas kiugrott a gyepre.
Körmös sarkantyújával udvar közepére.
Megállj, megállj, Tarajos!
Bár a szemed haragos,
jó pecsenye a húsod,
azt magad is jól tudod!
Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny
Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!
Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!
Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.
Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy: I-á!
Rút! Rút! Rút!
Fel is, le is út:
mérges Pulyka te szereted
csak a háborút!
Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.
Weöres Sándor: A birka-iskola
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt a iskola.
Weöres Sándor: Kutyatár
Harap utca három alatt
Megnyíllott a kutyatár
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.
Húsz forintért tarka kutya
Tízért, fehér kutya jár.
Törzsvevőknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.
Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?
-Hová szaladsz vizipók?
-Keresem a békát!
-Mért nem húzol kiscipőt?
-Gyorsabb így mezítláb!
-Miért futsz ily sebesen?
-Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...
-Hol lesz a lakodalom?
-A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...
-Hát a menyasszony ki lesz,
békakirály párja?
-Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...
Károly: Pinty és ponty
Volt egyszer egy ponty,
Úszott, mint a pinty!
Volt egyszer egy pinty,
Repült, mint a ponty!
Együtt mentek...
Úsztak, szálltak, mendegéltek,
tán még most is mendegélnek,
ha a kelő napsugárban
útjuk végére nem értek.
Elöl ment a ponty.
Úszott, mint a pinty.
Utána a pinty.
Repült, mint a ponty.
Dénes György: Gólya
Láp közepén áll a gólya,
csitteg-csattog tilolója,
tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.
Simkó Tibor: Kabóca
Bice-bóca kabóca,
ég a lámpa kanóca,
de be hozzánk ne gyere,
mert a szomszéd egere
itt lapul az ágy alatt:
elkapja a lábadat!
Zelk Zoltán: Erdőben-berdőben
Alszik a szél, föl se kelt,
olyan kedve van ma,
a vihar is lehevert,
a szél öreganyja.
Alszik az egész család,
nem fut a szellő sem-
mitől csörren hát az ág,
levél mitől zörren?
Nem egyébtől, két madár
röpül éppen erre,
az egyik a hársra száll,
a másik a cserre.
Jó a hárs is, a cser is
a fáradt madárnak,
azon is meg ezen is
pihenőt találnak.
Éppen arra jártam én,
fák alatt megállva,
hallgatóztam, vártam én:
fütyül-e madárka?
Megértettem a szavuk,
ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-
tanúm reá a kakukk,
szóról szóra így volt:
-Honnét, szomszéd?
-Ahol voltam, onnét!
-Mit evett?
-Eleget!
-Mi jót?
-Hernyót!
-Hány volt?
-Egy volt!
-És még?
-Kukacot!
-Mennyit?
-Hatot!
-Hát még?
-Legyet!
-Hányat?
-Hetet!
-Mást még?
-Pondrót!
-Sok volt?
-Nyolc volt!
-Jó volt?
-Jó volt!
Hallgattam volna tovább
ezt a párbeszédet,
de hirtelen akkorát
fújt a szél: fölébredt!
A vihar is vele kelt,
s huga is a szellő-
ezer levél útra kelt,
szinte szállt az erdő!
Az égen egy felleg állt,
dézsa a kezében,
s mint aki csak erre várt,
ránk öntötte éppen!
Megáztak a madarak,
megázott a szél is,
szedhettem a lábamat,
bőrig áztam én is!
Orbán Ottó: Oroszlán
Kisoroszlán, gömbölyded,
boldog, mikor bömbölhet.
Nagyoroszlán kevéssel,
beéri húsevéssel.
Kisoroszlán, Nagyoroszlán,
hol rohangál, hol poroszkál.
Orbán Ottó: Krokodil
Krokodil, krokodil,
hétpróbás,
bőrpikkelyes, sárbundás.
Krokodil, krokodil,
kipislogsz a nádból,
krokodil, krokodil,
a szemed sem áll jól!
Móra Ferenc: A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
Tordon Ákos: Libabolt
-Libapaucs kapható!-
gá-gá-gágog Lúdanyó.
-Válogathat minden liba,
van itt piros, sárga, lila,
zöldesbarna, szürkéskék...
Nézzék, itt a feketék!
