Szoptatni bármi áron? (beszélgetés)

Hát lányok, nem szeretek beleszólni az ilyen topikokba, mert én egy régebbi évjáratú anyuka vagyok, és gyorsan megkapom, hogy a felfogásom felett eljárt az idő. Pedig istenbizony egy modern vénasszony vagyok.:)

De ha ma kellene szülnöm, ilyen elvárásokkal, alighanem letennék róla. Csak azért érdekel a téma, mert a lányom gyereket vár. Ma közölte, hogy kislány lesz.:)

Szóval csak azt akarom mondani, hogy a mi időnkben is tudtuk hogy az anyatej fontos. Ennek ellenére sem csináltunk ilyen nagy dolgot belőle. És valahogy nem tártuk a világ elé. Esküszöm, fogalmam sem volt arról, hogy a legjobb barátnőm szoptat, vagy sem. Nem tartozott másra. Senki sem volt különösebben büszke arra, hogy tud szoptatni, és senkinek nem volt különösebb lelkiismeretfurdalása, ha nem tudott.

Engem teljesen kiakaszt, hogy ennyien kapásból fújják kívülről a WHO ajánlását. Valahogy, amikor ugyanez a WHO a H1N1 oltást ajánlotta, nem igazán volt ekkora sikere.

Bella 13, kozmami!

Nem kell késégbe esni,és akkor mi van, ha nem szoptak? Engem is bántott, hogy nem ment én is egy hónapig kínlódtam vele, azt sem tudom milyen amikor feszül a cici a tejtől... max mennyiség kettőből kb 30 ml volt. Tápszeres lett a kincsen, egészéges, 8 hónaposan elindult, csinos, nem zsíros, szép magas leányzó... nem kell a tejcsin stresszleni, ez a trendi világ csinálja alelkiismeretfurdalást. Én napokon belül szülök, ha nem megy, nem megy, nem fogok idegeskedni :) Jó pár táprszeren felnőtt ismerősöm van, és makk egészségesek, ellentétben a híreszteléssel, hogy allergia, ekcéma...stb, nyomják a hülyeséget az ember fejébe...

Hiába mondjátok, akkor sem volt több tejem! De mindegy, hiába mondok akármit, én voltam itt, én szoptattam, én fejtem, így én tudom, hogy mi volt!

Ha annyi tejem lett volna, akkor a gyerekem egy hónap után nem mutatott volna nulla hízást, mivel akkor már két hete szinte éjjel nappal cicin volt, tápszerről egy hónapig szó nem volt. Más gyerek fele ennyi szopásnál hízik, mint a bolond gomba!

Nagyon irigylem, akinek jól szopó babája és bőven termő cicije van! Remélem a másodiknál már nálam is ez lesz, bár ezt leírtam már százszor! :P

Szerintem a mirigyállomány sem biztosíték.

Nekem nagyon mirigyes a mellem, már 16 évesen mondta a nőgyógyász, aztán mégsem tudtam szoptatni a Fiamat szinte egy percig sem. Már a kórházban tápszert adtak neki, azóta is azt eszik, és remek formában van. Nekem a legtöbb, ami két(!) ciciben volt az 10ml(!) volt. Soha nem volt tejbelövelésem, pedig egy hónapig kínlódtunk, aztán egyik napról a másikra teljesen elapadt még az a minimális is. Eleinte borzaszótan bántott, hogy nem tudtam etetni, de ma már túl tettem magam rajta, és elkönyveltem, hogy ennek így kellett lennie...

Na igen, csak miután ezt ilyen kínszenvedéssel lefejtem, utána még ebből a mellemből még egy jó nagyot vacsorázott, még pazarolt is(kicsurgatta a száján)

Azt sajnálom hogy sokan csak a fejésre hagyatkoznak, pedig az nem üríti ki teljesen a mellet. A mell nem olyan mint egy pohár, hogy ha kiürül akkor kanyec, hanem egy pár perc szopi az "üresjáraton" és újratermelődik.

Meg sajna sokan túlstresszelik a dolgot, rögtön a tápszerhez nyúlnak ha nem stimmel valami. Meg a rengeteg negatív hang, amit az ember a családtól kap. Nekem is mondták, jajj mit erőltetem, most meg azt hogy 6 hósan túl nagy már...

Iszonyat nagy akaraterő kell a sikeres szoptatáshoz.

Egyetértek!

Én tejadó voltam fél évig vagy még tovább is. Én is valamikor 15ml-t fejtem valamikor meg 50-70ml fél óra alatt...

Volt úgy hogy már majdnem abbahagytam és akkor indult meg...Szóval ez a fejés téma sem egyszerű.

Hali. Lányom 6 hós múlt, anyatejes. Gyönyörű, fejlett, áll és kapaszkodva sétálgat, a lényeg hogy jól fejlett. Tegnap, életemben először fejtem le anyatejet, gondoltam majd azzal csinálok neki főzeléket. Aventes mellszívóm van. Kb 20 ml-t fejtem le egy óra alatt nyögve nyelősen. Ha az elején fejtem volna, tuti hogy ezek után betápszereztem volna. Ezzel csak arra akarok célozni, hogy attól még hogy ennyit meg ennyit fej le az ember, az nem azt jelenti hogy kevés a teje, hanem azt hogy a mellszívó nem üríti ki a mellett. Szóval nem a milikre kell hagyatkozni, hanem a babára. Ő tudja ha éhes. Viszont tudni kell olvasni a jelzéseiből, mert ha evés után sír, annak ezer oka lehet.

A lényeg hogy szoptatáshoz iszonyat akaraterő és türelem kell

Pedig akkor szerintem a tej mennyiséggel nem lehetett probléma.Bár mondjuk nekem soha nem spriccelt,de volt olyan,hogy míg az egyik mellemből szopizott addig a másikból folyt a tej.Az volt a baj,hogy az a kevés ami volt benne az is kifolyt.Mondjuk ez nagyon kevésszer fordult elő.

Az én fiam is nagyon bukós baba volt.Előfordult,hogy szinte az összes kajcsit kibukta amit megevett.Most is előfordul néha,de már nagyon ritkán.

Megértelek!Én is bármit megtennék,hogy legalább majd a második babámat tudjam szoptatni!

Hát, ha tudnám, hogy kevés a tejmirigyem, akkor legalább nem ostoroznám magam a kudarcért, de ettől még ugyanúgy megtennék mindent, csak nem éheztetném egy hónapig.

Én nem mondanám, hogy nem volt beduzzadva a cicim, de akkor is kevés jött ki, pedig volt olyan, hogy megnyomtam kicsit és spriccelt. Na mondom most tele vagyok, erre ugyanúgy 30ml jött ki. :(

A fiamnál még az is probléma volt, csak az kimaradt a sztoriból, hogy mikor sikerült rendes mennyiséget szopnia, akkor meg kibukta a felét! Mai napig kell AR -es tápit kevernem a simához, különben jön is kifelé.

6 hetesen voltunk uh-on és nem láttak problémát.

Én már csak a szoptatási tanácsadóba látok reményt, szerintem azon kívűl mindent megpróbáltam. Ha valaki azt mondja, hogy a szárított, porrá őrölt macskaszar tejszaporító, akkor azt is ettem volna!

Nálam is hasonló volt a helyzet.Az elején próbált szopni a babám,de sokszor a mérleg -20-at mutatott.A legtöbb ami sikerült 50 volt.Míg aludt próbáltam fejni.30-40-eket tudtam.Aztán mikor már fél órája csak szopott meg ordított és megevett 100ml tápszert...Na akkor tudtam,hogy hiába "kínzom"szegényt nincs elegendő tejem sajnos.Úgy tettem ,mint te.Próbáltam még fejni,de egyre kevesebb lett.Soha nem durrantak be a melleim.Soha nem voltak beduzzadva.

Nekem a nődoki mondta még anno,hogy nagyon kevés a tejmirigyem mikor megvizsgált.

Mi is szeretnénk majd még egy babát.Én is megfogadtam,hogy mindent elkövetek majd,hogy őt tudjam majd szoptatni.(A kisfiamnál is ittam szoptatósteát,szedtem szoptatósbogyókat)

Én 4 hét éhezés után akkor is elfogadtam volna a tápszert, ha az ötödik gyerekem!

Legalábbis ilyen szopási hajlandósággal, ami a fiamnak volt biztosan!

Neki a szoptatás fanatikusok azt az elvet követték " ha van rajta sapka azért, ha nincs akkor azért"

Nem tudni mi volt, lehet a végletekig talágatni, 4 hónapig szopott és utána tápszeres lett, mi baja lehet? Semmi, makk egészséges kiegyensúlyozott baba.

az én középső lányom laktáz tablettát kapott, igaz az tejcukor érzékenység volt. Lehet a barátnődnél tejfehérje van az más. 1 hónapig szedte a laktáztablettát minden szopi előtt és rendbejött....

Nem fiktív történeteket gyártottam csak leírtam, hogy nem lett volna merszem nekem sem ellentmondani a tápszerre ha nem lettem volna már tapasztalt szoptatás terén...

Bocs ha nem rám gondoltál!

Szerintem ezt a mirigyes dolgot meg lehet nézni uh-gal.

Az egyik barátnőm így van, jó nagy mellei vannak, de az egyik uh-os vizsgálat alkalmával (mást néztek, egy cisztát), hívta fel az orvos a figyelmét, hogy nagyon kevés a tejtermelő mirigyeinek állománya.

Már akkor mondták neki valószínűleg nem fog tudni szoptatni. Nem is tudott. Hiába szülte a másodikat simán, akkor sem ment. Küszködött egy darabig, de mikor már több tejet kellett volna termelnie nem ment.

Van ilyen, meg olyan is, hogy elsőre nem megy a másodiknál pedig minden megy simán.

Annyit hagy tegyek hozzá, hogy a középső lányom is 3 hetesen u.annyi volt mint mikor a kórházból kihoztam, nekem is tápszert írtak, de nem váltottam ki. Ezerrel szoptattam, fejtem és ismét szoptattam és beindult a hízás. Kínkeserves volt, de én tudtam hogy képes vagyok szoptatni, hiszen az első lányomat 2 éves koráig szoptattam.

Ha ez első alkalommal játszódik le én sem lettem volna ennyire merész. Biztos vagyok benne, hogy kiváltom a tápszert, ami viszont óhatatlan magával vonja a tejtermelés csökkenését...:(

Szerintem meg nagyon is sokan vannak, akik küzdenek és nem adják fel egykönnyen, csak leírni is fárasztó miket meg nem próbál az ember. Mondjuk így lassan egy év távlatából már nem tűnik olyan vészesnek! :)

Nálunk a kórházban nem adtak pótlást eleve, ha sírt a baba, akkor berongyoltak vele, akár az éjszaka közepén is és a kezedbe nyomták a gyereket, hogy szoptasd meg! Az én fiamat sosem hozták, mert aludt. Napközben is sokat, de ettől függetlenül igyekeztem minél többet mellre tenni, de nehezen akart beindulni a tej. A 3. napon végre bedurrantak a cicik, de akkor meg kőkemények lettek. Nem nagyon sikerült a szoptatás, így kértem segítséget. 5 perc próbálgatás után közölték, hogy a mellem , bimbóm erre nem alkalmas, én hülye kezdő anyuka meg elhittem. Kaptam bimbóvédőt és azzal sikerült szoptatni, ettől kezdve azt használtam.

Ezzel még nem lett volna nagy baj, ismerek olyat, akinek már 7 hónapos a babája és még mindig azzal szoptat. Csakhogy az én fiam egy igazi álomszuszék volt, hamar elfáradt a szopiba és elaludt. Amúgysem voltam tejcsárda a bimbóvédőn keresztül meg nagyobb munka, mivel nem úgy kapja be a cicit, hogy közben ingerelje a mellet tejleadásra, ráadásul 1-2 szálon jött csak a tej.

Mondanom sem kell, hogy néha, ha nem jól tettem fel, akkor hólyagot szívott a cicimre.

