Teherbe estem egy nős embertől... (beszélgetős fórum)
Akkor valószínűleg elhagyni sem fogja soha az asszonyt 😞 Eddig amíg vele voltàl nem tűnt fel, hogy ilyen gyáva alak?
Egyébként van akitől megtudhatja?
Nem, valóban képtelen rá. És én úgy érzem nem az én dolgom ezt tisztázni a feleségével.
Ezért közöltem vele, ha valakitől megtudja a felesége akkor beszéljen vele ő, mert ha engem megkeres (főleg sejtem milyen lelkiállapotban tenné) akkor én nem fogok neki hazudozni...
"Ebben a 7 hónapban még nagyon sok minden történhet."
Abban biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy tutira ki fog mindenki számára derülni, hogy tőle vagy terhes. A legkorrektebb az lenne, ha ez a dísztök az asszony elé állna, hogy tőle tudja meg. De természetesen erre sem lesz képes.
Nagyon jól tudja, hogy hozzám nem jön... Ha lebukik ezek után majd megoldja az életét. Nekem nincs szándékomban lebuktatni, ha kiderül ahoz nekem nem lesz közöm az biztos!
Akárhogy is nézem, a másik gyerekét választotta, a miénk neki nem számít. Tiltani soha nem fogom tőle, de együtt lenni sem akarok vele.
Különben én gyerekkel vagy anélkül sem néznék el neki egy megcsalást sem. Ha nem megy a kapcsolat, nem kell erőltetni.
Nem fogja fel.
Azt várja, hogy megtudja a feleség, hogy ő gyereket vár és az a jómadár, majd nála köt ki.
Naiv libuska, aki azt hiszi, hogy fűvel-fával csalja a feleségét a pasi, majd vele ezt nem teszi meg.
Ebben a 7 hónapban még nagyon sok minden történhet.
Ha a feleség bárkitől megtudja, hogy babát várok, szerintem össze fogja rakni a képet, mert nem teljesen hülye... Én nem fogok belekavarni ebbe, de megmondtamaz apukának, hogyha őt kérdezi legyen vele őszinte, mert ha odáig jutunk, hogy engem felkeres, én nem hazudok a szemébe... De szerintem az ő dolga lenne tiszta vizet önteni a pohárba.
Hidd el, ezzel kapcsolatban nagyon sok gondolkodás és az apukával való normális, komoly hangvételű beszélgetés lesz még a közeljövőben!
"Ilyenekre nagyon senki nem tudott értelmes választ adni"
"Ismerek elég sok apa nélkül felnőtt gyermeket és csak ennyitől nem lesz lelki sérült."
Ez igaz, attól nem lesz feltétlenül lelki sérült, ha az apja nem él veletek, de ha megkavarod azzal, hogy nem árulod el neki, ki az a bácsi, aki néha feljön meg akivel néha elmentek majd ide-oda, attól igen. Saját tapasztalat. Több év terápia... Eredmény alig.
Joga van tudni, hogy ő az apja, és legyen ez kimondva. Hogy nem él veletek, azt túl lehet élni, de a titok az úgy fog rátok nehezedni, hogy beleszakadtok mindketten. :( (Hárman. Négyen.)
Ismerek elég sok apa nélkül felnőtt gyermeket és csak ennyitől nem lesz lelki sérült.
Beszéltünk arról, hogy elmondjuk neki, hogy ő az apja, de akkor mikor már jobban megérti ezt.
A nőnek nincs gondja a gyerekkel... Teljesen normális értelmes kissrác.
Mivel van neki egy másik családja, amúgy sem valószínű hogy állandóan nálunk tudna lenni. De közös állásponton szeretnénk lenni. Ő jelenleg bármit elfogad, amit mondok de én szeretném ha beleszólna a dolgokba.
Értem én a jogokat, amiről írsz, de nem fog sehova se menni panaszra, mivel akkor elég hamar eljut a feleségéhez a híre... És nem tőlem!
Oké, lesz egy gyökértelen depressziós gyereked...ennek fuss neki még párszor é fordulj szakemberhez, mert ez így nagyon gáz.
A te felelőtlenséged miatt, egy sérült gyereket nevelsz.
Persze 2 ember kellett hozzá, de még a kultúránkban a nőnek kell védekezni, hogy ne essen teherbe. Mint egy tini, bár nem szólom meg a tiniket, mert soknak fejlettebb már tiniként a felelőssége, mint neked ezzel a még meg sem született babával.
Majd akkor törj pálcát a feleség fölött, amikor majd neked jelentkeznek gyerekkel problémák az életedben.
Ha a gyereketek egy bácsit lát a nemzőjében, akkor ha ne adja az isten veled történik valami ki az akitől védelmet várhatna?
Minél többen szeretik, annál jobb a lelkének, ha az apja máshol is lesz, de tudja már, hogy az ő apja, és szereti.
Látom kötekedős kedvedben vagy... Azér írtam így, mert még jelenleg nem tudom hogyan fogja hívni. Esetleg tanítsuk arra, hogy "apa" és ha sétálunk a városban és szembejön az apja a családjával akkor fusson oda, hogy "Apaaa!"???
Ha te ennyivel okosabb vagy mindenkinél, ötletet is szívesen várok...
