Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Szüléstörténet - egy kicsit másképp cikk

Szüléstörténet - egy kicsit másképp


Nagyon sok kedves szüléstörténetet olvastam már itt. Most egy kicsit másképp a nagymama szemszögéből fogalmazom meg Lőrinckénk születésének történetét. Lányom nem esett egykönnyen teherbe, így hatalmas boldogság volt az a bizonyos két csík a teszten.
Szüléstörténet - egy kicsit másképp

Mivel az első terhessége korai szakaszban megszakadt, ezért elég sokáig csak a legközelebbi családtagok tudtuk, hogy babát várunk. Hála az égieknek a terhesség zavartalanul telt. Lányom hatalmas pocakot tolt maga előtt, így nem is lepődtem meg amikor a várt időpontnál két héttel hamarabb március másodikára virradóan éjfél előtt nem sokkal csörgött a telefon, hogy elfolyt a magzatvíz, indulnak a klinikára.

Félálomban csak annyit mondtam, hogy megyek én is. Persze lebeszéltek, hogy még felesleges, majd a vejem értesít telefonon, ha valami van. Nem kell mondanom hogy nem sokat aludtam. Fél ötkor nem bírtam tovább, telefonáltam. Lassan tágul a lányom, még semmi. Még egy kis téblábolás otthon, aztán elhatároztam magam...irány a klinika. Fél hétkor már ott voltam. A szülőszobából kijött a vejem, mondta, hogy már nagyon szenved Editkém. Vejem megbeszélte a szülésznővel, én is beöltöztem és bementem. Mivel orvos vagyok és három gyereket szültem, pontosan tudtam, hogy mi történik. De mennyivel más mindez amikor az ember lánya vajúdik!

Most értettem meg anyukámat, akihez majdnem orvost hívtak a szülőszoba elé, mikor én szültem (akkoriban még nem lehetett hozzátartozónak bemenni). A várakozás, hogy a folyamat végén ott lesz egy pici új élet, akit annyira vártunk, az aggodalom, nehogy valami baj történjen a babával vagy a lányommal, Editkém szenvedésének látványa megfogalmazhatatlan érzéseket keltett bennem. 8 óra után már nem ment el a szülészorvos, aki korábban csak be-be nézett, a szülésznő volt végig velünk. Kimondhatatlanul sokat segített nyugalma, szakértelme.

Elérkeztünk a kitolási szakba, és láttam, hogy valami nincs rendben. A baba nem illeszkedett be rendesen, és fájásszünetekben visszahúzódott. A doktor nagyon gyorsan határozott, hogy császármetszés lesz.

Innentől nagyon gyorsan és olajozottan történt minden. Bevitték a lányt a műtőbe, oda már nem mehettünk vele, a folyosón állva várakoztunk. Szörnyű percek voltak. Szerencsére nemsoká erőteljes babasírás hallatszott ki a folyosóra.

Lőrincke adta tudtul a világnak, hogy megérkezett. 4460 grammos súlyával mindenkit meglepett. A vejem vállán sírtam el a megkönnyebbülés, a meghatottság és a boldogság könnyeit.

Csodás élmény a szülés, még emlékszem rá, de valami elképesztően jó dolog, ha részünk lehet az unoka megszületésénél. Köszönöm a lányomnak és a vejemnek, hogy ezt megadták nekem...




Írta: nzs2001, 2009. december 14. 16:03
Fórumozz a témáról: Szüléstörténet - egy kicsit másképp fórum (eddig 19 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook