Ti hogy tudtok túlleni egy szerelmi csalódáson?Kinek mi segit? (beszélgetős fórum)

Azért ne nagyon halogassátok, mert tényleg lemaradtok egymásról!

Sok sikert!

MONDASZ VALAMIT. SOKSZOR FÉLREÉRTJÜK EGYMÁST. ELBESZÉLÜNK EGYMÁS MELLETT, ÉS EZ AZÉRT VAN MERT HIÁNYZIK A TESTI KONTAKT. AMI NEM CSAK A SZEXRŐL SZÓL. A MIMIKÁK, GESZTUSOK, MOZDULATOK, ÉRINTÉSEK... EZEK MIND KELLENÉNEK, H ÖSSZEÁLLJON A KÉP.ÉS VÁROM IS AZ ALKALMAT, DE HIDD EL ENNEK MÉG NEM ÉRKEZETT EL AZ IDEJE.ÉS MINT TUDJUK: MINDEN IDEJÉBEN JÓ

KÖSZI A TANÁCSOKAT

Én teljesen megértem Erámot, mert egy számomra fontos személlyel nem mertem felvállalni a találkozást, később egy másikkal igen (amit meg is bántam), konklúzió: eldönthetjük, hogy ez a kapcsolattartási típus nem áll jól nekünk :)

Inkább fordítva, ismerkedés élőben, csevegés vele a neten.

Hát előbb menj a dolgok elébe, ne plátóin akarj egy kapcsolatot!Jó dolog levelezni, mert akkor lehet zsíros a hajam , nem kell kinéznem, csak a gondolataim vannak, és én jómagam nem.De ezt nem lehet az idő végtelenségéig csinálni ám!

Meg TE ne vágysz rá, hogy fogd a kezét...stb?

Miért lenne potyára?Legalább meglátjátok egymást, haladtok valamerre.

Miért kéne tökéletesnek lenni levélbe bárminek?Az emberek, ha alakulni akarnak, nem egy levélben teszik, ha nem tökéletes sem baj, ugyanis olyan nincs, és ha meg változást akarsz a személyes varázs és kontaktus megteszi.És az is lehet, hogy így emailen keresztül minden sokkal délreérthetőbb,hidd el tapasztalat, egy élő beszélgetéssel semmi nem ér fel, szánjatok rá egy napot, mindenki utazzon csak 200 km-t valami köztes helyre töltsetek együtt egy délutánt, úgy mint két ismerős, beszélgetve, beülni ide-oda, randizzatok, aztán utána, ha nem jön össze,legalább nem keregetsz hiú álmot, de ha összejön, akkor legalább nyertél egy csomó időt!

GYANÍTOM H VAN BENNE EGY ADAG RÓZSASZÍN FELHŐ IS. ÉS IGAZAD VAN, MERT AKKOR KEZDETT MEGVÁLTOZNI VELEM SZEMBEN, AMIKOR ERÖLTETNI KEZDTE, H MONDJA KI MIT ÉREZ. MÁR TUDOM EZT NEM KELLETT VOLNA.

KÉRDEM ÉN, MIÉRT TALÁLKOZZUNK, HA NETEN KERESZTÜL SEM TÖKÉLETES MINDEN? SZERINTEM ELŐBB ITT KELL SINRE TENNI A DOLGOKAT. POTYÁRA NE UTAZZUNK KÖZEL 400 KM-T. CSAK AZÉRT H UTÁNA POFÁRA ESSÜNK, NEM?

Szia!

Szerintem persze, hogy lehet valaki, vagy érezheti valaki szerelmesnek magát, szerintem ugye ez a plátói szerelem.Nekem ilyen akkor volt először, amikor az első pasim ismertem meg a netről, én is odáig voltam, a gép előtt melegség járt át, ahogy a sorait olvastam.De tudod igazán csak akkor tudod milyen, ha a szavak mellett látod az arcát is.

Miért nem találkoztok?

Ne eröltesd, hogy mondja ki az érzelmeit, hanem inkább csak barátkozz, nehogy tényleg koppanj!

De azért a találkát eröltetheted!

