Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál

neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Ha olykor megbánt téged, nem indokot keres a tettére, hanem a bocsánatodat. Ne erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismer el téged, és ne feledd, akinek fontos vagy nem csak akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod, hanem akkor is, amikor a legrosszabb passzban vagy.

A legszebb szerelem voltál életemben a legtisztább érzéseket gyújtottad fel szívemben,rózsát hoztál melynek nem volt tövise,melyet a boldogság kertjéből szakítottál le

Kettéváltak útjaink rég elhervadt már a rózsa

Te vagy még ma is a legszebb álom sebzett szívem érted sír fájon.

Elmondani nem tudod,mit irántad érzek

talán vágyódás vagy szerelem ami engem éget

mikor meglátlak megdobban a szívem

szeretném elmondani mit is mond most éppen

hallom a sóhajtásod ami nem irántad szólal

tudom is hogy kiért volt ez a szótlan óhaj

szeretnék most a helyében lenni annak a lánynak

ki elnyerte tetszését e csodás srácnak

Egy szó amelyre mindig vágytam

egy táj amelyet megcsodáltam

Egy mosoly mely örökre elvarázsolt

A fény mely a szemedbe táncolt

a hang mely tisztán csengett

a kéz mely egyszer megérintett

egy mozdulat mely csak nekem szól

az ölelés mely csak az enyém volt

angyalok éneke cseng a fülemben

régi nyár emléke kinlódik bennem

az idő árja messzire sodort

volt egy szerelem de csak játék volt

maradt a vágy mert már hiába éget

a remény is elszállt semmivé lett

nem égett a tűz a szép szó mögött

volt egyszer egy álom mely összetört.

Egy régi történet amit most elmesélek

Ami még fáj,s ettől szomorubb az élet.Valaki elment elhagyott minket örökre sok embernek ment a szive is tönkre.Olyan fiú volt Ő akit sokan szerettek,akit a kedvessége miatt mindig csak kerestek.Téged igy hamar a szívembe zártalak,s a mai napig a barátomnak tartalak.Elötted nem kellett bizonyítani semmit,ugy fogadtál el ahogy volt mindenkit.Nem kértem de te mindig szerettél,siettél elém és csak rám nevettél.

Teltek az órák s múltak már a hetek,de egy napon nem jöttél és én csak kerestelek.Valaki rám nézett s közölte velem autó balesetet szenvedtél s nem leszel már nekem.Hallottam a szót de az agyam nem fogta fel elhulott egy könnycsepp és sorba újak hullottak el .Bevillant az arcod ahogy rám néztél és nevettél és nagyon fájt hogy ilyen fiatalon elmentél.

Arra gondoltam vajon melyikünknek könnyebb te már nem vagy igy már nem érzed a könnyet,én itt maradtam és megtört bennem valami,talán megbírkozom a tudattal de ezt nagyon kell akarni.Nem tudtam elmúlik e valaha ez a fájdalom azt viszont érzem,hogy e percben fáj nagyon.Azóta már teltek napok és hosszú évek nem csak gonosz percek hanem szép órák is értek.Mégis sokszor eszembe jutsz mint egy csodálatos álom nem mondtam ki szeretlek s ezt már nagyon bánom.Lehettél volna számomra a várva várt igazi,de hogy akarod e sajnos már nem mondhatod ki,soha nem voltál az egyém és már nem is leszel utolsó utadon egy szál vörös rózsával búcsuzom el,magaddal vitted a szívemet de itt maradt az emlék,az arcod örzöm lelked mélyén a mai napig még.Ha ott lettem volna az autóban végig veled,igaz meghaltunk volna az éjben mint két gyerek,de legalább fogtam volna a kezed,mert ezt ma már nem lehet.

