Szülési terv (beszélgetős fórum)

Kétszer szültem ugyanannál a dokinál,mégis egész más volt mindkettő,szinte egy közös pont nincs a 2 szülésemben az egészséges babó végkifejleten kivül.

Tervet nem készítenék,de mivel van összehasonlítási alapom,pár dolgot megbeszélnék a dokival...

Én ügyeletben szültem, mégsem kellet lista.Nem beszéltem meg a dokival semmit, mégis volt idő mindenreés azt csináltam amit akartam.Mászkálta, ettem, ittam, zuhanyoztam, labdáztam.Nem volt beöntés és borotválás, nem sietettek semmit(méhlepényt sem)Nekem így jó volt...

Szerintem példának jó ez a lista, mert jó dolgok is vannak benne,de én inkább megbeszélném a dokival, mintsem ezt adnám oda.

Még egy.

Értem én a terv lényegét, de ez a hangnem, ahogy le van írva, szerintem inkább ellenérzést vált ki még a legjobb orvosból is, mint szorosabb együttműködést.

De lehet, hogy csak én gondolom így. Ha nekem a saját szakmámban, valaki egy ilyen listával érkezne, nem valószínű, hogy szimpátiát váltana ki belőlem (pedig maximum a cégének sikere, pénze függ tőlem, nem az élete).

Szóval én inkább egy nagyon jó orvos-kismama kapcsolat kialakítására voksolnék, ha meg ez tényleg megvan, akkor nincs szükség egy ilyen listára, mert elég megbeszélni részletesen vagy ha valaki mégis készít egy emlékeztetőt, azt sem ilyen stílusban javasolnám.

Az egyik ismerősöm 14 évvel ezelőtt szült. Otthon. Ott ő diktálta, hogy mit szeretne. Ez Angliában történt. Tervezve volt. A nagyobb lányai élményként beszéltek testvérük születéséről, még évekkel utána is.

Na ez azért, annyira még ott sem elterjedt, de itthon hallani sem akarnak róla. Ráadásul az emberekben mechanikus "kórházba vele" reakció jön elő, ha szülésről van szó.

Tényleg nehéz eldönteni, hogy valóban akkora előnye van a kórházi szülésnek, ha ennyi mindenről le kell mondani, illetve el kell viselni. És, ha a fertőzésekre, meg a cserékre gondolunk (még, ha az utóbbi csak kevésszer fordul elő szerencsére) brrrrrrrr...

Szerintem is jól hangzik ez a terv, de félek, hogy ahol majd egyszer én szeretnék szülni, ott sem megvalósítható.

Elég ferde szemmel nézne rám a főorvos, ha egy ilyet dugnék az orra alá.

Pedig a legtöbb pontja megvalósítható lenne, csak türelem kell hozzá.

botoválás=borotválás

egyébként még annyit,h ahol én szültem ott nyugodtan lehetett a vajúdás alatt enni és inni! más kérdés,h egyáltalán nem kívántam.

Sajnos szülési terv lehet ugyan, nagyon jól is hangzik, aztán jön helyette a rideg valóság, ahol végképp nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt a szülő nő szeretné. Ez nagyon nagy baj, s a szülés menetét is nagyban befolyásolja! Mert az emiatt kialakult stressz bizony nem jó! Márpedig miért ne lehetne a természetre bízni a szülést?? Mert az idő, odafigyelés... Ebből pedig a kórházakban vajmi kevés van.

Én mindenképp ragaszkodnék a szülési terv betartásához is. Lehet, hogy kórházban is lehetséges, de csak akkor, ha személyesen az orvossal el van fogadtatva, egyet is ért vele, s nem szegné meg alaptalanul. Ez viszont ritka, mint a fehér holló!

