Töltött káposzta ... és egyebek (beszélgetés)

Most ahogy írod, hogy a tetejére több tésztát hagysz, eszembe jutott, hogy édesanyám anno sokszor sütött diós rácsos tésztát. A "rácsot" a tetejére mi gyerekek nyújtottuk, pakoltuk, persze, nem lett mindig a legszebb, de az ízén nem változtatott.

Most rákerestem:

[link]

Olvastátok Alessandro rántott tejbegríz receptjét? Ilyesmit anno édesanyám is csinált, csak az volt a gond, hogy sütés közben nagyon gyorsan szétomlott a panírozott kocka.

Ha nem tejbegrízt, hanem tejbekását panírozunk és sütünk, valahogy stabilabb a kása, inkább egyben marad. Jobb szeretem abból.

Elolvastam, amit írtál.

Nincs válaszom.

Nincs itt ezen mit beszélni. Én nem bántottalak meg, nem is volt mivel, hiszen pontosan azért is emeltem ki a cikkből a receptet, hogy más se tegye!!!

Ha ezt úgy veszed, hogy itt bárki is megbántott, azt rosszul gondolod, nagyon tévedsz!

És gondolom, mint két felnőtt ember, mi is meg tudjuk egymással beszélni, ha valami félresikerül, felesleges ide harmadikat közvetítőként bevonni.

Bulikázós!

Légyszi, ezt beszéld meg a Fórumindítóval!

Én szívesen voltam köztetek, de a szóból értek, s a "szó" ott van alább.

Most ezt miért csinálod?

Senki nem szólhat egy szót sem, azért is kerestem meg és másoltam be a cikkben szereplő receptet, hogy senkinek eszébe se jusson (másik fórumról) ide jönni és okoskodni.

Nem volt szándékom megbántani sem téged, sem Guruljkát, éppen ezért gondold meg és gyere vissza! Itt, nem szokás bántani a másikat!

Én kitartóan a témánál maradva pusztán csak ételnevekkel rukkolok elő mint nyelvészkedő nyugdíjas, de ha így is sok, hát abbahagyom.

Már abba is hagytam!

Tiszteletem!

S mi ebből a "tanulság"?

A "muszaka" a magyarban angol jövevényszó - lesz. (Ha majd egyszer bekerül valamelyik szótárba.)

Az angol Wikiből fordítva. :-)

(Ez már a 21. század! :-D)

Csak olvasom, olvasom, hogy egyáltalán lesz-e a cikkben recept is hozzá, vagy csak nyelvészeti szakirodalom. Ami ugye nem a fórum témája, és senki sem szeretné, ha bárki által is szó érné a ház elejét. :))

Egy kicsit lentebb megtaláltam, és íme, a tarkedli receptje:

50 dkg liszt

2,5 dl tej

2 dkg friss élesztő

5 csapott evőkanál cukor

2 egész tojás

1 evőkanál rum

3 evőkanál sertészsír (ma már inkább olaj)

1 csipet só

zsiradék a sütéshez.

Ebben az a legérdekesebb, hogy ma szinte ugyanezt gyúrtam be pogácsa tésztaként, csupán: abba nem raktam cukrot, rumot, a belekavart zsír helyett a pogácsa recept vajat ír. És itt annyival több a tej, hogy kanállal szaggatható tésztát kapunk.

Szóval, egyszerű és nagyszerű, vagy pogácsa, vagy tarkedli lesz belőle, ha esetleg a tej egy kicsit meglódul.

Ej... pedig a Wiki-ben megvan!

[link]

[link]

Múltkor, amikor keresgéltem ebben a témában, a német Dalken-t gyanúsítottam meg azzal, hogy a tarkedli-talkedlit "nemzette".

Vagy itt van a "muszaka", amit ugyancsak emlegetett itt valaki.

Ez a szó nincs benne se az értelmező szótárban, de még az idegen szavak szótárában se.

Viszont aki egyszer is megkóstolta, az aztán sokáig emlegeti!

S az összevető népraz csak az igazán izgalmas!

Az emlegetett tarkedlinál maradva: "cseh fánk" - mondjuk mi, magyarok. Amott meg a "tarkedli" szó bajor-osztrák eredetű. (Erre varrjunk gombot!)

No látod, ez eszembe sem jutott.

És még merjen panaszkodni a kis nyugdíjas. :))

Egyszer akartam almás pitét sütni, mert nagyon szeretem.

Attól az ismerőstől kértem a receptet, aki a találkozókon mindig sikert arat az almás pitéjével.

Nem sikerült.

Nem sütök többet almás pitét, de bármi más almásat szívesen.

Ez a tegnapi kis egyszerű tészta is remek.

Tegnap sütöttem bucit is, és kipróbáltam egy almás sütit.

Mindkettő jól sikerült, és mivel a fiam még a 4 óránál is korábban ébredt, az almásból ő is evett pár darabot.

Igaz, jó fahéjas, amit a fiam magyon szeret.

Nem ment kárba ez a kicsit éretlen vagy milyen alma: kőkemény volt és nem sok ízét éreztem. Hát kis kockákra vágva és megsütve már más volt.

Örülök, hogy jó lett!

Te aztán elmondhatod most (Mária Antónia után, szabadon): "Ha nincs kenyerünk, együnk kalácsot!"

15 szelet féltenyérnyi kenyérkém lett, kb. másfél cm vastagok lettek.

De nagyon gyanús volt amikorra begyúrtam, akkora disznó lett a tálban az 50 dkg lisztből, hogy lemértem, pontosan 1 kg-ot mutatott a mérleg. Már akkorra gyönyörűen megkelt, sülés közben pedig még tovább hízott... az első db. kóstolós lett. Le is csúszott rögtön. Még egyszer köszi.