Ti hogy jöttök ki az édesanyátokkal? (beszélgetés)
hat nem tisztem megvedeni Zsoka54t, lehet, hogy provokativ kerdes volt, de attol meg picit talan talalo.
Szamtalan pszichologiai konyvben (akar meg Csernus konyveiben is joparszor) olvashato, hogy a gyerek mintakat lat otthon, es azt viszi magaval.
Ezzel nem azt akarom, hogy Clau26 gyermeke ugyanugy fog viselkedni az edesanyjaval, ahogy az tette az o nagymamajaval (de bonyolult :))), de elofordulhat.
Sok minden fogja befolyasolni, hogy az o gyereke majd hogy banik vele nagy koraban, de akkor is elvitathatatlan, hogy O ezt latta otthon, ez a pelda van.
tovabbra is lobogtatom a feher zaszlot :-)
egyébként a Zsóka54 forumozó szinte minden fórumba ahol összefutottam vele csak kötözködik illetve ilyen stilusban ir amit most is produkált..úgyhogy már megsem lep..kedvencem tőle:=Usaba akar utazni a lány és erre ő azt irja neki ne menj mert dutyiba zárnak..na most ezek utan mit lehet vele kezdeni?:-)
a vilag legjobb dolga és a legnehezebb is:-)
Én meg azt szoktam mondani a negativ példából is nagyon sokat lehet tanulni..
Tudod mit?Ne bánd!A Te gyereked majd megkapja azt amit tőled elvett!!Én így vagyok vele!Jót tett velem,és a leendő gyerekemnek!Azt hiszem ideillő az a mondás:Minden rosszban van valami jó :)))
Egyet értek veled,és ugye milyen jó?!:-)
köszönöm ezt a hozzászólást!
Ha egy gyerek ezt mondja az anyjára annak meg van az oka..kiérdemelte..egy anyának nem csak megszülnie kell a gyereket,attól még nem anya..a cselekedetei teszik azzá..az én anyámat nem tették azzá..én viszont annak érzem magam, a gyerekem a mindenem,az életem és pont ezért mert ilyen anyám van még több szeretetet,tőrödést adok neki..úgyhogy én nem fogok okot adni rá h ezt mondja,mert Én anya vagyok!
valószínű, hogy ő nem fogja azt csinálni a gyerekével, és akkor nem fog az ő gyereke ilyet mondani....
Én sem szándékozom többet beszélni vele... eleget tett azért hogy meghozzam ezt a fájdalmas döntést, de a saját érdekemben és a kapcsolatom érdekében megtettem....
Nem tudom!Sohasem beszéltünk őszintén egymással,sohasem mondta,hogy szeret,sohasem ölelt meg.Tisztelem,mert az anyám!
meg Nekem!!!!!!!!!!!!!!!!
És ha egyszer majd a te gyermeked is ezt fogja mondani?
Nekem van a Világ legcsodálatosabb Anyukája:-)
Több mint 2éve nem beszéltem vele és soha az életben nem is szándékozom már..
Nekem hatalmas szerencsém van anyukámmal, nagyon szeretem és remekül megértjük egymást. Bár köztünk is nagyobb a korkülönbség (32 év), hasonlóan látjuk a helyzeteket és számomra tényleg ő a Példakép!
Igen, az évek alatt sokat változik az ember. Jó esetben fejlődik és tanul a hibáiból.
belegondol az ember menyi rossz dolognak kell történie ahozz hogy változunk embereknek föleg érzelmileg
A történetem ehhez a témához nem lesz túl rövid:
Hosszú évek kellenek az elfogadáshoz, ha nem normális a kapcsolatotok.
Nálunk a szüleim 10 éves voltam, mikor elváltak. Kb. 12-13 éves koromtól anyum elkezdett inni. 16 éves koromból arra emlékszem, hogy napi 1 üveg Martini csúszott le. Érettségire készültem és éjszakánként ordított velem, le k.rvázott néha ki is kergetett a házból. Az akkori élettársa és ivócimborája miatt március elején hintaágyban aludtam az udvaron.
Egyszer majdnem ránk gyújtotta a lakást. (A függönyt gyújtotta meg.)
Ahogy leérettségiztem, elköltöztem. Menekültem kapcsolatból kapcsolatba.
Pár évvel később apum is megtudta, mi történt. Addig nem hitt nekem, míg a második feleségét éjjel fel nem hívta illumináltan.
Apum ekkor beszélt vele és mondta, adja el a lakást és költözzön kisebbe. Így lett önrészem a saját lakáshoz.
Több évig egyedül éltem. Nem tudtam normális párkapcsolatot kialakítani, önértékelési problémáim voltak...
Elmentem pszichológushoz. Fél évig jártam hozzá és sokat segített.
Anyum is letette a piát.
Persze, amikor ő gyerek volt, az Ő szülei is elváltak és a nagymamám 1,5 évre intézetbe adta.
Mikor a nagymamám kórházba került és haldoklott, akkor anyum csak ivott és ivott...
Mikor meghalt, anyum lerakta a piát. Én megfogadtam, hogy az én gyerekem nem ezt a példát fogja látni. (Amilyen példát mutatok, olyan lesz az én viszonyom is a saját gyerekemmel.)
Bár mai napig nem bírom 1,5 napnál tovább vele, sokat javult a kapcsolatunk. Nem mondom, hogy elfelejtettem azt a sok rosszat, de az idő begyógyította a sebeket.
Mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk és imádtuk egymást.
Nagyon jól kijövünk egymással
Ha nem töltünk együtt sok időt a kapcsolatunk kiváló. hogy is mondjam. két dudás egy csárdában szitu. :)
Szóval olyan ölni tudnánk egymásért és néha egymást. :)
semmi gond,szivesen olvasom akár jó vagy ép rossz történetet édesanyákról!
Sok nézeteltérés volt közöttünk, de amióta érzi, hogy szüksége van rám, (és amikor bajban voltam segített mindig), szóval az utóbbi időkben nagyon jó... Igyekszem nagyon tapintatos lenni, mert eléggé különböző a természetünk, izlésünk, temperamentumunk. A maga módján tudom, hogy szeret, csak nem tudja kimutatni. És most tényleg bajban van.
nem hiszem hogy atol változik a helyzet egyrészröl igen talán atol hogy meg kimélem magam napi vagy heti vitátol
Sajnos nekem sem túl jó a kapcsolatom anyámmal. Ő inkább karrierista nő, nem az a tipikus anya típus. Ezért nem hibáztatnám őt, de az a baj, hogy még most is próbál a saját igényeinek megfelelően alakítani engem.. nem tudom, mit gondol. A párommal több mint 4 éve vagyunk együtt. Nem fogadja el, mert nem olyan, mint akit ő elképzelt nekem.. nem adonisz, nem gazdag, nem sportos stb... az a baj, hogy ő ezt komolyan is gondolja. Nem vagyok olyan, mint amilyen ő volt lány korában, ezért nem vagyok jó sehogy. A párom nem is jön hozzánk. Pedig tisztességes ember, szorgalmas és előzékeny. Semmit nem lehet rá fogni, ami rossz lenne. Abban reménykedem, hogy egy év és megoldódik ez a dolog. A kapcsolatunk nem lesz jobb ez szinte biztos. De a remény megvan, hogy legalább a kapcsolatomról leszáll.
kivánom h legyen eröd mindenhez az életben,persze arra nem gondolnak hogy lehet elöb lesz szükségük te rád mint forditva!
További ajánlott fórumok: