Többgyerekesek, milyen praktikáitok vannak, amik megkönnyítik az életeteket? (tudásbázis kérdés)

Leírom, bár tudom, hogy támadva leszek.

Elég sűrűn használom a Lesz@rom tablettát. :)

Nekünk most így néz ki a mindennap:

6-kor ébresztő. Életet lehelek a 7 évesbe és a 14 évesbe. Reggeli, öltözés, mosdás, stb, majd indulnak suliba.

Napközben házimunkázok, mivel én már itthon vagyok, most várom negyedik babám. Mázlim van, mert én nagyon otthon ülős vagyok, így sosem okozott az gondot, hogy nem megyek sehova.

Szoktam netezni is. Olvasgatni.

Szép komótosan esetleg kimosok, megfőzök, vagy boltba sétálok, ami éppen vagy muszáj, vagy jól esik.

14 évesem általában 1-re hazaér, megetetem, beszélgetünk. Ő jár a kicsiért a suliba, 3-kor fordul vissza érte.

Ha hazaértek, akkor leckézünk, beszélgetünk, tévéznek, addig én etetem őket.

7-kor fürdés, majd fekvés, esti mesével.

Este apát megvárom, vele is beszélgetünk kicsit, majd fekvés, mert hajnal 4-kor kell kelnie.

A hétvégék mások:

olyankor itthon van a legnagyobb is, aki amúgy kollégiumban lakik. Olyankor többet kell főznöm.

Ha van lecke, akkor valamikor megcsináljuk. Ha tudunk, akkor közösen kimegyünk a kertbe, ahol anya kicsit bénázik kertészkedés néven. Játszani már nem tudok velük, mert napokon belül szülök, de szeretek én is kinn futkározni, vagy bográcsozni, szalonnát sütni.

Eljárni sehova sem tudunk, anyagiak miatt, de egy séta, ha bírom, akkor belefér.

Nem szoktam túlaggódni a házimunkát, sosem érdekelt annyira. Kaja van, tisztaság van, tiszta ruha van. A többi időt vagy rájuk, vagy magamra költöm.

Én nem vasaltam ki a lepedőket és az ágyneműt SOHA!

Ki látja azt éjszaka, amikor csukva van a szeme?!

nekem az könnyítette meg az életem amíg kicsik voltak, hogy esténként legkésőbb nyolckor takarodó volt, mindenkit beparancsoltam az ágyba - és miénkvolt a nappali a férjemmel. Nyugodtan leülhettünk, kényelmesen eltölthettünk egy- két órát, ami máskor ugye elképzelhetetlen volt 4 fiú mellett.

Egyébként nem éltünk/élünk napirend szerint. Ha később kelünk hétvégén minden eltolódik- estebédelünk három- négy között. De az a jó hogy nem görcsölünk, hogy mikor- mit kellene csinálni, mindent a saját igényeink nem az elvárások szerint csinálunk.

Nekem 4 kicsi és 4 felnőtt gyerekem van, ezért a káosz elkerülése érdekében fontos volt, hogy valamiféle napirend kialakuljon. Mert például, mi lenne, ha mindenki egyszerre szeretne fürödni? Abból konfliktus keletkezne csak…

A napirend nálunk nem egy papírra vetett előre meghatározott időrendi cselekmények összessége, hanem én inkább egy kialakított szokásnak nevezném, ami rugalmas, időnként változik és mindenki számára megfelelő. Kialakítottunk egy ritmust, és napi tevékenységeink általában aszerint alakulnak, (felkelés, étkezések, tanulás, játszás, séta, tisztálkodás, házimunka, lefekvés, stb.), de ha a gyerekek szükségletei azt kívánják, hogy ez változzon, akkor változik!

Én nem vagyok híve annak a napirendnek, ahol a gyermekek rendszeres és ellenőrzött, időrendben tartott, meghatározott tevékenységek szerint élnek, hiszen annyi szabálynak és elvárásnak kell megfelelniük! Az otthon legyen :otthon, ahol persze vannak szabályok, vannak feladatok… és lehet a gyermeknek kívánsága, lehet igénye… és más mint az óvoda vagy iskola, ahol minden pontosan időrendben történik.

Persze mindenki úgy csinálja, ahogy ő helyesnek tartja, de nálunk ez vált be!

Nekem az egyik legfontosabb, hogy reggel mindenki nyugodtan, kiegyensúlyozottan induljon el otthonról: ezért este kikészítem mindenkinek a másnapi ruháját, hogy reggel ezzel ne kelljen vesződni; és az iskolatáskákat is átnézés után kiviszem az autóba. Ezzel időt nyerünk és nincs reggel kapkodás.

Majd két -három gyerek+ munkahely után térjünk vissza a témára:))

az ha van egy pici kupi nem igénytelenség szerintem...tudom hogy nem így fogalmaztál de nekem ez jött le belőle

Kösz. :)

Én már rájöttem, ami nem megy, nem szabad erőltetni. Ha a gyerek nem eszik, adok olyat, amit szeret. Ha ebédidőben ki akar menni, kiengedem. És hajnalban inkább magammal törődök, mert hogy már akkor főzzek, na, az frusztráló. De a barátnőm is előre főz, és működik az élete. Tehát mindenki maga alakítsa ki, amit szeretne. Ki lazábban, ki szabályozva. Ettől szép az élet.

De szerintem olyan igazi praktika, amit csak egy család csinál, szerintem olyan nincs. Nem létezik.

Mondjuk nekem ha dolgom van délelőtt,mivel kezelésekre járok meg orvoshoz,megcsinálok kora reggel mindent.Nem idegesitem magam ezeken a dogokon,igy van megszokva,és nem azóta mióta gyerekem van,mindig is tartottam magam a rendhez,nem vagyok az a kapkodós tipus.

De mint írtam,mindenki ugy csinálja ahogy tetszik,kinek mi jön be.

Gratulálok a babához!:)

Igazatok van, minden gyerek és család más. VAn akinek a szigorú rend és a szabályok felelnek meg, van akinek a a lazább program, amit könnyen lehet változtatni, rugalmasabb, akinél akkor alszik a gyerek, ha álmos és akkor eszik, ha éhes.

Mind a kettő jó szerintem, mert többféle gyerek van és hozzájuk (is) kell igazítani.

van amelyik gyerek az állandóságot szereti, annak a napirend a jobb, van aki a változatosságot, annak a rugalmas napirend.

Én utóbbi vagyok, beleőrülnék, ha mindig minden nap ugyanaz és ugyanakkor történne, így a gyerekem is csak körvonalakban ismeri a napirendet, annyiban, hogy felkelünk reggel, szopi, játék, tízórai, alvás, ebéd vagy szopi,játék, uzsi, valamikor séta, este fürdés, alvás. de ezek időpontja változhat. nekem a munkám is ilyen volt, mindig máshol és másokkal és ezt nagyon szertettem.

Hát, azt hiszem nem sokan illetékesebbek a egyik pici, másik kicsi (harmadik pociban) dologban nálam, mégis túléltük zökkenőmentesen az élet eme részét.

Azt gondolom, hogy az ösztönös cselekedet nem rossz. tehát ha egy fiatal-idősebb anyuka ösztönnel cselekszik, nem feltétlen beosztva, azzal semmi baj nincs. A másik, hogy nem akarok, nem kell mindig megfeleni mindenkinek. Elég, ha olyan elvárásokat teszel, amit simán meg tudsz csinálni. A gyereknek sem jó, ha a napirend szerinti 12-es ebédet elcseszem, és helyette csak 14-kor eszik, és ezen idegesítem magam. Te döntöd el, hogy akarsz élni.

A gyerkőceim a 16-órai főtt kaját is ebédnek hívják, és nem szégyellem, hogy néha olyankor vagyok csak kész, mert helyette elmegyünk valahova, vagy versenyen vagyunk, és nem készítek el előre semmit. Ettől egy gyereknek sem lett még baja.

Szóval, a lényeg, praktika? Nincs, csak tágabb értelmezés.

Lehet lazábban is persze!Csak nem mindegy mekkora a gyerek,főleg ahol több van,pl egyik kicsi másik pici,ott másabb,megint másabb ott ahol vannak nagyobb gyerekek és ugy van egy kicsi.

Nem mondtam,hogy kérdőre vontál,csupán a fórum kérdésére próbáltam válaszolni,ahogy én csinálom.

