Szociális- és/vagy agorafóbia (beszélgetős fórum)

Én nem utállak. :-)

Próbálj megnyugodni!

Ne tedd!

Először is nyugodj meg, nem vagy utálat tárgya!

Honnan tudhatod miért néztek rajtad keresztül? Rajtam is sokan szoktak, de nem érdekel.

Csak akkor szakíts a pároddal, ha már nem szereted őt.

Szerintem inkább légy büszke magadra, hiszen ott voltál a temetésen, és odamentél részvétet nyilvánítani is.

:-)

Asszem ha a pasim helyében lennék ezek után páros lábbal rúgnám ki magam. A sógorom meg levegőnek néz hát.

Szóval megint sikerült mindenkivel megutáltatni magam. Itt a Hoxán is mindenki utál, a faluban is mindenki utál.... olyan jó lenne meghalni!!!

Befordultam az utcájukba, hogy bemegyek de a kereszteződésből megláttam azt a sok embert meg autót és minden bátorságom elszállt. Megvártam mig bemennek hogy ne lássanak és elhajtottam. Bár már elötte biztos látták az autót. Nálam nagyobb marha a világon nincs!!! Ezt már tanitani kéne a pszichiátrián mint betegséget..

De akkor sem fogok odapofátlankodni hozzájuk amikor a ravatalozóban meg nem álltam melléjük.

Pedig messze nem igy képzeltem :(

De már megvan mit fogok előadni mentségemül...

Lezajlott a temetés. Ott voltam és elbújtam egy esernyő mögé (esett a hó) ott álltam amig a ravatalozóban voltak. A sírnál pedig egészen hátul. A végén odamentem részvétet nyilvánitani. Anyós, após aranyos volt, odaállok sógor elé hogy neki is részvétet nyilvánítsak ő meg elnézett mellettem mintha ott se lennék. A felesége is csak nézett elég csúnyán aztán ő végülis megpuszilt. Anyós hívott menjek be hozzájuk a temetés után. Nem mondtam semmit. A párom nem erősködött azt mondta ahogy gondolom. Nem mentem be, bőgve jöttem haza hogy hogy lehetek ekkora marha. Legszívesebben meghalnék.

Véget vetek ennek a kapcsolatnak, nem akarok átélni több ilyen megaláztatást. Ugyse vagyok már ember a szemükben nem akarok utálat tárgya végképp ne legyek. Elhagyom a párom csak hogy megszabaduljak ettől a nyomasztó tehertől.

:)

Nálam attól van, hogy a munkahelyemen rengeteg emberrel találkozom, tartom a kapcsolatot, ebből kifolyólag, kiégési szindrómám van:):) Ez nem betegség, csak állapot..ezt az okosok mondták:)

Hú, én más véleményen vagyok, mint a többiek, de nem írom le, mert kiutáltok :)

És rám nem mondanád BJ, hogy milyen aranyos vagyok :)

Köszi, Angel, nagyon aranyos vagy-:)

Csak tudod, mikor jobbról, balról azt hallom, h naaa, mért nem jössz, gyere már..egy idő után idegesítő-:)

Mondom mindig, h értésétek meg, én itthon nagyon jól érzem magam..erre ők: "Jajj, már olyan vagy ,mint egy 70 éves, begubózól, nem igaz, h nem hiányzik egy kis társaság" Hát ettől kapok gutaütést, és még inkább megmakacsolom magam-:)

A húgod és a barátnőd is elég mesze laknak tőled. Igy talán érthető ,hogy nincs semmi kedved menni.Egy közeli barátnőd ha lenne, szerintem nem volna ilyen gondod. No persze csak akkor nem, ha az a bizonyos barátnőddel egy hullámhosszon lennétek.

De szerintem igy sincs gáz ,igy vagy jó ahogy vagy! Ha Te igy érzed jól magad,akkor Te ilyen vagy.Igy kell ,hogy elfogadjanak. :))

-:)

nagyon szeretek itthon lenni...tenni, venni, főzni..lustizni...-:)

Jaj, ne hagyd magad!

Te vagy az örök optimista, akiről inkább példát vehetnének azok, akik ilyen hülyeséget beszélnek. :-)

Ha otthon jól érzed magad, akkor nincs gond. :-)

Egyszerűen otthonülő típus vagy, mint én is.

BJ, szerintem ez nem gáz, nyugodj meg!

Én is szeretek itthon lenni, még ha a szülés óta kevésbé is.

De előtte imádtam itthon lenni, sosem unatkoztam. :-)