Vége a házasságomnak (beszélgetős fórum)

lili!!

remélem rengeteg hasznos tanácsot és tapasztalatot kaptál!!ne hagyd magad,értelemes és szép nő vagy és amikor már mindent veszni látsz ne felejtsd el hogy egy napon a férjed fog arra ébredni hogy "mekkora barom voltam"!!ha meg nem akkor meg meg sem érdemelt titeket!!

a mi helyzetünkben csak a kisfiunkat sajnálom hogy ilyen hülye apa van de ha felnő majd ő is tudni fogja magátol is hogy mi is történt.

Igen, köszi, igyekszem. Bár az segítőkészségével nincsenek bajok, néha kell csak rászólnom, hogy "Mi lenne, ha megmozdulnál, édes?!". De ezek inkább csak a háztartásbeli feladatok esetén fordulnak elő. Mivel nincs kert, bérházban lakunk, olyan igazi férfias meló nincs. Csak takarítás, főzés, mosás. De hát ő élt már egyedül, mosott már magára, szóval nem lepődik meg, ha ki kell teregetni. Legfeljebb nem olyan szép rendben van, mintha én csinálnám. :)

Csupán a kajával van úgy, hogy tegyem elé, mert úgy szereti. Ő sose ismeri a hűtő tartalmát, magának nem főz, vagy vesz elő bármit.

Na nem akarom szétoffolni a topicot, bocsi :I

Kedves Sita!

Nehogy félre értsd, nem a párod ellen szólnak az érvek. Örülök, hogy van ilyen is mint a te párod. Vigyázz rá és szeressétek egymást. :)

Szerintem a várandóság ideje alatt már sokminden megmutatkozik a leendő apukából. Nekünk már akkor is voltak kisebb vitáink, az egyik, ugye hogy a hormonjaid úgy játszanak veled, ahogy jónak látják ezért nem mindig vagy türelmes és természetesen az egész világot utálod és ehhez még hozzá tartozna egy megértő férj és apajelölt ,de ő nem még ő van megsértődve, majd mikor már nem bírod cipelni a tesco-s szatyrokat és elordítod magad a tömegben , akkor kiveszi a kezedből és azt kérdezi hogy miért nem szoltál szivem. Majd mikor már a lábujjamat sem láttam és a 40. hétben jártam manóval és akkor a volt a térfogatom mint egy 70 literes boroshordó , akkor szinte éreztem a szánalmat ha be kellet kötni a cipőmet.

Nehéz dolgok ezek, sokminden majd csak akkor derül ki igazán. Ő is játszott az uncsitesóimmal akik még kicsik voltak évekkel ez előtt úgyértem 5-6 évesek , ő is imádta ha egy icipici kislágy a loknis hajával elszalad előttünk.

Szóval én remélem , hogy tényleg vannak még olyan férfiak akiknek egy picike kis fogalmuk csak van arról, hogy miken megy keresztül egy kismama egy édesanya és egy feleség egyben.

Kedves sita!!

ez nem ilyen egyszerü mint ahogy elképzeli az ember...mikor még szo sem volt a gyerekről már én is igy gondolkoztam illetve hogy nem hagyom majd hogy elhanyagolva érezze magát aztán a sok probálkozásba azt vettem észra hogy én vagyok az aki egy kis szeretetre vágyik hisz egész nap a gyerekre forditottam minden energiámat és a mikor a párom hazajött vele is én voltam a megértő és még én akartam szeretgetni.aztán amikor besokalltam a sok sikertelen probálkozásba és sirvafakadtam még le is kiabált hogy minek hisztizek és mértnem értem meg?!

hát igen...vannak akiken érződik hogy soha nem lesznek azok akik a gyerekükkel feltalálják magukat,föleg ameddig kicsik.

sokszor szerettem volna egy szoliba eljutni és akkor ,arra a fél orára sem vigyázott rá hanem a város másik felére vigyem át anyukámhoz hogy ő pihenni tudjon!!!aztán meg megkaptam hogy indig leadom a gyereket,a nagyszülők nevelik és én csak ne panaszkodjam hogy fáradt vagyok!!!

szoval nem rajtad mulik hogy mit beszéltek meg a pároddal hanem hogy mit hoz mgával a génjeiben!!!

Lehet tűrni, sokáig, a nők csodálatosan bírják, mint a teve, a ridegtartást. Szerintem egy jó házasságba a fele se fér bele annak, amit itt írtatok.

Tanácsot adni úgysem lehet, szerintem nem is szabad. Neked kell döntened, te tudod, hogy mi van a mérleg serpenyőjében pro és kontra.

