Vége a házasságomnak (beszélgetés)

Nos, igyekszem kerülni. Nem tudok hova menni annyi időre, amíg itthon van, ráadásul elég keveset van itthon. Jelenleg szabadnapos, mégis a haverjával járőrözik. Na ez a haver az a fajta, akinek 3 gyereke és felesége van, agyba-főbe csalja szegény nőt és még a nő kussoljon. A legjobb tanácsa eddig az volt a férjem részére, amikor elmesélte, h náluk 10-15 éve csinálta ezt a felesége, amit én (normális szokás: elmentem ide, ekkor jövök. Ok, ha késel, fél órára rá hívlak, h mi van). Állítólag úgy megverte a feleségét, hogy orrán-száján jött a vér, azóta nem kérdezgeti. Na engem merjen megütni, de azt nem köszöni meg az tuti.

Jelen pillanatban állítólag szeret, és szeretne visszahódítani. Egyiket sem veszem észre, nem akarattal, hanem azért, mert nincs mit. Se ágybareggeli, se kedves szavak, se semmi. Akkor én minek törjem magam tovább?

Túl lehet élni és még boldog is lehetsz később. Mondjuk a tüske megmarad az emberben, de betokosodik és idővel egészen megszokható, már nem fáj, inkább kicsit sajog.

Sírj csak nyugodtan, sírd ki magad, utána fel a fejjel és éljen a dac! Te nem ennyit érsz és csakazértis boldog leszel! Új frizura, új ruhák, új szokások... minél többmindent válétoztatsz meg, annál könnyebb az elszakadás.

Annyira a földbe tudják tiporni az embert,és észre sem veszik sokszor.És mi lenne,ha elmennél?Vagy nálatok ennyire még nem durva?

Mert én január óta szinte minden 7végén elmentem,ha ő jött.

Az biztos,hogy én nem megyek többet férjhez,és megmutatom,ha ezt túlélem,hogy igenis ki kellett volna tartani mellettem.Csak ezt leírni nagyon könnyű,a szívem megfagyott valamikor tegnap éjjel...Mennyi könnyet sírjak még el?

Tegnap este kimondta a férjem hogy közös megegyezéssel váljunk el,mert már nem bír elviselni(!!!!).Azóta csak zokogok,mert bár félig már télen elköltözött,azért én mostam-főztem-takarítottam rá,mert néha hazajött ám.Igaz,hitvesi ágy helyett a nappaliban aludhattam.

Most nagyon-nagyon fáj,legfőképp az,hogy én sosem hagynám el őt,ha beteg.De menjen,ha mennie kell,csak mihamarabb legyen vége,mert én nem tudom,ti ezt hogy éltétek túl.Hanna

Most hozta haza a gyereket, nekem megköszönve, hogy tönkretettem a kapcsolatukat.

Pedig csak az a hiányossága, hogy eddig se foglalkozott vele rendesen, el voltak egymással, bár szerintem inkább csak idomítgatta.

Most aztán a gyerek nem náluk volt, hanem a szomszédban az ovistársánál. És állítólag nem alkart az apjával lenni.

Három éve, hogy megállapodtunk,h befejezzük, de kellett néhány hónap, mire a házat eladtuk stb. nagyon el voltam keseredve, meg elszánva,h majd én megmutatom. A dac tartott életben.

Igen, az emberből kihozzák az állatoz az ilyen szituk. Én is csináltam észvesztő dolgokat. Pl. amikor a könyvkiadóval aláírtam a szerződést és két év után végre reményem volt,h nyomtatásban látom, akkor pezsgőt bontottam. Nyújtottam neki az egyik poharat, erre ő: "tudod jól,h nem különösebben szeretema pezsgőt" Na, erre fogtam és a fejére borítottam. Máig sem értem,hogy úsztam meg,h nekem ugorjon, sütött a szeme a gyűlölettől...

Ennek mennyi ideje?

Nőnapon volt 2 hónapja, hogy megkértem menjen el, mert éreztem, hogy kihozza belőlem az állatot.

Az a gond, hogy nem vesszük észre, hol az a pont, ahol még meg lehetne állítani a kapcsolatunk romlását.

Mi már ott tartottunk, hogy egy mondatot kiabálás nélkül nem tudtunk elmondani. Neki aztán volt hátországa. Én meg hoppon maradtam.

Az én párom minden nap déltől éjjel egyig-kettőig lógott a neten és beszélgetett mindenkivel,csak velem nem :( pedig annak idején, mikor összejöttünk, ez volt az egyik,amit mondott "szeretem,h olyan jókat lehet veled beszélgetni"

Igaz, a neten jól összevissza hazudozott mindent - na ez a szokása máig is megmaradt, néha beleolvasok a naplójába, amit egy társkeresőn ír: szegény nők, akik ezt elhiszik... úgy járnak,mint én. Legfeljebb szülni nem fognak,mert mégegyszer ebbe már nem vág bele az exem, elég neki a z első házasságából a fia, meg a mi közös fiunk...

