Vallomások

Megszöktem.

Mindjárt megszökök.

Pattanásos vagyok és nagy a fenekem, de ez csak külső. Kit érdekel, amíg egészséges vagyok és a szeretteim vesznek körbe?

Megittam 5 dl rumos kólát, megettem 3 krémest, ezt követte egy nagy latte kávé. Kávézás közben 5 szál cigaretta. Eddig boldog délutánom volt, a nap is sütött gyönyörűen.

Már nem szeretem a páromat. Mikor összejöttünk rossz irányba tartott az élete, én kirángattam.Ő most boldog. Én már nem. Nem hagyom el, mert újra rossz útra térne és mert van egy gyerek is, akinek család kell. Kifelé boldognak tűnök, belül szenvedek.

Nem érdekel, hogy mennyire káros az ebéd utáni alvás, - én mégis lefekszem!

A világ legjobb dolga, amikor hozzám bújik. :)

Annyira szomorú számomra, hogy a munkahelyemen a nők azt nézik naponta árgus szemekkel, hogy ki milyen, hány forintos ruhában, cipőben van, milyen márkás a táskája, kabátja, parfümje, és tippelgetik vajon mennyit kereshet a férje.:(

Álmos vagyok. Mindig. Bármennyit alszok, nem elég. Úgy szeretném egyszer végre jól kialudni magam. Addig feküdni, ameddig akarok. Soha nem sikerül.: 😭

Próbáltam mondani neki, hogy szeretem, de nem ment. Üres szó csupán. De legalább fáj.

Kipróbáltam: ma nem ettem kenyeret a reggelihez.

Ma bevonzom, hogy írni fog ma nekem!

Utálom az éjszakás műszakot!

Én mindenkivel kijövök, akivel akarok. De nem szeretek mindenkit.

Nehéz kijönni a sok pletyós,háklis nővel a melóban,de ezt a munkát nagyon szeretem csinálni:)

Talán idővel elmúlik a hiánya.

Egyhetes, de nem penészes kenyeret uzsonnáztam, jókora szelet, enyhén avas szalonnával és kicsit fonnyadt paradicsommal.Éhes voltam, ízlett is.

Mindig elbűvölnek a napfelkelték, naplementék. Nincs szebb a természet színeinél, fényeinél. Egyszerre felkavaró és megnyugtató. Minden alkalom hárfázik a lelkemen :). Ez az igazi gyógyító színterápia!

Nem fagyiztam. :(

Amióta kövér vagyok nem teszem a kezem a derekamra, mert olyan vagyok, mint egy teásbögre. :)

Ha tudomást szerzek egy bűncselekményről kényszeresen beminősítem.

Néha lelépnék és magam mögött hagynék mindenkit. Sokszor el is játszom a gondolattal...

Régen adtam hálát annak, hogy élek. (Vajon mások is szoktak hálát adni, vagy mások számára ez természetes lehet?)

Annyira szomorú vagyok, hogy belehalok. Hiányzik a szerelmem, aki szakított. :(

10 óra után mehettem volna dolgozni (50 km!), de inkább itthon maradtam.

Utálok takarítani, sosem érek a végére.

Szerintem ma is fogok fagyizni.

Minden pillanatban a telefont nézem, hátha ír.

Szeretek kisvárosban lakni! A főváros csak egy óra! A központ is fél órára sincs. Ez nem nagy táv senkinek sem. Csend van és nem zörög a sok villamos stb.! :)

Szerelem volt ez, csak rosszkor rossz időben.