De óriási a különbség a kompromisszum és az önfeladás között!

A legnagyobb baj talán az, amikor már nem tudnak egymással beszélni a "társak".

Azért mindig kinyílik a bicska a zsebemben a férfiak hatalmas egója és hihetetlen önzése láttán

Sziasztok!

Visszaolvasgattam amiket írtatok, és hát megdöbbentő, hogy ilyenek is vannak. Szeretném tőletek megkérdezni, hogy mi az, amit tenni kell már a kezdetek kezdetén ahhoz, hogy ne így alakuljanak a dolgok, ahogy nálatok?

Mi a párommal még jövőre vagy az utánra tervezzük a gyerekvállalást, és már sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan szokathatom hozzá a páromat a gyerekhez. Na most jól megmondtam. Szóval, úgy gondolom, hogy leginkább az anyán múlik, hogy az apa mennyire fogja kivenni a részét a gyerek gondozásából és neveléséből. Ha az anya már a legelején "kisajátítja" a gyereket, mivel neki úgyis muszáj a gyerekkel foglalkoznia, akkor ne csodálkozzunk, hogy később semmiben sem lehet számítani az apára.

Itt főként arra gondolok, hogy pl. alkut lehet kötni, hogy minden másnap apa fürdeti a gyereket. Vagy pl. minden szombaton teljes egészében apáé a gyerek, etesse, fürdesse, vigye világgá, stb., aztán fektesse le. Tehát szerintem hagyni kellene az apát is kibontakozni, hogy tanulja meg a gyereket gondozni, ismerje meg a jelzéseit, stb., így teljesen átérezheti, hogy mi az, amit az anyának minden nap el kell viselnie, és egyáltalán csinálnia.

Ez csak az én szerény, és még tapasztalatlan véleményem. Ezért kérdezlek titeket, mert ti már bizonyos idő távlatából tudjátok esetleg megosztani velem, hogy mi az amit, és amit ne csináljak majd, hogy ne essek ebbe a szituba, mint ti.

Nos? És köszi a válaszokat.

sita

sok férfi nem tudja már mit gondoljon magárol és ezért leginkább a barátok a leginkább hibásak!!az én páromat mindig istenitik hogy milyen jo apa meg ember,persze az olyanokhoz képest akik 3nőt tartanak meg 1hétig haza sem mennek azokhoz képest igen,csak egyiknek sem tűnik fel hogy nincs családja,ha meg van leszarja őket!!már bocsi!!

azt mondja hogy soha nem találok olyan jo embert mint ő és hogy becsüljem meg!!csak mellette persze nézze el az ember hogy akkor keres ha éppen már nincs kit felhivnia mert mndenkivel 2szer beszélt már és csak azután kerülünk sorra miután a barátaival megunta az együttlétet.

a gyereknek megvesz mindent és szereti is de például a boltig ugy mentünk le ma hogy ö az egyik oldalon mig mi fent szenvedünk az ajtoval a kismotorral meg a szeméttel a kezemben.mire leértünk ő már pozolt a bolt előtt és meg nem mozdult volna...szoval tényleg mintaapa.

egyik este pedig a városban voltunk bennt és az egész városon keresztül én cipeltem a 2éves fiunkat hogy nehogy az ő poloját összepiszkolja,persze nekem meg mindegy!!

milyen férfiak vannak?és mit gondolnak magukrol?

még elvárják hogy dédelgessék öket meg szeressék,ezek mellett pedig hagyjuk őket békén!!

hát inkább egyedül!!!egy nő elvan ugy is de egy férfi soha!!kimosna rájuk?:)

lili!!

ha megteheted vegy(etek)él egy autot,csak guruljon...

az ilyen férfi nem változik,már 3éve ezt várom és most már nagyon nehéz mert a mano egész nap emlegeti és a multkor amikor mondtam neki hogy költözzön borzalmas volt nézni hogy az én drága kisbabám aki nem tehet rola hogy ilyen öntellt apja van nem akar enni...hiába a kedvencét főztem!!!

szoval mostmár szinte lehetetlen szabadulni tőle..

azt elfelejtettem mondai hogy az első mondata az volt hogy "apa ement"....

Akkor tedd választás elé, vagy mellétek áll és segít vagy takarodik.

Így nem jó neked.

Akkor nehéz az ügy. Tedd választás elé, vagy ti és mellétek áll, vagy szedje a sátorfáját.

Így nem jó, változtatni nem akar, te nem bírod.

