Továbbtanulás - naiv emberek könnyen csalódhatnak (beszélgetős fórum)

Árvaságit azt kapok szerencsére. De a suliban lehetne szociális támogatásra pályázni. De CSAK az államisok pályázhatnak rá, és nem kicsi összegről van szó, mert 20 ezret is kaphat havonta aki beadja a kérelmet. De ugye én meg se pályázhatom, mert fizetős vagyok.

Ezen kívül ösztöndíjat sem kaphatok, hiába jó az átlagom.

A pofátlanság teteje pedig, hogy a kolesz drágább a költségtérítéseseknek. Szerencse, hogy busszal be tudok járni.

Igen, volt. Csak közben elfelejtettem, hogy hol is élünk... :( Valami ilyet találtam honlapján: Sajnálattal tájékoztatjuk, hogy forrás hiány miatt az alapítvány munkája átmenetileg szünetel...

2009 óta

Tényleg sajnálom

szia!Hú ez furcsa,hogy azért mert ktg-s vagy nem kaptál árvaságit:( vagy nem jól értem?

Mert van egy barátom,aki bár államin végzett(5 évest 6 év alatt sikerült befejeznie!,államin),és már elmúlt 24 mikor végzett mégis amíg volt jogviszonya kapott árvaságit.Neki érettségikor hunyt el az édesanyja.

Nem mindenben értek egyet a cikkíróval, de tény, hogy sok igazság van benne.

Egyébként a pontszámok is lutrik, én is jelöltem be anno olyan szakot, ami a korábbi pontok szerint elérhető lett volna, aztán mégse...

Ismerős meg sokáig meg sem mert jelölni egy szakot, mert úgyse veszik fel, túl sok pont kell a korábbiak szerint... Aztán bánta, mint a fene, mert simán bejutott volna, mert még több pontja is volt, mint amennyi volt a határ... Szóval SOSEM LEHET TUDNI.

Olyan szakot meg eleve hülyeség bejelölni, ami nem érdekli az illetőt, csak azért, hogy felvegyék valahová. NEM KELL MINDENKINEK DIPLOMA!

Szia!

Remélem tudok segíteni... van egy alapítvány: Esélyt a tanulásra! Náluk lehet pályázni évente és havi rendszerességgel kaphatsz kvázi ösztöndíjat.

Barátnőm volt félárva és ő ennek az alapítványnak a segítségével tudta diákhitel nélkül elvégezni az orvosit.

Nem akarlak félretájékoztatni, de ha jól emlékszem úgy 5-6 éve havi 40ezer körül utaltak neki.

Próbáld meg, csak egy pályázatot kell beadni! De azt hiszem számított a tanulmányi eredmény is.

Remélem van még ez a lehetőség

A plusz pontokról...édesanyám egyedül nevel, mert édesapám elhunyt, így félárva vagyok. Egy darab pluszpontot nem kaptam ezért. A tandíjam első felét az örökségemből fizettem, mikor az elfogyott akkor kellett a diákhitelhez nyúlni.

Ráadásul a költségtérítésesek ugye semmiféle támogatásban nem részesülhetnek. Így félárvaként egy forint szoctámot sem kaphatok és ugye ösztöndíjat sem.

Nevetséges az egész,semmi másról nem szól minthogy az állam nem szponzorálja a tanulást.Sajnos be kell látni hogy nem is tudja.Csak mégis bántja az ember igazságérzetét ez az egész.

Van pénzed?semmi gond,ott a költségtérítéses

Zseni vagy?állja az állam

Egyik sem?vegyél fel hitelt és fizesd ahogy tudod

Azt tartanám igazságosnak ha nem ekkora lenne a ponthatár különbség az állami és költségtérítéses között.

Röhej hogy egy óvónőnek 399pont kell!Plussz nélkül akkor van meg ha végig kitűnő voltál.

hát igen, ez így van.

előbb olyat kell tanulni, amiből meg is lehet élni, utána lehet azt, amit szeretünk.

ha józanul gondolkodunk. :-)

Na a szülők hát igen...engem se általánosba,se középsuliba,se egyetemre nem engedtek oda ahova szerettem volna.Totál lenézték az álmaimat.Most egy olyan fősulit végzek el,amit utálok:D de miután van rokonom,aki 60.(igen 60!!!)évesen beiratkozott álmai szakára,rájöttem,hogy dolgozok abban amiből diplomám lesz,mellette hasznosítom azt amiről álmodtam,és majd a papírt is megszerzem róla később.

Ismerek olyan embert aki azt dolgozza amit imád,viszont nincs pénze sohasem...Azt pedig látom a szüleimen,hogy amit utál az ember,azt is el kell végeznie,mert kell a pénz,hogy segítse a családját,a gyermekeit....

Jaj igen,szerintem is kimaradt a költségtérítéses verzió.Sajnos van olyan is,hogy jó pár milliót ki kell csengetni,és őket lenézik,mondván a pénz miatt lesz diplomájuk,közben meg nekik is ugyanúgy kell két nyelvvizsga,akár még angol nyelven is kell végigvinni a főiskolát,mégis lenézik őket...

Más.Nagy mentőöv szerintem a költségtérítéses,a tanárok és az iskolatársak meg amúgy sem tudják senkiről,hogy ki fizetősre és ki államira jár az évfolyamon.És egy költségtérítéses diáknak is ugyanúgy kell tepernie sajnos.Szerintem vannak a cikkben említett "naív"-ok között olyanok is,akik megjelölték azokat a bizonyos magas pontszámú szakokat,viszont nem csak államison,hanem költségtérítésesen.Sok helyen állati nagy a különbség az állami és a ktg-es felvételi ponthatár között:)Csak sajnos akkora károk vannak az országban,hogy pár év múlva biztos,hogy nem lesz államilag finanszírozott szak,csak úgy mint az usa-ban:S

Egyébként nagyon tetszett a cikk!

jó cikk! :)

én is majdnem beleestem abba a hibába, hogy csak menjek egyetemre, kell egy diploma. Múlt évben érettségiztem, de fogggalmam nem volt mihez kezdjek,e setleg melyik szakra menjek. Sőt! Egyetemre se akartam menni. Aztán nyáron egy nap valahogy mégis rájöttem h akarom az egyetemet. De nem fizetősön, mert inkább megküzdök érte. Ebben az egy évben marketing és reklámügyintéző-tanfoylamra jártam, és rájöttem, hogy ezt egyetemen én nem akarom, mert nem érdekel annyira. Így most rekreációra jelentkeztem, aminek köze sincs kábé a marketinghez :) Megcisnáltam egy nyelvvizsgát, újraérettségiztem/zek magyarból és idén megpróbáltam az angolt is (szeptembertől tanulom:)).

Most már úgy vagyok vele, hogy ha az ég is azt akarja, akkor felvesznek rekire. Ha meg nem akkor eü-i szervezőre megyek, oda meg van a pontom. Az is tetszik és ott van egy kis közgáz is (közgáz szki-ba jártam). Szóval úgy érzem jót tett ez az egy év.

Nem elvesztegetett idő volt, sok mindent tanultam, rájöttem, hogy mit is akarok. Nálunk is rengetegen próbálkoztak nagy egyetemekre, voltak akik csak úgy bejelölték, mert kell egy diploma. Felesleges volt. Örülök is, hogy anno nem jelentkeztem, mert akkor most valami olya szakon lennék, amit utálok. Nem szégyen 1 évet "ellenni". Persze nem tengni-lengni, hanem tanulni, vagy dolgozni. Szerintem.. :)

Teljes mértékben igazad van.De a rendszerrel sajnos komoly gondok vannak.A probléma pedig az hogy akinek ugyanúgy 322 pontja van mint neked,csak nem tudja fizetni a költségtérítést az hiába akarhat bármit.

Nekem a 398pont sem lenne elég a most megjelölt 3.hoz,ha nem lennének a plussz pontok.

Hát akkor megszólalnék, mint költségtérítéses és végzős egyetemista.

