Vége a házasságomnak (beszélgetős fórum)

Köszi!

Én is olyan vagyok.

Épp ezért még magammal kapcs.-ban is értek meglepetések.

Donina, én úgy érzem, a párom már nem tudna szíven ütni, vagyis, ha megcsalna, már nem törnék össze miatta.

Hogy én tudom? Dehogy tudom! Hülye szituáció, egyszerűen közre játszott az is, hogy nem volt hová mennem, max. ha a gyereket reggeltől estig bevágom az oviba, akkor tudtam volna eltartani magunkat. Azóta okosabb lettem, ma már van valamim, és lenne hová mennem, azóta született fiam már nem oszt, nem szoroz, ha mennünk kell. Magyarul bebiztosítottam magam, de ne gondold, hogy rettegésben élek, hiszen kicsit vágyom is az újra, de jól is érzem magam ebben a kapcsolatban.

Nem motoszkál bennem semmilyen gondolat. Már nem! De motoszkált sokáig, azt hittem, sosem lesz vége. De benne talán még több.

Hidd el, nagyon "megbűnhődött". Azt mondtam anno, ha azok után, amit végigcsináltam vele velem marad, akkor elhiszem, hogy csak vadászösztön. Nem mintha az valami felmentés lenne.

Ja, és addig a napig, amíg velem meg nem történt (sőt, talán a mai napig is) azt mondom, ha valaki érzékeny, ne hagyja, hogy megalázzák, vagy legalábbis ne lássa a pasi, hogy "Bármikor visszavárlak, drágám" ,mert akkor életed végéig azt csinál veled, amit akar!

A mai napig gyakran bocsánatot kér tőlem -főleg egy kerti-partis borozgatás után-, bizonygatja, mennyire szeret, nem érti, hogy lehetett ilyen hülye (megjegyzem, szóba sem hozom a témát), és hogy eszébe sincs többé ilyet csinálni! Mondanom sem kell, én sem az eszétől tartok!

Azért tudtam túljutni az egészen, mert munkahelyet váltottunk, elköltöztünk, több családi programot szerveztünk, és ez tuti, sokat segített.

Mi már 15 éve együtt vagyunk, három gyerekünk van. Remélem nem kerülök hasonló helyzetbe. Sokmindent átéltünk/átélünk együtt, jót és rosszat egyaránt. Van úgy hogy totál kész vagyok és legszivesebben feladnám, de akkor sem oldok meg semmit, nekem könnyebb lenne, de még több galibát okoznék. Szóval így éldegélünk mi. De ilyen szerelmi gondunk még nem volt.

Lili anyukájánál van, ígérte, hogy ír,de nem tette meg. Remélem nincs baja. Majd privizek neki, hátha arra reagál.

Persze, muszáj terveznetek, nem élhetsz mindig a múlt árnyékában.

Én szerencsére mindig tudok tiszta lapot adni, tehát a volt barátom szemétségét teljesen el tudtam felejteni. Lehet, hogy nem kellett volna, de úgy nem lehet élni, hogy : -minden férfi ilyen meg olyan!

Örülök, hogy boldog vagy, aggódni meg ráérsz akkor, ha már ott a gond--remélem soha!

Sok boldogságot!

Köszönöm Donina!Ti a férjeddel együtt vagytok?Vannak gyerekek is?

A mostani párom nagyon sokat tesz azért hogy boldogok legyünk:-)

Nem tudod hogy mi van lilivel?

A te történeted sem semmi.Végül is jól alakult és ez a lényeg.Ő legalább belátta és érezte hogy hol a helye és vissza talált hozzátok.

Tudod milyen sokáig vágytam erre?Annak ellenére hogy én adtam be a vállást és keménynek mutattam magam,nagyon akrtam őt sokáig....hátha!

Nálunk a másik nő személy ráadásul folyton mocskolódott.Még én voltam a kurva..??Mert a kapcsolatunk a volt férjemmel jó maradt ezt nem tudta elviselni.Olyanokat mondott rám,és folyton hisztizett a volt páromnak,aki egy idő után nekem kezdett el panaszkodni rá.Ennek ellenére ő vele maradt.Kb fél évig külön mentek,de újra össze jöttek.Most már nem érdekel,feldolgoztam ezt az egészet és van párom is,csakhát tele vagyok én is félelmekkel a komoly kapcsolattól.Fél éve vagyunk együtt,szeretem őt,és vannak terveink.

Nos, elment a párom.

Szóval persze hogy ő is férfi, persze, hogy ő is megcsalt.

Az én lányom 2 éves volt, és mi nagyon szerelmesek voltunk. Az akkori munk. helyén napi 12 órát dolgozott, kb. havi 1, esetleg 2 szabadnappal. Nagyon nehéz volt, ezért döntöttünk úgy, elfogadunk egy vidéki munkaajánlatot. Ott az volt fontos, hogy a heti 40 órát ledolgozza.

Így h-cs-ig dolgozott napi 10 órát, és volt 3 együtt töltött napunk.

Aztán úgy fél év múlva már elég volt neki a napi 8, és csak a hétvégét töltötte velünk. Egyszer azt se. Akkor 2 hétig nem láttuk, nem hiszem, hogy hiányoztunk neki.

Előfordult, hogy becsempésztem egy "szeretünk apa" cetlit a táskájába, majd 3 nap múlva telefonon én kérdeztem rá, megtalálta -e, mire a válasz annyira hidegen: -Ja, persze! volt.

A kulcstartójára (amikor elment) rátettem valami izét, amiről gondoljon ránk, ha ránéz, jé egyszer csak egy aranyos kis mit tudom én mi lógott ott helyette. Szóval sok kis apró jel volt, amire mindig emelt hangon, lehülyézve, vagy röhögve közölte, hogy miket gondolok én róla?! Ugyan mi olyan furcsa abban, ha ő vesz magának egy kis izét a kulcstartójára.

Megpróbálom rövidre fogni. Teljesen elhidegültünk egymástól, de könyörgött, hogy ne hagyjam el.

Visszajött inkább vidékről, hogy megpróbáljuk újra. Nem derült ki semmi konkrét.

Közben a lányom 3 éves lett, és szerelmét bizonyítandó ugyanazon a munk. helyen helyezkedett el, ahol én. Nekem akkor jól esett.

Nos, marha nehéz volt GYES után visszailleszkedni egy munkahelyre, végig azon rágódtam, hogy lehet a lányom az oviban. Erre ő nem a szemem előtt szed össze valakit? Én irodában dolgoztam, így nem lehettem ott mindenhol, meg egyébként sem vagyok az a kémkedő típus.

A lényeg, hogy egy olyan csajjal jött össze, akivel együtt babáztunk, együtt szültünk, egy hó különbséggel együtt mentünk vissza GYES-ről dolgozni. Meglepett, nem mondom. Ráadásul a kiscsaj a szemét típusba tartozott, fene tudja miért, irígykedett rám.

Mindegy, összetörtem nagyon, rettentő megalázónak éreztem a helyzetet, persze a csajnak is megmondtam, hogy vigye nyugodtan a párocskámat, ez így már nekem nem ugyanaz. Nagyon mocskos dolgok történtek, amit most nem ecsetelnék, és egyedül voltam, mint a kisujjam (illetve bocs, csak a kislányom volt nekem, de ő nagyon jó, hogy volt akkor, sokat jelentett a szeretete.)

Elköltöztem albérletbe, majd visszamentem hozzá, nagggyon rossz volt. Undorodtam tőle. Lehet, hogy idétlenül hangzik, de bosszút álltam. Lett egy pasim (végig attól rettegtem, mit érez ezalatt a lányom) mellette, csak azért, hogy lássam, tényleg szeret -e, hiszen annyira hangoztatta: -Csalj meg te is, csak ne hagyj el! Meg: -Nem értem, mi fáj ezen annyira! Hát megtudta. A lányom nem tudta, ki ez a srác, úgy tudta, "haverom", hisz előtte még egy simogatást, kézfogást sem engedtem meg magamnak, magunknak.

A lényeg: majdnem elhagytam, majdnem a sráchoz költöztem (vele nem szerettük egymást szerelemmel, inkább csak jól éreztük magunkat egymás társaságában), és ő tudta, kihasználom őt, hiszen ő ajánlkozott fel. Ha úgy nézzük, ő is kihasznált engem.

A lényeg: a párocskám tanult a dologból, azóta született egy kisfiunk is, szerintem még soha nem voltunk ennyire boldogok., Eleinte évi 2-szer biztos leteszteltem a hűségét titokban, és úgy néz ki, nem áll szándékában hülyeséget csinálni.

Sosem gondoltam volna, hogy újra tudom őt szeretni, hogy tudok egyszerre 2 pasival együtt lenni (előtte sem, azóta sem).

Azért, amikor újra összejöttünk, az első 2 év nagyon nehéz volt. Sokszor már én szerettem volna, ha kiderül valami, ha kivetni valót találok a viselkedésében, mert annyira nehezen tudtam megbocsátani neki.

Ő ugyanis egy olyan típusú ember volt, akiért mindenki tűzbe tenné a kezét. Róla találták ki az "alamuszi nyuszi nagyot ugrik"-ot is!

Igen Donina.Sajnos én is könnyen ítéltem el másokat amíg nem kerültem ilyen helyzetbe.

Amikor kiderült hogy megcsal,úgy döntöttünk hogy megpróbáljuk helyre hozni.Na ebben maradtam egyedül,de rohadtul.Újra időbe járt haza...bár ellenőrizni soha nem lehetett,mert kötetlen a munka ideje,de újra otthon volt velünk már 4kor és családi programokat szerveztünk.Utóbb kiderült,mert délelőtt járt a nőhöz:-(

Aztán elmentünk nyaralni hogy milyen jó lesz akkorra már sex is volt újra...és kiszakadtunk a városból.Utóbb megtudtam a nő egy utcával lejebb nyaralt ahol mi:-(egy két órát tudtak lopni maguknak.Szóval ennyire akarta a férjem a helyre hozást,közben nekem előadta a legjobbakat.De azért ekkor már résen voltam hamar lebukatattam őket és vége is lett a házaságunknak.Amikor elment azt mondta nekem.Nem a te hibád!!Te jó feleség és anya vagy!Nem bírok a véremmel...muszály mennem és megismernem ezt a nőt.Bár tudom nem lesz örökké...Tehát még akkor sem akart válni,én meg így nem mentem bele hogy mellettem legyen évekig egy szeretője hátha valamikor megunja!

Igen, de borzalmas (és nem mindenki akar) szembesülni az igazsággal.

Én azok közé tartozom, akik bármennyire fájó az igazság, úgy érzem, jogom van tisztán látni.

De nem mindenki van így vele, ezért kérek elnézést, főleg, ha már kezd esetleg rendbe jönni ez a házasság.

Most itthon a férjem, de később leírom az én történetemet is!

timothy64.Sajnos én is veled értek egyet.Szerintem van lili férjének valkije:-((

A barátnőméknél dettó ugyanezek voltak.Nálunk pedig hasonló...az én férjem mindig időben otthon volt a fürcsinél,kaptam ajándékokat,virágot.Hozott nekünk ebédet,elvitt minket nyaralni,volt sex!!És mégis volt már valakije 10 hónapon kerszetül.Akkor amikor kiderült megbeszéltük ,mindent helyre hozunk....,de nem sikerült.Beleszeretett a nőbe és eltávolodott aztán tőlem nagyon.Akkor már én sem voltam neki jó :-(Elváltunk!De azót nekünk is sok víz lefolyt a Dunán:-)

Hú, hát gondolkodtam 2 napot, megbántalak -e, ha megírom, végül írom, lesz, ami lesz.

Az eddig (ameddig látod) olvasottak alapján ő megcsal téged, legalábbis velem anno pontosan így mentek végbe a "tünetek". De szeret titeket, nem akar elveszíteni, viszont azt a másikat is szereti, de téged másként. Sajnos egyesek ilyen önzők. Nem nagyon zavarja hogy téged szenvedni lát, akkor épp fontosabb az ő kis lelke.

Nem tudom, te milyen típus vagy, ha ragaszkodsz ehhez a kapcsolathoz, és hagyod, hogy félremenjen (ESETLEG?), akkor azt hiszem, csak időt akar. De kell neki a biztonságos háttér.

Az én volt páromnak olyan kapcsolata volt, akinek szintén volt barátja, jól elhetyegtek.

Tényleg nem akarlak bántani, isten ments, a férjedet sem ismerem, és nem is biztos, hogy igazam van, de sajnos hasonló jeleket produkálnak ilyenkor, az sem ritka, ha letámadnak: Hogyan feltételezhetsz ilyesmit egyáltalán, mit képzelsz te róla?