Az én férjem tavaly nyáron a következőket mondta nekem, amikor arra kértem foglalkozzon velem egy kicsit: Nem tudok veled miről beszélgetni. És hát nem is beszélgetett, de azt láttam, hogy mindenki mással nagyon jól megérti magát. Itt kellett volna észbekapnom... De ez elmaradt.

Azt én is éreztem, hogy sok minden nem működik, és hát talált magának mást, akivel jobban érzi magát most.

Soha nem fogom megbocsátani neki, hogy esélyt sem adott...

Egyébként a mi kapcsolatunk is a gyerek születése után kezdett romlani/bár addig sem volt tökéletes/

Nagy vonalakban, mert természetesen nem ugyanígy ez nálunk is hasonlóan,de megtörtént tizenhat és tizenhárom évvel ezelőtt. Tizenhárom évvel ezelőtt még tett is rá pár lapáttal, de , hogy még mit mondott az csak kettőnk között történt, azt is a szemembe röhögve mondta ki.

Azóta is ő a családjára dolgozó tökéletes apa.

Ha bármilyen probléma van, annak biztosan csak én lehetek az oka.

Már előtte is bolondok, csak akkor még nem vesszük észre, hisz a figyelmünk 99%ban rájuk irányul. Amikor megszületik a gyermek, ez a figyelem mind a kis újszülöttre terelődik, és ilyenkor születik "újra meg" a férj, mint hisztis kisgyermek.

Nemrég volt egy műsorban, h a férfiak úgy 45-50 körül nőnek fel. Hát ez a felnőttkor is csak pár évig tart, mert 60 felé megint kezdődnek a hisztik: fáj a hátam, jajj én nem tudom megcsinálni segíts......

Ma beszéltem anyósommal, ugyanis nálunk sajnos ő az óvónéni. Nem nekem van rá szükségem, sajnos a kisfia csak rá hallgat. Így elmondtam mindent anyósomnak, akivel elvileg jó a kapcsolatunk. Ő pedig helyeselt és állítólag ő is jól leszídta a fiát tegnap este, hogy viselkedjen családfőhöz méltón (mondjuk szerintem akkor előbb fel kéne nőnie) és fejezze be ezt a hülyeséget. Kiderült, hogy csak velem szemben nagy a szája a drágámnak, anyuka már rengeteg infót jól lecsupaszítva kap meg. Sok mindent tőlem tudott meg és csak lesett, pislogott. Na mindegy, a lényeg, hogy egyenlőre én állok győzelemre ezen a téren.

MÁr egyszer elhagytam, tartott egy délutánon át az elhatározásom. Sajnos nincs hova mennem, azt pedig semmi pénzért nem kockáztatom, hogy a kisfiamat elveszítsem azért, mert nem tudom biztosítani neki a megfelelő hátteret. Akkor inkább tűrök még egy kis ideig, és amikor találtam megfelelő lakást, munkát és nyugalmat, akkor lépek. A fiamat nem adom!

Végszóként pedig, valószínűleg csak én élem meg ilyen intenzíven a dolgokat, mert a férjem már hajlandó volt felvenni a telefont, már viccelődött, egyszóval csak húzott ezidáig. Én meg jól felültem. Aztán ki tudja, lehet, hogy pár hónap múlva a Mónika show-ban fogok csücsülni körülöttem pár vadidegen nőcskével, akik mind a férjem szeretői voltak....

Egy gáz van,a lakás fele az övé,és azt mondta,ha nem közös megegyezés,kipenderít....Hogy van ez?Ha én adom be,csak veszíthetek?

Lassan annyi nyugtatót szedek miatta,hogy már nem is élek,csak vegetálok.Karácsony óta nem is eszek,csak iszok.Na nem alkoholt.

... és visszajött, ha jól értettem! :o)

... nálunk nincs félrekacsintgatás. Aztán, ha most lenne, nem érdekelne, legalább abban is érezné a különbséget. :o)

Szia!

Bocsi a szabadság=nőügy! Sajnálom, mi is átmentünk ezen! Nehéz volt, nekem is, állítólag neki is (bár láttam, mert mindig jött legalább 4 naponta, nagy karikás szemek, kb.-15 kg)! Meg volt neki az a nő, akit még kapcsolatunk alatt kinézett magának, aztán egy másik is (ezt nem hiszem)! Kérdeztem, mire volt ez jó? A választ a mai napig nem tudom!

Lehet köpködni, hogy én "megbocsátottam"! Bár lassan rájövök, hogy belenyugodtam inkább! :)