Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Életet adtam egy Csodának cikk

Életet adtam egy Csodának


Hosszas tanakodás után eldöntöttük, babát szeretnénk. Ennek a kis történetnek az élményeit szeretném veletek megosztani! Hol is kezdjem...én is elolvastam az összes szüléstörténetet itt az oldalon, mielőtt teherbe estem.
Életet adtam egy Csodának

Volt, akinek könnyebb szülés adatott, volt akinek nehezebb, de egyik történet sem rettentett el! 20 éves korom óta a szülés volt az a fogalom, amitől rettegtem, nem tudtam elképzelni, hogy férhet ki egy baba olyan pici helyen, milyen fájdalmakkal járhat! De már akkor tudtam, meg kell élnem, át kell esnem rajta, mert szeretném!

2008 októberében házasodtunk össze 28 évesen. Éldegéltünk kettesben, közben felújítottuk a lakásunkat, de valami hiányzott...egy poronty. Párom mondta, hogy kicsit várjunk a babával, amíg helyre állunk anyagilag kicsit.

2010 májusában abbahagytam a fogamzásgátló szedését, közel 7 évig szedtem egy kis szünettel.

Mindenki mondta, hogy kell fél év, vagy egy év is, mire kiürül a szervezetemből.

Nem is igazán koncentráltunk a baba kérdésre, hiszen tudtuk, még várat magára.

2010 augusztusában késett...épp a Balatonon nyaraltunk. De mivel nem igazán hittem, hogy ilyen hamar terhes leszek, csak akkor

vettem tesztet, amikor hazajöttünk a nyaralásból. Párom dolgozott, én viszont futottam a patikába, hogy megtudjam, mi az oka, hogy nem jön meg. Amikor láttam, hogy 2 csík van a teszten, nagyon megörültem, de nem is igazán hittem még akkor el.

Elmentem pár héttel később az orvoshoz, aki igazolta a terhességet.

Ettől a naptól megváltozott az életünk. Minden nap egyre közelebb került a szülés dátuma, 2011. április 5.

A terhességgel nem volt semmi gondom, nem hánytam, nem émelyegtem, nem voltam kívánós.

Viszont a 36. héten elkezdtem vizesedni. A 30. héten megtudtuk, hogy kislányunk lesz! Én voltam a világ legboldogabb kismamája, hiszen minden álmom egy kislány volt! Beteljesült!

Nem volt fogadott orvosom, viszont a 34. héten találtunk egy kedves szülésznőt, aki mindenben a segítségemre volt és úgy döntöttünk, megkérjük, legyen ott a szülésnél.

Teltek a napok, a telefonok egymást követték, mindenki várta a kis jövevényt.

13-án be kellett feküdnöm, nem engedték tovább, hogy túlhordjam.

Terheléses NST-re mentünk, az utolsóra. Kb. 20 perce csöpöghetett az infúzió, amikor valami meleget éreztem a lábam közt.

Elfolyt a magzatvíz, soha jobbkor! Párom nem is értette, a szülésznők miért kérik a nagy csomagomat a váró előtt, miért nem a retikült kérik, hiszen mindig is azért mentek ki.

Felkísértek a szülőszobára, ahol nagyon magas vérnyomást mértek, ezért szinte azonnal feküdnöm kellett infúzióval a kezemben.

Fél óra múlva meg is érkezett a szülésznőm! 1 ujjnyira voltam nyitva akkor. A fájások csak erősödtek, hamar el is vesztettem az időérzékem. Közben kaptam a homeopátiás bogyókat, masszírozták a lábam olajjal, nagyon jó volt! Lassan és mély levegőket kellett vennem ahhoz, hogy enyhítsem a keményedéseket. Hol a párom, hol anyukám, hol anyósom volt bent velem. 13.30-kor kétujjnyira tágultam, amikor kértem az EDA-t. Nagy részben csillapította a fájdalmat, de azért teljesen nem múltak el. A szemem szinte végig csukva volt, mert már annyira fájt, de egy hang nem jött ki a torkomon, csak szorítottam a kezeimet. Néha rápillantottam az órára, és csak azt kérdeztem, hogy fogom én ezt kibírni! A szülésznőm biztatott, hogy már nincs sok hátra, menni fog! 15.00-kor megvizsgáltak, még mindig kétujjnyira voltam nyitva! Láttam, hogy valami nem stimmel, a CTG elég gyenge szívhangot mutatott. Az oldalamra fordultam, az sem segített.

Szóltak az ügyeletes főorvosnak, hogy nézzen rám! 16.00-kor megvizsgált, a magzatvízbe belekakilt a baba, és nem tágultam semmit.

Eldőlt a sorsom, császár! Levetkőztettek, megkaptam az érzéstelenítőt, katétert és már vittek is a műtőbe. Annyira féltem, hogy talán már nem is voltam magamnál teljesen. Szólt az aneszteziológus, hogy már elkezdték, semmit nem éreztem, de kértem, hogy ne tájékoztasson a többi fejleményről, mert így is eléggé fel voltam dúlva. Így is tett. 10 perc telhetett el, amikor is hangos sírásra lettem figyelmes, megszületett Réka 3220 gramm és 51 cm, megmutatták, picit lila volt, de gyönyörű! Én csak néztem, de szólni nem tudtam! Később visszahozták megmosdatva, csak gyönyörködtem benne, nem is gondoltam volna, hogy egy újszülött ennyire gyönyörű! És ráadásul az enyém!

Amikor hazaérkeztünk, csak akkor döbbentem rá, Anya lettem! Perceken keresztül néztem ezt a Csodát és csak potyogtak a könnyeim! Páromtól csak annyit kérdeztem megállás nélkül, ugye milyen szép?

Lekerültem az intenzív osztályra, ahol mindenki piros szemmel gratulált!

Réka baba már 2 hónapos, majdnem 5 kg és csak úgy szórja a mosolyokat!

Köszönetet szeretnék mondani Mariannak, a szülésznőmnek, aki már 28 éve babákat segít a világra, a legtöbb energiát adta ott akkor nekem és teljes odaadással próbálta meggyorsítani a szülésemet, valamint Mátrai Gábor doktornak, akit ott ismertem meg a szülőszobán, neki köszönhetem, hogy minden rendben zajlott.

Köszönöm, hogy elolvastátok!




Írta: Erikkka, 2011. augusztus 31. 10:08
Fórumozz a témáról: Életet adtam egy Csodának fórum (eddig 19 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook