Szoptatásról való leszoktatást ki hogy csinálta? (beszélgetős fórum)

Talán most megcáfolom magamat, amikor imént azt írtam, hogy elfogadom azok szemléletét, akik másként gondolkodnak, mint én.

Egyet képtelen vagyok elfogadni. Amikor arról olvasok, vagy olyat látok, hogy 7-8 éves gyerekek szopják az anyjuk mellét.

Egyszerűen nincs rá szükségük. Sőt, már jóval korábban sincs anyatejre szüksége a gyereknek.

Ez már valamiféle pótcselekvés, vagy nem is tudom, mi. Lehet megkövezni a véleményemért, de ez már az anya hibája. Nem normális. Nem nor-má-lis.

Mondom én, hogy örök vitatéma a szoptatás.:)

Nem vitatható, hogy az újszülöttnek és a pár hónapos csecsemőnek a legjobb az anyatej. Szoptatáspárti vagyok, én is szoptattam.

Viszont én igenis elfogadom, ha valaki úgy dönt, hogy nem szoptatja a babáját. Nem pártolom, nem támogatom. De elfogadom.

A vitám nem is ebből adódik, hanem abból, hogy egy gyerekorvosnak nincs joga azért nem felírni a tápszert, mert az anyuka nem szoptat.

Igen, az orvos is ember, feltehetően anya is. Jó esetben szoptatáspárti. Lehet magánvéleménye arról az anyáról, aki nem akar szoptatni, de akkor sincs joga ahhoz, hogy kérésre ne írja fel a tápszert.

Tapasztalat, hogy sajnos a védőnőknek sincs elég idejük arra, hogy látogatásuk során győzködjék az anyákat a szoptatás fontosságáról. Erre tényleg nincs kapacitásuk. Elmondják az alapvető dolgokat, nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is megmutatják a teendőket a tapasztalatlan kismamáknak, de ennél több nem várható tőlük. Sok anya még el is zárkózik attól, hogy olyanról győzködjék őt, amibe szerintük nincs is beleszólása másnak.

És amikor ezt a kérdést teszed fel: "Lehet-e ezt egyáltalán jogra hivatkozva megtagadni? Vagy letagadni, hogy nincs tejünk, holott van?!"- erre az a válaszom, hogy igen, ez mindenkinek saját döntése. Egy gyerekorvosnak viszont nincs joga azt mondani, hogy azért nem ír fel tápszert, mert az anya nem akar szoptatni.

"Hát hol élünk és mi lett belőlünk?" - ezt én is kérdezhetném - szoptatáspártiként, de a más szemléletet vallók elfogadójaként is.

Igaz, amit írsz, de két dolog összemosódik.

Egy: van az, hogy az újszülöttnek, pici babának ideális tápláléka az anyatej, ezzel senki sem vitatkozhat.

Kettő: van a szitu, amikor óvodásnyi kisgyermek nem tud leszakadni a ciciről, ez beilleszkedési problémákat okozhat, jelen esetben anyának egészségit, bár nem válaszolt találgató kérdésünkre.

Azért, mert van (valamilyen minőségű) tejünk, nem vagyunk kötelesek iskolás korig szoptatni, különben elutasítónak minősítenek.

Az, hogy nem szoptatunk, a civilizáció egyik átka és haszna is. Az lenne a természetes állapot, hogy az újszülöttjét az anyja szoptassa. A haszna, hogy vannak tápszerek.

Az, hogy az anya hogyan viszonyul az újszülöttjéhez, jelzésértékű problémára utalhat. Ez megnyilvánulhat abban is, amikor szántszándékkal nem szoptatja a gyermekét, holott az eszével biztosan tudja, hogy a legideálisabb táplálék lenne a gyermekének. (Régen legalább kerestek szoptatós dajkát.)

Ha nincs egyéb betegségre utaló jel, szerintem a psziché nem úgy működik, ahogy kellene az újszülöttjével szemben.

Hiába vállalja ő a felelősséget, ha a gyermek viseli ezt a szándékos mulasztást.

A gyereknek is joga van az anyatejhez, ha egészséges az anya és van teje.

Az anyának is joga(?) van, hogy ne szoptassa a gyerekét a megfelelő feltételek fennállása esetén, csakhogy a „szeszélyének” ki van szolgáltatva a gyermeke.

Lehet-e ezt egyáltalán jogra hivatkozva megtagadni? Vagy letagadni, hogy nincs tejünk, holott van?! Hát hol élünk és mi lett belőlünk?

Egyre többször hallunk ilyesmit és nem tudjuk az okát, vagy tudjuk és minden további nélkül hozzászokunk, elfogadjuk, sőt vannak, akik támogatják!

Az állatoknál egyértelmű. Ha nem szoptatja, akkor elutasítja a kölykét.

Az embernél sokkal bonyolultabb. Esetenként a hiúság, a félelem a mell alakjának elvesztésétől stb. megelőzi az anyai szeretetet ebben a pár hónapban mindenképp.

Azért az orvosok jobban utánanézhetnének, egy ilyen anyukánál. Hátha beindul az ösztön és a józan ész.

Az nem megoldás, hogy vegyen magának a boltban tápszert!

De lehetséges, hogy az orvos ma már sokkal több ilyen anyukával találkozik, mint amit elbír a magánvéleménye orvosként is. Ő is csak ember és feltehetően szülő. Szerintem.

Az elválasztás menetét először Gribedlinél olvastam, ami jó módszer. Nálunk sem okozott problémát, mert a kínálat fokozatosan megegyezett a kereslettel.

Eleinte, ha több tej volt, lefejve üvegből megkapták a kihagyott szoptatáskor. Ilyenkor egy puha, meleg, zsebkendőnyi anyagot tettünk az arcukhoz, illúziónak. Annyira megszokták, hogy később is ezzel aludtak, amíg szét nem ment az anyag. Még az unokáknál is bevált.

Az a lényeg, hogy a 19 hónaposnál se túl hirtelen történjen az elválasztás, bár ilyenkor nem is lehet, mert már van határozott akarata. Legyél te a határozottabb. :)

A citromos bekenést én nem próbáltam volna ki, akkor sem, ha tuti. Az én gyengeségem miatt ne a gyerek viselje a kellemetlenséget, amiből van éppen elég. :)

Kicsit nagyon elment ez a téma az kérdezőnek adandó választól!

Én sajnos arra nem tudom a választ, de nyilván fokozatosság fog segíteni a kisdedet leszoktatni az anyatejről.

De hol jön ehhez, mi van a traumatológián? Sajnos tudomásul kell venni, hogy az eü helyzet ilyen. Mindenkitől kérik vigye be a saját gyógyszerét, amugy tudtommal kórházi kezelés alatt csak az ottani gyógyszereket lehet(ne) beszedni. Ha nincs, hát akkor fájd. csillapítót még lehet kapni patikában bármennyibe is kerül. Valóban az Algopyrin olcsóbb, talán legyen otthon mindig, hiszen a házipatika része kell legyen valamilyen ilyen szer. Ha szükség van rá, be lehet vinni otthonról, ha nincs más. Ha végképp semmi, akkor minden kórházban van gyógyszertár. Jobbulást!

Az eredeti témára visszatérve - ha nem is 19 hónapig, de én boldog lettem volna, ha a gyerekem 9 napos koráig szopik - csak épp nem volt mit. Mindent megtettem érte, nem sikerült. Maradt egy ideig a szopás/tápi majd csak a tápszer anyatej hiányában.

Kívánom, minél több anyuka szoptasson. Igaz nem leányálom, valóban fáj a has, feszül a mell, és még fejni is kell(ene). Kitartás! Lesz még nehezebb is csak más tekintetben - mert Kis gyerek kis gond,nagy meg még nagyobb. üdv meer

Nézd, én nem vagyok kiakadva, de úgy látom, hogy te igencsak ki vagy.:)

Te bíráskodsz.

