Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Régen egymásba szerettünk az akkori barátom testvérével. Nem történt semmi amíg együtt voltunk, miután szétmentünk rá egy évre kezdtünk összemelegedni a testvérével. 3 együtt töltött nap után rájött, hogy sose fog tudni felvállalni a családja előtt.
Volt régen egy plátói szerelmem. Már családom van, de sokszor eszembe jut. Néha álmodom vele. Egyszer felhívott hogy szeret, de akkor az életem nem volt a kapcsolathoz megfelelő.
Sajnálom, évtizedek után is.
Egyik szomszédom elmondta, hogy haragból hypóval locsolt le az erkélyéről a másik erkélyén lévő virágokra, és ezen jót röhögött, én meg nagyon szomorú vagyok most, hogy milyen rosszindulatú emberrel lakom egy társasházban. :(
Próbáltam valamivel biztatni az unokanővéremet, de sikertelenül. Addig válogatott a férfiak között, míg most majd 50 évesen egyszerűen nem talál már senkit. Szenved a magánytól.
A férjem előző felesége meghalt 5 éve. Két éve vagyunk házasok, de a kamasz gyerekei utálnak, pedig sose tettem nekik rosszat. Ha ők így, akkor én majd úgy. Többet nem kapnak tőlem kedves szavakat.
Nem értem azokat a férfiakat, akik inkább eldobják a szeretett nőt, s lemondanak róla..., minthogy elfogadják a hibáit és közösen törekedjenek a változásra.
Ez sem szerelem, hanem férfi gyávaság!
Nem tudom merre van a jobbra, az egyenesnél befordulok, a stopnál továbbmegyek, ahol egyenes utam volna és csak haladni kéne, ott meg várakozok. De jól vagyok!
