Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Ady Endre

Tüzes seb vagyok

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,

Kínoz a fény és kínoz a harmat,

Téged akarlak, eljöttem érted,

Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzón, fehéren,

Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,

Te vagy a kínom, gyehennám nékem,

Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,

Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,

Adj kínt nekem, a megéhezettnek:

Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

Ölelj át, hogy biztonságban tudjam magam,

Szoríts sokáig, de halld meg még a szavam.

Táncoló veszély, szakadék mélye vár,

De mi legyőzünk mindent, mert ketten vagyunk már!

-?-

"Céltalanul bolyongok az utcán.

Nincs sehol, senki, aki rám vár.

Nincsenek már célok és álmok.

A szerelem útján egyedül, járok.

A remény elszállt, hitem elveszett.

Így távol egymástól, élni nem lehet.

Mindent elvittél, mi egykor szép volt.

Szíved a szívemmel, örökké harcolt.

Mi el nem múlik, a nyomomban marad.

Ahogy a nap fénye a felhők elött halad.

Már nem hiszek többé, soha senkiben.

Fáj, hogy a sok, hazug szavadat elhittem.

Az élet, mint a kártyavár, összeomlott.

Az álom, mi te voltál, most szertefoszlott.

Nem maradt más nekem, csak a magány.

S a szívem, mely társra, soha nem talál."

Nyugszik a Nap,már pihen a táj,

nem tudok aludni,mert valami fáj.

Téged kereslek,utánad vágyom,

mert nem hiányzott így még senki a világon.

"Tiéd volt az álmom, Tiéd volt az ajkam,

Elvitted a szívem is, pedig nem akartam.

Attól féltem, túl közel engedlek magamhoz,

El kell űznöm ezt az érzést valahogy!

Hiányzol. Hiányzik minden, s mindened,

Szörnyen hiányzol, igen, szörnyen hiányzol nekem!"

"Remény, mit remélsz? - Semmit, soha többé.

Miért? - Valami megváltoztatott.

Élet, mi vagy? - Csak gyötrelem vagyok.

Mit mondasz, szív? - Szeretek, mindörökké."

-Luis de Camoes-

Szeretni úgy is lehet,

hogy nem mutatod meg,

szeretni úgy is lehet,

hogy lábad megremeg,

szeretni úgy is lehet,

hogy csókolni nem mered,

szeretni úgy is lehet,

hogy könnyed megered.

Vámos Róbert

"Még nem tudom, mi vagy nekem,

áldás, vagy büntetés.

De elfogadlak, mint erem

e lázas lüktetést.

Hát vonj a sűrű méz alá,

míg szárnyam-lábam befenem,

s eláraszt villogó homállyal

az irgalmatlan szerelem."

/Szabó Magda/

Birtoklásnak a szerelemben helye nincs és nem is lesz soha.

Az önzetlenül szeretni pedig mindenkinek mást jelent.

Számomra azt, hogy szeretem, mindentől függetlenül.

Akár szeret, akár nem.

Ha megszeretek valakit, akkor nem azért szeretem, mert kapok tőle valamit.

Nem azért szeretem, mert csinos vagy mert kedves velem. Nincs oka.

Megszerettem és ez ellen nem tehetek semmit.

Ha viszontszeret? Csodálatos. Ha nem? Akkor is.

Menjen, ha mennie kell. Maradjon, ha úgy a boldog.

A másik döntéseitől és cselekedeteitől független az, ami bennem zajlik.

Én én vagyok. Én szeretek.

És ehhez nem kell kapnom a másiktól vagy a külvilágtól semmit.

Te vagy az, aki után lámpással futottam.

Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.

Te vagy az, akiért érdemes az élet.

Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.

Kassák Lajos

Nincs nap, óra és perc, nincs oly pillanat,

Hogy szívem mélyén ne érezném hiányodat.

Akár szándékosan, akár tudat alatt,

Körülötted jár minden egyes gondolat.

A tűz nem játék, főleg Isten tüze. Akik azt elfogadják, együtt melegedhetnek a legnagyobb élet

viharok közepette. Aki megtagadja, aki el akarja azt fojtani, azt egy életre megégeti. Ha valaki

magányosan egyedül van a tűznél, azt melegével nem kínozza soká, elalszik az, és várja a

pillanatot, mikor újra fellángolhat. De van, aki a tűznél ül és vár, nem bírja azt elfogadni ami

tényszerű, önsajnálatából önsanyargatás válik, saját hibájából. Képes lehet akár egy életet is

elvesztegetni, a rossz szerelemre, a viszonzatlan elárult érzésekre. Ezért fontos, legyen bármilyen is

a szerelem érzése bennünk, ha azt nem élhetjük meg partnerünk miatt, akkor tudnunk kell

elengedni, mert ha nem tesszük, akkor annak életünk és személyiségünk látja kárát.

Ha most minden hideg engedd, gyertyát gyújtsak!

Ha most minden hideg engedd, oda bújjak!

Ha most minden hideg lángoló lelkemmel,

Engedd, hogy szeressek igaz szerelemmel!

Ha most minden hideg, ne tolj engem távol!

Ha most minden hideg, más lesz minden mától.

Ha most minden hideg, légy nagylelkű velem,

Engedd, bizonyítsam mit ér a szerelmem!

Én csupán egy szökevény pillanat vagyok Neked

Kit az élet lelkedre koloncként vetett

Szemed előtt megcsillanó röpke bűnös vágy

Homlokodra rajzolt ezernyi apró ránc

Pedig lennék nyelved alatt kucorgó szó

Hajszál zakód zsebében, csendesen megbúvó

Vagy kicsiny redő tenyered közepén

És várnám, hogy ujjaid boruljanak fölém

Lennék ágyadon hófehér lepedő

Az álom színe, mikor a sötétben érted jő

Kávés poharad szélén ülő reggeli csend

És lennék a távol, hová szemed mereng

De csak koldusa vagyok tekintetednek

Egy némán reszkető nincstelen csüggeteg

Vágyaiba két kézzel kapaszkodó félelem

Poharad szélén ülő szárnyaszegett szerelem..

Tudom, a tűzzel játszom,

hisz kopogtatás nélkül jöttem.

De már késő, bent vagyok -

az életedben.

Féltve őrzött múltad

kongva

üvöltik utánam

az elhagyott termek.

Lépteim visszhangja áruló jel,

a kulcs maga.

De még nem tudom,

mit rejt a hetedik szoba.

Ujjam végigfut a porlepte asztalon:

sorokat írok, talán egy verset.

A jelenben hagyott üzenet.

Még egy fahasáb a parázsra,

aztán megyek, és újra álmodom,

ami volt, és ami lesz – veled.

Mert nélküled nincs varázsa

se a mának, se semminek.

Koltay Gergely: Szeretlek

Szeretlek. Csak szeretlek.

A mennyben és a földön is legyen szent a Te neved.

Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem

most és máskor is.

Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek Téged,

hiába szeretsz mást, s Ő is akar Téged.

Legyen meg az akaratom itt lent a Földön,

mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért,

ha már nem kell senki kölcsön.

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,

én belehalok, tudom, de mégis, de még akkor is,

mert szeretni kell lemondva, szeretni kell várva,

összekulcsolt testek izzadt nyomorával.

Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én,

jó volna úgy, ahogy szeretnéd még.

Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,

ne álljunk a gödör szélén tehetetlen, sírva.

Pedig meg fogok halni, s Te nem értettél semmit,

meg fogok halni, mert nem tudtam adni!

Nem tudtam adni, csak ennyit…

Nem tudtam mondani, amit kellett volna,

csak akartam élni,

Neked játszani – játszani, nem félni.

Játszani Neked a reggelt a Nap első sugarával,

a reggelivel, amit ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátssza.

Ahogy a Földön, úgy a Mennyben is.

Te szeretsz mást, én szeretlek Téged.

Hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted.

Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak.

Krisztusnak jó vagyok,

de bohócnak gyáva,

messze megyek, de legyek bárhol is

szeretlek, csak szeretlek akkor is,

még akkor is…

Szeress vigyázva, ne szeress bántva,

szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.

Borzas szerelmünket ki fésüli újra,

hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?

Ámen…

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,

Esténként kedvesen átölelni,

Hallgatni a madarak énekét,

Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,

Egy szúrós fenyőfát megölelni,

Élvezni a pillangók táncát,

Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,

Könnyezve sírni az örömtől,

S kitárni felém a szívedet,

Hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj Igen-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,

Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,

S benne a csillagot meglátni,

Egy érintéseddel átadni,

Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,

Alamizsnát ha kell, elfogadni,

Tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni,

S a Földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,

Színét és illatát megérezni,

Szirmait boldogan megcsókolni,

Beteg állatot megsimogatni?

Mondj Igen-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,

Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e dalt hallani viharban,

Melegedni szivárványsugárban,

Meghallani csendben a szív szavát,

Átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,

Nem sírni akkor, ha elfelednek,

Köszönni, ha nem köszönnek,

Tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,

Szavak és tárgyak nélkül szeretni,

Legyőzni izzó tűz parazsát,

Szeretni engem, Istent, s bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,

Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Ki hagyta rám e hajlékony hidat,

mely magányomból hozzád vezet?

Egyik pillére az én tenyerem,

másik pillére a te kezed.

Károlyi Amy

"Vágytál, hogy szívből szeress, és szívből szeressenek. Vágytál rá, hívtad, kerested. Ott volt minden ébredésedben, minden elszenderedésben, minden napodban, minden pillanatodban. Álmodban. És most itt áll előtted. A valóságban."

Csitáry-Hock Tamás

Nem szerettem

Soha Náladnál senkit busongóbban,

Vágyóbban és ismerőbben,

Tenger-rosszban és csermelynyi jóban,

Ahogy vagy és aki vagy.

Ady Endre