Tanácsot kérnék a párommal kacsolatban! (beszélgetős fórum)
...bocsánat de van némi véleményem.lehet valamit félreértettem,de azt kell mondjam,taktikát kellene váltanod.
ŰElőször is,úgy gondolom,ha most halt meg az apukája,akkor az anyukájának elég nehéz lehet eleve elviselni a magányt,és egyedüllétet,és csak a fia maradt neki,másodszor ha valaki szívbeteg,akkor bizony pánikbeteg is lehet és esetleg attól fél,hogy történik vele valami és ő már nem fogja tudni hívni a mentőket,ezért ragaszkodik a fiához,benne bízik.Lehetséges hogy csak ez áll a háttérben,és nem az,hogy téged akarnak kicsinálni,és ők meg betegek,mert megölelik megpuszilják egymást.Az hogy előtted,miért ne,az hogy utána nem megy oda hozzád és nem kezd el téged csókolgatni?!Valószinűleg kellemetlen lenne neki az anyukája előtt,mert veled másképp van,ezt azért tudod gondolom.Nem sok pasit láttam aki az anyja előtt heves csókpartit rendezett volna.Mindegy.
Te pl. azt is megteheted,hogy nem ellenezed azt hogy ott aludjon,sőt,te kérdezted meg,hogy van az anyukája,és segítsen neki,ha szükésg van rá,ilyesmi.Ha látja hogy elfogadod a helyzetet,nem pedig kiborulsz,akkor talán néha tud majd nemet mondani az anyjának is.Tudod amíg tiltanak valamit,addig érdekes csak,hogy direkre csináld.Valószinűleg ő sem érti meg azt,hogy Te nem érted meg,hogy most az anyjának szükésge van rá.
Mindig gondoljuk bele magunkat a másik helyzetébe.
A te apukáddal töürténik ilyen,a te anyukád marad e egyedül,lesz beteg,akkor te miot csinálsz ha arra kér maradj itthon vele?
Nemet mondasz?
Sziasztok! Ugyanebben a helyzetben járok, 2 és fél éve vagyunk együtt de még együtt sem aludtunk. A család és munka az első én meg várjak a soromra. Ált. heti 1x találkozunk 2 órára ennyi időt tud rám szánni. De sokszor még a tv elött fekvés meg számitógép is fontosabbak mint hogy együtt legyünk. És már 27 éves!!
Nem a legjobb a kapcsolatom anyóssal úgyhogy én sem szívesen megyek hozzájuk.
Sajnos otthagyni én sem bírom. Próbáltuk már voltak szünetek emiatt, de mindig visszatáncoltam.. Eleinte a szakitással való fenyegetőzés még bejött de már csak legyint rá hd menjek! És akkor én kénytelen vagyok belenyugodni a helyzetbe mert nem változtat soha semmin. Csak röhög a markába, hogy ennyire függök tőle azt hiszi bármit megtehet ugysem hagyom el. Pedig nagyon szenvedek a mostani helyzetben.
Én is úgy érzem hogy nem tudnék nélküle élni. DEEEE,emlékszem arra is, hogy voltam már olyan szerelmes elötte is hogy azt hittem nincs értelme semminek az akkori fiú nélkül.ÉS mégis lett.Jött egy másik egy idö után aki még jobban megfogott és az elözö már mellette eltörpült.Szóval nem lehet olyat mondani hogy csak vele tudsz boldog lenni.Hidd el a pasijainknál van 100x jobb is, kevesebb is,odaadóbb is és szebb is :-) csak még nem találtunk rájuk vagy ök nem találtak ránk.
A másik dolog. Akármennyire is szeretünk valakit, ha nem egy hullámhosszon vagyunk vagy nincs már közös témánk, esetleg nem azt kapjuk töle amit szeretnénk ami minket boldoggá tesz annak ellenére sem kapjuk meg hogy célzunk rá esetleg már kérjük is,ilyen esetben be kell látnunk hogy nem fog müködni bármennyire is szeretnénk.
Én most válaszút elé állitottam.Megmondtam neki amit gondolok róla és azt is hogy boldogtalan vagyok mellette és hogy nem szeretném ha elszállnának az évek felettem úgy hogy egy ilyen kapcsolatban vagyok és megkértem rá hogy engedjen el menjünk szét.Erre jött a szokásos szöveg hogy én jelentek neki mindent nagyon szeret blablabla.
Szavak nem kellenek nekem, éreztesd volt a válaszom.Megkapta az utolsó esélyt amit ha szeret nem fog eljátszani mert akkor lépek.Fájna egy ideig ha igy történne de legalább nem venném el magamtól az esélyét annak hogy találjak egy olyan embert aki boldoggá tesz.Most várom hogyan alakulnak a dolgok és mit fog lépni.
MÉG HA CSAK AZ ANYJA LENNE AZ ELSÖ HELYEN.
