Vége a házasságomnak (beszélgetős fórum)
Amúgy rendbe minden, egy két " tányércsörömpöléstől" eltekintve. Számomra nem csak egy papírt jelent, nem is tudnám megfogalmazni, hogy mit. Talán azt hogy még jobban kiteljesedik valami.
És amúgy minden rendben van? Nekem is van a rokonok között is olyan aki ódzkodik a házasságtól, de jól megvannak. Nem akarnak összeházasodni. Az csak egy papír-mondogatják állandóan. Én nem értek vele egyet, de ez már az ő életük.
Azt így konkrétan nem mondanám, hogy nem akar, de azt se hogy akar.
A barátikörünkbe már szinta mindenki, de nálunk ez valahogy kimarad.
Nem akar elvenni feleségül?
Hát ezt még mindig nemigen értem! :((
Mert itt ülök vénlányként egy 5 és fél éves kapcsolatban
Milyen idős a kicsi? Szerinted meg tud változni a férjed? Mutat megbánást? csak azért kérdezem , mert nem tudom mi vár még rám.
Erre mit is mondhatnék? Én már rég nem értem az egészet!
Denielili!Megnéztem az adatlapod.Egyszerűen nem értem a férfiakat!!Gyönyörűek vagytok a kicsivel !Mi kell ennél több az élettől???????????
Vargate!Szinte szó szerint ugyanígy gondolkodtam én is mint te és az eset is totál egy!Ő is elköltözött,visszaengedtem kb 1 hét volt csak.Én is láttam hogy epekedik,majd amikor bele törődött hogy avval a nővel vége ha engem akar na akkor jött a depi.
Nem bírtam elviselni....egyszerűen annyira fájt ez,hogy mi ketten nem érünk annyitt neki mint az a nőszemély egymagában??Mondtam neki hogy oké elengedlek,bár még akkor is szajkózta hogy nem akar válni.Dehogynem!!Csak nem volt elég bátorsága,rám akasztotta ezt a terhet is hogy elküldjem.Én meg szerettem annyira, hogy ha ott boldog ám legyen.Az fájt a legjobban amikor azt mondta hogy egy gyerek nem visszatartó erő.Abban meg totál igazad van hogy kevés a házas ember aki hűséges,a válásom után evvel akkor szembesültem még amikor jöttek a nős pasik próbálkozni.De mennyi!!A feleségek meg a totál tökéletes házasság illúziójában...mint én annak előtt:-(De valóban vannak férjek akik tudják hol a határ egy két jó kis éjszaka,vacsi,és az a minimális kapcsolat amitől a szerető sem érzi hogy nyeregbe lehet.
Ja! És aki úgy dönt,hogy megbocsát,az soha többé ne emlegesse az esetet,mert az csak rombol.
Az én házasságom is válságba került ez év elején,mert kiderült,hogy a férjemnek egy éve viszonya van egy közös kolleganőnkkel. Szóval,amíg én itthon szoptattam meg háztartást vezttem,addig ők egymásra akadtak.Ezután a párom elköltözött,de már két hét múlva új esélyt kért és én hazaengedtem.A kapcsolatunk azóta sem rendeződött rendesen. Először még azt láttam rajta,hogy epekedik a nő után,később ez elmúlt,de nagyon depressziós lett (a szó orvosi értelmében)és azóta ez akadályozza meg az egymáshoz közelebb kerülést Én azonban úgy gondolom,hogy a gyermekemnek is (akiért rengeteget küzdöttünk-lombik baba a férjem eü-i problémája miatt) az a legjobb,ha megküzdök ezért a házasságért.Ha sikerül,akkor szerintem közelebb leszünk egymáshoz,mint valaha.Nem azért teszem,mert nincs esélyem jobb kapcsolatra,szerintem elég jó nő vagyok,valahogy még anyagilag is megoldanám.De én azért mentem férjhez,hogy tényleg a rosszat is végigcsináljuk. Mert a legtöbb kapcsolatban vannak mélypontok,de ha azonnal elmenekülünk,akkor rosszabb esetben egyedül,vagy a sokadik házasságban múlik el az életünk.Ez nem azt jelenti,hogy bármit meg lehet velem tenni,de szerintem az okos nők tudják,hogy az ő szerepük sokszor az alázat,mert ez tartja fenn a családi békét.Ettől függetlenül megértem azt aki nem tudja ezt lenyelni,de szerintem komprpmisszumot kötni minden kapcsolatban kell.Szerintem egyébként nagyon kevés hűséges férfi van,csak jól hazudnak és tudják a határt. Az enyém nem tudta.
Semmi baj! Én is örülök, hogy így vagyunk. Azért vannak ám nálunk is hullámvölgyek! Nekünk egy a célunk, mindig ezt mondja a párom.
