Tudjuk, hogy nem helyes, de mit tegyünk? (beszélgetős fórum)

Szerintem annyira egetrengetően nem etikátlan, 18 elmúlt, meg nem szexuálisan zaklatod... Az egyetlen etikailag kifogásolható dolog nekem, hogy érettségi tárgyat tanítasz, bár nem tudom hogy a konkrét érettségiztetésben mennyire veszel részt. Meg a megoldókulcs miatt ott sem hiszem hogy túlsok pluszpontot lehetne belecsalni, szóval ha a srác emiatt van veled hogy abból az egy tantárgyból jó jegyet kapjon, akkor nem túl okos.

Mindenesetre ha az érettségi előtt lebuktok, az tényleg necces lehet, de ha utána felvállaljátok, az már senkit nem fog érdekelni...

A boltban miért ne futhatnál össze a szüleivel?

Ő is találkozhat ismerősével az utcán: korrepen volt a tanárnőnél. Már ha bárki megkérdezné. Én pl. nem tartom számon, hogy akivel összefutok az utcán, melyik irányból jön, és abban az irányban ki lakik.

De én félnék, amíg a tanulói jogviszonya tart.

"őt pedig kizárólag az érdek vezérelheti"

Miért annyira biztos ez?

Amúgy 4 év van közöttük. Az semmi.

Ha kettőkön kívül csak 1 ember is tudja ,már bukó lehet.

Utálok vészmadárkodni,,,, de ha csak utcán látnak kettesben ,és nem kell hogy összeborulva legyetek,,,,,,

Szóval kedves FI neked kell észnél lenni ,mert TE veszítheted a legtöbbet.

Ettől függetlenül drukkolok hogy kibírjátok:))

"A távolság olyan, mint a szél: a kis tüzeket eloltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja!"

Bírjátok ki bárhogy, ha fontos!

Felnőtt, tanult ember vagy. Az érzelmeidnek tudnod kéne parancsolni. Neked kéne felnőttként gondolkodni.

Most ugyan online oktatás van, de mindig vannak "jóakarók". Akár a fiú osztálytársai között is. Pl. egy féltékeny kislány.

Beszéljétek ezt át és szakítsátok meg a hátralévő időre a kapcsolatot. Mindkettőtök érdekében. Ne adjatok még gyanúra sem okot másoknak!

Ha komoly a dolog, akkor kibírtok fél évet.

Hogy mit tegyetek?

Te vagy az idősebb, őt pedig kizárólag az érdek vezérelheti.

1, Jó érettségi reménye.

2, Nagyon kellene egy ilyen okos p***ci.

Értem én az érzelmeket, na de abba is gondolj bele egy hideg zuhany alatt, hogy mi lenne, hogyan is utána?

A jelenlegi munkáltatód csapna ki, ha nem most, akkor utána. S adna egy olyan ajánlólevelet, amivel a hőn áhított karrierednek annyi. Ha ezt bevállalod, akkor míg a korlátozások vannak és nem taliztok, addig gyors tanulj ki egy új szakmát, mert szükséged lesz rá, ha a józan ész helyett azt választod...

Tudtam én 3 iskolás mellett, hogy a mai tanárok nem nagyon gondolkodnak, de hogy már ilyen korán....

Ismeretségi körben pont ilyen felállással volt egy hasonló story.

Azóta összeházasodtak, és van két gyerekük...

Össze is fekudtel vele?

Amúgy meg ha érettségi után jöttök össze is elkaszaladod magad. Nem olyan szakon vagy, amiből nagy a hiány, maganorakra vagy maganiskokai állásra esélytelen leszel egy volt diákkal a szoknyás alatt. És mit fogsz kezdeni az angol szakoddal most?

Az erzesekre semmi rosszat nem mondok, az nem az akaron múlik, de ha egy kis eszed van, messzire elkerulod a srácot a sulin kívül.

Én a helyedben nem lennék annyira biztos az ő érzéseiben.

Rengeteg kétely merülne fel bennem ezen a téren, és alapból úgy döntenék: várjunk, és ha majd érettségi után is ugyanez a helyzet mindkettőnk részéről, akkor próbáljuk meg.

Nem bonyolódnék bele egy olyan kapcsolatba, amely nagyon meglehet, hogy csak pár hónapos hirtelen fellángolás, egy hirtelen támadt tűz, és ahogy a kezében a bizonyítvány, úgy felejt el, mintha a világon se lennék.

Arról nem beszélve, hogy saját jövőd, hiteled, értéked, szakmai tekintélyed a többi diák, a kollégák és (főleg!) saját magad előtt mekkora csorbát szenvedne, ha lebuktok.

Várd meg, míg leérettségizik, addig ne talizz vele!

Sziasztok!

Elsősorban csak azért írok ide, mert bár lelkes fórumolvasó vagyok, profilom eddig nem volt. Most viszont úgy döntöttem, hogyha névtelenül is, de szeretném kiadni magamból, ami nyomaszt.

23 éves vagyok, gyakornok angoltanár egy középiskolában. Ez azért is érdekes, mert most alapozom meg a jövőmet, a karrieremet. Ha jól csinálom, maradhatok teljes állásban, ami mindig is az álmom volt, hiszen imádom a nyelvet. A baj csak ott van, amire én sem számítottam, hogy a szívem közbeszól.

Egyetem alatt volt egy párkapcsolatom, ami nagyon csúnyán ért véget. Összetörtem, lelkileg a padlón voltam és az átverése után úgy éreztem, hogy soha senkit nem leszek képes újra közel engedni magamhoz. Aztán szeptemberben elkezdhettem dolgozni, és az egyik végzős osztályt kaptam. Na, ott borult fel minden.

Alapból faramuci egy helyzet, hiszen egy végzős osztály, 17-18 éves diákokból áll, én meg alig vagyok valamivel idősebb náluk. De volt egy srác, aki különösen megfogott. Az elején próbáltam kihessegetni a gondolatot a fejemből, hiszen én most már tanár vagyok, nem nézhetek rá úgy, ráadásul lehet, hogy még kiskorú, fiatalabb nálam, stb... De nem ment. Főleg nem ment, mert egy idő után elkezdtünk beszélgetni, először csak a jegyeiről, később minden más is szóba került. Így derült ki, hogy elég érdekes múltja, meg háttere van, és 19 éves. Ergo, korban közelebb is van hozzám, mint az osztálytársai. Egyébként érett, határozott, igazi férfi. Aztán amint ez megfogalmazódott bennem, ott ijedtem meg igazán. De addigra már mindegy volt, egymásba szerettünk, és már semmi nem volt a régi. Ott lebegett a fejünk felett ez a titok, meg a para, hogyha lebukunk, nekem vége a karrieremnek, őt meg érettségi előtt ki is csaphatják az iskolából. Majd ugye nyilván jött ez a korlátozás, és az online oktatás, ami nekünk kedvez, nagyon is. Sok időt vagyunk együtt, nem kell attól tartanunk, hogy egy titkos félmosolyból bárki leszűr bármit, hiszen senki nem lát minket. Mellette úgy érzem megnyugodtam, bízom benne, és már nem félek. Ugyanakkor a lebukásveszély meg feszélyez mindkettőnket. Ő azt mondja csak engem félt, de nyilván én sem szeretném, ha neki baja lenne ebből.

Még pár hónap van az érettségiig, addig kell csak kibírnunk, de mivel ez a nyomás a mindennapi életünk/életem része, ezért gondoltam kiírom magamból, ráadásul lehet, hogy valaki tud valami okosat is mondani.

Kérlek, ne ítéljetek el! Tudom hogy nem helyes, tudom, hogy etikátlan higgyétek el, én sem így terveztem. De a szerelem az nem parancsra jön, vagy távozik, és ez sajnos így sült el.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és várom a ti meglátásaitokat! :)