Tanácsokat várnék olyan anyukáktól akiknek 3 picijük van (beszélgetős fórum)

Szinte biztos vagyok benne, hogy azért volt, mert nem voltunk alkalmasak akkor a fogadására. Akkor derült ki a második gyerek fogyatékossága, meg még a 3. is pici volt. Nem is viselt meg annyira a vetélés, szinte örültem neki, bármennyire is csúnyán hangzik.

Aztán egy évvel később műtétek és betegség ellenére is megmaradt Nándika. Agyonütni se lehetett. Meggyőződésem, hogy ugyanaz a lélek talált utat mégis hozzánk.

Sajnálom!

Nekem is volt egy vetélésem a 3. gyerek után..

Aztán amikor eljött az ideje, megmaradt a baba.

Még idővel lehet aktuális..

Nálunk is 3 pici van kicsi korkülönbséggel 5éves 3,5éves és 18hónapos és ha mindne igaz szeretnénk negyedik gyerkőcöt szintén nem nagy korkülönbséggel:)

Vannak könnyebb nehezebb napok de mindig mindenr evan megoldás,össze kel lszokni és akkor lehet kezelni a helyzetet.Nekem pl kisebb korukba könnyebb volt velük a dolgom mint most hogy a két "nagy" el lenne és a kicsi meg mindig velük lenne de ő még nem érti hogy mit hogyan kellenne és így megy a harc de mégis inkább azt mondom így sokkal jobb hogy kicsi a különbség.Mindne kornak meg van a maga szépsége,nehézsége de semmi sem lehetetlen!

Persze, nem kell senkit görcsösen követni. De azért mindannyian tudjuk, hogy sok nehezen megoldható élethelyzet adódik, amikor azért valahonnan már hallott dolgokat kezdünk el alkalmazni. Azt mi döntjük el, melyiket a sok közül, de új nincs a nap alatt.

Igen nagyon mások a gyerekek. Nemrég pl. volt egy vita, ill. beszélgetés, hogy tesóknál jó-e, ha egy csoportba kerülnek. Erről mindenki azt írta le, amit ő tapasztalt. Vagy azt írták nagyon jó, vagy azt nagyon rossz. Ebben a megoldás nyilván a saját gyerekek jellemében, viszonyában rejlik. De ami ebben a fontos infó lehet:

Maga az a dolog, hogy ez egyáltalán téma. Lehet, hogy az viszont eszébe se jutott az anyukának, hogy ez egy fontos téma lehet. Nekem se jutott eszembe, csak amikor a gyerekeim elkezdték ölni egymást csoporton belül.

Nem nehéz, csak nem könnyű.

Nekem sem volt semmi segítségem, de mindent megoldottam. Akkor nem gondolkoztam rajta, csak tettem, amit éreztem. Ez a legjobb tanács, tedd amit jónak látsz. :) Ne hallgass senkire, ne foglalkozz azzal, más hogyan csinálja. Te tudod mi a legjobb neked. Hajrá. :)

A környezet le van sz.va. Bár nekem is ez jutott eszembe a 4.-nél. És mondták is a szomszédok a magukét, ment a bántás, meg a cigányozás, meg hogy miért nem dolgozok inkább...

De kit érdekel. Legalább mi legyünk már tisztába azzal, hogy jelenleg, itt Mo.-on a tisztességesen felnevelt gyerek az minden aranynál többet fog érni, és aki ezt becsülettel, lógó nyelvvel végzi, az igenis nagy dolgot tesz. És talán még a jutalmat is megérjük..

Felhívom a figyelmedet az Otthon Segítünk alapítványra, meg a NOE honlapjára, szervezeteire. Tényleg legyen elérhető segítséged.

Számomra mindig az a necces, ha betegség van, és esetleg én is nagyon rosszul vagyok, akkor mi van.. Akkor ki van a gyerekekkel.. Mert hogy a férj meg nehogy elveszítse a munkáját, az mindennél fontosabb..

Tehát ha nincs már nagyszülő, legalább valami ötlet kell, ha gond van, akkor mi van. Bár sose legyen szükség rá!!

Hát anyósomat kérdezd, ő szült meg 4 fiút 5 év alatt... :-)) Nekem 9 év alatt jött a négy.

Gáz, nehéz, a legnehezebb az, hogy évekig semmi másról nem szól az életed, és ahhoz azért társ is kell, aki ezt elfogadja, hogy egy leterhelt valaki van mellette.

Azonkívül a gyerekeket is megviseli azért, pláne a középsőt szokta.

De pont a hátrányokat kell megpróbálni előnnyé tenni. Ami a jó a kis korkülönbségben az az, hogy még hasonló az érdeklődési körük. Nem kell szétszakadni a programokkal.

Apukának legyenek meg a fix dolgai, ami lehet, hogy napi 20 perc, de az mindig az övé legyen. Ez egyrészt neked is fontos, másrészt a gyerekeknek is, hogy az az idő az ÖVÉK.

Nagyon fontos, hogy mindegyikre legyen meg naponta a 10-20 perc EGYÉNI idő. Addig üvöltsön a kicsi, vagy verekedjen a két nagy, de minden gyereknek kell, hogy ő, Pityi Palkóka pár percig egykének érezze magát, és CSAK Ő legyen a fontos.

Ha úgy érzed, vigyed a nagyokat intézménybe, bölcsibe, csanába, oviba, akárhova. Nem szégyen az, hogy nem akarsz megbolondulni. Persze nem 10 óra hosszára lerázni őket, csak egy pár órára, hiszen néha neked is meg kéne fürdeni, vagy pihenné kéne pláne terhesen, vagy éppen "csak" meg kellene főzni egy ebédet anélkül, hogy ketten magukra rántanák a forró olajat. Persze ez csak akkor, ha tényleg akarod, de legyen meg a menekülő út mindig, hogy ne akkor kelljen elkezdeni keresgélni, amikor mondjuk 6 hós terhesen hulla fáradt vagy és görcsölsz...

Meg persze alapvetően sok múlik a nagymamákon, meg a férjen. Tulajdonképpen majdnem csak azon múlik, mennyi segítséget kapsz. Meg persze az egészségen..

Szóval kitartás, olyan még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna..

Milyen "tanácsot" szeretnél?

Magától kialakul minden. :)