Mikor találkoztunk csak mereven álltunk

egymásba fonodott tüzes pillantásunk

Két szemed tükrében elmerül a lelkem

bizsergő borzongás járja át a testem

Csak néztél nem szóltál de tekinteted heve

vágyat gyújtott bennem egy egész életre

Ott és akkor tudtuk össze tartozunk

bármi fog történni mi együtt maradunk

Ez a pillantás volt az igéret földje

Elindultunk rajta lassan kéz a kézbe

Beteljesünk immáron szerelmünk gyümölcse

sok éve már ennek sorsunk össze kötve

Szavak nélkül tudjuk mit érez a másik

Megsúgja a szívünk társa mire vágyik

Össze kovácsolta életünk egy érzés

hogy is kezdődött el ez a tüzes össze nézés?

Hol vagy most merre jársz,gondolsz e még néha rám

Tekered a kormány jobbra balra nézel,a zene szól s te nem tudod mit érzel

Csak a harag dúl köztünk már hetek óta ,mert mindennek én vagyok az okozója

Vagy talán megálltunk egy kicsit pihenni?Hogy újból tudjunk szeretni?

A szerelem ilyen fájdalmas tud lenni hisz egymás nélkül nem lehet élni

Mert szeptember vége felé elmúlt a nyár ,de a szivem mindig csak téged vár.

Tudom tudom!Most is hallom a hangodat -beléd szeretned tudod nem szabad!

Könnyü annak aki ezt csak kívülről nézi

Mit kíván a másik,mit szeretne nem érzi.

De nekem akkor is ki kell mondanom

Ne aggódj legyen ez csak az én bajom.

Na.Mondom magamnak térj észre végre

Neki nem lehet szüksége egy ilyen nőre

Nézz magadra!-hiába van lelkedbe sok jóság

érezned tudnod kell mi a valóság.

Hiába mid van szívből őszintén adod

Mi az eredmény magad is láthatod

Na kérlek térj észre végre

Mi el sem kezdődött lásd be,hogy vége

De tudom érzem,hogy kell egy kis játék

Hisz minden perce számomra ajándék

Annyi rossz bánat mit átéltem

nem szégyellem,hogy mindezt megtettem.

Néhány percig nem éreztem múlását az időnek

Néhány percig újra érezhettem magam nőnek

De érzem tudom lassan elmúlik a varázs

Kialszik a tűz nem marad más csak hamvadó parázs

Na de most már tünjenek el a könnyek

Bizzál magadban könnyebb napok jönnek!

Már nem akarom

Felmosni a padlóról

A könnyeket

Már nem akarom

Felemelni az eldobott

Köveket

Már nem akarom

Látni arcod álmaimban

Felébredek…

Már nem akarom

Nélküled az utcát járni

Letérdelek…

Már nem akarom

Nem vagy itt és én nélküled

Nem vagyok

Már nem akarom

Emléked, elengedlek s

Meghalok…

"Magamban hordom a szívedet,

a szívemben hordom.

Mindig itt van velem.

Bárhová megyek, mindig kell nekem.

És akármit teszek, bármi lesz,

Te ott leszel kedvesem.

A sors nem riaszt,

mert Te vagy a sors nekem.

Nem kell világ ennél szebb,

mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,

mit senki se tud:

gyökere minden gyökérnek,

rügye minden rügynek,

egek feletti ég a fán,

mely maga az élet.

Mely magasabbra nő,

mit a lélek remélhet,

vagy elme megérthet,

mint az alá nem hulló csillagok csodája.

A szívemben őrizlek.

Ott őrizlek a szívemben."

-Cummings-

Ne haragudj. Te már magadra csuktál

minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál,

tépelődni kár ezen.

Én tudom, a veszteség mekkora.

Nem értetted meg, ki voltál nekem.

Ne is értsd meg soha.

Nélküled

Nélküled...

lejtett a meredek

Nélküled...

remegett a kezdet

Nélküled...

megolvadt színben lázadok

Nélküled...

lehajtott fejjel álmodok

Nélküled...

szenvedve kellene keresnem,

de utolértem ami elszaladt...

egyetlen lehetősegem maradt...

folytatni...

Nélküled...

