Te melyikre "esküszöl", a házasságra, vagy az élettársi kapcsolatra? (beszélgetős fórum)
22 ÉVIG VOLTAM HÁZAS A FÉRJ LÉPETT FÉLRE SEMMI KÉP NEM MENNÉK MEGEGYSZER FÉRJHEZ.CSAK ÉLETTÁRSI VISZONYT SZERETNÉK.
házasság!!! a legjobb dolog a világon!
miért?
a jogi dolgokon kívűl, elvileg egy regisztrációval ugyanis uyganaz.
élettársí kapcsolat az a szemembe csak járást jelent.
Házasság másról szól, komolyabb dolog és mélyebb
"Kemény dolog a házasság. A feleségem simán megcsókolja a kutyánkat, de nem hajlandó a poharamból inni."
(Woody)
Szerintem a házasságnál is nyitva kellene lennie annak az ajtónak.
8. éve elváltam-anno időben négy évi együttjárás után házasodtunk össze és papírral csak két évig tartott- semmiképp nem mennék férjhez mégegyszer: a papír nem tart össze, szeretni és egy életen át együtt lenni papír nélkűl is lehet!!!
Tönkrement házaság után MAX. élettársi kapcsolat,szigorú ügyvéd által ellenjegyzett "mi kié" papír ellenében.
a jó kapcsolat persze hogy nem a papíron múlik, én mégis azt mondom hogy : házasság!
Mert az mégsem csak egy papír, kicsit több annál - szerintem.
Ha gyerek is van akkor házasságra
Teljesen mindegy,van akik nincsenek összeházasodva,mégis sok házasságot túléltek már.
Én csak a saját példámat tudom.Volt 2 házasságom,vagyis ez a második.Elsőnél nem éltünk együtt előtte,viszont a 2 előtt ha keveset is,de igen.Bennem a papirral,tehát az esküvőt követően valami megváltozott,nem tudom megfogalmazni,de valahogy mélyebb lett az érzés,büszkeséggesl,szerelemmel teljesebb...nem tudom,de valami más lett....
Igen, azoknál, akik nem veszik komolyan a házasságot. Én elvált vagyok, ezért tapasztalatból mondom, hogy a válás nem egy leányálom. 90 % -ban hosszantartó, elkeserítő, megalázó, kiidegelő és anyagilag leépítő tortúra mindenki számára. Én abból indultam ki, hogy normális ember nem vállalja fel ennek a lehetőségét, tehát vagy úgy megy bele a házasságba, hogy komolyan, vagy ha nem biztos a dolgában, akkor a könnyebb utat választja. Éppelméjű ember nem úgy házasodik, hogy max elválok, ha nem jön össze. Csak mondom, hogy én így csináltam, és nem ajánlom senkinek, hogy kövesse a példámat:)
Ez igaz! a fontos, hogy jóban rosszban együtt legyenek akármi is történik. persze , ha nem egymás személye ellen.. értem ezt a pl a hűtlenségre..
De egyszercsak eljön az idő, amikor az egyik félben vagy épp mindkét félben megérik a gondolat a házasságra.. :)
ha tényleg megakarja egy pár tartani az esküvőt, meg is tartja. nem muszáj milliót költeni rá!
Meg lehet azt oldani jóval kevesebből is!
pl itt a fórumon is lehet egy két okos tippet összeszedni :)
Szerintem mindegy ha két ember össze akar tartozni akkor lényegtelen hogy pap és anyakönyvvezető hitelesíti az összetartozást vagy sem.A lényeg hogy akkor is ösze akarjanak tartozni amikor nem úgy mennek a dolgok ahogyan azt elképzelték , mert nem minden pillanat idilli egy házasságban sem és ugyanúgy egy élettársi kapcsolatban sem.Bár én 21. éve élek házasságban tehát valójában az élettársi viszonyról nem lehetne véleményem de úgy gondodlom hogy a lényege ugyanaz mint a házasságé, jóban és rosszban is ki kell tartani egymás mellett.
Legszebb a házasság, ha jól sikerül. De most olyan világot élünk, hogy mindenki rohan, és nem figyel a másikra, így több az élettársi kapcsolat.
Na, meg persze valaki nemtud egy jó kis lagzit összehozni, anyagi hiány miatt.
házasságnál is nyitva van az ajtó, az mindig nyitva van. bárki bármikor kisétálhat rajta.
mai világban már nem "nyom akkorát" az esküvő sajnos...
Nem esküszöm egyikre sem.
én 15 évesen jártam egy nálam 3 évvel idősebb fiúval kb 6-7 hónapig majd szétmentünk.ő dolgozott én suli.mindenki élte tovább életét.majd7 év után véletlenül találkoztunk.nős volt és 2 gyerek apukája,de tudtam hogy neken ő kell.én gyűrűs mennyasszony voltam de otthagytam csapot-papot és ő is.összeköltöztünk.elitéltek???pár hónap múlva kiderült jön a baba és 4 év múlva a másik is megszületett.még akkor sem voltunk házasok.akkor már 7 éve voltunk együtt.aztán tavaly szeptember végén megkérdezte mikor akarok már végre a felesége lenni???rávágtam hogy novemberben így 2007 11 17-én volt a lakodalmunk.soha nem szabad erőltetni szerintem.legalább tudtam mibe mászok bele
Ha két ember nagyon szereti egymást, sőt szerelmesek egymásba, ha egymással akarják leélni az életüket, akkor összeházasodnak. Ez amolyan szerződés féle, kötelezettséget vállalnak arra, hogy jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. De ehhez a megfelelő partnert kell kiválasztani. Ha ez sikerül, akkor nincs akadálya annak, hogy ezt megvalósithassa az ember. Jó érzés lehet egy ilyen kapcsolatban élni, amiben a kölcsönös bizalom, a megértés, a tökéletes elfogadás és a szeretet, az egymás támogatása, a kölcsönös tisztelet érvényesül. Ahol nincs önzés, ahol egyenlő partnerek vannak. Ami egy kis szigete a melegségnek a boldogságnak. Szerintem mindenki erre vágyik. De ha az ember bizonytalan abban, hogy ezt meg tudja valósítani, akkor nem köt szerződést, mert érzi, hogy ez nem fog menni. Akkor marad az élettársi kapcsolat, mert ott nincs elkötelezettség, ott nyitva van az ajtó. Én így érzem.
én a kölcsönös szerelemre esküszöm.
Nem elsietett házasságra szavazok
:D Végre valaki. Örülök, hogy te is így gondolkozol.
További ajánlott fórumok: