Van valaki, aki beszélgetne velem? Köszönöm! (beszélgetés)

Kedves Fokhagyma!

Neked is szép napot!

Egyetértek a soraiddal!

Kedves Erzsike!

Szép napot neked is!

Kedves Lolita!

Remélem mielőbb haza tudsz majd látogatni!

Kedves Zsuzsi!

Szép napot neked is!

Kedves Shukran!

Neked is szép napot!

Kedves Bogyóka!

Neked is szép napot!

Köszönöm, Zsuzsi! Örülök, hogy feltetted. Nagyon szép, különösen Simándy hangjával.

Ismertem ezt a részletet, de nem tudtam, miből van. Most kicsit keresgéltem a neten. Innen tudtam meg, hogy mi volt az apropója a Rákóczi c. daljáték születésének.

"1906- őszén hozták haza Rodostóból II. Rákóczi Ferenc hamvait. Nem sokkal ezután mutatta be a Király Színház Kacsóh Pongrác második daljátékát a Rákóczit."

Aki akarja elolvashatja a szövegét is, bár jól érthető Simándy előadásában.

"Fülembe csendül egy nóta még,

Ott szunnyadott már a szívembe rég.

A dajkanóták emléke kél,

Egy árva népről bús dalt regél.

A hársfák lombja szomorúan rezdül,

Lassú sóhajtás száll, miként a szél.

Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár,

Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.

Csak most születtem, most érzem én,

Csinált a jókedv, nem igaz e fény.

Latorca partján a nóta más,

Leányok ajkán galambsírás.

Legények ajkán csatakürtök hangja,

Sodor mint orkán, vihar, zokogás.

||: Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár.

Szebb ott az álom, szebben dalol a madár. :||"

Sziasztok ez az én egyik kedvencem. Kacsóh Pongrác: Rákóczi megtérése

Simándy Józseffel

[link]

Csak véletlen, hogy azonos a cím Móricz könyvével. Charrière regényének van egy alcíme is. Szökéseim a pokolból.

Biztos vagyok benne, hogy ezt olvastad.

Én is szeretem ezt az opera részletet, és Andre Rieu-t is.

Adom hozzá a szöveget.

A rabszolgák kórusa, Verdi:Nabucco c. operájából

"Mint a fecske, repülj messze földre,

Színarany szárnyú gondolat repülj el!

Rég nem látott hazámba kerülj el,

Vár a hőn szeretett szép otthoni táj.

Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,

Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe...

Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,

Ó az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!

Bölcsek lantja a fűzfának ágán

Ó miért lett oly néma a húrja?

Zengjen áradjon dallama újra

Mondja el, hogy mily szép volt a múlt.

Keljen életre mindenki száján,

Szálljon bátran a feltámadt ének.

Adjon hangot e sorsűzött népnek,

Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*

Fényes új lángot gyújt! "

Akkor ez nem magyar, ahogy írtad.

Henri Charrière francia író, aki a saját történetét írta le Pillangó c. regényében. Legalábbis én így tudom. Már nagyon régen olvastam.

A beszélgetési szünetek idejére hoztam ezt a zenét.

Ez egy boldogsághormon, engem mindig elvarázsol.🙂

Hallgassátok meg, ha van egy kis időtök, és töltődjetek fel mindannyian.

[link]