Milyen alapon mondod, hogy lusta szoptatni az az anyuka, akinek csak a férjével találkoztál a gyerekorvosnál? Te is csak bíráskodsz, mint a doktornő, aki nem írta fel a tápszert. Merthogy az anyának az a dolga, hogy szoptasson. Ja. Szerinte. Atyám! Ilyen gyerekorvosom lenne, azonnal váltanék.

Az anya döntése, ha nem akar szoptatni. Kizárólag az övé. Ettől még jobb anya lehet, mint az, aki talán szintén csak kényelemből szoptat akár 2 évig. Mert ilyen is van. Mert mennyivel kényelmesebb mellre tenni, mint pepecselni a tápszerrel. Nem kell félreérteni! Nem azt mondom, hogy aki 2 évig szoptat, az csak kényelemből teszi. De ilyen is van. Ha már te csak a lustaságot látod abban, ha valaki nem szoptat.

Bocs, de te már teljesen másról is beszélsz, ami egyáltalán nem ennek a fórumnak a témája.

Én azért kicsit falsnak érzem ezt a sztorit. Mármint hogy te itt vagy a dokidnál. Aztán jön apuci, berontva ki se várva a sorát, és megfejelve mindezt még a feleségét is lehordja ott mindenki elött, miszerint annak esze ágában sincs szoptatni.

Hmmmmmm...

Mintha egy apának nem tök mindegy lenne, hogy anyuci hogyan eteti a picurt.

Így van.

Egy orvosnak nem a bíráskodás, hanem a gyógyítás, és a legjobb tudása szerinti ellátás a feladata.

Egy gyerekorvosnak pedig nincs joga egyetlen anyát sem bírálni azért, mert nem szoptat. És nem "büntetheti" azzal, hogy azért nem írja fel a tápszert, mert az anyának ugyan lenne teje, de nem akar szoptatni.

Persze a fórum témája nem is ez, csak nagyon elmentünk ebbe az irányba.:D

Mármint ha valaki egy hétig vár egy leletre, és közben csakazértis bagózik, az egy felelős ember mint páciens? Mert hogy akkor csak az az öröme? Aki saját hibájából lesz tüdőrákos, az az életében sem fosztotta meg magát ettől az örömtől, de amikor már kész a baj, legalább lenne annyi hozzáállása, hogy nemcsak elvárja, hogy kisegìtsék őt abbó a betegségből, amit maga okozott magának. Mert ugye nem mindenki attól lesz tüdőrákos, hogy cigizik, van, aki nem tette soha.

De mondom, ha valakinek ennyire rohadt mindegy minden,csak hogy füstöljön, akkor egy anyuka miért ne várhatná el, hogy felírjanak neki egy tápszert?

Lehet, hogy neki meg érthetően az az öröm, hogy alhasson eleget vagy ne feszüljenek a mellei, ne sírjon a babája stb. Neki miért ne járhatna ez? Mi az, hogy "az a dolga"? Lehet, hogy még a gondolattól is irtózik vagy depressziós, vagy mittudomén.

Tudom, hogy a Rosszmannban vagy a Dm-ben nem ugyanazt a popsikrémet lehet megvenni, mint amit a gyerekorvos ír fel. Azt is tudom, hogy a tápszer viszont ugyanaz, csak háromszoros áron. És ez nem mindegy, hogy mennyibe kerül.

Azért diszkriminatív a gyerekorvos, aki nem írja fel a szoptatni nem akaró anyukának a tápszert, mert a babák a hozzátáplálás eléréséig kizárólag folyadékot képesek fogyasztani. És ha bármilyen okból nem jutnak anyatejhez, akkor marad a tápszer.

Márpedig ahogy gribedli is írta, ha a szülő fizet Tb-t, akkor a doktornő ne a saját elbírálása szerint döntse már el, hogy felírja-e a tápszert

vagy nem.

A popsikenőcsöt is csak példának írtam. Ilyen alapon, ha pikkel az anyukára, mert nem szoptat, akkor még talán a popsikenőcsöt sem írja fel, mondván, megveheti azt is a Rossmannban vagy DM-ben. Mondanom sem kell, többszörös áron.