Anyósom, apósom beleszól a gyermekeim nevelésébe, 20 éves vagyok, szerintetek éretlen vagyok még a gyereknevelésre? (beszélgetős fórum)

Nagyon okos dolog lenne,ha a gyereknevelésben tapasztalatot szerzett idősebb szülők,após,anyós-- észrevételeiket a gyerek anyjával,apjával megbeszélve érvényesítenék,ha azok egyet értenek vele!Igen nagy kárt okoz az a nagyszülő,aki a gyerek előtt kritizálja a szülőt,vagy "puszta" szeretetből védelmébe veszi pl.a nem jól viselkedő gyermeket.LEJÁRATJA A SZÜLŐT, A GYERMEK ELŐTT! Hallottam olyan családról,ahol "anyós" megpróbálta irányitani az ifjú párt.Egy "beszélgetés" után 20 /HÚSZ/ évig nem beszéltek egymással,pedig közvetlen szomszédok voltak!Közben a fiatalok felneveltek három fiú gyereket! Mind hárman tanult felnőtt emberek lettek!

Helyes,ha a fiatal szülő meghallgatja az idősebb tapasztalatait,de azok lehet,hogy már idejüket múlták a megváltozott életkörülmények miatt!

Régi a történet, de talán nem veszített az aktualitásából...

...Együtt élni három generációnak régen teljesen természetes volt. Ha ma már-még nem természetes, abból aztán adódhatnak gondok...

"Anyósszemmel" én úgy gondolom, hogy a "menyecske" dolga volna alkalmazkodni a házamban.

"Anyaszemmel" meg úgy gondolom, hogy a gyerekeim nevelése az én dolgom. Nagypapa-nagymama is nyilván jót akar, van rutinjuk, tapasztalataik is, így amit lehet, és amit jónak tartok, elfogadom tőlük. Már csak a Családi Béke érdekében is.

Milyen érvek? Az a 10-12 év plusz. például. :)

de látom te 23 vagy. igy majd csak később érted meg,hogy miről beszélek. nem bántásképp,de 23 évesen én is azt hittem,hogy mindent tudok,és mire 30 lettem, mégis ugy gondolom,hogy nem tudok mindent.minél bölcsebb az ember és tapasztaltabb rájön hogy mennyire okosnak hitte magát. ilyenkor mosolygok magamon,de ha nem mosolyognék akkor tuti sírnék. :)

Köszönöm Lányok! Ez jól esett!

Jól kezdődik ez az április szombat! Du. jövök vissza!

Akkor téged imádni fog a menyed v vejed,mert ritkán leszel otthon. :)

Az én anyukámat ugy kell felhivni,hogy mikor jön hozzánk,mert ha mi megyünk nincs otthon mert minden másnap kondi terembe jár, meg fürdőbe,uszik,szaunázik,masziroztatja magát,dolgozik,egyedül eltartja magát, templomba jár mert hivő de minket nem kereszteltetett meg anno mert ránk bizta,(26 évesen keresztelkedtem meg), zarándok utakra jár, soha nem panaszkodik,ha beteg csak utólag tudom meg,(amiért nagyon haragszom), soha nem ad kéretlenül tanácsot, ha baj van ő az első aki ott van, és ő az első akit felhivok, és annyira szeretem,hogy mindjárt elsirom magam. :):)

Összefoglalva: Téged imádni fognak!!!!!!!!!!!!

A zenészek ilyenkor azt szokták mondani, hogy erre mondjál kistercet!

Vajon belőlem milyen anyós lesz?? Úszom, netezek, orgonálok, lakást újítok föl, tanítok/szervezkedek, tervezem életem legnagyobb gyalogtúráját, imádom a repülést, az utazást. "Elszaladtam Torinóba, Velencébe és Rómába". Szűkagyú lennék??

Persze, hogy lehet 20 évesen is gyereket vállalni, jóval korábban is.

Úgy őszintén, honnan vetted azt, hogy azt gondolnám, hogy felelőtlen és meggodnolatlan az, aki szülőkkel lakik? Ezt az én szavaimból ki nem vehetted... Csupán magamról írtam, hogy már vajon elég érett és felkészült vagyok-e már a gyermekre, ha már egyszer van saját lakásom, autóm, jó munkám, iskolai végzettségem és már lassan a 27-et taposom...