AZ ÉN SZTORIM:
1és fél éve vagyunk együtt.Pénteken és szombaton találkozunk csak (akkor ott alszom,de sokszor van olyan érzésem mintha reggel már alig várná hogy elhúzzak haza) mert sokat dolgozik.De a lényeg, hogy az edzések,a haverok nem maradhatnak ki hétköznap sem.Csak én.Ha panaszkodom neki hogy nem törödik velem,nem foglakozik velem annyit amennyit kellene ez a válasza: Én nem otthon ülök ám reggeltöl estig intézkedek.Eddig toleráltam de már nem megy.Mondtam is neki, hogy teszek magasról a dolgaira hiszen ö sem érti meg hiába mondom neki, hogy nem csak a munka van meg a edzés meg a haveroknak segités hanem vagyok én is.
Könyörögtem már érte hogy foglalkozzon velem, hisztiztem is érte már veszekedtem is érte, szünet is volt köztünk e miatt,szakitani is akartam vele többször is, de akkor jönnek az igéretek meg a nagy szavak hogy csak én vagyok neki,én vagyok az élete meg hasonlok.MEGBIZHATATLAN EGY ALAK MÉGSINCS ERÖM OTTHAGYNI.Mit kellen tennem hogy végre odafigyeljen rám és ne én legyek a sorban az utolso helyen? Lehet a szakitás lenne a megoldás...erösen gondolkodom rajta
Elég sok évbe telt,mire beláttam,hogy nem fog változni,de sebaj,mostmár ok.vagyok:)))
Köszönöm a jókívánságod:)
Jajj te szegény!!De az a lényeg hogy te felismerted és ez a lényeg!!
Húú de durva hogy nem érdekli a kisfiú csak az anyja!!
De sztem jó igy neked hogy van egy kisfiad,és nincs szükséged egy ilyen emberre.
Legyetek boldogok a kisfiaddal használjatok ki minden közös percet:)))
Hát sztem ha beszéltek is a pároddal az csak "ideig-óráig"fog tartani míg téged tart fontosabbnak az anyjánál,aztán sztem minden visszaáll a régi kerékvágásba:(((
Mert van erre egy mondás is hogy egy házban egy királynő mellett nem fér meg egy hercegnő!
Látom te még bizol ebben a kapcsolatban,de összegezd a 2évet hogy mikor ki volt a párodnak a fontosabb.
Basszus...
No comment...
Erre már nem lehet mit...
És ebből a tapasztalatból született egy kisfiú,aki most 12 éves,és az apuciját még mindíg az anyukája érdekli a legjobban,nem a saját gyereke...
Decemberben váltunk el.Előbb kellett volna.Sajnálom azt a sok évet,amit elvesztegettem egy ilyen "férfira".
Módosítanám az alább általam írtakat: a pasid gázosabb mint az anyja.
Bár a fórum kezdetén nekem pont fordítva jött le.
Ha akarod ezt a kapcsolatot, kénytelen leszek kompromisszumot kötni. A kompromisszum nem egyenlő a megalkuvással. S a fiatal úrral is el kell beszélgetned arról, hogyan képzeli a közös életeteket. S anyukával sem ártana tisztázni néhány dolgot, pl. hol ér véget a családi kontextus és hol kezdődik a privát szféra.
Nem lesz kellemes beszélgetés, de ha nem teszed meg, vagy kilépsz valamiből ami jó, vagy évekig imádkozhatsz azért, nehogy anyuci akkor tartson igényt a kisfiára, amikor épp indultok színházba, vacsorázni, akárhová.
Jajj te szegény!Eltudom képzelni hogy még te érezted magad hülyén!!
Ugyan fiatal vagy,nehogy leragadj már egy ilyennél,majd akkor fogsz az egészen nevetni ha olyat találsz aki tényleg szeret!!Hidd el meglátod hogy igy lesz,és sztem te sem vállalnád be igy a kapcsolatot tovább mikor már tudod előre hogy anyu mindig vinni fogja a friss pogácsát!!!:))))(VAgyis állandóan a sarkatokban lesz)
Sztem dobós!!!
Találsz te sokkal jobbat aki téged szeret,és nem függ az anyjától!!
Sztem ne sajnáld ezt a kapcsolatot!
Hisz látod itt van Dont Cry akinek tapasztalata van ebben.
Hááát ez már durva!Sztem itt már felesleges a kompomisszum kötés,hidd el akármit csinálsz nem lesz a tied!!
Mi az hogy az anyját puszilgatja ha ott vagy?Hát ez egy kicsit morbid!!
Sztem mindketten hibásak a párod is meg az anyja!!
Tudod ez már tényleg beteges. De nem hasonlítható össze az alapszituval. A te pasid 39 éves volt, jelen esetben pedig egy 20 évesről beszélünk.
azért van különbség, nem is kicsi!