Nem írtál semmit félre.Azért voltam rá kiváncsi mert nekem még nem volt szerencsém ilyen hosszú kapcsolatban élni és kiváncsi voltam,ennyi idő után milyen érzések vannak.Jó hogy nálatok ez így van,megerősíti az ember hitét.Bocs a kérdésért.
az enyém még el se akar kezdődeni
NAGYON SZERETJÜK EGYMÁST. SZINTE OLYANOK VAGYUNK, MINT A "FRISS" HÁZASOK. SOKAT SEGÍT, SŐT! TÖK RENDES. NEM ÉRTEM, HOGY MIÉRT KÉRDEZED, VMI FÉLREÉRTHETLENT ÍRTAM? A GONDOK NÁLUNK INKÁBB A VÁLLALKOZÁSSAL VANNAK, NEM A MAGÁNÉLETBEN. NÉHA TÁRSUL EGY KIS DEPIVEL, HISZEN A HÁROM GYEREK ELÉGGÉ FELÖRLI AZ IDEGEIMET, DE EZ VAN.BOCS A NAGYBETŰÉRT, DE CSETELEK KÖZBEN ÉS AZ ILLETŐ EZT LÁTJA CSAK JÓL.
Igazi család!A három gyerek körüli teendő sem lehet kis munka.Szereted még a férjed?Vagy ez már más jellegű kötődés?Sokat segít neked?Bocs a hülye kérdéseimért,természetesen amire nem szeretnél ne reagálj.
Szia denielili.Szerintem költözz el tőle,itt azt gondolom drasztikusabb dolog kell ahhoz, hogy rálásson ő is a helyzetetekre.
Akkor még mindig újra kezdhetitek.Azonban ebben a helyzetben szörnyű lehet élni.A változás a te kezedben van.Sok erőt!
Megyek mert, a kicsi már sír.pusszi mindenkinek és holnap remélem tudok egy kis időt szakitani.
Édes bűn? istenem még mindig alig hiszem el , hogy én idáig jutottam!?
Én is ettől félek,hogy most egy kis törődéstől teljesen lázba jöttem?! Nem, bosszú semmiképp. Az nem is én lennék.Hogy mit is érzek iránta? Szeretem és utálom. Gyűlölet számomra túl erőteljes.
Utálom, ezt az egész helyzetet.
A boldogságom a kis manóm épp itt sirdogál, hogy foglalkozzak már vele is egy kicsit. Egyébként mostmár hivatalosan is totyog. Imádom , olyan édesen lépked. Helyesen kimondja, hogy : apa. hmmm miért is? na se baj én nagyon örülök neki,hogy mondja. Közben kipakolta a bugyikat a fiókból és a nyakában is van egy. Édes!
Az építkezés nagyon jól halad, most épp a tetőt csinálják és a héten be is fejezik.
Most megyek, mert iszonyúan fáj a fejem... Majd visszaolvasok és reagálok. Bocsi, de már hányingerem is van. KIcsit sok a gondom mostanában. Persze nem érzelmileg, hála Istennek. Puszika, majd jövök később.
Micsoda? Meg kell tenned!
Nem, majd csak őrlődsz, amíg ő élvezkedik!
Ha másért nem, hát azért, hogy könnyebb legyen a válás! DE "TITOKBAN" , a párod és a kicsi lány ne tudja!
Édesanyámnak nem mertem elmondani, hogy mi történt azután, hogy hazajöttünk. Csak látja, hogy feszült és ideges vagyok. Sajnálnám őt is felidegesíteni. Már megviselte az élet kegyetlenül és örülök,hogy most is velünk van és boldog. Épp a jövőre férjhezmenő hugomnak mondtam el, aki szeretné ha hazaköltöznék a manóval. De, ez nem ilyen egyszerű.vagy igen?
Ne is érezz bűntudatot! Csak nehogy abba a hibába ess, hogy ez csak bosszú! És érzel még iránta vmit? Mármint a férjed iránt. Szerelem, gyűlölet... és mi van az építkezéssel?
Juj, de durva, de pofátlan!
Csak azt tudnám, egyesek hogy tudnak annyira..... lenni, hogy még ők támadnak! -- ne értsd félre, az enyém is ezt csinálta!
Lánykád hogy van, írj vmit róla!
Egyébként a változatosság kedvéért, még mindig itt vagyok és ő is és és nem tudom, hogy mi van csak vagyunk. De, én megtettem azt amit tanácsoltatok. Felkerestem azt az embert, aki pár hónappal ez előtt felkeresett . (egy volt nagy szerelem) és én elutasítottam. Azért, mert a levelei alapján kiderült számomra, hogy több mint érdeklődés. Tegnap kaptam tőle egy levelet. OLYAN LEVELET, HOGY MAJDCSAK LEBORULTAM A SZÉKRŐL ÉS TESZEM HOZZÁ TELJESEN ELVÖRÖSÖDVE.Most pedig úgy izgulok minden nap, hogy ír-e. Megtehetem én ezt? Miért nem érzek bűntudatot?
És mit mond a család? Édesanyád gondolom támogat téged. Ne sokáig őrlődj. Önts tiszta vizet a pohárba, mert a cérna csak egyszer szakad el....
További ajánlott fórumok: