Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

"De hát a szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, még tökéletes orgazmusunk is lehet minden alkalommal, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik."

Paulo Coelho

Szerelmes szívem csak téged szeret

Nem védi fal nem védi keret

Áthatoltál már mindenen amin csak lehet

Kérlek csókolj meg és add a kezed

Élljük meg, legyen e pillanat tökéletes

Szerelmem örök, a Tiéd pedig kétesélyes

Szívem rád vár, lelkem rád szomjaz

Szívem véd, lelkem pedig oltalmaz

Az érzés hogy nem vagy velem borzalmas

Egy csókot kérek, ami szívemen örök nyomot hagy...

Édes

Lehelletem rádfújom

jégvirágos ablakon

látom világok színeit

újra kristállyá fagy itt

táncolnék jégen is

forrón, heves iramban

virágok hajlának szét

míg meg nem fagynak

dallamunk édes duett

viszhangzik végtelen

táncunk el nem enged

szavaidban élek Édes.

Bonsoir

Bonsoir kedves dalom

gyere táncoljunk ma

míg testünk lehuppan

tollas pamlag süppedős

mély hullámos hegyeibe

daloljunk vidám chansont

bonsoir kedves párom

kire nem hasonlít senki

csak kivel itt dúdolgatok

szürke munkanapokban

felejthetetlen estékben

ne kímélj ma sem, míg

erőtlen nem omlassz

mindíg váró karjaimba

s fáradt testedbe erőt

nem lehelek másnapra

bonsoir kedves álmom.

Ajkamon

Komoly vagyok, elnyúlok melletted

a cigit a kezedből azértis kiveszem

fújd rám utolsó meleg füstöe illatod

olyan szép vagy, rádtapadó ajkamon

ajkamon súgom azt amit neked akarok

hisz most velem vagy és benned szól

alig bírom, megénekelt dalom, ezerszer

szorítlak és magamba gyűröm tested

tested apránként magamhoz illesztem

mozaikokká magamon összeillesztlek

fésülöd hajad, szemed elöttem lecsukod

olyan szép vagy, rámtapadó ajkamon...

Érzéki játékok

szép szavadnak édes ízét

ízlelgetem bókjaidat

ajkad forró érintését

élvezem a csókjaidat

minden érintésed izgat

karjaid közt megborzongok

ölelésed puhán ringat

elkerülnek felhők, gondok

sóhajomra, mosoly felel

simogatom én is arcod

tekinteted égbe emel

feledtetem belső harcod

kalandos út, testünk táján

ruha alatt egyre beljebb

mézre lelünk egymás száján

siklik kezünk egyre lejjebb

vérünk lüktet egyre jobban

mágnesként vonz test a testet

szerelmünk is lángra lobban

s együtt töltjük ezt az estet

Csillagom

Vezettem, rohantam

a házhoz

letépjem rólad

a világot

hűs fehérséged

markoljam

tapadjak mint ezüst

a Holdra

heves pihegésed

sarjadjon

izzadtan csússzak

ajkadon

úgy kapartam le bőröd

halmod

tíz körmömmel tükörről

a foncsort

ordítottam: szeretlek

háromszor

s te azt mondtad nekem

csillagom...

Nem volt zárva az ajtó

lenyomtam a kilincset

kopogó kezemmel

szivem ilyenkor jelzett

egy szentélybe léptem

sajátos illat kerengett

a konyhán át a szobába

lábújjhegyen léptem

a függöny elhúzva

nap se lássa

ahogy testek ölelkeznek

aludt,párnába süppedve

tudtam, halkan levetkőzve

ő sincsen másképp

ahogy anyja szülte

oldalvást mellélepődtem

álmos macska mosolyát

számközelben néztem

nem volt időm másra

karommal átölelnem

utcahideg bőrömmel

lepedőként borultam rá

vonzott fehér melegével

úgy egyben, emlékszem

Szerettem volna....

Téged,csak téged örökké!

Kezem kezedet fogná mindörökké.

Létem a szerelem hatalmas oltára

Te vagy neki szerelmes ábrándja.

Légy velem te hatalmas szenvedély,

én csak szavadat hallom örökké.