Számomra többek között ezért is vált be az otthonszülés. Ott terv se kell, s mégis minden úgy van, ahogy azt én akarom. :)

Én mothertigerrel értek egyet!ez szinte megvalósíthatatlan!!!!!a legtöbb "pont" a földtől nagyon el rugaszkodott kérés!sztem, ebbe igazán nem szabad beleszólni,h mekkora köldökcsonkot hagy az orvos!én pl. folyamatosan CTG-n voltam!mégsem lett semmi baj belőle!az,h ne legyen botoválás és beöntés?!ez sztem ma már mindenütt gyakorlat!elkerülni, nem hiszem,h lehetséges!császármetszésnél jelen lehessen a kísérő?! na ilyet még soha nem hallottam!sztem a cikk írója vmi habos rózsaszín világban él,ha azt hiszi ezek a dolgok megvalósíthatók!

Üdv. Kiwi

Azért nem engedik az ivást és evést,mert ha császárra kerül a sor, akkor sokkal rosszabbul lenne a kismama. De lehet, hogy van más szakmai oka is.

És szerencsére addig mozoghattam, a labdán ülhettem( az a tágulásban nagyon sokat segített), amíg burkott nem repeszetettek és el nem folyt a magzatvíz. Ha elfolyik a magzatvíz egyébként sem célszerű járkálni, mert az a babára nagyon veszélyes.

Én még azt hiányoltam nagyon a szülés után, hogy oké rámtették a fiam, de csak kb fél percre és utána elvitték. Szívesen néztem volna, amikor méricskélik , öltöztetik, stb.Ahol én szültem, ott nincs is kialakítva, hogy ezt az anyuka láthassa. Utána visszahozták szopizni, de akkor is csak egy rövid időre.

Pedig amikor én szültem, nem volt nagy forgalom, még egy másik csaj szült rajtam kívül.

Igazán ráértek volna, nem kellett máshoz sietni.

Szerintem semmiképpen sem valósítható meg. Nekem fogadott orvosom volt, de akkor épp nyolcan szültek velem együtt, úgyhogy azt hiszem kivágtak volna, mint macskát sz..ni, ha előállok ilyen extrákkal, mint ami a cikkben van!

Nekem nem volt olyan kellemetlen a lepény születése, inkább maga a tolófájás kezdetétől számított időszak, egészen a baba születéséig.

12 órát vajúdtam, ezalatt az idő alatt nem sok mindenki jött oda hozzám, nyomni nem engedtek amikor jött a tolófájás.

Igazából annyira kifáradtam a szülés közben, hogy megszólalni nem volt erőm, éppen csak megcsodálhattam a kisfiamat, de egy könnycsepp nem sok, annyit sem tudtam ejteni a kimerültségtől. Arra se lett volna energiám, hogy megöleljem, vagy megszoptassam.

Ami azt illeti, szerintem az olyan különlegesnek számító igényeket, mint pl. az ivás, evés, helyváltoztatás, stb. azért nem támogatják a legtöbb kórházban, mert komplikáció esetén nagy a kockázat, hogy esetleg végzetes hiba is történhet. Ha esetleg maradandó egészségkárosodás vagy ne adj'Isten halál történne, biztos nem magukat fogják hibáztatni a szülők, hogy "na ez most azért volt, mert a folyosón jött rám a szülés", hanem az orvosokat rángatják meg.

Aztán sok kórházban meg szinte "futószalagon" szülnek a nők, így valószínűleg nem sok idejük marad a dolgozóknak egy kismama extráit kielégíteni...

Bocsi, hogy hosszúra sikeredett!:)

Nekem is rossz élmény volt a méhlepény megszületése. Húzták-vonták, és még ki tudja mit csináltak vele. Sokkal jobban fájt, mint maga a szülés.

A szülés utáni pisiléssel is gondom volt. Ha egy kicsit még vártak volna, akkor megindult volna az magától is, de nem volt rá idő, katéterezi kellett.

Sajnos nekem nincs lehetőségem (pénzem) magánkórházban megszülni a következő gyermekemet. Nem hiszem, hogy egy OEP által támogatott kórházban megengednék, hogy feltételek szabjak.