Úgy hívtam, hogy a Nő! Nem volt az esetem és szexuális... (beszélgetés)

Sosem hitegettem én még életemben se senkit jobb megmondani ha beprobàlkoznak hogy nem..nem húzni màsok éveit a hallgatàssal sumàkolàssal amivel a màsik arra jut hogy "leértékelje magàt"hogy biztos nem vagyok csinos biztos rossz a természetem biztos nem jó a lelkem biztos kukacos alma vagyok..az ilyen sumàkoló férfiaknak meg nő az egojuk hogy hűséges hozzàm..de biztos sosem mondta a nőnek hogy szereti a lelkét hogy nem külsőleg vonzza de baràt és ottvan..akkor a nőnek is adna esélyt hogy megtalàlja azt aki őt is viszontszereti nem pedig ellök mindenkit magától..

Hogy és miben volt hűséges?

Ja, értem. Akkor nem egyszerű.

Értelek. Csakhogy a helyzet még ennél is bonyolultabb. Van egy nagy adag önellentmondás és megmagyarázhatatlanság benne. Csak azt tudom biztosan, amit ide leírtam, azért írtam ki.

Ha ilyen szoros volt a kötelék, talán ez a múltidő nem örökre szól. Hasonló helyzetben vagyok és esetünkben is volt viszontlátás, talán lesz is még. Talán esetetekben is lehetséges még, bár nem ismerem a körülményeiteket.

Miért lenne gáz? Miért félsz? Kifejtenéd?

Ez annyira gáz. Az élet totálisan gáz. Mindig attól féltem hogy beleszaladok ilyen férfibe. :D

Neki is elmondtad, vagy kimutattad, hogy kedveled, mert ide kiírni, mint a kéménybe, szívet korommal rajzolni kb, annyi.

A vallomás: "Úgy hívtam, hogy a Nő! Nem volt az esetem és szexuális vágyat sem éreztem iránta! De odavoltam érte és rengeteget szenvedtem miatta! A lelke fogott meg és hogy mindig hűséges volt hozzám! Örökké a barátom maradsz és szeretni foglak! ❤️☀️"