Ünnepek: egyedül, vagy társas magányban (beszélgetős fórum)
Helló béjjbim!!!!:O)
Küldök neked egy pasit karácsonyra!!!Mit szólsz????:ODDD
Narancs szegfűszegekkel megtűzdelve...
adventi koszorú...
angyalkák, ablakra műhóval figurákat fújni;
mézes sütemények, tálkába dió, mogyoró, alma akár dísznek is; vanília illatú parfümöt használni...
Nem olyan vészes...mint amilyennek látszik...
Nagyon örülök a pozitív hozzászólásoknak, kicsit megint pozitív irányba billentem, köszönöm :)
És milyen igaz, úgy kell felfogni, hogy átmeneti állapot!
Igen, mi műfát állítottunk tavaly is és fenyőágat vettünk még mellé.
Plusz én eléggé illóolaj mániás vagyok, vettem fenyő olajat, az is nagyon jó.
Lehet boldog,kiegyensúlyozott életed egyedül is.
De még ne add fel mert fiatal vagy. Ha döntöttél ,hogy egyedül akarsz élni, ne félj tőle,nagyon nyugis.
:(
Ezt a karácsonyt én is másképp képzeltem, mint amilyen lesz. Előre félek tőle. Szülőkkel keresztszülőkkel együtt, de magányosan mégis... És idén még unokaöcsik se jönnek. Gyerekekkel sokkal szebb az ünnep!
Sajnos, igen. Közeledek a 60-hoz, de még mindig azt kellene gondolnom, amit, ahogy ő gondolja, úgy öltözködni, ahogy ő szeretné, és így tovább. Amikor vékony voltam, csúfolt, hogy "kerti giliszta", most, hogy már nem vagyok sovány, most az a baj; férjhez mentem, mert ezt kellett tennem.
Nálam nincs a "add-hozdd-vidd, stb. vezényszavak.
Vallom: ha én nem teszem szebbé, kényelmesebbé, elviselhetővé az életet, ha én nem kímélem magam, más nem fogja tenni, mástól ne várjam.
Minden más már csak ajándék.
Kialakítod a saját életritmusodat, szokásodat, kuckódat. Mindennek van helye, senki nem szól bele, akkor és úgy csukod be az ajtót magad után, ahogy akarod. Úgy rendezed be, ahogy szeretnéd, azt eszel, iszol, amit szeretnél, nem tukmál rád senki semmit. Nem kell semmit és senkit titkolnod mások előtt. Nem a szabadosságra és a felelőtlenségre gondolok: alkohol, cigaretta és társai. Egyszerűen felelősen élsz és gondolkodol, nem vagy kiszolgáltatva másoknak. Megtanulod, hogy rend legyen nem csupán a lakásban, hanem az életedben és a lelkedben is. És nyugodtan teríthetsz a zsíros kenyérnek is dupla terítéket, ha éppen olyan kedved van.
Ezek ugyan apróságok, de életünk része, kerete és a biztonság alapjait jelenti.
A szüleimnél állandó jelleggel cirkusz, kiabálás, veszekedés, káromkodás, átkozódás... minden és bármi és bárki miatt... Senki és semmi nem jó...
Tehetek, mondhatok bármit, semmi nem megfelelő.
Természetesen én sem vagyok olyan, amilyennek szeretnének. Most vasárnap is megkaptam, hogy "nem jó helyre születtem"... 77 és 87 évesek. Az, hogy dolgoztam, tanultam, helyt álltam az életben, törekszem a szépre, jóra, becsületességre, szorgalomra, stb. ez nem jelent semmit.
Semmi különbség nincs!
De szerintem addig becsüld meg anyukádat, amíg van !
Egyébként szerintetek mi a különbség az egyedüllét és a magány között?
Ugyanis én most pár nélkül vagyok ugyan, de é.anyámmal élek. Viszont vele ugyanúgy magányos vagyok... Sőt mi több, nem is jó vele együtt élni, mert kikészítjük egymást, viszont a munkanélküliségemből kifolyólag nincs más lehetőség egyenlőre... Talán a teljes egyedüllét még talán jobb is lenne... Nem tudom.
Hát úgy, hogy nem másoktól várod a boldogságot, hanem önállóan megtapasztalod!
Foglalkozz olyan dolgokkal, amiket szeretsz, foglald el magad, találd meg az élet apró örömeit és élvezd, hogy senki sem kritizál, nem szabja meg, hogy mit főzzél, mit vegyél fel, hogyan élj, mit nézz a tévében ect.:D
Tanítsatok! :) Hogy lehet egyedül és mégis boldogan. Persze ez tanulási folyamat, tudom...
Egyébként tudom milyen ha a szülők folyton veszekszenek... Együtt érzek.
"Rossz a rosszal, és jó a rossz nélkül."
Ez milyen igaz!
:)
Aki nem tud egyedül boldog lenni, az mással sem.