Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Szerintem ez belülről jön az előzőleges tapasztalatok alapján.Amikor semmit nem emelek feljebb mint ami,és nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget mint amit jelent.

Ekkor pont annyira örülök, ami harmónika:)

Én se tudom még megcsinálni amúgy.

Szerintem az is egy kilengés ha erre figyelni kell....ott van egy fék,ami megint egy végletet jelent számomra.

Szerintem az az oké,amikor pont annyira örülök,aminek nincsen ellenpólusa,mert harmónia.

Megint csak egy érdekes kérdés :)

(mit csináljak, mindig elindítassz egy gondolatot) :)))

Régebben meg kaptam egy párszor, hogy én nem tudok igazán örülni és elengedni magam.

Azt vettem észre, hogy az élet az egyensúlyra törekszik, így választhatok: Vagy nagyokat örülök néha és jön az egyensúlyt teremtő ellenpólus, vagy egy szinten maradok és nincsenek nagy kilengések.

Én ezt jobban csípem. A barátom a kilengős. Hát nem irigylem :)))

ui.: annak azért jobban örültem volna ha elemzed az endorfint...

:))

..azért tényleg örülök, hogy még ezek dolgok jutnak az eszedbe, erről...

DDDD

DD...

-mellébeszélsz-

:))

Tulajdonképpen Solair ..666...hsz-ra összegeztem s írtam le ezt az idézetet...(mert semmi sem véletlen!)

DDDDDD- mindkettőtöknek!

Ez jó kis idézet. :)

Érdekes dolog ez az elakad a lélegzetünk téma :)

Azt figyelem magamon, hogy hogyan alakulnak az érzelmeim és az érzéseim az életem során és azt veszem észre, hogy ahogy esnek le azok a fékek, amikről már sokat beszéltünk itt, egyre több pillanatot tudok élvezni. Alig van már olyan dolog, amiben nem érzem jól magam. Van még. Számomra ez a cél, hogy ezek minimalizálódjanak, vagy akár el is tűnjenek.

Most úgy gondolom, hogy el fognak tűnni, de majd riportálok, ha megtörtént esetleg. :)

Szóval engem már nem csak a lélegzetem elállása fog meg. Egyre több pillanatot élvezek.

Szeritnem ezért érdemes "fejlődnünk", mert akkor ezek a pillanatok hosszabbak és kellemesebbek lesznek.

Persze vannak tanítások, amik azt mondják, hogy ez csak rajtunk múlik, hogy hogyan állunk hozzá és most is élvezhetnénk minden pillanatot, de azt látom, hogy ez nem így van :) Meg kell érte dolgoznunk, ami után valóban egyre többet lehet belőle kapni.

Áldozattal jár, de kisebb az áldozat, mint az eredmény :)

:)

'Az életet nem lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted.'

DDD

Vagy inkább hallottad:)

Az egyik kedvenc filmemből való idézetek:)

Azt gondolom, a megrázó, villámcsapásszerű pillanatok, amelyek fenekestül felforgatják az életünket, azok mutatják meg végül, kik vagyunk valójában.

A pillanatok, amelyeket valaha átéltünk, azokkal, akiket valaha ismertünk. Ezek összege vagyunk mi mindannyian, ezekből áll majd össze a történetünk. Ez lesz az emlékeink slágerlistája, amelyet újra és újra és újra lejátszunk magunkban.

Egy megrázó pillanat olyan változásokat indít el, amelyek hatását lehetetlen előre látni. Egyes részecskék összeütköznek, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Mások elsodródnak ismeretlen, izgalmas irányokba, és ott érnek földet, ahol a legkevésbé várnák. Szóval ezekben a pillanatokban éppen ez a legfontosabb. Nem tudjuk befolyásolni őket és a hatásukat, bármennyire is szeretnénk. Hagynunk kell, hogy a sodródó részecskék végre célba érjenek. És várnunk. A következő ütközésig.

Alapvetően a lelkünk mélyén mindenkit szeretünk.

És most ellentmondásosnak tűnhetek.

Ugyanis semmi sem történik véletlenül, és ha pl rám gyújtják a házat az is nekem szól, és nem az elkövetőről. Persze ő szívni fog utána,de nem az én dolgom ezzel foglalkozni.

Nekem a szituból tanulni kellett, ami az elkövető nélkül nem valósulhatott volna meg. Tehát neki is dolga volt ezzel és nekem is. Akkor meg van jogom utálni, megítélni? Jót tett nekem vagy rosszat?

Hát igen,jó kérdések,de érdemes őket külön választani és úgy kezelni,és akkor látjuk a valóságot...egó nélkül.

Értem én :))

Fura dolog ez a szeretet. Én nem tudok és nem is akarok mindenkit szeretni.

Én csak azt a kérdést tenném fel, hogy ha valaki leüt az utcán, vagy elveszi a pénzed, vagy rád gyújtja a házad...őket is feltétel nélkül szereted?

Ugyan...

:)

Nem lehet mindenki feltétel nélkül szeretni.

Nem is kell,nem ez oldja meg a problémáinkat.

Ha valaki rosszat tesz velünk, csak úgy teremtünk egyensúlyt ha azt a rosszat visszaadjuk neki, de picivel kevesebbet mint amit kaptunk.

Ekkor a másik észbe kap, de mivel kevesebbet adtunk már nem lesz igénye a kiegyenlítésre és az energiák lecsillapodnak.

Ha többet adunk rosszból vissza, akkor mozgásban tartjuk a kiegyenlítődés törvényét, és a másikat arra késztetjük,hogy rosszat tegyen velünk. Egyébként ezzel mi magunk is várjuk, hogy megtegyék velünk, mert aki ad, annak igénye van a kap"-ásra, aki kap,annak meg az adásra.

Majd egyszer lehet leírom ezt érthetőbben.:)

Rosszul fogalmaztam.

Én tudok szeretni feltétel nélkül.

Aki meg nem, az így járt.

...egy gyereket...

Mást nem kell feltétel nélkül.