Szia mindenkinek! Megpróbálok válaszolni mindenkinek. Tudom, hogy vannak nehézségek tudom, hogy házasság , TERHESSÉG, SZÜLÉS, gyermeknevelés.... ez mind-mind nagy változást jelent főleg egy nő életében és testében. Soha nem kértem azt tőle hogy márpedig minden fürcsin jelenjen meg. Ahogy érzi lassan majd belejön gondoltam én az elején. De, nem mikor megkérem egy héten egyszer-kétszer , hogy most ő fürdessen már közli, hogy már megint én???? Hihetetlen nem? Mondjuk mióta ezt PISTI70-nek szánom az új tv-hez odavágtam a távirányítót és megmondtam úgy olasz temperamentummal a magamét azóta nem tette fel a kérdést. Jobb is. Amikor azt írtam, hogy elment peste és oda vágta hogy az anyjával. Azt nem úgy értettem és hogy tényleg az anyjával ment. Csal ezt ordította és kész. Hozzá kell tegyem szerintem ő féltékenyebb típus mint én. De, persze ezt ő megcáfolná. Igaz bármikor kérdezek valamit és meg sem fordult a fejem az, hogy most ilyesmi miatt kérdezzem akkor is kiverte a balhét , hogy én miért nyomozgatok utána és elege van abból, hogy neki mindig be kell számolnia hogy hol van. Pedig erre sose kértem. A dolgozom nála úgy néz ki, hogy : jövök -megyek-intézkedek. Nincs kötött munkája hisz saját magának csinálja. Autókat ad -vesz. Vállalkoztunk, volt hiteliroda hálózatunk ,amikor egy kicsit 0-ba vagy minuszba csúszott át a dolog akkor azonnal lépnie kellett mert meg volt róla győződve, hogy ez úgy is mindig csak veszteséges lesz. Nyitottam természetesen az ő segítségével egy szépségszalont amit egész várandóság ideje alatt csináltunk szülés előtt 3 hónappal nyitott jól indult 6 hónappal később mit csinált meghírdette az egészet és eladta, mert nem úgy termelt ahogy ő szerette volna és én meg természetesen otthon a pici babával és teszem hozzá még így is napi két vendéget fogadtam a körömépítésre baba mellett. Ami nem volt nekem olyan rossz sőt mivel jó babám van így nem volt ez számomra megterhelő.

Van saját nagy- chopper motorja egész télen és tavasszal azért,nyaggatott mikor mehet ő már motorozni tessék most ha kéthetente 1x előveszi az már sok. Péntek óta könyörögtem neki, hogy kell az autó, jobban mondva szerettem volna péntek délután meglepni a kismama barátnőmet le is szerveztem erre indulás előtt 10 percel szól hogy nemtudja az autót idedni mert most szerelőnél van a többi "autónk" természetesen kinn van a kereskedésbe mert el kell adni. Ma végre motorral ment és ki is mentem az építkezésre a délután. szóval nem semmi az én uram az tuti.

Megbecsül-e? hát igen tegnap végre felvehettem magamra egy olyan csini felsőt amire már rég fájt a fogam és meg is vettem erre jött a kérdés: hát ez meg már milyen gúnya rajtad? válasz: ilyen és kész. Erre ő: Hogy micsoda válasz ez? Erre én : Ilyen kérdésre ilyen a válasz is nem? Kb. a tegnapi beszélgetés közöttünk ennyi volt. jó nem? Tiszta gáz az egész. Szóval ezek után még kedveskedni és mosolyogni és megmasszírozni stb. hát nincs az embernek kedve. Pedig hányszor megmasszíroztam már ebből ő egyszersem. óóóóóóó írhatnám egész nap. Ebből szépen kitűnik,hogy szarba sem vesz. Már egy hete bekeményítettem igaz nem mondtam én neki semmit. Nem főzők, hisz én úgy is diétán vagyok a magamét megcsinálom , manócskáéval együtt és kész. Érdekli? NEM!!! Nem is jön haza ebédelni, fel sem hív van -e ebéd. Eddig is mindig én szóltam hogy kész a kaja jöhetsz ha éhes vagy. Nem hivom telefonon. Ő meg sem emeli a telefont , hogy mi van velünk sokszor úgy ér haza hogy alszik manó és reggel úgy megy el hogy még alszik . Nem is érdekli, legalábbis nem mutatja ki. Most délután megkérdeztem hogy neked jó így? válasz: te duzzogsz akkor én most mit csinljak? és ennyi volt a reakció.

Na, nézzük csak a leírtakat!

"Szeretek főzni, a kedvenceit főképp, hisz ez csak természetes..."

Ő is annak veszi. Nem érdem már számodra nála, hogy a konyhában érte tüsténkedsz.