Én meg őszintén sajnálom az összes olyan kisgyereket, akiknek úgy kell felnőni, hogy a szülei az egész kiskorát végig üvöltözik!!! Nekem is volt ebben részem és egyáltalán nem élveztem!
Mégsem ítélek el egyetlen olyan édesanyát sem, aki valamiért képtelen kilépni ebből a fajta házasságból/kapcsolatból. Mert ők ott és akkor úgy érzik ez a legjobb döntés a gyermekük érdekében.
És emellett büszke vagyok azokra az édesanyákra is akik ki mernek lépni, sőt azokra is akik egyedül vállalják a gyermeküket bármilyen okból!
Én nem neki mondtam, hogy nem láthatja a kicsit. Itt írtam le azt hiszem az elején. Hazaküldtem a családjához vissza, másnap kezdtem ezt a fórumot. Persze, hogy sok harag volt bennem az egész helyzet miatt.
A következő napon átjött beszélni és mindenképpen szeretnénk egy "jó" megoldást találni.
Amíg pici a baba (azaz nem igazán tudja, hogy ez a "bácsi" többször felugrott hozzánk) addig oké, jöjjön fel, nézze meg.
Később, ha jobb idő van akkor séta alkalmával is tudnak találkozni. Azt nem tudom még, ha nagyobb lesz és érdekli ki ez a bácsi, vagy ki az ő apukája, akkor mi mondok majd. Illetve ha lesz majd esetleg egy párom, akkor vele is ezeket meg kell beszélni.
Ilyenekre nagyon senki nem tudott értelmes választ adni, maximum leírni, hogy én is egy rohadék vagyok, mert el akarom tiltani. Ami messzebb nem is állhatna a valóságtól!
Köszönöm dolgoztam bölcsiben és oviban is. Sőt, a családtámogatási rendszerről írtam az egyik szakdolgozatomat.
A munkahelyem jelenleg családbarát hely, ha hiszed, ha nem. Ha beteg lesz, azt is meg fogom tudni oldani. Bölcsiben és oviban nincsen nyári szünet nálunk. Az majd csak iskolában lesz. Addig úgy gondolom ráérek kitalálni.
De csak úgy kapásból: 1-2 hét tábor és a munkahelyemre is be tudom vinni amúgy. Plusz a szabikat tartogatni nyárra. Nálunk ebből nem lenne probléma.
Én nem harcolok a feleségével. A már megszületett gyereke miatt láttam rajta, hogy oda húz a szíve, hát hazaküldtem. Azért nem kell velem lenni, hogy utána itt búslakodjon. Terhesen vagy nem terhesen, de az én kedvemet nem kell teljesen elrontania.
Tökéletesen jó elvek alapján élsz!
Eddig nekem is ment, most ilyen hülye voltam, el fogom viselni, ami rám vár...
Ha tudtam volna, hogy nem alkalmas én sem mondtam volna el neki, de mivel nem ismertem eléggé ezért másnak hittem, ez is az én saram! Bár, szerintem eltitkolni sem tudtam volna előle. Mert én ha férfi lennék tudni szeretnék róla.
Nem akarok kötekedni, de ha nem akarod, hogy x napon ugorjon fel, akkor ha nem veletek él, hogy kiviteleznéd?
Semmi közöm hozzá, de részedről nem baj, ha mérgedben ilyeneket írsz, de a feleség részéről, aljas zsarolás, ahol már ráadásul 2 gyerek is van.
A felesége szerint egy nulla az ágyban és további kedvességek, amiket a képébe mondott az utóbbi időben. De mikor ott akarja hagyni, akkor nem engedi...
Hidd el, mikor eljutottok oda, hogy végre itt volt nálam, és a fia miatt teljesen rosszul volt és "mi lesz most?" stb dolgok jöttek, én teljesen kiábrándultam belőle.
Nagyon jól tudta, (legalábbis úgy tűnt) hogy tisztában van a dolgokkat. Kiderült, hogy mégsem...
Lehet, (most nem szeretném visszakeresni) hogy az első napokban mérgemből azt írtam, hogy nem láthatja, de persze ez már rég nem él. Azóta már többször is leírtam, hogy mindenképpen látni fogja, de erre egy észszerű módot fogunk találni.
Én csupán azt nem szeretném, hogy heti x alkalommal felugrik, "szia apa vagyok, játsszunk kicsit", aztán hazamegyek a másik családomhoz...
A nőt meg én ismerem, nem fogok magyarázkodni, nekem elég ennyi.
Az én fiam is bölcsis volt 2 éves korától, pedig van "anyja és apja is"
Egy teljesen egészséges lelkületű fiatalember lett belőle.
Mivel sajnos korábban nem ismertük egymást, nem így volt, bár nyilván ironikus szeretnél lenni.
Apuka már nagyon rég szeretett volna gyereket. A felesége halogatta, hogy a karrierjét építse. Nem fogom leírni a foglalkozását, a lényeg, hogy rosszul is keres és előrelépési lehetőség sincs nagyon abban a szakmában. Szóval nem igazán értette a férje, miért halogat.
Teltek az évek majd 1x egy bizonyos ok miatt (ami nem a férje boldogsága) úgy döntött, na jó, legyen gyerek...
Ő meg persze örült nagyon. A fiuk kb 2 éves koráig még ki is tartott, hogy csak a gyerek miatt boldog legyen, nem foglalkozott azzal hogy a szülés óta ő nem számít otthon, mint férfi.