Tényleg annyira nem számít a babavállalás anyagi oldala? (beszélgetős fórum)

Én első körben ráfeküdnék azokra a hosszútávú tervekre, hogy hogyan lehetne a párod végzettségét/tudását jobban kamatoztatni.

Esetleg arra is, hogy a te részmunkaidős állásodból hogyan lehet teljes időset "kreálni".

A családdal közös lakást én egy ideig nem látom zűrösnek, pici babával sem, de hosszútávon én erre nem alapoznék, mindenképpen az anyagi függetlenséget tűzném ki célul...

Nektek legalább van állandó jövedelmetek, én hét hónapos terhes vagyok, még mindig nem vettünk semmit a babának, mert a kedves párom elb@szta a pénzt. Most tartok ott, hogy hazamegyek a szüleimhez, mert ők legalább tudnak támogatni valamilyen szinten (gyerekes viselkedés? nem tudom, nem érdekel!).

Egyébként teszveszen nagyon szép és jó minőségű dolgokat tudtok venni, sőt, nem is érdemes szerintem mindenből újat venni.

Hogy drága e egy gyerek az csak atól függ mennyi pénze van az embernek. Nekem nem drága, de tudom sokaknak az lenne akiknek kevesebb van. Mi msot szeretnénk másodikat. Egy kisgyerek havonta alsóhangon 30ezer forint és erre jönnek még a plussz kiadások és ez nem az én összegem, mert nekem 50-60ezer jött ki, de a múltkor csináltam egy körkérdést egy fórumon , mert egy imserősöm kérdezte tőle, és ennyi volt a minimum egy 8-9hós gyereknél.

A kezdeti költségek pedig minim 2-3százezer foritn, de az a legolcsóbb.

Teljesen igazad van. A normális körülmény csak annyi, amit leírtál, és az, hogy nem pánikolnak be, ha elromlik a mosógép, és nem megy tönkre benne a család anyagilag.

De sajnos a "ha mindenki a megfelelő körülményre várna, kihalna az emberiség" mondás mindent felülír a nők többségénél......

Amúgy azt veszem észre, hogy sokan azért fogalom zavarban szenvednek.

Amikor az ember azt mondja hogy szeretne megfelelö körülményeket teremteni egy gyerekhez akkor, a legtöbben teljesen normális dolgokra gondolnak ám, nem tömött bankszámlára, meg kacsalábon forgó palotára.

De azért úgy gondolom hogy, egy alapvetö anyagi biztonság, mármint hogy, a szükséges dolgokat mint, tisztálkodás, normális ruha, étel stb. igenis kényelmesen lehessen fedezni, és azért olyan lakhatási körümény ahol nem egymáson kell átesni, és aggódni hogy mikor kerülsz utcára. Szerintem ez nem luxus hanem NORMÁLIS!

Engem legalábbis úgy neveltek hogy a nincsre, nem kell gyereket szülni!

Igen fel lehet nöni albérletben, és egy szobában négyen is....ismerem ezt, de az hogy én így voltam kénytelen élni - hál Isten nem mindíg- nem jelenti azt hogy, a gyerekemnek is így kell majd.

Egy gyereket fel lehet nevelni egy sátortáborban, egy putriban, de ahogy írtam egy disznóólban is...a kérdés hogy kia akar így élni????....

Én pedig úgy gondolom hogy, vagy tudok normális körülményeket biztosítani a gyerekemnek, vagy akkor inkább várok a gyerekkel mert, nem akarom hogy, sírva kelljen elaludni éjszakánként mert, nem tudom hogy holnap hogyan tovább...ezt bizony a gyerek is érzni, és neki sem jó.

A páromnak van két növére és nekik van két-két fiúk. Ha most terhes lennék valószínü hogy, adnának cuccokat, de végig hallgattam öket amikor a párom öccsének a barátnöje szülte a gyereket...és köszönöm de nem kérek abból hogy, a hátam mögött meg mondogassák hogy "hú...ezt is meg azt is mi adtuk...meg húuuu mennyi ruhát meg cuccot adtunk ám"...akkor inkább legyen kicsit kevesebb - az elsö idöben amúgy sem praktikus sokat venni, mert gyorsan nönek a babucik- de akkor az saját és kész.

Én legalábbis így gondolom.

De ezekre az oltásokra pl. nincs állami támogatás? Mármint ha valami a gyermek számára kötelezően beadandó, akkor elvileg valami támogatásfélének járnia kellene, vagy nem? Tényleg nem vagyok járatos az ügyben, csak azért kérdezem.

Amúgy nekem is eszembe jutnak ilyenek is, mint pl. az oltás, vagy az iskolakezdés. Az is egy kisebb (-nagyobb) vagyon.

Egyetértek.Mindig is úgy gondoltam, amíg én nem j

árok használtban, addig a lányaim sem fognak..Igenis pénzbe kerül a gyerek és csak te határozod meg mennyibe.

A bevállalás basszus..mert apuka nem tud gumit húzni!!!

az olcsóbb,mint a fogamzásgátló,vagy az abortusz...

Ja még annyit szeretnék hozzászólni: sokan mondják itt hogy, a baba nem kerül ám sokba...

Én nem tudom, de pl. ha magamból kiindulok nekünk elsö baba lesz, és nekem pl. nincs se testvérem, se olyan barátnö, akitöl ajándékba vagy kölcösnkapnám a bébicuccokat.

Nem azért mert asszociális vagyok, hanem mert egyszerüen nincs.

Szóval ha valakinek újonan kell megvenni mindent -mégha second hand cuccot is vesz- igenis marha drága mindent megvenni.

Persze ha már a második vagy sokadik baba jön, akkor könnyebb mert, már "raktáron" vannak a cuccok.

Szóval azért én nem abból indulnék ki, hogy mindenki csak úgy "kapja" a babacuccokat, de van aki mondjuk pl. szeretné a saját dolgait beszerezni a babájának és nem más levetett holmiját a gyerekére adni.

Pest megyeiek vagyunk. Rengeteg álláshirdetésre jelentkezik mindkettőnk hetente, de furamód semmi. Pedig mindkettőnknek van vagy háromféle végzettsége.

Amúgy igen, ez is megfordult a fejünkben,hogy szedjük a sátorfát. De ezt ugye csak úgy tudnánk megvalósítani,ha legalább egyikünknek lenne annyi tőkéje amiből pl. az első néhány hónapban tudnánk albérletet fizetni. Bár párom nagyon albérlet ellenes: azt mondja, sosem fizetne olyan otthonért,ami, tudja, nem lenne a miénk soha.És valahol igaza van, ezzel hosszú távon nem jutnánk előrébb...

Kertészkedést éppen ki lehetne próbálni, ez jó tipp :)Bölcsibe nem szívesen járatnám. Óvodába igen, mert úgy gondolom, azért nem árt,ha iskola előtt megismerkedik korabeliekkel. A suliban amúgy is elég sok stressz fogja érni.

Hali, meint én...

Szóval ami a szülést illeti, itt vannak párom barátainak a gyerekei alegjobb példák, az utóbbi 3évben, kb.5baba született a baráti körben, és az anyukák mint túl vannak ill. voltak a harmincon az elsö baba születésekor, kettönek már azóta született második babája is ..ill. háromnak bocsi...szóval, én nem látok itt semmilyen gondot.

Amúgy ha gond van a teherbeeséssel, akkor huszon évesen is vannak gondok nem csak harminc évesen.Ez a korán szülés csak nálunk van így beidgezödve, mert nálunk - sajnos ki kell mondani- korán is halnak meg az emberek ill. korábban mint más országokban.

Amúgy meg szoktam mondani hogy nem azért szülök gyereket ill. szeretnék gyereket hogy aztán idös koromra a nyakán lógjak. És az hogy valakinek gyereke van még nem garancia semmire...de SEMMIRE!!!Sajnos sok olyan idös ember van akinek több gyeremeke is van, mégis anyunak kell a szarból meg a mocsokból kimosni mert a gyerekei felé sem néznek.

Az hogy gyereket szeretnék sosem volt kérdéses, és nálunk sem volt soha az kérdés hogy szeretnénk-e..hanem az hogy mikor. Mivel az én melóhelyem megszünt most éppen munkát keresek, a párom is váltott, és pl.a külföldi munka után úgy nézett ki egy darabig hogy nem lesz hely a régi cégnél ahova vissza jöjjön..szóval nem lett volna vicces ilyen szituációba gyereket "csinálni".

Ami a tanácsokat illeti: döbbenetes hogy nök, a biológiai órájukat hallva, micsoda baromságokra képesek!!

Egy gyerek pedig, - ki mondom még ha majd utálnak is érte- igenis egy kapcsolatot nagyon megterhel, nem csak a pénz miatt, hanem szellemileg, és testileg is megterhelö, nemhogy bárkit "megtartsanak" vele. Csak ezt sokan nem fogják fel.

Nekem sajna a szemem elött lebeg az ellen példa is: a szomszéd csaj csak 2évvel fiatalabb tölem, aztán van már 3gyereke két - egyesek szerint három- különbözö apától, és ott lakna a szüleiknél a három gyerekkel, a két szülövel, meg három kutyával, másfél szobában...gondolhatod hogy mi van ott...de ugye védekezni buta, vagy lusta...ha meg már összejött a gyerek akkor, csak megszüli mert az olyan aranyos...nah ez az amitöl feláll a ször a hátamon.

Gyereket nagyon szeretnénk mi is mind a ketten, de nem mindenáron....

Akkor nyugtasd meg a párodat, hogy egy pici baba, gyermek egyáltalán nem kerül sokba; ezt egy majdnem három gyermekes édesanya mondja.

Mi szinte semmiből nem veszünk újat, de ettől nem boldogtalanabbak a gyermekeink, mert őket ez még egyáltalán nem érdekli!

Ahogy már írtam, 27 évesen szültem először és most vagyok 32. Ez a harmadik terhességem, és valamilyen szinten egyre "nehezebb", érzem, hogy öregszem.

Biológiai szempontból egyáltalán nem jó kitolni a szülést! És azt a gyereket fel is kell nevelni! A párom kései gyermek; édesanyaj 39 és fél évesen szülte, és bizony páromnak nagyon rossz, hogy az ő szülei már ilyen idősek. Az unokáikkal már nem is nagyon tudnak foglalkozni.

Én még szeretném látni a gyermekeimet felnőni, és segíteni nekik az életkezdésben, aktívan részt venni az unokáim életében amíg csak lehet.

Még egyszer hangsúlyozom, ha mindketten szeretnétek babát, csak a pénz miatt ne várjatok, mert később nagyon meg fogjátok bánni.