Príma papucs, el nem vásik,
soha többé nem kell másik!
Minden méret kapható!
Minden papucs eladó!
Hosszú a sor, rövid a nap,
de a végén mindenki kap
papucsot a lábára,
csak teljék az árára.
Zelk Zoltán: Őzek, nyulak, szarvasok
Őzek, nyulak, szarvasok,
hideg már az erdő,
szelet hoz még az éjszaka,
havat hoz a felhő.
Őzek, nyulak, szarvasok,
mi lesz ma ebédre?
Havon pirult fűszál, jégen
fűtött falevélke.
Őzek, nyulak, szarvasok,
mit isztok utána?
Három patak jön mihozzánk
ma ebéd utánra.
Őzek, nyulak, szarvasok,
hol alusztok éjjel?
Betakar minket az erdő
köddel, falevéllel
Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”. „Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján. „Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"
Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
Zelk Zoltán: A három nyúl
Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!...-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek... " Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:
-Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
- ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettel
Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...
Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...
"No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.
"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte lábát a vadász is;
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...
Benjámin László: Bolhamadár
Egy szoknyában lakott egy bolha,
nem is ment rosszul a dolga,
nem ivott mást, csak vért
és nem fizetett lakbért,
élvezte a bolha-létet,
nem fenyegette csalétek,
nem háborgatták praktikák,
ővé volt a világ
a bokától egészen a derékig,
s csöndben telt volna tán élete végig,
tán sírja lett volna a szoknya korca,
ha nem határoz másképpen a sorsa.
Ám úgy esett egy alkalommal,
a szoknyát sok más tarka lommal
kiteregették, kiporolták,
és leverték róla a bolhát.
Az, szegény, lehuppant a földre,
fejét csóválta megütődve,
és mérgelődött, hogy a szoknyák
táján romlik a közbiztonság.
Aztán ugrott, ahogy csak bírta lába,
hogy visszatérjen nyájas otthonába.
Ugrott egy akkorát,
amekkorát
senki más nem ugorna,
csak egy bolha.
S a szoknyába már bújt is volna vissza,
ha nem sóhajt alatta egy giliszta:
De szépen száll!
Szépen száll a bolhamadár!
Meghallotta
ezt a bolha,
vére a fejébe tódult,
nekilódult,
ugrált jobbra, ugrált balra,
le az útra, fel a falra,
homorítva,
mellső lábát leszorítva,
a gilisztát szomorítva,
mely irígyen
többször sóhajtott imígyen:
De szépen száll!
Szépen száll a bolhamadár!
Addig ugrált, míg elfáradt,
kiválasztott egy fűszálat,
odafent
megpihent
s panaszolta:
mily terhes madár-volta.
Körbeállják,
megcsodálják,
idehívják,
odahívják,
szegény bolha vérét szívják,
maholnap már repülni sem engedik,
pedig
ha nem volna annyi dolga,
felszállna a bolha-holdba! Ámde ott röppent el épp
a gonosz veréb,
csak megrázta a fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
szárnya volna néki, tolla!
Ugrott a bolha a házba,
be a szobába, be az ágyba,
ahol százhúsz bolha lakott.
Ajtajukon bekopogott,
megvárta mind, amíg fölkel
s így szólt: Toll kell!
És a bolhák, mint a héja,
lecsaptak a párnahéjra,
egy toll kiböködő tokját,
valahányan közrefogták,
nekiment
a nagy bolharegiment.
Addig tépték, addig nyúzták,
a tollat végül kihúzták,
ki az udvar közepére.
Hatvan húzta, hatvan tólta,
elöl az érdekelt bolha
így kiáltott a verébre:
Idenézz
te csibész!
Kétség hozzám nem hatolhat,
itt hozzák a bolhatollat!
A veréb
csak megrázta a fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
madártojásokat tojna!
Ugrott a bolha az ólba,
ott ült Kakasné kotolva,
takargatta húsz tojását,
ne is lássák.
De a bolha
hozzálépett udvarolva:
Kedves tyúk! -bocsánat! jérce,
ha velem helyet cserélne,
elmehetne szórakozni?
nem fogok én kárt okozni,
ha elmegy egy kicsit,
a tojáskák
-Ó mi szépek! ó, mi drágák!-
észre sem veszik!
Bolhaszóval addig győzte,
hogy a tyúk egy kakasszóra
elszaladt a kakasdombra.
Tojások közt legfelsőre
felugrott a bolha,
onnan kiáltotta:
Kot!
Idenézz
te csibész!
Elhiszed-e, hogy madár vagyok?
A veréb
csak megrázta a fejét,
mindez, mondta, nem elég:
Ha a bolha
madár volna,
gyönyörűszépen dalolna! És a bolha
ahogy csak lábai bírták
fölkereste a pacsirtát,
elmesélte, hogy dalolna,
de a hangját elvesztette,
nincs idő, hogy megkeresse,
mert többfelől sürgetik,
bolhanóta kell nekik,
a pacsirtát arra kéri,
hogy a hangját csak egy napra
adja kölcsön jó kamatra,
visszahozza, megigéri!
Nevettében a pacsirta
még a könnyét is kisírta:
Ó, te bolha, ó, te balga!
belül van a madár hangja!
Senkinek nem adhatok
kölcsön abból. Jónapot!
De a bolha tovább kérte:
A hangversenyt megigérte,
kárbavesszen annyi költség?
A pacsirtát meg ne sértse,
háta mögött bújjon el,
s azt hiszi majd a közönség,
hogy a bolha énekel.
Nevettében a pacsirta
még a könnyét is kisírta,
felkiáltott:
Te kis bolha, te kis senki!
ha én hátad mögé állok,
téged ki fog észrevenni?
Szegény bolha
mód felett elszomorodva
utazott három nap, három
éjszaka egy nadrágszáron,
míg elért egy
boltba,
felugrott a
polcra,
bolhanyelven elmakogta:
Kapható-e bolhakotta?
Bolhakotta? Elfogyott!
Van szerencsénk, jónapot!
Így a bolha,
látván hogy betölt a sorsa,
örökre elbujdosott.
Otthon pedig a madárkák
várták vissza, egyre várták.
Két hét múlva
Harkály Olga
kidobolta:
Mindenkinek illik tudni,
ha egy barna ugri-bugrit
lát, bármilyen nagyot ugrik
s bárha volna
pávatolla,
strucctojásokon kotolna:
nem madár az, csakis bolha!
Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”. „Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján. „Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”
Két nagyobb gyermek kartövön fogja a kis gyermeket s úgy szalad vele, miközben mondogatják:
1.
Gólya viszi a fiát,
Míg eléri az anyját.
2.
Viszi gólya a fiát,
Utól éri az anyját.
Nevettető
Az anya ölébe veszi a gyereket s így dalol:
Angyal vagy-e?
Ördög vagy-e?
Mutasd a fogadat!
Ha angyal vagy, kis fogad van,
Ha ördög vagy, nagy fogad van.
Ekkor megcsiklandja, a gyermek nevet s a foga kilátszik:
Tyúkozás
Fiúk, vagy vegyesen fiúk és leányok, fölállanak. A két legnagyobb egyike a "sas", a másik a "csirkéknek" az "anyja". Azután a csirkék egymás hátába fogódzva, nagyság szerint fölállanak, legelöl áll az anya. A sas pedig az anyával szembe áll, fácskát vesz kezébe, majd leguggol s lukat kezd vájni. Ekkor ilyen párbeszédet kezdenek:
Sas: - Ásom, ásom ezt a gödröt.
Anya: - Minek az a gödör?
- Tűznek.
- Minek az a tűz?
- Víznek.
- Minek az a víz?
- Tyúkhúsnak.
- Abból bizony nem eszel.
- De bizony eszem.
Erre a sas föláll és a csirkék után fut, s a hátsót elfogni igyekszik; azonban az anya védelmezi a csirkét, s azon igyekszik, hogy a sas el ne foghassa. A sasnak csak a leghátulsót szabad elfognia, s ha ez sikerült, ismét csak a leghátulsót. Midőn az anya látja, hogy a sas hátra igyekszik futni, elkiáltja magát:
- Forduljatok, csirkéim!
A melyik csirkét elfogta a sas, félreáll, míg végre valamennyi félre nem jut. Ekkor az anya és a sas két kis fácskát tesznek keresztbe a földön, azután mindegyik csirkének sorban megfogják a karját, s a keresztbe tett fák felett mindaddig előre-hátraugratják, míg ezt a verset énekelve el nem mondják:
Gyér szita, gyakor szita,
Menj be mennyországba.
