Versek gyerekeknek (beszélgetés)

Kinyújtózva nem is fér el,

Hossza tizenhárom méter,

De abból csak három látszik,

Az is mikor vacsorázik,

Éppen ezért, mikor nézed,

Képzelj mögé még tíz métert!

kigyó

Hosszú nyakát, ha kinyújtja,

Bámulhat a falon túlra.

De most mégis arrébb lépdel,

Torony tövében ebédel,

Teli zöldággal a szája,

S hazavágyik Afrikába.

Baktat a kis katica

Hazafelé éppen,

Fekete kis pöttyöcskéit

Számolgatja szépen.

Kicsinek is kicsi vagyok,

Egy pöttyöm van még csak,

Ha majd egyszer nagyobb leszek,

Lesz ám nekem még hat!

Oroszlánra vadászunk, vadászunk, vadászunk, oroszlánra vadászunk, Stop!

Hol van az oroszlán? Itt van? neeem! Ez itt a mezö, a fa, a folyó, a híd, a tüz, a barlang

bemegyünk a barlangba, hú de sötét van! jaj mi világít ott, két szem, fussunk szaladjunk az oroszlán!.....

tüz, híd, folyó, a fa mellett át a mezön, ott a házunk kinyitjuk az ajtót, beszaladunk, bezárjuk az ajtót megmenekültünk!

Icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány

icipici anyukával túl az Óperencián.

Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

icipici anyukája mondott egy mesét…

Bújj, bújj, medve,

Gyere ki a gyepre!

Ha kijöttél szép csendesen,

Hogy a vadász meg ne lessen,

Bújj, bújj, medve,

Gyere ki a gyepre!

virágokra röpenve

száll tova a kis lepke

szines diszes szárnya

kishernyo az ö barátja

béka béka mere jársz ?

bujj el gyorsan jobban jársz

éhes gólya zéged vár

hoszú csörét tátja már

kecske lábu kisaszony

álla nádas tóparton

rózsaszinű tollruhában

várják már az othonában

vörös bundás róka koma

szárnyasra fáj minden foga

nem is gondol semi másra

csak a lbavacsorára

Kisegér, kisegér,

minden lyukba belefér.

Belefér, belefér,

hiszen azért kisegér.

Szárnyát a páva kiterjesztve

Magát nagy büszkén mutogatta.

Nézte a varjú szemmeresztve,

S magában mind ezt hajtogatta:

Kár, kár, de igaz,

E hetyke pimasz

Szebb, mint én vagyok,

Tolla hogy ragyog.

Nagy volt a varjú irigysége,

De hallj csudát! mindjárt lett vége,

Amint megszólalt büszke páva

Fülsértõn, rikoltva fennen.

-Most már magamat nem szégyellem,

Károgott a varjú. A páva

Bár szép a tolla, de csúf a hangja,

S így végre is alsóbb a rangja.

S elégedetten, csúf károgással

Tovább repült a varjú egy házzal

Cini, cini muzsika,

Táncol a kis Zsuzsika,

Jobbra dûl,

Meg balra dûl,

Tücsök koma hegedül.

vörös bundás róka koma

szárnyasra fáj a foga

nem is gondol soha másra

Térden lovagoltatni a gyereket különböző módokon:

így lovagolnak a hölgyek, (finoman)

az urak gyorsabban mennek (egyre sebesebben)

a parasztok dicegnek-döcögnek (zötykölődve)

a huszárok repülnek, repülnek! (feldobálva)

őzgidácska erdöszélen

friss szénácska legyen éppen

ebéd után kettőt szökken

s eltűnik a fehér ködben

an tan té nusz

szó raka té nusz

szó raka tiki taka

ala bama bim bam bucc!

berkkencs bika füben lapul

nagy szemekel hangtalanul

szúnyog les éppen ő

ezért ojan vakmerö

zöld levélen csiga csücsül

minden tását nagyon becsül

ezért aztán nagyon örül

ha sokk lurko veszi körül

a vadisznó sosem lusta

egész nap a főldet túrja

malackái pizsomában

játszanak a pocsojában