"napközben felhívom , hogy mi újság, hogy van, mit csinálsz szivem?"

Én ezt ellenőrzésnek fognám fel. De látom, hogy itt nem erről van szó. Te mutattod ki a ragaszkodásodat folyton és azt ő nem értékeli.

A gyermekkel kapcsolatos dolgokról.

Nem tudtad az akaratodat rá kényszeríteni.

Számomra a leírtakból egyértelmű. Ez az ember nem becsül téged, mert nem harcoltad ki, hogy megbecsüljön.

Én, mint férfi ezt tanácsolom.

Nincs tovább kedvenc kaja. Szerelmemet, ragaszkodásomat igazoló telefonok. A gyereket meg ott hagynám neki, amikor otthon van és fognám magam és eltűnnék egy teljes délutánra. Többször is. Ha állja a sarat, akkor megmaradhat. Az építkezésre meg nem várnám, hogy kivigyen, hanem kimennék egyedül. Apám sokszor mondta nekem, amikor én meg az általad leírtaknak a fordítottját panaszoltam (nálunk én vagyok, aki semmibe van véve) neki: Egy házasságban mindenkinek annyi joga van, amennyit kiharcol magának. Igaza van. Én is küzdök és van, hogy olyat odavágok az asztalra, hogy repül minden. Aztán megcsinálom, amit parancsolt (nem, kérem, nem kérések azok) de legalább harcolok. Vágom a fejéhez a kemény igazságokat. És tudod, hogy emiatt tartanak valmire? Nem lehet pipogya az ember!

A "levegőnek néz"-nálunk sincs ilyen. Mindig szakítunk időt egymásra. A hétvége közös.Nagyon fontos, főleg amikor egész nap távol vagyunk egymástól, kell a lelki feltöltődés, hisz hogy bírnánk ki másképp? Nekem az első férjem, már 23 éve...

Amit írtál abban teljesen igazad van.

Kedves Lili !

Most hogy több mindent tudok rólatok, úgy gondolom hogy jogos részedről e reklamáció..... 27 év házasság van mögöttem a lányaim 26-21-19 évesek.... idén a esküvőnk is lesz, rengeteg buktató volt az életünkben, és akár rólam is szólhattak volna a soraid.....sokat küszködtünk, építkeztünk, vállalkoztunk, tönkrementünk, újrakezdtük, és itt vagyunk....néhányszor én is gondoltam arra, hogy elég volt, nem bírom tovább.... menjen mindenki, és éljen úgy ahogy szeretne....mondjuk nekem akkor már két csemetém volt,azután minden maradt a régiben...a haverok az agyamra mentek....állandóan programokat csináltak, és a férjemet cukkolták ha nem ment velük...könnyebb otthon a feleséget lepattintani mint a haverokat...az ő véleményük fontos hogy pozitív legyen ,az hogy én mit gondolok, már nem annyira számított...a szülei, állandóan beleszóltak az életünkbe, és folyamatosan beosztották az időnket...én vacsorával vártam, de mama mindíg megetette....kemény öt évembe telt mire rendbejöttek a dolgok..... visszatekintve azt mondom megérte, csodálatos éveket töltöttünk együtt..... de azt nem tudom megmondani mi lett volna ha befejezem az elején... új kapcsolat, közös gyerek... nehéz és bonyolult kérdés a " hogyan tovább ? "..... jól gondold át, mérlegelj...mi szól mellette, és ellene..

Az biztos hogy sosem ismerjük eléggé a párunkat, nekem még most 27 év után is tud meglepetést okozni, és nem míndíg pozitívat.... Üdv Mara

"Reggel megy este jön"- Gondolom dolgozik.

Amikor az ember otthon van egy kisgyerekkel, azt érzi hogy "egyedül van".

Nálunk is a férjem reggel megy, este jön. Dolgozik. Holt fáradt, stresszes, stb. Sokat keres. Az esti 7-es fürdetést nem érné el.

Persze van olyan ismerős aki regaszkdik ahhoz, hogy a férje csinálja a fürdetést.

Vagy pénz és hajtás egy darabig, vagy az állandó fix. átlag.

Sajnos ilyen világban élünk. És ha az urad azt mondja, hogy szeret hidd el neki. Praktikák vannak, hogy dobd fel a hangulatát. Ha nincs ötlet arra is van megoldás.

Vannak a házasságban ilyen időszakok, és szinte mindig az első években. Ezt hívják összecsiszolódásnak. Gondold el, nősülés, gyerek, ez mind változás. Lehet, hogy a férjed nehezebben emészt.

Azt hogy érted, hogy levegőnek néz?