Nagyon rossz evő volt a babám, állandóan elaludt a cicin és eleinte nem sírt akkor sem, ha enni kellett neki, de azért így is sűrűn cicire raktam az alvás miatt! 2 hét után viszont kezdett nyűgösebb lenni, de még mindig nem volt sírós. Közben én jeleztem a védőnőnek, hogy hát nem eszik túl jól (mérlegeltem), mit csináljak, mert tápszert nem szeretnék adni. Ellátott a szokásos tanácsokkal, de nem lett jobb a helyzet. Közben persze ittam a sört, a tejszaporító teát, a rostos gyümiket, mindent, amiket ilyenkor ajánlanak. A gátsebemmel is problémák voltak, varratszedés után heti 2 alkalommal kellett bejárnom kontrollra, ahol simán várattak 1-1,5 órákat pedig a gyerek is velem volt. 11 hetes volt a fiam, mikor teljesen összeforrt a seb a fenekemen. Szóval gondolom ez sem tett jót a tejemnek.

1 hónaposan vittem státuszra, ahol a mérlegen kiderült, hogy semmit sem hízott a fiam. Volt nagy riadalom, akkor írtak fel tápszert, amit akkor már én is csak helyeselni tudtam. Kaptunk két napot, hogy beinduljon a hízás, különben kórház. Szerencsére beindult. Ekkor délelőtt szopi, délután, este tápszer volt, éjjel pedig fejtem, hogy véletlenül se apadjak el. Meg persze délután is fejtem, de a tejem egyre kevesebb lett. Próbáltam néha elhagyni a bimbóvédőt, de nem sikerült. Közben egyre kevesebbet tudtam szoptatni, nem akarta a gyerek, pedig cumisüveget is váltottam, ezer féle trükköt kitaláltam, hogy szopizzon. A 2 hónapos oltás után viszont végleg felhagyott a szopással, ha csak elővettem a mellemet ordított. Reméltem, hogy csak pár napos szopi sztrájk, így még egy darabig próbálkoztam, de aztán feladtam, mert szemmel láthatóan csak kínlódott. Végtelenül elkeserítő volt, a legnagyobb kudarc az életben! Gondoltam, oké, ha nem is szopik, azért az anyatejet kapnia kell! Innentől kezdve fejésből állt minden szabadidőm, még éjszaka is fejtem. 30ml 1,5 óra alatt jött ki, de néha még ennyi sem és egyre csak fogyott, míg a napi mennyiség le nem csökkent 10-15ml-re. Ekkor 4 hónapos volt a fiam és úgy gondoltam, hogy ez a mennyiség már nem elég ahhoz sem, hogy az immun védettséget megkapja. Pár napig még azért fejtem ezt is és kétnaponta megkapta. Itt már mindenki mondta, hogy hagyjam abba, mert csak magamat kínozom! Pláne, hogy a tejem egyre vizesebb lett, a végén már csak valami szürkés víz volt egy leheletvékony csíkkal a tetején. Végigbőgtem egy hetet, hogy nem voltam képes szoptatni! Nem tudom mit tehettem volna még, ráadásul ő is iszonyú lusta volt és nem akart szopni.

Egy dolgot még megtehettem volna és a következő babámnál meg is fogom tenni. Szoptatási tanácsadóhoz fogok fordulni! Az mondjuk aggaszt, hogy más csak fejéssel is elképesztő mennyiségű tejet bír produkálni, én meg csak ilyen keveset! Hallottam olyanról, hogy valakinek kevés tejmirigye van és azért nem megy. Ezt hogy lehet megtudni?

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de én ezért szoktam elintézni ennyivel, hogy nem ment, tápszeresek vagyunk! És még így is próbáltam röviden...

Amúgy egy gyönyörű, jól fejlett kisbabám van, aki mindjárt 1 éves lesz, amit alig is hiszek el! Elrepült az idő! :)

Most szeretnénk kistestvért neki, nagyon remélem, hogy nála a szoptatással nem lesznek ilyen gondok, no meg hogy megúszom kisebb gátsebbel!

Most pedig kifújom az orrom, mert megint bőgök! :)

Mindenkinél máshogy van, sosem szabad általánosítani.

Nálam pár nap alatt normálisan beindult a tejtermelődés. Az elején valóban szinte állandóan mellre kellett tennem a gyereket, ez több hétig így volt, de a tej termelődött rendesen, csak ő gyakrabban szopizott kevesebbet.