E vers mindegyik szótagjának éneklésekor hol előre, hol hátra ugratják az illetőt. Ha így mindegyikkel végeztek, az ördögök a sashoz, az angyalok az anyához állanak; mindkét csapat egy-egy fácskát vesz kezébe, melyet “kulcs”-nak, s azt, ellenkező irányba futva, jókora távolságban elrejtik. Most egymás kulcsainak fölkeresésére indulnak, s maikor egymást közel érik, így csúfolkodnak: “Csúf pokoli ördögök”- “Szép mennyei angyalok”. Amelyik csapat előbb megtalálja a másiknak a kulcsát, ezt kiáltja:
- Megkaptuk a kulcsokat; nekünk kalács, nektek semmi.
Aztán újra kezdődik a játék.
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!
Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipõje, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyû zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
(Gyermekdal – Donászy)
Fehér hóból puha ágyat vet a tél,
Ázva – fázva didereg a kósza szél.
Letette a puttonyát a Télapó,
Karácsonyra készül õ is, jaj, de jó!
Színes gyertyán libben – lobban pici láng,
Csillagszóró száz sziporkát hint le ránk.
Csilingelõ csengõ dalol a fákon,
Azt énekli; óh be szép a karácsony
Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.
Kotta:
d m / s f / m r / m d ://
m m / r r / l l / s Z /
f f / m m / r r / d Z //
Hull a pelyhes
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.
Ez itt az almafa,
Ez pedig a bohócka.
A bohócka felmászott a fára,
Ugrált ágról-ágra, és minden almát megkóstolt.
Az első alma savanyú volt: brrrr!
A második romlott volt:beeeeh!
A harmadik alma kukacos volt: iiiiiiii!
A negyedik körül egy méhecske zümmögött:zzzzzzzz!
Az ötödik alma finom volt:hmmmmm!
Ekkor jött egy vihar, fújt a szél, rázkódtak az ágak,
Rázkódott a bohócka, kapaszkodni nem tudott és zsuppsz!
Lepottyant a földre!
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
Katonának az való!
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire,
ott sem leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyepre!
Ha kijöttél szép csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen,
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyepre!
Bújj, bújj zöld ág,
zöld levelecske!
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.
Rajta, rajta, leszakadt a pajta,
Bennmaradt a macska.
Nyisd ki, rózsám,
kapudat, kapudat,
hadd kerüljem
váradat, váradat,
szita-szita-péntek, szerelem-csütörtök, dob-szerda.
Csepp, csepp, csepereg
villan, csattan, megered,
záporfüggöny, zuhatag,
fut a felhõ, süt a nap.
Jött, ment, jót esett -
fűnek, fának jól esett.
Cifra palota,
Zöld az ablaka!
Gyere ki te tubarózsa,
Vár a viola!
Kicsi vagyok én,
Majd megnövök én,
Apámnál is,
Anyámnál is,
Nagyobb leszek én!
Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dül, balra dül,
Tücsökkoma hegedül
Csiga-biga gyere ki,
Szebb a világ idekinn,
Bújj ki kapud aljába,
Ló búsuljon magában,
Ha a lábad táncra áll,
Kilenc tücsök muzsikál,
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik.
Csiga-biga…
Csiga-biga told ki szarvadat,
ha nem tolod, összetöröm házadat.
Csip-csip csóka
Vak varjúcska,
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda,
tyúkok ülnek rajta,
hess el tyúkok,
hess, hess, hess!
Csipp, csepp,
Egy csepp,
Öt csepp,
Meg tíz,
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.
Ég a gyertya, ég!
El ne aludjék!
Aki lángot látni akar,
Mind leguggoljék!
Ég a gyertya ég,
el ne aludjék,
szíveinkböl a szeretet
ki ne aludjék.
Ég a gyertya ég,
fusson a sötét,
szívünkböl a rosszaság is
kitakarodjék
É a gyertya ég,
nö a fényesség
sötét földhöz a fényes ég
egyre közelébb.
ég a gyertya ég,
az adventi négy,
azt lobogják, azt hirdetik:
Jézus üdvözlégy!
Egy, kettő, három, négy,
Mézeskalács, hová mégy?
Nem megyek én messzire,
csak a forró tepsibe,
ott sem leszek sokáig.
háromnegyed óráig
Erdő szélén házikó,
Abban lakik nagyapó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ablakán bekopog:
Kérlek, segíts én rajtam, a vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi sose félj, megleszünk mi kettecskén!
Esik az eső,
Hajlik a vessző,
Haragszik a katona,
Mert megázik a lova!
Ne haragudj katona,
Majd kisüt a napocska,
S megszárad a lovacska!
Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!
Fenn az égen, lenn a földön,
mindenütt van napsugár,
ha én nem egy kislány/kissrác volnék...
mi szeretnél lenni? (kismadár, kiscica, kiskutya...)
Gyí, paci, paripa
Nem messzi van Kanizsa
Odaérünk délre,
Liba pecsenyére.
Ez elment vadászni,
Ez meglőtte,
Ez hazavitte,
Ez megsütötte,
Ez az icike-picike,
Pedig mind megette.
Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok
Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny
Háp háp, háp,
jönnek a kacsák,
hű, de éhes,
hű, de szomjas
ez a társaság!
Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, röf,
Orra sárba döf,
Sonkalábán
Kucu-néni
fürödni döcög.
Bú, röf, háp,
sípok, trombiták.
Víg zenével
így köszönt e
díszes társaság.
Weöres Sándor: Haragosi
Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Hahargosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.
Hinta, palinta,
régi dunna,
kiskatona,
ugorj a Tiszába
Hóc-hóc katona,
ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra,
úgy megyünk a vásárba
Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
abrakot a csikónak
nagyot ugrik Lacónak.
Hopp Juliska,
Hopp Mariska,
Hej, gyere vélem egy pár táncra,
Hej, gyere vélem egy pár táncra,
Fogd a kontyod,
hogy ne lógjon,
hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!
hej, hogy a hajtűd ki ne hulljon!
Így kell járni,
Úgy kell járni,
A kis .. tudja, hogy kell járni,
A kis .. tudja, hogy kell járni!
Fordulj, bolha,
csosszantóra,
járd meg a táncot régi módra!
járd meg a táncot régi módra!
Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam fölszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle!
Ilyen cica mellett,
Aludni is lehet.
Ugorj cica, indulj már,
A sok egér téged vár!
Kerekecske gombocska,
volt egy kicsi dombocska,
dombon állt egy házikó,
házikóban ládikó,
ládikóban kerek tálca,
a tálcán meg öt pogácsa,
arra járt az egérke,
Kerekecske, gombocska,
Hova szalad a nyulacska?
Ide szalad, itt megáll,
Itt egy körutat csinál,
Ide szalad, ide be a kis… fülibe.
***
Kerekecske gombocska,
erre szalad a nyulacska.
itt a nyoma, itt a nyoma,
itt meg van a csiklandója.mind megette ebédre!
Kis kacsa fürdik,
Fekete tóban,
Anyjához készül,
Lengyelországba!
Csíkos a háta,
Aranyos a tolla,
Fordulj ki, fordulj ki,
Két aranyalma.
Kiskarácsony,
Nagykarácsony,
Kisült-e már a kalácsom,
Ha kisült már, idevéle,
Had egyem meg melegében!
Jaj, de szép a karácsonyfa,
Ragyog rajta a sok gyertya,
Itt egy labda, ott egy baba,
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Körbejárnak, körbe
Leülnek a földre,
Visszafele elindulnak,
Feleúton megfordulnak,
Tapsolnak, dobolnak,
Jó nagyot kiáltanak: Hejhó!
Megfordulnak, s megállnak!
További ajánlott fórumok:
- Karácsonyi ajándékötletek, ajándéktippek gyerekeknek
- H1N1 oltás - csecsemőknek, gyerekeknek
- Gyerekdalok. Tényleg szükségük van ilyenekre a gyerekeknek, egyáltalán szeretik őket?
- Miért tiltja az egyház a gyerekeknek Harry Potter filmeket illetve könyveket?
- 2-3 éves gyerekeknek tablet és ipad
- Hogyan mondjam meg a gyerekeknek?