Sziámi cica nevelése (beszélgetős fórum)
Mintha csak a miénket "látnám" :)
:) Nagyon édi lehet!
A miénk az egészen jól megvan egyedül, igaz, ő keverék. Nem csinál semmi rosszat, szerintem alszik egész nap!
Amikor meg otthon vagyunk, akkor minden körülötte forog, játék van, meg babusgatás.... Mindig abban a helyiségben van, ahol mi vagyunk, még akkor is, ha éppen elvonulós hangulatban van... :) Ha pedig nem, akkor leginkább mellkason, nyakban szeret aludni, és persze simogatni kell, sőt, ringatni!!!! Ha nem tesszük, akkor képes elégedetlenül nyávogni. :))) Nagyon imádom. Igaz, ha egyedül vagyok vele, akkor nehéz főzni, meg takarítani, mert a lábamnál sípol, hogy vele foglalkozzak. Sőt, néha azt vettem észre, hogy néha direkt rossz, ha nem játszom vele annyit, amennyit ő gondolta. :)
A vízipisztolyozás tényleg jó, de nálunk volt, hogy még az sem segített, olyan makacs néha.
Szerintem el kellene vinned állatorvoshoz, mert lehetséges hogy kezdődő húgyuti gyulladása van, vagy húgykövessége. Akkor szoktak nem az alomba pisilni sajnos. Más ötletem nincs.
Sziasztok, remélem valaki tud nekem segíteni....Van egy 2 hónapos kisfiú sziámi cicusom, nagyon szeretjük, tüneményes macsek, a rosszalkodásit jól kezeljük, pedig hajnaltól játszik, de most egymás után kétszer lepisilte a takarómat, nem értem miért, mert szobatiszta, ezt a 2 alkalmat letekintve mindig az almot használja. Mind a két alkalommal úgy történt, hogy amikor aludtunk (ő velem alszik), felkelt hajnalban és elkezdett játszani, majd egyszer csak minden előzmény nélkül lepisilte a takaróm. Leszídtam érte, megmutattam neki, hogy hol is kéne ezt végeznie, aznap este nem is volt gond, de utána megismétklődött a dolog....nem tudom miért csinálja, és nem tudom mit lehetne vele tenni, most nem aludhat a szobában, a szívem szakad meg érte, de ezt nem csinálhatja továb....Egész nap semmi rosszat nem csinál, nem pisil sehova csak az alomba, de hajnalban mégis. Tudnátok esetleg valami tanácsot adni? Előre is köszönöm a segítségeteket :)
Hát mi neveljük rendesen, de nem is ez volt a problémám, hanem az hogy nem akartam nagyon ragaszkodós macskát, mint amilyen a sziámi,mert nagyon sok dolgom van és nincs rájuk annyi időm. De mint utána olvastam a burma macska sokkal jobban igényli a társaságot, ő mindig ott akar lenni ahol te, az egyik legragaszkodóbb állat. nem tud meglenni ember nélkül. Szóval ezért vettük neki a tesót. Asztalra már nem mászott, mert leszoktattuk róla, nálunk a vizipisztolyozás jó módszer és a konyhába is úgy jön hogy megáll a fal mögött és onnan néz be, mert tudja hogy nem jöhet be kunyerálni :DDDD nagyon tanulékony fajta és nem is gondolná az ember de hihetetlenül intelligensek. Igazából olvastam hogy mig kicsik addig kell ezt kibirni, utána már ha kicsit lehiggadnak jobb lesz, de elkapatni nem szabad őket, mert utána sok gond lesz.
:) Örülök neki! Egyébként nem lehet, hogy ti kapattátok el a cicát? Nekem is kicsi macskám van, nagyon eleven és rossz, de egészen jól nevelhető. Csak sajnos sokszor nagyon keménynek kell vele lenni... Szibériai és házi keverék!
Folyton feszegeti a határokat, de ha kemények és következetesek vagyunk vele a tabu dolgoknál, akkor nagyon hamar képes tanulni! Csak makacs! :)
Viszont azt észre vettem, hogy a kamu szidást kiszúrja és dorombolni kezd... :) Csak akkor reagál megfelelően ha tényleg komolyan gondolom, és nem érzékenyülök el a látványától. :)
Egy igazi harapó és karmoló gép, legnagyobb szórakozása a kezünket meg a lábunka levadászni lesből! :D Okozott már kellemetlen meglepetéseket. Ami még mániája volt az az ágyba mászás, meg az asztalra mászás.
Az hálót el kell zárni előle, éjjel is ki kell onnan zárni, mert erről az egyről nem lehet lebeszélni!
A karmolásról tökéletesen leszoktattuk, amikor durva volt lenyomtuk a fejét finoman a földre, és nem engedtük pár másodpercig felállni, és aztán pár percig nem is volt játék. volt sértődés meg hiszti, de így majdhogynem egy nap alatt hozzá szokott, hogy ne eressze ki a körmét ha velünk játszik. Néha próbálkozik, de a fejlenyomás mindig emlékezteti, nagyon gyorsan tanul.
Az asztalra is folyton fel akart mászni ha éppen ott kajáltunk, erőszakosan, hol sunyin, hol látványosan sípolva... Ott minden kipróbáltunk, rászóltunk, vízipisztollyal fejen lőttük, és bizony volt, hogy tettlegességig is fajult a dolog... Viszont már oda se nagyon akar menni, ott is csak néha próbálkozik, és akkor is elég egy határozott "mit csinálsz?" kérdést feltenni neki, és már fel is adja a dolgot.
Soha nem volt macskám, nem vagyok profi. Tudom, sokaknak kegyetlenül hangzanak ezek a módszerek, de valahogy muszáj rávenni a macskát, hogy bizonyos szabályokat tartson be. Tudja ő, hogy mit lehet és mit nem, csak leszarja. :) Én ezt vettem észre.
Ja, és bazi sok játéka van, egy raklappal, mindig minden egyszerre kitéve, kaparófával mászókával, hogy azon vezesse le az energiát ne a bútorokon. És persze sokat játszunk vele esténként, és akkor így minden oké.
:DDDD Jujj ne haragudj, de ezen jót nevettem! Mármint elképzeltem a látványt.
Nem lehet, hogy nincsen jól megnevelve a macsek? :) Ha rendesen neveled, és van egy csomó játéka, és naponta fix időben foglalkozol vele, akkor jobban viselkedne, nem?
Szia! Szerintem normális. Nekem egy kb. 9 hetes macskám van, és még ő is elég sokat alszik, igénye van rá.
Ha rendesen játszik, meg eszik iszik, akkor szerintem oké. :)
2 napja átalussza az éjszakát, juhééj. Képzeljétek, kaptunk egy piros lézer tollat. A macska megőrül érte, és így a kis lakásban is ki lehet fárasztani. :-)
Próbáljátok ki ti is.
Hát igazából tiszta depisek lettünk a kicsi nélkül és sokat gondolkoztunk a dolgon, utána olvastunk. Amig kicsi addig nagyon mozgékony és türelmesnek kell lenni, meg jobb mellé társat venni. Ketten kifárasztják majd jobban egymást, főleg hogy az unokahugát vesszük meg. :) Meg azon is gondolkodtam hogy lehet hogy az ember leéli egy muzeum lakásban az életét de csomó örömtől is megfosztaná magát, mi meg azért nagyon szerettük is.
:D ez jó és örülök, aztán kitartást az ördögfajzatokhoz!
Dejó, Ennek nagyon örülök. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjetek hiányzik. :-)
Szia!Nekem volt sziámi cicám.Nem volt olyan probléma vele, mint amiket leírtál.Bár, amikor először eljött az állatorvos oltani, megjegyezte, hogy ő lesz a környék "réme".Sokkal erősebb jellem és egész más természetű, mint az átlagos házimacska.Az enyém annyira ragaszkodó volt, hogy egyetlen percet se akart eltölteni testkontaktus nélkül.Mindig jött az ölembe, amerre mentem jött utánam.Szerette a vizet, ha fürödtem beült a kád belső részén levő ülőkére és pancsolt.Nem zavarta ha vizes volt.Nyáron, ha locsoltunk szeretett játszani a vízzel.
Amikor terhes lett, akkor is ragaszkodó és nagyon játékos maradt.Amikor szült, akkor is csak ha ölbe vettem, úgy tudott megnyugodni, különben keservesen nyávogott.4 kiscicája lett, mind fekete, mert a szomszéd fekete kandúr volt az apjuk.Még a kölykeit is hanyagolta, mert akkor is mindig velünk akart lenni.
Aztán amikor a kicsik 6 hetesek lettek, elajándékoztunk hármat, egyet, amelyik arcra természetre hasonlított az anyjára, megtartottuk.
Amikor a kicsi 3 hónapos lett, ivartalaníttattuk a sziámit, ne szüljön többet.Azt is megengedte, hogy a varratait én szedjem ki.Még 10 hónaposan is engedte "szopni" a gyerekét, nagyon türelmes volt vele.Teje már nem volt, de ez a szertartás megmaradt anya és lánya között.Aztán a kis fekete is terhes lett, vicces volt, ahogy nagy pocakkal, terhesen szopja az anyját:)
A szülésnél a sziámi is ott volt, bábáskodott.(aggódva nézte, ahogy megszületnek az unokái:)
Ezért írtam le ezt, mert annyira más volt a sziámi cicánk, mint az átlag macska.Nagyon jóban volt a gyerekével, akkoris, amikor felnőtt lett.
Viszont minden macska gyűlöli, ha új macska kerül a házhoz.Egykék szeretnek lenni.
Kistinta, ezért én a helyedben nem hoznék új cicát a házhoz.Inkább várnék, és ha tüzel, pároztatnám.A saját gyerekével jól kijön.(ha lány a cicád)
A macskák nagyon szokták utálni az idegen jövevényt.Ha nincs időd a cicára, jobb neki ha új gazdához kerül, hidd el.Nagyon energikusak és játékosak a sziámik, fontos, hogy kertes házban éljenek.
Képzeld sokat gondolkoztunk és mégis arra jutottunk hogy akár milyen nehéz volt, de nem birjuk nélküle. Üres lett a lakás és nagy a csönd, mind a ketten egész nap búval béleltek lettünk. Úgy döntöttünk hogy visszahozzuk és próbálunk okulni a hibákból, teszünk mellé egy társat is, ne legyen egyedül. Nagyon megszerettük és rosszabb nélküle az életünk.....:)
Bocsi, nem is néztem.....Bár visszavittük, de sokat sirdogáltam mert azért hiányzik, de nem tudjuk összehozni a jelenlegi életvitelemmel a macska tartást az is a probléma sajnos. Nagyon bánt a dolog főleg az hogy nem tudtam boldoggá tenni....
sokat olvastam erről a harapdálásról és igazából a tenyésztő is mondta hogy a kismacskákkal sosem szabad a kezünkkel játszani, mindig a saját játékával kell. Azért mert igy megtanulja hogy ne rajtad élje ki a ragadozó ösztöneit. Azért harapnak mert ekkor tanulják ezt és a határokat. A gond az hogy ezt alap esetben az anyja tanitja meg neki hol a határ és nem másnak kéne. Ezt én tapasztaltam is mert a korábbi macskáim sosem haraptak akiket min. fél évesen adoptáltunk. Ettől független ez a mienk nagoyn szeretett ránk támadni, hiába játszottunk vele csak a játékaival sajnos sosem tudta hol a határ és simán az arcunknak is ugrott....
Sajnos nem csak ők. A mi cicánk is harap kő keményen. Sokszor harapott véresre kezemet, lábamat. Szerintem ez ilyen kis támadós fajta. Hiába neveljük nap, mint nap, még is előjön belőle a ragadozó. De mi még bírjuk, a perzsa macskám nehezen. De őt meg védelmezem :-)
Budapest van kiírva a reglapodon azért is írtam amit írtam.
