Tényleg annyira nem számít a babavállalás anyagi oldala? (beszélgetés)

Babaágy, pelenkázó, fürdetőkád, mózeskosár már van.

A babakocsi ár tényleg húzós, de én egyáltalán nem ragaszkodom ahhoz, hogy újonnan legyen.

Tudom, emlékszem az esetedre, arra is, hogy milyen jó hír volt, hogy mégiscsak úton van a kis legény.

:)

én erre az eshetőségre nem is gondolok.

:)

Egyet értek veled.

Egy gyerek állandó költségeket jelent, és nem is kis költségeket. 1 éves a fiam, de még mindig legalább havi 20-25.000,- költünk rá, és ebben semmi luxus nincs, csak ami alap egy gyereknek.

(tápszer, pelenka, törlőkendő, kozmetikum, vitamin, gyümölcs, néhány bébiétel, és ruha, amire szükség van).

Én nem tartom rossz dolognak a turkálókat, én is szoktam ott vásárolni, de ez csak a ruhatárnak egy vékony szeglete, olyan extra angol holmik, amik garantáltan egyediek.

Nem hiszem, hogy jó dolog az, ha egy gyerek soha nem kap új ruhát/cipőt. Bár ebben a korban még akkora jelentősége nincs, később nagyon is sokat számít majd, honnan öltözködik. Ilyen világot élünk.

Ki lehet fogni üzletekben nagy leárazásokat, ezeket is érdemes kihasználni.

A kezdő babakelengye pedig sokba kerül, bár ez is attól függ, ki hol vásárol.

Mi mindent újonnan vettünk, és kb. 150.000,- volt. Ha valaki lejjebb adja az igényeit, olcsóbb is lehet.

Nagyon meg kell gondolni, ki mikor és mire vállal gyereket, mert ez egy életen át tartó felelősség!

Én pont ezért egy csomó mindent már beszereztem apránként.

:)

"Az a gyerek meg ahogy nő, úgy nőnek az igényei, szükségletei. "

Igen, ez így van.

Arról nem is beszélve, hogy az ember nem 1-2 évre szül gyereket, hanem egy életre:))

Az a gyerek meg ahogy nő, úgy nőnek az igényei, szükségletei.

Persze, parizeren is fel lehet nevelni egy gyereket, meg könyvek, kirándulások, szép ruhák nélkül is. A kérdés, hogy érdemes-e, jó-e így élni?

Azon én ix mindig meglepődök, hogy "egy baba nem kerül olyan sokba" meg "mindent megkapni használtan is..." "jó kis dolgok vannak a turiban"

És mi van akkor, ha valaki nem mások levetett rongyaiban akarja felnevelni a gyerekét?

Nem szégyen a szegénység, de nem kéne úgy csinálni, mintha még élvezné is az ember...

Na igazából ez a másik dolog, amitől a falnak megyek (de nem rád gondolok, mert nálad a körülmények hozták a dolgot), hogy 3-4 gyerek is jön, akiket ellátnak (persze ők még ellátják legalább) és még büszkén el is mondják, hogy maguknak nem vettek semmit évek óta, de a gyereknek mindene megvan!! És ezért él valaki??

Te legalább felelősségteljesebb vagy és nem vállalod (még) a másodikat. Bárcsak több ember gondolkodna így. A vajas-lekváros kenyér pedig isteni, remélem később megtudod majd enni. :)

Anyagi oldal számít, nagyon is!!

Én még nem merem szülni a következő gyereket. Az első gyereknél teljesen legatyásodtunk anyagilag, és nem aranypohárból ivott... A házasság is majdnem ráment a filléres, forintos dolgokra. A bölcsibe nem vették be, mikor én már dolgoztam volna. Egy keresettel meg kitörölhettük...

Most tartalékolás folyik ezerrel, mert nem akarok olyan helyzetbe kerülni megint, hogy a pékáruval sakkozzak, hogy a fizuig (vagy épp gyes, csp) kitartson a kaja. Annyi krumplit, tésztát életemben nem ettem, mikor akkor. Meg hetekig csak vajas-lekváros kenyér (azóta se tudtam enni ezt az összeállítást) volt a menü. Vékony vaj, Mama házi lekvárjával. Egyedül a gyerek evett normálisan.

Az én állásomból max úgy lehetne teljes munkaidőset kreálni, ha ugyanezzel a végzettséggel több helyen is el tudnék helyezkedni, mindenhol részmunkaidőben.

Párom végzettségével az kehet a baj,hogy Dunát lehet vele rekeszteni.

Az utolsó mondatodat szó szerint így gondolom hosszútávon. El fogunk, el kell innen menni, nem azért, mert tarthatatlanok az állapotok, hanem mert nem a mi otthonunk, nem mi teremtettük. Egyszerűen mi is úgy gondoljuk,hogy az az igazán egészséges, ha egy pár külön él, előbb kettecskén, majd hármacskán..stb.

ó a múltkor pont egy hasonló példával írtam le, hogy mit tartok megfelelő komfortfokozatnak az életemben/leendő családom életében.

:)