Szavak és/vagy tettek?! (beszélgetés)

Még annyit szeretnék hozzátenni,hogy hajlamosak vagyunk az érzelmekről úgy beszélni,mintha azok fekete-fehér,igen-nem kategória lenne,persze,csak ha másokról van szó.Másoktól folyton elvárjuk ,legyen tisztességes,tökös elmondani mit érez!Pff...mintha az olyan pofon egyszerű lenne:))

Pedig nagyon jól tudjuk,hogy mennyire nehéz megfogalmazni,vagy helyére tenni az érzelmeinket,sőt sokszor magunk se tudjuk ,mit is érzünk valójában...akkor miért várjuk el folyton,hogy más megtegye?

Persze.De ,hol itt a baj?:))

Az emberek a kapcsolatok jönnek mennek az életünkben.Van ,hogy mi megyünk,van hogy mi maradunk.

Nincs evvel baj,tudni kell elengedni ha más megy,és tudni kell elmenni is ,ha úgy érezzük.

Persze,fontos a kommunikáció,nekem ,neked ,meg még sokaknak,de vannak olyanok is ,akiknek nem .Néma levente ,és szótlan julis szerintem tökéletesen meglehetnek együtt,ha nincs szükségük szavakra ahhoz ,hogy tudják szeretik egymást,nem igaz?:))

A lényeg a lényeg,hogy ha beleszeretünk valakibe,aki mondjuk hallgatag volt mindig is ,ugyan miért nem fogadjuk el ,hogy évek múltan is az?

Hát azért nem fogadjuk el,mert már nem szeretjük annyira,csak ezt nehéz bevallani önmagunknak is,hisz az elején ígérgetünk fűt fát,legfőképpen kitartást,hűséget,és örök szerelmet.:))

A másikra mutogatás könnyebben megy,az okokat ,ha elhidegülünk valakitől is könnyebb a másikra hárítani.Ennyi a történet!:))

Én emlékszem rá,amikor valaki azt mondta nekem,hogy ki kéne találnom a gondolatait.:)

Csak azt nem árulta el,hogy ezt hogyan képzeli,pedig nagyon szerelmes voltam belé.

Talán végre rájött az illető,hogy a bajait el kell mondania a társának ahhoz,hogy megtalálják rá együtt a megoldást.

Fiatalabb korban szeleburdibb az ember:)

De ha szerelems,akkor is.Bátrabban áll a dolgokhoz.

Ha kétségek vannak,akkor az nem igazi szerelem.

Ha szerelmes az ember,akkor az illetővel sokat szeretne együtt lenni,szeretne vele feküdni és együtt kelni.Olyankor nem bizonytalan.Sőt,még bátorítja is a kedvest.Mégha az nem is szorul rá,akkor is:)Jólesik az embernek,ha ott van mellette a másik,és jólesik,ha épp nem együtt vannak,hogy mégis bármikor számíthat rá.

Akkor van baj,ha nem számíthatunk a másikra.Ha nincs ott velünk.

Pontosan. Viszont a szavak nagyon fontosak a kommunikációban. A hétköznapi megismerésben. A másik lelkének megismerésében. Hiszen egy kapcsolat általában, baráti- vagy társkapcsolat, szimpátián alapul. Természetesen vannak szimpatikus tettek, viszont a Néma Levente egy idő után lehet a panasz forrása Szűkszavú Julissal együtt.:)

Ekkor jön a panaszkodás a buszon a barátnőnek amit gyakorta hallok:

- Nem jönne rá magától mi kell nekem!

- Nemhogy észrevenné!

- Ő úgy gondolja, Neki az a kényelmes, nem figyel rám!

Érdekes ezeket a panaszokat hallgatni, akaratlanul is, nincs benne az, vagy ritkán hogy leültek erről beszélgetni. Könnyebb panaszkodni, majd estére hazamenni ugyanabba a rossz kapcsolatba.

Szóval bár a tettek nagyon fontosak, a szavak is amik sokszor mint tudjuk: tettekre sarkalnak. :)

De ha vannak,akkor azon el kell gondolkodni,miért,nem így a természetes?

A kétségek,a bizonytalanság nem negatív dolog,az emberi élet velejárója,hozzásegít ahhoz,hogy ne hozzunk elhamarkodott döntéseket.

Nem mondtam egy szóval sem,hogy "szavak és tettek nélkül ",csak annyit,hogy az aránya nem fontos,mert ez azon múlik ,ki milyen személyiség,ugyibár.

A szeretet mindig megnyilvánul valamilyen formában ,de hogy hogyan ,az egyéni,egyedi dolog.

Ez nem igaz,szerintem.

A bizonytalanság,természetes emberi érzés,amit sok minden befolyásolhat.Egy komoly döntés előtt mindenki bizonytalan.Egy döntés előtt mindenki átgondolja a dolgait,ez nem akaratgyengeség.

Érezni a felénk áramló érzelmeket szavak és tettek nélkül a másiktól? Arra az állapotra gondolsz amikor az ember még ifjabb korában piedesztálra emel valakit a külseje miatt pl.?

Az illúziók ködburkos szerelmére? Szerintem az hosszútávon senkinek sem nyerő, persze előfordulhat, hogy kellemes csalódás lesz.

A szeret nyelvek példája nagyon, jó, de lebontva azok is szavak és tettek:

Szavak:

- Elismerő szavak

Tettek:

- Ajándékozás

- Szívességek

- Testi érintés

És végül ott van a minőségi idő- ami pl. mindezeknek hitelt ad. Ha megvizsgáljuk az öt szeretetnyelvet, azért lényeges dolgok kimaradnak, vagy Természetesen ki lehet egészíteni.

Ajándékozás: figyelem, őszinteség, bizalom. Mert bizony ezt is egyesek ajándéknak tekintik, megadni és megkapni. Továbbá a megbeszélés, beszélgetés, beavatás saját világomba stb.

Az elismerő szavakat: (bók) sajnos nem mindenki fogadja jól, előjön az önbizalomhiányból eredő kisebbségi komplexus. Pl. egy külső megjegyzése: -nem is vagyok, szép csak Te mondod, - örülök, hogy Te így látod, stb.

Hát igen.De mindig van oka az elmúlásnak.Amit meg kéne osztani a másikkal,ha igazán őszinte az ember.

De van aki azt mondja,hogy sosem volt szerelmes a másikba.Fura dolog ez a szerelem:),de a legszebb érzés is egyben.

Én azt gondolom,szerelmet nem lehet "elhitetni","éreztetni".

Vagy becsapja magát az,aki elhiszi,vagy pedig igaz is volt,csak elmúlt a másiknál ez az érzés,van ilyen:)

Tanulni legjobban akkor lehet,ha megtapasztalsz valamit.Nem kötekedésnek szánom.

Amíg nem veled történnek dolgok,addig nem is tudod igazán értékelni azokat.

Ez teljesen igaz.

Nem is azért ítélek el valakit,mert nem tud engem szeretni.

Hanem mondjuk azért,mert szerelmet éreztet,hiteget.Ez már elítélendő.Általánosságban.

Igen ebben is van valami.

A tettek fontosabbak,mint a szavak,de csak gondolj bele,ebben a kis példában a srác tettei igenis őszinték voltak ,amit érzett (bizonytalanság),az mutatkozott meg.Gyáva akkor lett volna ,ha nem mer nemet mondani.

Ja ,és még annyit,hogy nem hinném ,hogy gyengének,gyávának kellene titulálni valakit,csak mert valamire nemet mondd,vagy visszakozik.

Azt sem gondolom ,hogy valaki rossz ,gyáva..stb ember lesz attól,hogy nem tud viszont szeretni minket.

A szerelmet,szeretetet nem lehet irányítani.

A tettek számítanak a legtöbbet.

Tettek nélkül nincs igazi érzelem,a szavak pedig üresek.

Pontosan erről beszéltem,hogy nem számítanak a szavak,a tettek sem ,csak az, mi ,hogyan csapódik le egy kapcsolatban.

A lány azt érezte ,hogy még sem szeretik igazán ,és tovább lépett,vagy akkor jött rá,hogy ő nem szereti igazán a fiút.

Vannak olyan emberek,akik éreznek,de nem tesznek semmit.Sodorja őket az ár.Nem állnak ki a szerettükért.Gyengék,nincs akaratuk.

Élő példa:

A srác azt mondta,hogy szerelmes a lányba.De amikor a lány össze akart költözni vele,a srác gondolkodási időt kért.Ez milyen szerelem? Aztán a srác akarta,de a lány utána már nem.És igaza volt.

Nem velem történt ez.Ismerőssel.

Szerintem nem annyira fontos a szavak-tettek aránya.sokkal fontosabb "érezni"a felénk áradó érzelmeket.

Mondani,tenni bármit lehet,akkor is ,ha nincs mögötte semmi,sőt "rájátszani" is lehet,de az érzéseinket nem lehet becsapni...szerintem.

Amúgy a Mandala még a nickem.

Nincs titkolnivalóm.

Amúgy ne nekem bizonyítson.Hanem önmagának,a társának,a világnak,hogy ő mégsem olyan,amilyennek én hiszem.

Egy ember viselkedéséből,a másokkal való viselkedéséből is nagyon sokat lehet tanulni.Így lehet igazán megismerni.

Nem elég az,ahogy velünk viselkedik.

Általánosságban:

Lehet,hogy velünk nagyon kedves valaki,de másokkal meg rossz,kegyetlen,kötekedő.

Ott nem tudok másra gondolni,mint hogy kétszínű az az ember.

A szerelem,az igazi érzések jobbá teszik az embereket.Szóval egy ember viselkedésén észre lehet venni,hogy vannak e komoly érzelmei,vagy pedig felületes,sekélyes ember,aki csak úgy bele a világba.