Sajnálom hogy így döntöttetek. Szívesen befogadnám a cicust. Az enyém is harap de próbáljuk nevelni.
Sajnálom, hogy "így jártatok"! HŰŰŰ a kis-terrorista; volt már és van is néhány cicám, de így még egyik sem durvult be, harapdálnak, nekem esnek, de mindig óvatosan; csak jelzésértékűen harapnak rám, hogy tudjam azért rosszul is járhatnék, ha ők úgy akarnák.
Azért ne utáld meg a cica-társadalmat! Ti most kifogtatok egy zsebtigrist :S
Köszi, aranyos vagy! szivesen élnék is a lehetőséggel ha Magyarországon laknék de sajnos nem ott élünk. :( A macskával kapcsolatban most arra a döntésre jutottunk a párommal hogy jobb lesz ha visszavisszük a tenyésztőjéhez, mert nem birjuk tovább sajnos. Két macskát meg nem tudunk és nem is merünk bevállalni. Az i-re az tette fel a pontot hogy úgy belém harapott a cica, hogy lett egy fél centis seb a lábfejemen. Sajnos lassan inkább félünk tőle és ez nem jó. Neki se meg nekünk sem.
Azért a kinti macskák máshogy viselkednek. Bár nekik is jó lenne legalább egy-két oltás, hogy ne vaduljanak el és ne terjesszenek betegségeket.
Ez semmi ...mondok jobbat is ettől. Ha megköveztek, ha nem, az 5 év alatt még 1x sem látott orvost a macska. Nálunk "nem szokás". Mondjuk eddig nem is volt rá alkalom, hogy elvigyük...persze ha lenne baja biztosan elvinnénk, de eddig soha semmi baja nem volt még, ami orvost indokolt volna. A szüleim vidéken laknak, ott a macskának általában kívül van a helye:) És mivel már megtanulta, esze ágába nincs bemenni a lakásba akkor sem, ha nyitva a terasz ajtó. Ezen kívül van még 2 macskánk, de annyira nem játszik velük. Egész nap kóborol, meg vadászik. Rá lehet mondani, hogy nem a gazdát szereti, csak a helyet, ahol kaját kap:DD
Ha van kedved, akkor összehozhátnánk a cicánkat egy játékra nálad vagy nálam. Budai vagyok :-)
Nálunk 3 hétbe telt amíg a nagy elfogadta a kicsit. Sokat játszanak egymással, egyre közelebb alszanak egymáshoz, de még mindig megvan köztük az a tisztes távolság. Igaz a kicsi piszkálja a nagyot gondolom mert kölyök és a vérében van. Kap is érte pofonokat de állja és nem tanul belőle.
nekünk volt brit cicánk... ne akarj olyat, csak onnan tudtuk, hogy van macskánk, hogy fogyott a kajája és piszkított az alomtálcába; a mienk a babusgatást se tolerálta, soha... alacsony volt az "élvezeti értéke"; a sziámi/burmai/himalájai más világ... örök kölykök, strapásak és mindig történik valami, de ha már ketten vannak akkor nem téged nyúznak, hanem egymást
2-3 napig biztos fújak majd egymásra (én a felnőtt himalájaimmal 1hónapig! nem mertem egyedül hagyni a sziámi kölyköt, mert az "öreg" olyan féltékeny volt, hogy megfojtatta volna, de idővel cimbik lettek), ez természetes; de utána nem lesz velük gond, elfoglalják, lestrapálják egymást :)
Hát igen ebben lehet valami, de nálunk nincs kert meg én valahogy nem merném kiengedni, mert könnyen elveszik, főleg hogy olyan kicsi. Nem is lenne semmi gond ha lehetne birni vele....
Mi is félünk attól, nehogy ellopják, de ha már egyszer családi házban lakunk menjen ki. Olyan jó nézni ahogy játszanak, kergetik egymást. Imád fára mászni és a kerti tóba nézni a halakat. Talán ezért bírunk mi is jobban a cicával, mert kint levezeti a fölös energiáját.
További ajánlott fórumok: