Tanácsot kérnék a párommal kacsolatban! (beszélgetős fórum)
Na ez szép,nem jutott rád szabadsága:(((
Hát akkor lehet azóta van egyedül mert sztem ismerik az anyját:)))
Na de végül is te jol jöttél ki az egészből:)))
Ha jól értem, semmi kapcsolatod az anyjával, mert te nem mész hozzájuk, nálatok találkozol. Én a helyedben megpróbálnám megismerni az anyját és nem ragaszkodni ahhoz, hogy kettesben legyünk akkor ha náluk vagyunk. Akkor nem fognak betolakodónak tekinteni.
Ha nem is veszed észre, most mind a ketten próbáljátok azt a szegény fiút kisajátítani, ő pedig őrlődik kettőtök között. Tudod, régi mondás, többet ésszel, mint erővel ;)
Én egy olyan fiút szeretnék aki lelkiismeretes,és miután öreg leszek és beteg törődik velem,mert szeret és mert a lelkiismerete így látja helyesnek...és egy olyan fiút szeretnék,akinek majd olyan barátnője lesz,aki értékeli és tolerálja minden életkörülmény között,akkor is ha milliomos selyem fiú lesz,akkor is ha anyját ápoló átlagos srác...mert nem mindenkinek vannak tökéletes körülményei.Ha vidéken kéne dolgoznia és azért nem lennétek minden nap együtt 8órát akkor is azt gondolnád,hogy ezt nem tudod tolerálni,vagy a hiúságodat bántja pusztán,hogy "osztoznod"kell?
Egyébként mint mondtam,nem tartom elképzelhetetlennek azt sem,amiről Zsani írt.De azért ezek a dolgok nem ennyire fekete-fehérek.Ha nem tudtok kompromisszumot kötni,akkor úgysincs értelme az egésznek,mert akkor egyikőtöknek sem fontos annyira másik,hogy engedjen a saját igazából valamelyest...
Baromi nagy tévedésben vagy!
Ha lányom lenne, akkor is ez lenne a véleményem!
Az enyémnek meg nem is az anyukàja hanem a kocsija az elsö:))))))))))
Ha gyerekfürdetésre kerül a sor,akkor ö szalad autot polirozni.
Na ez csak egy kis megnyugtatàs,nem vagy egyedül.
arra azért nem válaszoltál,hogy Te tudnál e választani anyukád meg a párod között?
Biztos van abban is igazság amit Zsani ír,csak közben azt sem kell elfelejteni,hogy Te 2éve vagy a pároddal,ő meg 20éve neveli,gondoskodik a fiáról...én abszolút nem vagyok anyám szoknyáján ülős típus,sőt sokat vitázunk(igaz fiú sem vagyok)de akármennyire is szerelmes voltam,az soha nem volt kérdés,hogy ha szüksége van rám anyumnak(sajnos van mert látássérült)akkor megyek,mindegy mit terveztem,hol vagy,mi van...talán kicsit másik szemszögből is kéne nézned a dolgot,picit kevésbé ÉN központúan.Amennyiben úgy érzed viszont,hogy ez nem megy neked jelenleg,akkor igen,szakíts a pároddal,mert valószínű akkor nem szeretitek annyira egymást,hogy toleráljátok egymás nehézségeit...
Nem voltam lekezelő, csak kívülállóként a megadott infók alapján azt szűrtem le, hogy Te vagy az, aki ki akarja sajátítani a fiút, és nem a mama!
Lehet, ha kicsit több infót adnál, tisztábban lehetne látni a dolgokat.
Nem.Azért ilyen,mert fiús anya.
Én is az vagyok,de azok után,amit anyós művelt velem,nem fogom a fiam és a majdani párja életét pokollá tenni.
Drága Marcsykaa
Hát ma pont egy ehhez hasonló témát boncolgattunk egyik barátnőmmel,és szegény panaszkodott ő is hogy már elege van abból hogy a párjának az édesanyja fontosabb,mint ő.
És bár ismerni kéne jobban a sztorit meg a kapcsolatotokat,meg az anyóssal való viszonyt,de én az ilyenekből azt vágom le
hogy ez a tipikus "anya kedvence"és te fejre is állhatsz ez nem fog változni(bár mondom ez attól is függ hogy milyen a kapcsolatotok,és nem bántásnak irom)
Feltételezem hogy te állandó harcban állsz a pároddal,hogy neki ott vagy te,anyucit jó lenne hanyagolni,mert én elhiszem hogy szivbeteg de azért ne használja már ki a fiát,és ne kötözze már oda magához.És merem állítani hogy az anyuka valahol ezt ki is használja hogy a fia nem mondd neki ellent.
És a másik két tesó?Őket miért nem rángatja?
Vagy nagyon rosszul látom a dolgot?
Ha az adatlapnak hinni lehet, 19 éves a nagylány. Mennyi lehet a fiú?
Ha az én fiam (most 17) kizárna az életéből egy lány kedvéért, meg is nyúznám!!
Kompromisszumot kell kötni.
Nem Ő alszik nálatok, Te alszol náluk.
Te választanál anyukád és a párod között?
Szeretnék tanácsot kérni, ti mit tennétek az én helyzetemben!
A story a következő! 2 éve vagyok együtt a párommal, de sajnos most jelentkeznek nagyobb gondok! A párom édesapja meghalt, édesanyja szívbeteg! Nagyon ragaszkodik ezért az anyukájához, de már ugyérzem túlságosan, és neki csak ő az első!
Ma olyan helyzet alakult, hogy nálam alszik ( nem élünk együtt), és közölte, hogy mégsem tud ittaludni nálam, mert az anyukája megkérte hogy aludjon otthon mert egyedül lenne! Na én is egyedül alszom, mert a szüleim nincsenek itthon, és nem szeretek egyedül aludni! Hát erre nagyon mérges lettem, nem hiszem el hogy megint az anyukája az első.. Mikor jönne hozzám hétköznap, akkor sem ér ide időbe, mert az anyukája feladatot adott neki a ház körül, és azt mindig megcsinálja! Én pedig csak várok, és várok, hogy mikor jön! Pedig van még két féltestvére, ők is ugyan ugy tudnának segíteni, vagy többet tenni! Már ugyérzem nekem ebből elég! Nem tudom elviselni hogy anyuka van az első helyen! Rosszul teszem, ti mit tennétek?