Nekem spontán dolog az,mikor párom itthon hagyja az ingét vagy cukormérőjét és futás utána:)

Viszont a történet igy is kerek és ennyi:)

Így van.

Szerintem lehet lazábban is, nem mindent beosztva eltervezve. A spontán dolgok a legjobbak. Szerinted nem. Kérdőre vontalak érte? Nem. Ennyi a történet. :)

Érdekes,hogy nekem bevált és soha nem tud ugy jönni senki hozzám,hogy kupi lenne a lakásban,mindenhova odaérek,és igy van jól!

Mindenki ugy csinálja ahogy neki tetszik,ez kiforrja magát,hisz a gyerkőcök sem egyformák!

Értem. Igazad van, így nem is lehet élni. :)

Mégis tök jó. S, egy kis éles helyzet sokszor az Élet javára válik. Csak azért írtam, hogy nem kell mindig beosztani az időt, mert szinte mindenki más ezt írta. Aki nem úgy cselekszik, annak is vannak programjai, mindenhová odaér, max nem ideges, ha kupisabb a lakás.

A másik, hogy attól, hogy valaki nem tervezi el az életét, a napját, attól még nem szabályellenes. Vagy mindig mindent ugyanúgy kellene csinálni? Szerintem azért kérdezte a topikindító azt, amit, mert biztos mindenki másképp csinálja.

De biztos azért gondolom így, mert nem olvastam azt a bizonyos nagykönyvet. :)

Mi ketten vagyun testvérek, sokszor elvittem a húgomat óvodába (8 év van közöttünk) és haza is vittem, mindig együtt játszottunk, amikor elkezdett iskolába járni, akkor együtt tanultam vele, mikor még nem járt iskolába, nekem tanulnom kellett, de közben rá is vigyázni, akkor iskolásat játszottam vele, neki magyaráztam a tananyagot, emlékszem mikor ötödikes voltam, az egyiptomi rész történelemből nagyon tetszett neki, hogy hogyan építették a piramiskokat, stb. Azóta is szereti a történelmet. :D

Végeredményben mi mindig együtt voltunk, mindig rám volt bízva, ha én kimentem játszani, akkor jött velem, mindig fogta a kezem. Épp velem volt akkor is, amikor megtanult járni - nem is járni, futni. :D Lábujjhegyen futott onnantól kezdve mindig mindenhová. :D Nagyon cuki volt. Velem volt akkor is, mikor először elkezdett kanállal enni, én tanítottam meg rá. Felelősségérzetet tanít a nagynak, ha rá van bízva a gyerek, a kicsi meg nagyon fogja szeretni a nagyot - és vice versa.

Sziasztok:)

Nekem 3 lurkóm van 13, 7, és 4 évesek. A nagy lányom hatalmas segítség, és persze a férjem is..

Én általában este 8-ig dolgozom, így sajna a délutáni teendők őrájuk maradnak. Hétvégente viszont én kényeztetem őket.

Nekünk is napi rutinunk van egyébként. Általában 6-kor kelek, a mosógépet előző este beprogramozom, hogy mire megiszom a reggeli kávét és kicsit felébredek már kimosson. Tehát ált. 5-kor indul a gép.

Miután megittam a kávémat, kiteregetek, majd költöm a kicsiket. (A lányomat nem kel költeni, ő magától felébred) Kakaót készít apa nekik, addig én előkészítem a ruháikat. Felöltöztetem őket, majd mosakodás. Utána amíg én elkészülök, addig ők mesét néznek. A Lányom közben ad egy puszit és megy a buszhoz (bejárós). Ha elkészültem, átnézem minden benn van-e a táskában az első osztályos fiamnak, addig apa öltözik. Mire mindenki kész 1/4 8 van, és indulunk kocsival az iskolába, majd az oviba lerakjuk a lurkókat, és utána megyünk dolgozni. Ha épp nem reggeltől csak déltől doplgozom, akkor van még idő a házimunkára. A férjemnek több szabadideje van hétközben, ő megy többször a gyerekekért. Hétvégén viszont kényeztetem a családot, főzök fini kaját, meg sütök. Hétközbe menzai kaját eszünk, mert időm nincs főzni. Hétvége a játéké, gyakorlásé, szórakozásé. Persze, én még néha akkor is dolgozom itthon a gép mellett:(

Hát nekünk ez így kialakult.

A kérdésedre válaszolva: a nagylány sokszor megtanul a kicsivel, olvasnak is, és ha mi nem tudunk menni értük elmegy oviba, isibe a kisebbekért. Itthon pedig mindenki elpakol maga után, a saját szobájukban ők tartanak rendet, bár azt azért felügyelni kell, és a szekrényekben azért én pakolok rendet.

Hú, látom, itt mindenki tervszerűen cselekszik. Hát, biztos gyagya vagyok, de nálunk ahogy esik, úgy puffan, mégis minden megvan, nem őrülök bele az elvárásokba, max elfelejtem, ha megcsináltam már valamit. :)

Lazábban is lehet élni. :)

Szerintem.

sziasztok! Nekem is idegen a 4kor kelés, anyut soha nem láttam 4-5kor kelni, csak ha messze ment dolgozni...Mert h ő ezek mellett ügyfelekhez jár. A tízórait mi elsős korunktól magunk csináltuk, csak néha volt az, h anyu már megcsinálta, így kialakult bennünk a felelősségtudat. Este mond meg a gyerkőcöknek, h mit reggelizzenek és mit vigyenek a suliba, ha te már dolgozol, mikor ők indulnak.Mikor hazamegy ebéd után csinálhat egy 10 perces házimunkát, így kizökken a tanulásból!

Nálunk bevált egy jó rendszer, a ház két szintes és fent csak gyerekek laknak, pont 7 olyan korú, akik már fel tudnak porszívózni.Így minden napra ki van jelölve,hogy születési sorrendbe ki porszívózza fel az előteret, ki söpri le a lépcsőt,stb. És ha anyuka leellenőrzi és ok, marad idő az együtt játszásra, beszélgetésre

köszi, hogy ennyien és ilyen jókat írtatok!

ez a 4kor és 5kor kelek kicsit azért megdöbbentett ... ezt hogy bírjátok??? én 8kor alig bírok felkelni, pedig éjjel csak 3szor szoptatok és alig van fent picurkám.

Az egyik naplóm egyébként arról a honlapról szól, ahová az általatok írtak is bekerülnek. majd szólok, ha felkerült

Persze ez csak most van, hogy a párom reggeltől-éjszakáig dolgozik.

Egy hónap múlva azt fogom mondani, hogy a párom hazajön délután és szinte mindent megcsinál itthon, amire nekem napközben nincs időm. A gyerekre vigyáz, fürdeti őket stb.

De nagyon várom már ezt az időszakot!

De, hogy a topikindító kérdésére is válaszoljak: Nálam a szigorú napirend vált be.

Minden nap öt után kelek. Kicsit netezek, kávézok, felébredek. Hatkor nekikezdek a házimunkának. Előszedem a főznivalót, bekapcsolom a mosó és mosogatógépet.

Fél hétkor költöm a legnagyobbat, közben elkészítem a tízóraiját, begyújtok a kandallóba. Ő elmegy suliba. Felrakom a kaját.

Ezután ébrednek a kicsik, ha nem ébrednek, ébreszem Őket 8 körül. Kicsit magukhoz térnek, addig teregetek, újjabb adag ruha be a gépbe. Öltözködés, fésülködés, reggeli. 9-re már kész az ebéd. 9 után már csak a lányokkal vagyok, csak játék van.

Délben ebéd, ők lefekszenek, néha én is.

Délután, uzsi után megint csak játék, séta stb. van. Néha esetleg bedobok egy gyors sütit.

Az esték változóak, olyankor már a nagy is itthon van. Sokszor négyesben játszunk, mert a párom mindíg dolgozik.

A legnagyobb gyakorol, majd vigyáz a kicsikre, míg én ellenőrzöm, újabb feladatokat adok neki.

Vacsora és fürdés.

Fürdés után még millió dolgom van. Néha akkor teregetek ki több adag ruhát, vagy hajtogatom be a szárazakat, vasalok, bepakolok a mogogatógépbe stb.

És még csak ezek után jön apa, hogy végre a szerelemnek is áldozhassak.