Igazából nem volt olyan nagy szenvedés sem, persze a legelején nem volt kellemes, de ki lehetett bírni, és pár nap után már nem fájt egyáltalán. És sosem vérzett.

Szerintem nagyon sokan vannak még előttem, akik szintén nagyon sok mindent megtettek a szopiért, mégsem sikerült. Nem hiszem, ha másokban lelkiismeret furdalást okozunk, azért mert nekik nem sikerült, attól jobb lesz.

Azt sem hiszem, hogy a bő tápszer választék miatt nem szoptat valaki.

Amúgy a feles tej és oriza kapcsán...én is az öcsém is azon nőttünk fel. Az öcsémnek hasmenése van egy korty tejtől is, nálam is emésztési problémákat okoz, sőt a fiam allergiáját is rám vezették vissza, mivel a hajlamot örökölte, ill az anyatejen kereszttül is átjutnak az allergén anyagok ( mondták ezt 15 éve).

Higgyétek el mindkét oldalt ismerem, a szoptatósat és a nem szoptatósat is, mert én is voltam úgy a lányommal, hogy nem ment. Ráadásul nekem nem is azzal volt bajom, hogy nem volt tejem.

Át tudom érezni milyen, mikor egy anya szoptatná a gyerekét, de nem tudja, mert nincs rá lehetősége.

További szép napot Mindenkinek!

A cikk nagyon jó, akár én is írhattam volna.

Nekem a fiam szintén tápszeres lett hamar, igaz 15 éve talán még jobban leszarták az embert, mint

most. Vagy mégsem? a fene tudja. A babaszobában megetették, nem volt mérhető, amit szopott

stb..itthon tápszert kapott. Nem hízott, nem hízott, beteg lett, elvittük orvoshoz, továbbküldtek, már fulladt, diagnózis tehéntejfehérje allergia. Kapott spec tápszert, nem ette. Vagy csak alig. Kínkeserv volt, mire azt a büdös tápit megette. Mivel sok alternatíva anno nem volt, hamar kezdtük a hozzátápit, ez viszont sajnos tényleg meglátszik az emésztésén. Naponta legalább 3x megy nagydologra, ami nem normális. Nem lett nagyfejű, okos értelmes gyerek, aki imád engem.

A lánynál már okosabb voltam, de az első 3 hónapban többet bőgtünk, mint aludtunk. Bőgtem én is, a gyerek is. A szakemberek a szopi sztrájkot a 8 hónap tájára teszik, ez nálunk már 2 hósan megvolt. A gyerek összeszorította a száját ha közeledett a cici, dobálta magát, ordított. Így küszködtünk napokon át. Mivel pár napig üvegből kapott enni, jött a cumivar, nem sok eséllyel indultunk, hogy visszaszokassam a cicire. Sikerült, de mire örültem volna, kezdtük előlről a sztrájkot. Mi is próbáltuk, kanállal, pohárból, a végén maradt az üveg. Volt sebes cici, éjjelenként 2 óránként fejtem, mert muszály volt, már ha nem ordított a gyerek a hasfájástól. Küszködtünk hónapokon át a szopizással.

Kb 6 hós koráig kapott szinte csak anyatejet, viszont utána én is feladtam a küzdést, egyre több tápit kap. Még szopik ugyan valamennyit, de már nem sok van. Egyébként a babán is nagyon sok múlik, pl a lányom alapvetően lusta enni a mai napig.

Mi is 6 hósan kezdtük a hozzátápit, mivel az első időben láthatóan emésztetlenül távozott az alma/krumpli belőle, még kihagytunk pár hetet, így 1 héttel 7 hós kora előtt kezdtük el tényleg a rendes evést. Szerintem emiatt nem marad le semmiről. Egész életében ehet még.

A tászer miatt ő sem nagyfejű, nem elhízott baba.

Persze mindenkinek fáj, ha nem tud szoptatni, de attól még nem lesz rosszabb anyuka. Én is szerettem volna csak szoptatni, meg 1 éves koráig szoptatni, de éhezni nem fogom hagyni a gyerekemet. Aki tápszert ad a babájának még ugyanúgy szereti a gyerekét, szerintem nem szabad párhuzamot vonni a két dolog között.