Senkit nem "osztottam le", csak annyit írtam, hogy ő döntött így, hogy gyereket vállal ennyi évesen úgy, hogy az anyósáéknál lakik. Ha velük lakik, akkor nem kell sírni, hogy beleszólnak a nevelésbe, akkor ez bizony így van és kész. Írtam is, hogy ez az ő döntése volt. Választhatta volna azt is, hogy vár még a gyerekkel, vesz saját lakást és utána szül gyereket, akkor nem szólnának bele nap mint nap a nevelési technikájába. Minden a saját döntése volt, épp ezért a következményeivel számolnia kell.

:-)))

Elhiszed, hogy jobban örültem volna, ha úgy történik, ahogy írtad? Esküszöm, megemeltem volna előtte a kalapom, és iszonyú hálás lettem volna, ha valahogy megússzuk a kórházat. De csak dajkálgatta, tutujgatta volna. Az pedig sajnos az nem segített rajta.

Nem olyan súlyos a probléma. :-)

Elmondok egy történetet. Egyszer a fiam nagyon beteg volt, konkrétan kórház közeli állapotba került. Pár hónapos volt (egyébként koraszülött), és elkapott valami náthás nyavalyát. Egyébként is kevés folyadékot ivott, de akkor meg egyáltalán. A láz, a folyadékvesztés miatt kezdett kiszáradni. A kutacsa a buksija tetején már be volt horpadva. Mindenáron próbáltam elkerülni, hogy kórház legyen a dologból, és kínomba már a doktornénitől kapott műanyag fecskendővel diktáltam bele a teát hajnalok hajnalán. Nagyon ideges voltam, és éppen azt ecseteltem a férjemnek, hogy nem fogjuk tudni elkerülni a kórházat. Közben az anyósom bejött, ezt végighallgatta, majd kiszedte a kisfiamat a kezemből azzal, hogy "Nem fogod kórházba vinni az unokámat, nincs komoly baja!". Nem részletezem, de azt sejtheted, hogy anyatigris módjára kértem ki magamnak azt is, hogy kopogás nélkül benyitott (két szál ciciben álltam ott, mert szoptatni is próbáltam), hanem azt is, hogy kikapta a kezeim közül. A férjem meg emelt hangon kifogásolta neki ugyanezeket.

Mint kiderült, nem csak taknyos volt a fiam, hanem elkapott egy nagyon súlyos fertőzést, ami ráment a beleire, és mire (mentővel) beértünk a kórházba, már vért kakilt. Annyira, hogy a végén vért is kellett, hogy kapjon. Tényleg nem volt baja...

Számtalan kisebb-nagyobb hasonló történet miatt végül rádöbbent, hogy nem érdemes velem vitatkoznia. Még azt is elismerte, hogy nagyon jó anyuka vagyok. :-)

Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy vannak sokkal komolyabb "beleszólások" is. Aztán az élet úgyis rácáfol, illetve megerősít mindenkit abban, hogy anya tényleg csak egy van. :-)

Laura!Olyan dolgok miatt idegesíted magad,ami miatt nem kéne, :O)

Nézz a férjedre,nézd meg jól hogy milyen ember...

Szerinted egy szülő akarhat rosszabbat az unokájának mint a saját gyerekének?

Miért nem beszéled meg anyósoddal szépen azt ami nem tetszik?Azt is elmondhatod hogy miért.

Vajon ha anyukád csinálná ezt,tőle is úgy esne mint anyósodtól? Hidd el,nem rosszindulatból csinálja ő és nem azért mert téged hülyének néz.

Ha elejétől kezdve őszinte vagy vele,jó barátnők is lehettek akár, és el van kerülve a felesleges orrhúzogatás és sértődősdi.Kellő inteligenciával ez kezelhető.Hogy törődik az unokájával,az csak azt jelenti hogy szereti.Ez neked nem jó?

Tudod hányan panaszkodnak,hogy anyós-após le se sz.rja az unokát?Próbáld kicsit lazábban felfogni,hagy mondja amit akar,az anyukája úgyis te leszel a gyerekednek. :)

Sajnos, ezt így szokták csinálni...

Vigyázz nagyon magatokra, nagy kincseket kaptál az élettől, de feladatot is... Sikerülni fog!!