Mindhárom helyen ugyanazt a szakot jelöltem meg csak épp más egyetemeken, és mentőövként bejelöltem az egyiknél költségtérítésesként is. Nem gondoltam volna, hogy nem vesznek fel. Csalódtam, mondván, hogy nekem nem kell kegyelemszak. Aztán a sokk után helyrerázódva belevágtam, mondván ezt szeretném csinálni.

Szerintem nem kéne minden költségtérítéses hallgatóról azt gondolni, hogy hülye. Mert oké, hogy bekerülnek 120 pontosok is, de én a magam 322 pontommal is oda kerültem. És még jópáran egész jó eredményekkel kerültek költségtérítésesre. Vannak olyanok akik ülnek és néznek ki a fejükből fizetve a százezreket félévente, mert nincs jobb dolguk és nem akarnak otthon ülni. De szerintem az ország anyagi helyzetét nézve azért vannak költségtérítésesen nagyon sokan, mert el szeretnék végezni az egyetemet. Kicsi az a gazdag réteg akiknek úgy passzióból is fizetik a tandíját.

Nem az dönti el, hogy ki a jobb hallgató, hogy államis vagy fizetős. Sőt. Én iszonyat nagy motivációval és akarással végeztem az egyetemet, mert ez a szak vezet ahhoz amit szeretnék csinálni az életemben. Fizetős vagyok, de nagyobb szenvedéllyel és kedvvel tanultam mint az államisok. TDK-ztam, külföldi konferenciára mentem előadni stb.

Nem szabad elítélni elsőre aki fizetősön van. Diplomás és diplomás között is óriási különbség van. Mert nem az átlagtól és a finanszírozási formától függ egy szakember milyensége. Hanem attól, hogy milyen ember, milyen személyiségű és mennyire tud érvényesülni az életben, na meg az is fontos, hogy azt amit elméletben tanult azt mennyire fogja sikeresen űzni az életben.

Nekem is kb. nyolc év kell a négy éves főiskolához, egy jó főiskola, keresett szakán. A négy évet letudtam, egyben, a szakmai szigorlataimból is négyes a legrosszabb. Azután meghalt a nevelőapám és kiderült, hogy a csőd szélére taszította a vállalkozásainkat. Akkor kényszerültem nem államvizsgázni és a családi vállalkozásokat kivakarni a kakiból amit hagyott. A halasztásom alatt "összeházasodott" a jó nevű főiskolám egy gagyibbal. Olyan szinten összekevertek mindent, hogy egy éves halasztás után, egy évig tartott kiderítenem mindent, de pl. a szakdolgozati adatlapomat még mindig nem találták, ezért különeljárási díjért kérhettem, hogy újat adjak be, stb. Most jutottunk el odáig, hogy fogad a konzulendem és a következő félévben leadhatom a diplomamunkámat és államvizsgázhatok.

Egyébként hülyeségnek tartom a rengeteg plusz pontot, mert ebből következik, hogy már az sem mindig elég ha valaki kitűnő. Az önmagában nonszensz szerintem, hogy középvezetőkként bankban dolgozó elvált házaspár gyermeke szociálisan rászorulók támogatását kapja kollégiumi elhelyezéshez abban a városban ahol az egyik szülője lakik.

a követelmény ugyanaz, kevesebb befektetett energiával rosszabb jegyet kap.

az én saját tapasztalatom alapján ugyanaz a követelmény, azon az egyetemen és szakon, ahol én végeztem.

azt, hogy te hol végeztél, és ott milyenek a követelmények, azt én nem tudom, de ezek szerint nem vagyunk kollegák. :-)

Hát igen, vannak olyan szakok, amire eleve nincs is szükség. Magyarországnak hol van könnyűipara?

Nyilván azért nem csökkentették le az adott suliban a létszámot, mert kellett az állás a tanároknak. Inkább kiképeztek egy rakás nyomdamérnököt meg ilyen olyan "rongytépőt", ahogy írtad.

Persze, hülyeség, és nemzetgazdasági szinten pénz kidobás is volt.