De azért, mindenki ám azt mondja őszinte embereket akar, ez ma már szlogen, ettől még Ő nem bizti, hogy őszinte.Találkozzatok és akkor minden eldöl, hacsak nincs rózsaszín felhő!

Helló!

A pasik többsége nem szereti, nem tudja kimutatni az érzéseit, ezt én is tapasztalom.

Az online ismerkedésről sajnos nagyon rossz a véleményem. Anno évekkel ezelőtt én is csevegtem pasikkal a neten de 1-2 kivétellel szinte mindegyik skalpgyüjtés miatt volt ott. Akár chat akár társkeri oldalon jártam nagyon kevés kivétellel találkoztam, ezért fel is hagytam azzal, hogy ott ismizzek. De ez az én tapasztalatom.

nah nekem dettó igy volt a legelsö vel akivel a lgnagyobbat csalódtam akkor majd 2 évig szenvedtem iszonyat volt.2004 ben,neten ismertem meg,és szép fokozatosan szerelmes lettem ,mire találkoztunk,már dúlt a Love...

aztán fájdalmas volt stb de ez már más kérdés.utána kicsit megedzödtem,hisz a mostani szakitásnál nem bögtem stb mint akkor,akkor teéjesen a halálomon voltam,most nem de szar,..kellenek az ilyenek is sajna..

de a kérdésedre a válasz: lehet szerlmesnek lenni ha még nem láttad.

sziasztok! én most járok itt először és igen engem is a szerelem űzött ide.

szerelmes lettem egy srácba, akivel itt a neten ismerkedtem meg. már 2 hónapja beszélgetünk, de még nem találkoztunk, és ahogy a dolgok mostanában állnak, talán nem is fogunk. nektek mi a véleményetek arról ha valaki beleszeret valakibe, akit még sohasem látott, érzett, hallott..., de úgy érzi őt kereste egész eddigi életében?alapbol nem szeretek így ismerkedni, most sem volt más célom, csak untam magam és klikkeltem. de a véletlen úgy hozta, h nem egy sík hülya akadt horogra, hanem a "főnyeremény". néha azt érzem, kellek neki, mint egy falat kenyér, máskor meg, h az sem érdekli h a világon vagyok.kértem már tőle h mondja el mit érez, de az volt rá a aválsza, h erőszakos vagyok. pedig ő már tudja h én hogy érzek. szerintetek ez azért lehet, mert a pasik nem szeretik kimondani érzéseiket, nem tudnak úgy megnyílni, mint mi nők?

szerintem kizárhatom , h hazug, mert az első szavai felém arról szóltak, h csak őszinte emberekkel szeret beszélgetni. ezt tartja a legfontosabbnak.

SZERINTETEK?

Az egyszer biztos, ha ma hazamegyek a melóból akkor alszom egy hatalmasat mert az éjszaka ez valahogy nem sikerült. Aztán elmegyek a barátnőmékhez mert már többször hívott ma, hogy mindenképpen menjek el és majd kitalálunk valami közös progit. Nem fogom otthon ülve várni hátha bekopogtat.

Azzal, hogy az önbizalmam a földbe döngölte szerintem saját kisebbségi érzését próbálta meg enyhíteni.

És SZK az régen rossz, ha másoktól érzed milyen értékes vagy, ahhoz, hogy kapcsolatban tudja lenni vagy kiválni abból, tudnod kell saját magad értékelni, hogy el tudd dönteni megérdemled-e a viselkedését vagy sem.

Az embernek saját értékeivel kell tisztába lenni, mert látod egy eléd tartott görbetükörben elhitted, hogy az TE vagy.

Én nem vagyok ellene, hogy a pasi szenvedjen, csak az a baj, hogy közben TE saját magadat is leckézteted.Mert, ha azt akarod, hogy tényleg úgy érezze elveszített, el kell határolódni Tőle.szerinted elég egy nem otthon töltött éjszaka minderre?Lehet elég valameddig, de akkor még nem éli meg a legnezebb dolgot sem.

Kissé súlyosabbnak kell, hogy tűnjön, hogy elvesztehet, például, hogy ne érjen el....

De mindegy, Te döntesz, én annyira nem ismerem a párod és Téged sem!ezért hiszem, hogy jól döntesz!

Ha tudnád, hogy milyen, akkor tudtad volna kezelni is a dolgait, de nem tudtad.

Véded még most is... és keresed számára a kifogásokat, hogy mitől olyan, amilyen. Ilyen a szerelmes NŐ sajnabajna.... Törődj kicsit magaddal...ismételten javaslom a hastáncot. ;D .. én a lányommal együtt kezdtem járni, hááát ő valamiért többre vitte ;), de az én testemnek-lelkemnek is rendkívül jót tett.

"ebből is csak azt látjátok szeretitek egymást, és még nehezebb lesz a dolog.Ha meg mindketten szenvedtek akkor döntsétek el, hogy ez az egyetlen megoldás-e, hogy váljatok vagy képesek lesztek a másikért kölcsönösen alakulni! "

Hidd el, kell ez nekem, hogy kissé visszatérjen az önbizalmam, hogy érzem: szeret. Lehet, hogy sokra nem megyek vele, de gondolj bele, heteken, hónapokon keresztül őrlődtem amiatt mert nem éreztette velem,hogy szeret. A végén azt hittem kiábrándult belőlem és bebeszéltem magamnak, hogy egy lúzer vagyok, egy olyan kis senki akit még a párja sem szeret. Tudod milyen szar érzés ez? Most, hogy érzem, szeret kicsit feljebb értékelem magam az eddiginél és "megnyugtató" a tudat, hogy mégiscsak szeretve vagyok és ez azt jelenti, hogy nem vagyok sem szörnyeteg, sem olyan rossz, hogy ezt ne kapjam meg senkitől. Megkérdeztem tőle tegnap, hogy tényleg ez-e a legjobb megoldás, de tegnap nagyon ideges volt és dühében rávágta, hogy ez. Mára lehiggadt, azt mondta később felhív. Kíváncsi leszek meddig bírja nélkülem mert én biztosan nem fogok neki se könyörögni, se erőlködni, hogy találkozzunk vagy beszéljünk... Igenis döbbenjen rá mit/kit veszít el ha hagyja, hogy elszakadjunk egymástól.

... és miért fontos, hogy konrollálható legyél?

Ne legyél az, csüccs be a kislányoddal az autóba és nézzétek meg a közeli erdőt, tavat... nézd meg milyen programok vannak a városban, koncert, színházi előadás, és menjetek el. Ekkor sem pasizol, de látszik, hogy függetlenül is tudod élni tartalmasan és urambocsá boldogan az életed. Az egyik legszebb időszak volt az a 9 hónap az életemben, amikor a párom elment külföldre és egyedül voltam. Ekkor tanultam meg, hogy csodás az élet... és Én is az vagyok! ;))) Már egy pillanatig se félek, hogy egyszer szakítunk és egyedül maradok. .... tudod ez valami olyan lehet, mint aki már volt halálközeli állapotban (és nem is olyan rossz az), és attól fogva nem tart tőle. ;D

Szóval tanulj meg élni és boldognak lenni egyedül ... a kislányoddal! Most az a feladat! És a függetlenül, boldog nőkre ragadnak a pasik...(tapasztalat), aztán majd lehet, hogy már nem is akarod vissza az "exed". :o))

Én azt csináltam, amikor szakítottam a párommal, hogy kitöröltem a számát, lehuzatoltam, hogy felkészítsem a szívemet arra, hogy vége.Ha TE még mindig a párnáját nézegeted, akkor ezzel csak azt éred el, hogy állandóan sírni fogsz miatta, saját magad hangolod arra, hogy búslakodj!

Annak sem látom mi értelme, hogy felhív jól vagy, ebből is csak azt látjátok szeretitek egymást, és még nehezebb lesz a dolog.Ha meg mindketten szenvedtek akkor döntsétek el, hogy ez az egyetlen megoldás-e, hogy váljatok vagy képesek lesztek a másikért kölcsönösen alakulni!

Ennek így csak az az értelme, mint egy vizsgán, amikor mindenki azt hajtogatja mennyire nem tud semmit sem, és TE aki tényleg nem tud semmit sem, elhiszed, hogy más se tudod, de az a más lemegy 5-re a tantárgyból Te meg megbuksz!