Első gondolatom Te vagy reggel,

Hiszen mindig Veled ébredek fel,

Azt gondolom ott fekszel mellettem,

Talán örökre beléd szerettem?

Úgy vágyakozom melletted lenni,

Boldogságot a kedvedre tenni,

Az hiszem mindened megismertem,

Vajon örökre beléd szerettem?

Minden nap látnom kellene Téged,

Hiányzol és odavagyok érted,

Lelkedet már régóta éreztem,

Kérdem, örökre beléd szerettem?

Egész nap kedvesem után vágyom,

Te vagy a napfény Te vagy az álmom,

Valamit már régóta sejtettem,

Lehet, örökre beléd szerettem?

Délután már oly nagyon hiányzol,

Miért vagy Te nekem szörnyen távol,

Naponta gondolatom kérdeztem,

Nyilván örökre beléd szerettem?

Bár Veled lehetnék minden este,

A csodálatos csókodat lesve,

Tenélküled szívemben véreztem,

BIZONY ÖRÖKRE BELÉD SZERETTEM....

"-Én szeretlek Téged és nem érdekel többé,hogy igazam van-e vagy sem...:(

-:DDDJól áll neked,ha hazudsz...:DDD

-Ajj...már úgy megszoktam,hogy igazam van...:PDe tényleg szeretlek Téged!

-Hát...Én is szeretlek.:)"

-Nicsak ki beszél 2.-

Már nem akarom

Felmosni a padlóról

A könnyeket

Már nem akarom

Felemelni az eldobott

Köveket

Már nem akarom

Látni arcod álmaimban

Felébredek…

Már nem akarom

Nélküled az utcát járni

Letérdelek…

Már nem akarom

Nem vagy itt és én nélküled

Nem vagyok

Már nem akarom

Emléked, elengedlek s

Meghalok…

Itt már a szavak mit sem érnek,

csak nézni kell nem beszélni,

se kérdezni,se válaszolni,

csak nézni kell,csak nézni,nézni.

Lesni,amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpp rándulások,

S ha keskeny út szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni,

ékesszóló sugarak által,

S meleg bársonyos egyességre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni,amit te érzel,

kimondani,mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szivednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj száddal,csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."

(Helen Keller)

Aki szeret, nem fogja elvárni tőled,

hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja,

hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy.

Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj,

ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz.

Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat,

hanem örül annak, aminek te is örülsz.

Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád,

hogy te rontottad el az életét,

hanem megköszöni, hogy mellette vagy .

Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel,

minden ok nélkül....csak azért mert szeret!!!

Lélekdonor

Úgy múlik el minden ami fáj,

Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár,

Nem szól hozzád csak leül egyedül,

Hogy érezd hogy élsz ott legbelül!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,

Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,

Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,

A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Oly sok a szó ami betakar,

Folyton beszél de semmit nem akar,

A pillanat ami sokat ér némán múlik el,

Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell!

Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,

Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,

Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor,

De a szerelem az egyetlen lélekdonor!

Tudom mindenért harcolnunk kell,

Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,

Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol,

De valakinek te vagy a lélekdonor!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,

Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,

Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,

A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!

A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!

Drága Vivienem,

Ha ezt a levelet olvasod, tudnod kell megtettem érted mindent, megpróbáltam érzéseimet titkolni elötted, de nem ment , beleőrültem h nem lehetsz az enyém,szeretlek,szeretlek sokszor letudnám írni, de még nem sikerült kimutatnom és már lehet sose fogom tudni, mert eltávolodtunk egymástól, kérlek ha tudnál szeretni szeress , keress meg, de ne késlekedj , mert az életem nélküled nem ér semmit így elvetem

Elmegyek, elmegyek

Elmegyek, elmegyek,

Hosszú útra megyek.

Hosszú út porából

Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal

Kizsinoroztatom,

Sűrű könyeimmel

Kigomboztattatom.

Fúdd el, jó szél, fúdd el

Hosszú útnak porát.

Hosszú útnak porát,

Az én szívem búját!