Hozz egy álmot benne egy vágyat

Szerettem volna féltő pillantásod.

"Nem azért élek a Földön, hogy megfeleljek

az elvárásaidnak.

Te sem azért jöttél a világra, hogy

az én elképzelései szerint élj.

Ha véletlenül mégis egymásra találunk,

az nagyszerű dolog."

Szemem még nem lát téged

De bőröm érzi, hogy jössz felém.

A levegőn áthatol perzselő lényed

Ellenállni nem lehet, nincs remény.

Szívem megdobban, feszülten vár,

Körülöttem minden felizzott már.

Csönd van, csak a levegő remeg,

Mindenhol halkan az érzelem lebeg.

Körülvesz engem egy óriás hatalom,

Mit legyőzni nem tudok már,

Csak azt érzem mindig akarom,

S szívemre bársonyos börtönöd vár.

Ezután én már leláncolva élek,

De a jövőtől egy kicsit sem félek,

Mert veled nincs egyedül a lélek,

És jó érzés nagyon szeretni téged.

Üresség

Már nem fáj semmi.

Azt hiszem meghaltam.

Már nem vár senki,

Úgy érzem megfagytam.

Folyton érzem és tudom, hogy

Elhagytak.

De miért nem fáj már?

Tényleg meghaltam?

Lelkem üres.

Fejem tompán zúg,

Szívem pedig folyton, folyton

Csak hozzád húz.

Lehet még így élni?

Vagy csak némán félni?

Emléked feledni...

Nem tudom megtenni.

Révületben töltöm a mindennapokat,

Eszem, iszom, alszom.

Teszem a dolgomat,

Valójában viszont már semmi sem mozgat.

Rossz ez a révület,

Bár jönne a fájdalom!

Hogy érezzem, élek.

Hogy tudjam van kiút.

De nem maradt már semmi

Csak lelkemben üresség.

Már nem vár rám senki

Csupán egy üres kép.

Emlékek tolulnak,

Szinte elsodornak

De már nem érzem igaznak,

Tudom, hogy elmúltak.

Szeretnék élni,

De nélküled nem tudok.

Hogy lesz-e még holnap?

Nem hiszem: meghalok.

De miért nem fáj semmi?

Valami átok ez?

Azt hiszem az lehet.

Mely egészen tönkretesz.

Szabad utat adtam,

Lelked szárnyalhat.

Légy boldog mással!

Ahogyan kívántad.

Szemeim lehunyom,

Jöjjön könnyű álom!

De tudom, hogy nem jön,

Így kínomat várom.

Már nem foglak feledni,

Ahogyan te engem.

Remélem várnak már

Az égiek ott fenn.

Miért nem fáj semmi?

Azért, mert meghaltam.

Mivel nem vár senki,

Tudom, hogy megfagytam.

'Amikor rossz a kedvem, énekelni szoktam, de olyankor mindig rájövök, hogy a hangom rosszabb, mint maga a probléma.' : D

Nézzetek be --> [link] : )

Valentin

Nem az a fájdalom zokogva sírni,

Hanem zokogó fájdalmat mosolyba fojtani.

Nem számít mikor, kivel és hol vagy...

Az sem, hogy én ki vagyok és voltam, hogy

Mikor és hogyan...

Már nem számít semmi sem...

Az sem, hogy ver a szívem vagy nem...

...hogy tekintetem szép, vagy kábultan remeg.

Már nem számít, hogy élek, vagy holtan fekszem,

Hiszen hiába minden, hiába egy élet,

Feladok mindent, megölöm a reményt is, hogy

Ne fájjon az élet.

No ilyen vers ,idézet köll'?:DD

akkor teszek be párat :D

♥ Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

♥ Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

♥ Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.

♥ Soha nem feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül! Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem

♥ Ma ilyen vagyok, holnap más leszek, örökké változom, és örökké SZERETLEK!

♥ Mikor szívünk előszőr összedobbant.

Mikor szemed rám nézve lángra lobbant,

mikor az első szavad belém égett, én

már akkor úgy éreztem, meghalok érted!

♥ Kit igazán szeretsz, az hiányzik!

Megbocsájtod ha hibázik.

Eltűröd ha olykor bánt vagy hazudik neked!

Ha mind ezt elviseled, tényleg szereted!

♥ A szerelmi kapcsolat olyan, mint a bot forgatása, a szalag pörgetése, vagy a pálcikával evés: könnyűnek tűnik, amíg nem próbáltad.

♥ A szerelem számtanában egy meg egy egyenlő a mindennel, és kettőből egy egyenlő a semmivel.

♥ Ha én írnám a sorsod könyvét, szíved, lelked, vágyát, életed örömét; olyan széppé írnám, mit egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon.

♥ Egész életemben a szőke hercegre vágytam, de sosem találtam rá. Helyette sokkal jobbat kaptam. TÉGED!

♥ Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni.

Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

♥ Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste.

Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked,

hogy szeretlek nagyon.

♥ Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

♥ Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.

Mert én nélküled meghalok tényleg.

♥ Szeretnék nevetni, szívemből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni.

Minden reggel melletted ébredni, édes csókkal álmodból kelteni.

♥ Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.

Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.

Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni,

mit jelent forrón, őszintén szeretni.

♥ Ha az égen lemegy a nap, te akkor is mindig az eszemben vagy.

Te vagy reménységem csillaga, és e csillag nélkül sötét az éjszaka.

♥ Ne akarj magadnak kincset, gazdagságot, kívánj inkább velem igaz boldogságot. Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot, mily apró fészke van,

mégis milyen boldog.

♥ Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet. Aki azt mondja imád, sose hidd szavát.

Akivel minden tökéletes az igazán nem szeret

hisz ,ha nem bántja szavad meg sem érinted.

De aki sokszor megbántódik miattad

annak te igazán fontos vagy .

Nem tudja elmondani rendesen mit érez,

ezért néha te sem érted

Félek sosem jössz rá ,hogy nekem csak te kellesz

Sosem érted meg mit érzek

Nem értem miért kételkedsz,hogy ez igaz szerelem ?!

lehet más már hazudott neked ilyet

Csakhogy én ne vagyok más

Az én szívembe csak te látsz

Fáj ha te nem látod és így mellettem elmész...

A szívemben te örökre élsz!

Találkozás és búcsúzás!

Sok-sok kilómétert megtettél hozzám,

Szépen eltervezted a nagy találkozást.

Nagy szív dobogással vártunk mi egymásra,

Be is teljesedet a szerelmünknek vágya.

Emlékszel!

Mikor megérkeztél késő este volt,

A hold is az égen fényesen világított.

Kocsidba beleűltem, bemutatkoztam neked,

S mondtam ilyen vagyok jó leszek e neked.

Válaszod egy csók volt, majd mondtad csendesen,

Igen jó! mert többet jelentek mint az egész életed.

Szeretlek-Szeretlek oly sokat elmondtad,

Mit sem sejtve akkor, hogy ez csak hazug szavak.

Hazafele menve fogtad a kezem,

Én ültem melletted mint egy riadt kisgyerek.

Láttad arcomon a feszültséget,

Szemed le nem vetted rólam s csak mosolyogtál.

Aztán haza érve a vágytól égő testel,

Ruháninkat ledobva a földre,szanaszét hevertek.

Beteljesült vágyunk mennyekbe repített,

A gyönyörtöl zihált testel, átt ölelveegymást ugy aludtunk el.

Aztán jött a reggel búcsúznunk kellet,

A sok-sok kilómétert ujra meg kellet tenned.

Mikor elbúcsúztunk mit sem sejtettem,

Hogy az élet kegyetlen fintora játszik velem.

A sok-sok teló hívás és a sok üzenet,

Már egyre ritkábban jöttek tőled.

Aztán egy üzenet miben az volt írva,

Szívem időt kérek, hogy lefocizzak mindent.

Vártam türelmesen, de már nincs üzenet,

Csak képek ahol más oldalán diszelegsz.

Hazugság volt szavad, hazug volt szerelmed,

De majd lesz kinek mind erről mesélnem.

Most eljött az idő hogy búcsút intsek neked,

Nem hullatom érted többé könnyeimet.

Nézz majd vissza a szívednek mélyére,

Hogy mit igértél akkor azon a forró éjjelen.