Szavak és/vagy tettek?! (beszélgetős fórum)

Két dolog:

- Ha az egyik fél azt érzi, hogy a másik sok, az lehet hogy önmagában egy változás, ami eddig nem volt. Terhes lesz a másik számára, ez egy kapcsolatban. Ilyenkor annak akinek terhes az addig szeretett együtt töltött idő, az azt jelenti a másik már nem annyira "fontos".

- Továbbá ha olyan függésről beszélünk amikor a másik levegőt sem kap az egyik nélkül, akkor az annak a jellemtelenségéről tanúskodik, illetve, hogy nincs igazi érdeklődése a világ felé, és azt várja el, hogy a másik töltse ki az életét.

- Kapcsolat végén, egy mániákus üldöző, aki nem tudja elfogadni, hogy a szerelem elmúlhat, és csak saját gondolatainak csapdájában vergődő fogoly? Az érthetetlen és ijesztő számomra, még úgyis, hogy az első szerelememet öt évig nem tudtam elengedni magamban, de nem zaklattam, csak sokat gondoltam rá.

Szívesen. Igazából minden bonyolult kérdésre egyszerű a válasz. Csak nehéz megfogalmazni, és még nehezebb következetesen szem előtt tartani azt. Ebből a kérdéskörből már bebizonyosodik, hogy a szavak és a tettek megfelelő aránya lehet az igazi működtető elem egy kapcsolatban.

Tetszik az érzelmi kötödés felhozatala, de az szinten ehhez kapcsolódik, hiszen az is kophat ha ez a kettő csorbul. Vannak persze akik a múltból akarják táplálni a jövőt, keseregve a jelenben, hogy legyen jobb. Ám az... Szóval az érzelmi kötődés is ezeknek a dolgoknak a függvénye.

Ehhez kell 1 lelki alkat,és egy rakás naívság,hogy ezt feltételezd,vagyis hogy ennyire tudj bízni a másikban.

Sokaknál ez már a gyerekkorban elvágódik,ha a szülőkkel nem jó a viszony,akkor ők a továbbiakban sem tudnak így bízni,még ha a felnőtt életükben pozitívak is a tapasztalatok.

Lehet,hogy a hosszabb idő alatt kicsit kiszeretett belőle,mert jobban megismerte..és rájött,hogy szép minden,de annyira nem ,hogy vele is akarjon élni.

(Én is nagyon meggondolom/tam az összeköltözést bárkivel is.)

Milyen igazad van.

Bár sztem attól a srác még lehetett szerelmes,hogy nem akart összeköltözni,ill. első említésnél bizonytalankodott.

Ez hogy jön ide,hogy kinek bizonyítson? : -O

És mért kéne bármit is bizonyítania?Neki remélhetőleg mindegy,hogy te miylennek hiszed:mert-,ha jól értem-,már nincs közötök egymáshoz.

Abban nagyon igazad van,hogy tanulságos,hogy vki,akit szeretünk,hogy viselkedik másokkal.De ez csak akkor fontos,ha az a valaki a te párod,vagy barátod,egyébként meg csinál,amit akar..

Igen,ez is szép,amit írsz,de..nem ezt tapasztaltam,csak esetleg annál, akinél nagy a rózsaszín köd.Az emberiség többi része nem javul meg attól,hogy én szerelmes vagyok..és meglehetős naívság részemről jobban szeretni azokat,akiket eddig sem szerettem csak azért,mert valami bevilágítja az életemet

Úgy látszik,mégis leragadtunk..Mért nem mindegy neked az,hogy mit felejt el,és mit nem,és hogy jobb ember lesz-e?nem kell jobb embernek lennie,a te életed attól nem változik meg.

Csak emészted fel az energiáidat ezzel.

TE akarj jobb ember lenni,ne hozzá viszonyítsad magad,az életed.

Julikám, ezzel megfogalmaztad azt, amire én képtelen voltam eddig, és csak magamban kerestem a hibát:

" Elfogadjuk egymást, egymás gyengeségeivel együtt, s persze hajlandóak vagyunk változtatni azokon a pontokon, ahol szükségét érezzük. S mindezt nem azért, mert a másik várja el tőlünk, egyszerűen a szükségét érezzük a magunk és a kapcsolat fejlődése szempontjából. :) Szabad akaratukból akarunk a másik mellett lenni, csodákat adni neki. "

Így van.Minden belőlünk indul ki,és önmagunkból indulunk ki, ha másokat szemlélünk ,akkor is.

Ezért értik meg olyan nehezen,vagy sehogy egymást az emberek,ebből van a sok konfliktus is.:))

BDE:))

Ha ragaszkodnak valakihez az sem véletlen ,ha nem tudnak,akarnak lépni ,az sem.

Az annyit jelent,valami miatt még szüksége van arra a kapcsolatra ,arra az emberre.

Azért ritka,mert az emberek ritkán horgonyoznak le a megfelelő társ mellett.:))

Azt hiszem pedig ez a jó kapcsolat alapja ,amiről te beszélsz,ami lényegében annyit jelent,hogy mindketten "önmagunk" lehetünk a másik mellett.

:))

Igazad van Fata...igen, jönnek mennek, és tudni kell a megfelelő pillanatot megérezni. MIndig ott van. CSak sok embernek az elengedés problémát okoz, mert ragaszkodnak ott, ahol már nincs helyük. :)

"Ami jön fogadjuk, ami megy engedjük."

De,esett.:)))

Én is ezt tartom a legfontosabb "alapnak".:)