Vallomások

Egy nickem van. Kicsit bánt, hogy a dominótoplistán jóval előttem áll és sokkal több jelet kap, mint én. Lehet hogy féltékeny vagyok.

Holnap megint be kell feküdnöm a klinikára, rosszabbodott az állapotom. Szomorú vagyok :(

Utálom a szomszédomat, olyan büdös jön ki tőlük mindig, hogy nem igaz és mindig a lépcsőház fele szellőztet.

60 évesen rám talált a szerelem. 5 éve nem voltam férfivel. Félnem kellene?

1,5 hét múlva lesz az esküvői fotózásunk és nagyon nem várom. Sok arra a turista és utálom előre, hogy mindenki minket néz, első hivatalos fotózásunk amúgy is. Szégyenlősek vagyunk. :/

Világon mindennél jobban szerettem őt, de vége, nem bírom tovább és el kell engedni.

Rengeteget hibáztam életemben, de élve nem bújhatok a föld alá. Élek tovább a rengeteg ballépés emlékével.

Én is elrejtettem a fészbukon a születésnapom dátumát és a sok köszöntés helyett csak néhányat kaptam, de sokkal jobban esett, mint az eddigi sok-sok felszínes, jelentéktelen üdvözlet.

Félek, hogy végleg elhagy a férjem. Mindketten hibáztunk, de nem tudom hogy bírom ki újra, hogy összetörik a szívem.

2 hónapja szüntettem meg a Facebookomat. Tök jó nélküle. Igaz, egyetlen ismerősöm sem tudja az új telefonszámomat, de senki sem hiányzik. A családom számít csak! 26 éves vagyok.

Van testvérem, de mégsem... Nem vagytok egyedül. Nővérem majdnem 50 éves, de még mindig azt várja, hogy a család istápolja. Anyánknál él, de mégis mindig bántja őt, eddig csak verbálisan. Nem bírom kirakni sem a lakásból, pedig az lenne a legjobb.

Néztem a képeimet és érdekes módon akkor voltam a legszebb. mikor a legboldogtalanabb.

Minden egyes alkalommal lelkiismeret-furdalásom van, amikor eszem.

Kb. fél évvel ezelőtt, két házasság után - utóbbi özvegység 8 éve - írtam, hogy várom a herceget fehér lovon - így 60 évesen... Azt hiszem megtalált :-)))

Komoly munka van mögötte, hogy nem vagyok önsorsrontó.

Szerintem a facebook egy betegség és jobb lenne a világ nélküle.

Megmutattam a Facebookon, mennyire sportos, ügyes gyerekeim vannak. Mindhárom egy csoda.

Aszexuális vagyok.

Várom már a pénteket, hogy megtudjam sikerül-e a tervem. Remélem igen.

Annak üzenem, akinek van bátyja de mégse: ugyanebben a helyzetben vagyok, csak nővéremmel. Megértelek, nem vagy egyedül! Sokáig küzdöttem emiatt lelkiismeretfurdalással, de nem a mi hibánk!

Társkeresőn ismertem meg. Én kiléptem. Hogy ő kilepett-e, azt nem tudom. Most álprofillal tesztelem.

Van bátyám de nincs bátyám, soha nem számíthattam rá. Ha nem muszáj, hozzám se szólt. Utál engem a családom. Soha nem köszöntött fel. Amikor gyerek voltam sose tanított semmire, mint az igazi testvérek. Egy idegent többre tartok.

Ahogy vége lesz a tanévnek, az egyik túlposztolós anyukát törlöm az ismerőseim közül.

Nagyon kedvelem Yoko Ono munkásságát és egész lényét. Elszomorít, hogy a véleményem kívül esik a “normalitás” halmazán. Riasztó, hogy a zenetörténetet, és az ízlést illetően is létezik véleményterror.

A betegségem miatt, lehet nem tudom befejezni az idei félévet a főiskolán. Nagyon szomorú vagyok, annyira szerettem volna végre lediplomázni 32 éves korom előtt. Sajnos csak most lett lehetőségem továbbtanulni, erre itt ez a betegség. :(

Szeretnék újra csak anya lenni!

Anyám betegesen gyűjtögeti a virágokat. Nevelget egy száraz csonkot, mondván "kihajt az még". Ha szóvá tesszük, hogy ez nem normális dolog, akkor megsértődik. Szerintem tök ciki, hogy mindenhol nevelt növények vannak, amik nem szépek.

Egyetlen barátnőm külföldre költözött. Jelenleg úgy érzem, vége a világnak.

A pasim nélkül költözök Angliába! 7 hónapja borzasztó a kapcsolatunk, igénytelennek és gusztustalannak látom:(. Csak akkor lehet vége, ha elmegyek..

Nem vagyunk egyformák. Barátnőm apja mondogatta, egy nő legyen kicsi és formás. Volt az öreg vagy 150 cm mély 😆😆 A nők legyenek sokfélék. Mindenkinek más az ideálja. Majd 180 magas vagyok. Nyakig erő lábakkal.