Totális szociális kapcsolat nélküliség (beszélgetős fórum)

Én soha nem veszek össze a barátaimmal és soha nem várom el, hogy a kedvemért térjenek észhez.

A legjobb barátnőm 45 éve a barátnőm és egymásnak teljesen az ellentétjei vagyunk.

Együtt jártunk általánosba, majd középiskolába, majd dolgoztunk együtt, együtt sportoltunk/sportolunk, minden nap iskola és munka után is közös programjaink voltak, a mai napig napi szinten beszélünk, találkozunk, együtt nyaralunk, ünneplünk, stb., és még sem szoktunk összezörrenni és soha nem várjuk egymástól, hogy ugyan úgy gondolkodjon mindenről, mint a másik. Uncsi is lenne, ha mindig mindenben egyet értenénk.

Tehát, nekem fura, hogy két barát veszekszik...

Ivazság szerint picit tobb mint baratsagkent indult de aztan mégsem lett tőbb (nem volt szex koztunk) de mégis mélyebb tobb volt mint barát, inkabb amolyan testveri (viszonynak) tűnt. Sok mindenben Nem értettünk egyet mondhatni merőben máshogy gondolkoztunk dolgokban de ez ilyen. Mégis kotödtünk egymáshoz voltunk egymásnak. Megnyiltunk ... es volt amiben egyet ertettunk.

Sok sok vitánk volt összezörrenés már csak abból kifolyólag is hogy napi szinten beszéltünk órákat is akár, telefonon is.

Nem lehet pár mondatban leírni azt a folyamatot ami ide vezetett. A legutolsó vitanknal összekaptunk valamin, magam nevében tudom mondani: vártam hogy észhez térjen és keressen, úgy érzem részemről csak ez az egy járható út lett volna és valószínű hogy pont ezt éreztete csak fordítva.

Szia!

Vagyunk egy páran nyugi. :)

Tudod amikor 30 múlsz és már több tapasztalatod van a hátad mögött az emberek terén, Nehezebben nyílik meg az ember. Ebben benne van az is, hogy egy olyan világot élünk amiben rengeteg az önző, hazug ember akik nem barátokat keresnek, hanem kell valaki akit kihasználhatnak. Kihasználni tudnak anyagilag, szexuálisan, vagy csak folyton a szívességek kérésével. (pl. hogy van kocsid) Van aki csak azért van, hogy sose lehet tudni, hova alakul az embereknek a sorsa ezért, úgymond nem árt veled jóban lenni hátha egyszer valaki leszel és ezáltal neki is jobb lesz.

Volt egy időszakom amikor én is próbáltam barátkozni és nyíltabban hozzáállni másokhoz. Jó kis tanulópénzvolt. Ma már inkább egyfajta Robinzon-ként tekintek magamra egy lakatlan szigeten a vadak közt. XD

Hogy a család megoldaná e a dolgot, hááááttttt nem hiszem. Tapasztalataim szerint tisztelet a kivételnek a párkapcsolatok túlnyomórésze orbitális kamu. Látszat emberek látszat életei ahol a könnyeiket és a monoklikat smiley-k fedik és a gyerekük alig várja, hogy felnőjön és elmenekülhessen.

Nekem azért vannak gyerekkoromból BARÁTAIM, (igaz nem sok) akik már úgymond bizonyítottak. De nyilván erre a szintre eljutni nem egy hét volt nekünk sem. És hát ott is mindenki dolgozik plusz család, egyre kevesebb az idő egymásra. Amivel nincs is semmi gond, legyenek együtt ez a normális.

Félreértés ne essék, hangsúlyozom, én így látom és tapasztalom, megmásítani úgyse fogja már senki. De igazából ha megtanulsz egyedül ellenni, lekötni magad, már nem fog számítani, hogy van e valaki a környezetedben vagy nincs. Egyszerűen csak boldog leszel és kész.

Ha esküvőm lenne...

... a saját oldalamról csak a családomat tudnám meghívni. Esetleg még egy valakit, aki nem tudom hogyan fogadná.

Én is azt látom, hogy kikopnak a barátságok, de a barátságokért tenni is kell. Felnőttként már nem könnyű barátkozni, de aki nagyon akarja, annak összejöhet. Az sem probléma, ha nyitott személyiség vagy.

Vita egy baráttal?

Jaj, de megváltozik minden...

Több olyan barátnőm és barátom van, akik már több tíz éve a barátaim, de még sosem vitatkoztunk, max. mindenkinek más a véleménye bizonyos dolgokról, de ez sosem ok arra, hogy össze is vesszünk. Azért vagyunk barátok, hogy el tudjuk fogadni azt is a másiktól, hogy nem ugyan azt gondolja valamiről, amit mi.

Már rég nem lenne egy barátom se, ha minden kis vacak vélemény különbségen összekapnánk...

Igen. Magam is így vagyok ezzel.

Kicsit idősebben 30 felett már nehezebben megy a barátkozás magam is megtartom az emberek 95% ánál a plusz három lépés távolságot. És azt vettem észre magamon egyre nehezebben megy, sőt egyáltalán nem vagyok nyitott barátkozásra. A felnőtt világban sok mindent az érdek mozgat, nem pedig az a fajta érdeklődés ami huszonévesen volt. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

És ami valahol "jó" valahol pedig "átok" az, hogy idősebb fejjel nagyon hamar átlátni az embereken:)

Nemrégiben lett egy úgy hittem nagyon jó barátom, mintha testvérek lettünk volna ami nálam nagy szó annyira megnyiltam ebben a barátságban, mint még anno fiatal 20 éves naívként:) Aztán a két évig felépült napi szinten kapcsolatot tartó barátság megszűnt létezni egyik napról a másikra, mindez egy fatális összeveszés amiután sem én sem ő nem kerestük egymás többet és ennek már fél éve azóta ő elköltözött( el sem köszönt)(pedig előtte is rengeteg vitát megéltünk). Valahol egy kicsit szomorú belegondolni.. még most sem köszöntöttük egymást a karácsony Szilveszter alkalmából. Ezek szerint nem volt olyan szoros barátság mint én azt gondoltam. Úgy gondolom soha az életbe nem fogunk már beszélni.

Úgy gondolom, hogy az egyénektől is sok függ, hogy hogyan áll a kapcsolatokhoz.

Nem szabad elhessegetni a dolgokat azzal, hogy ő sem keresett és sem hívom.

Igenis fel kell venni a telefont, el kell menni arra a vacsorára.

Napi szinten beszélek olyan ismerősökkel, barátokkal, akiket gyermekkoromban vagy pl. első munkahelyemen ismertem meg.

Szóval, nem panaszkodni kell, hanem tenni azért, hogy a barátságok fennmaradjanak.

Én értem, miről beszélsz. Úgy jó 16 éve rengeteg ember volt, akiket a barátomnak neveztem, akikkel összejártunk, akikkel köszöntöttük egymást, és akiket, ahogy Te mondod, meghívtam volna az esküvőmre.

Aztán ők lassan elkoptak. Volt egy nagyon rossz időszakom, akkor gyorsan koptak. 😆

Most már alig vannak, akiket barátomnak tartok, akikkek összejárunk, akikkek köszöntjük egymást, akit meghívnék az esküvőmre.

Nemcsak a régiek koptak, valahogy újak sem alakulnak úgy ki egy bizonyos kor után. Óvatosabbak az emberek, megtartjék a három lépés távolságot még attól is, akit kedvelnek. Én magam is.

Ez van.