Negyven pluszosan szerelem és/vagy gyerek? (beszélgetős fórum)

❤️

Szívemből szóltál!

Azt mondom, mint itt a többiek: a gyerekvállalásra koncentrálj! Ha a pasi nemet mond, tipli. Más utat keress, de villámgyorsan!

Nekem 42 éves koromban született meg a kisfiam. Spermadonoros lombikból, amibe a volt férjemmel vágtunk bele közös döntéssel, de ő elhagyott a terhességem elején.

Azt kell hogy mondjam: jó csere volt ez, egész életemben a legjobb! Egy pasi sem ér annyit, hogy lemondj a gyerekvállalásról, ha tényleg gyerekre vágysz. Legbelül éreztem, hogy ezt az utat kell járnom, áldom az eszem, hogy hallgattam a belső hangra. Az, hogy van egy kisfiam, leírhatatlan érzés, élmény, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Csoda!

Pasi jöhet a gyerek után is. De neked nincs időd várni!!! 41 évesen kb. 10% esélyt jósoltak nekem a sikerre. Egyrészt a korosztályom miatt, másrészt a donor cucc fagyasztott volta miatt.

Amúgy most gyerekkel már letojom, hogy lesz-e pasim. Most pont púp lenne csak a hátamon. Messze nem ez a prioritás és ez szabaddá is teszi a lelkemet.

Ez a még korai gyerekről beszélni hozzáállás hellyel-közzel megállja a helyét huszonéveseknél, akik elsőször anyagiakat, karriert alapoznak és közben keresgélik az igazit meg az útjukat. Úgy 30 felé már valami konkrétabb elképzelésnek illene lenni, 40 fölött név ultra ciki nem tudni, hogy valaki mit akar. Számomra hihetetlen is egyben.

30 körül egyáltalán nem gáz már az elején tisztázni ki mit akar, 40 évesen még egyenesen hülyeség nem ezzel indítani,ha valaki akar.

Erről kikérem majd jovoheten a dokim véleményét, megyek Kaaliba, hogy valtsak e. Ezzel sikeresen megtermenyekult vegul is minden sejt, meg is tapadt.

Elvileg kromoszomaugyileg is le vannak a donorok szurve. Hat majd latjuk.

Ezért nem célszerű társkereső oldalon ismerkedni. Nekem a legdurvább az volt amikor beteg lettem ő meg le lépett egy kocsmáros csajjal. Igazából egy nagy szerelem volt és sok sok évig voltam egyedül mire ki léptem a szingliségből. A férfiak hiszem mégis hogy nem mindig csak a rossz lányokat szeretik. Azóta volt 2 év tévedésem ma pedig boldog házas vagyok. Aki elfogadott így ahogy vagyok szóval szerencsés vagyok. 20 évvel ezelőtt is szerelmet vallott, csak akkor még el hajtottam. A nagy szerelem annak mai napig nincs gyereke egy tőlem jóval idősebb nővel van és persze nem is házas és sose lesz az. Lényeg jó cserét csinált mert megszabadított magától.

Messziről jött ember azt mond amit akar. Ezért jobb közelebbről ismerkedni ismerőssel ha lehet. Nem jók ezek a társkereső oldalak szerintem. Mindenki azt ír amit akar..

ja, most olvasom a kérdésed újra, rosszul értelmeztem.

Szóval... donoros lombikom volt októberben. Az sikerült, csak a 10. hétben elvették, megállt a fejlődésben.

Megyek majd a következőre. Sajnos nem egyszerű már 42 évesen. Kromoszóma hibák gyakoriak. De inkább így, mint egy súlyos beteg baba.

😕

De, megkérdezhetem, hogy akkor sikerült a baba végül?

Uh, jó sztori ez is.

Hát igen. Én úgy gondolom, de lehet hogy tévedek, hogy nincs olyan ember aki ne tudná, hogy akar-e (még) gyereket. Mindenkiben él valami elképzelés erről. Vagy akar, vagy nem. Nincs másik opció. Akinek ez eldöntendő kérdés, hát az ... gáz.

Mikor valaki ismerkedik, tudnia kell milyen céllal akar azzal a valakivel összejönni. Csak kell valaki, vagy komolyabb szándékai vannak. De sok embernek nincs gerince és a képedbe hazudik, áltat, hiteget, addig is jókat szexel veled és elveszi ami neki kell. A szexet. Az én exem a cél érdekében, hogy megkapja amit akar, azt hazudta komoly kapcsolatot akar és akar még gyereket (volt egy lánya) és nem gond neki hogy Szegedre költözzön (én ezen paráztam, nem akartam ezt így távba csinálni), de mivel rendőr volt azt mondta hogy ő akárhova áthelyezteti magát, és ezen ne aggódjak, 100 km nem táv. Na hát én barom elhittem. De ez mind egy hatalmas hazugság volt. Aztán mikor teherbe estem, ordítva mondta a telefonba mint egy tébolyult: Nekem nem kell gyerek!!! Akkora szemétláda voltam, hogy felhívtam az anyját és közöltem vele hogy nagymama lesz =D =D És elmondtam neki hogy a fia miket hazudozik róla (mert akkor már tudtam a volt főnökétől hogy ez nem igaz), ill. meg dicsértem érte amiért ilyen szar embert neveltek. =D =D Hú, ezt nagy szemétség volt tőlem így utólag, de ott aztán minden kijött, ott állsz egy faramuci helyzetben egyedül, hát az ami akkor tombolt bennem, az felér egy atomtámadással.

Az apja egy temetőben randizott rendszeresen egy nővel, akivel csalta az anyját. Na úgyhogy nem csodálkozom végül is hogy milyen ember is lett a fiacskája, akitől eltiltották a kislányát, és a nagyi járt érte péntekenként, hogy 3 órát láthassa otthon a nagyinál a saját gyerekét.

Mondjuk lehet jobban jártam. Csúnya dolog ilyet mondani, de akkor annyira gyűlöltem, hogy lehet jobb is hogy a gyerek is elment.

Ami volt neki 3 éves kislánya, azzal se foglalkozott semmit, és az egész élete egy merő-merő hazugság volt, mint utóbb kiderült.Olyanokat hazudozott, hogy az anyja full alkoholista és szégyelli és sosincs olyan állapotban hogy bemutasson neki, meg ilyenek. Hát ezt egy fél évig elhittem, aztán jöttek a gondok és falhoz állítottam bizonyos dolgok miatt mert éreztem hogy valami nagyon bűzlik. Aztán szakítottam vele, majd persze vissza könyöröge magát, aztán meg az lett a vége, ami. 1 év kuka.

Szóval nehéz ám átlátni a szitán, mert lehet van olyan aki tényleg akar. Csak hogy döntöd el, igazat mond-e?

En 27 voltam, mikor osszejottem egy 39 eves, elvalt, 1 gyerekes pasival.

Nem az elejen inditottam azzal, hogy hazassag es gyerek, de egy ido utan beszeltunk rola, hogy nekem fontos lenne, hogy megkerjek a kezem, hazassag es belathato idon belul gyereke5 is szeretnek.

Mindig azt mondogatta, hogy a gyereke anyja is 35 volt, mikor szuletett a gyerek, nem vagyok lekesve semmirol. Vartam, vartam, egyeb gondok is lettek kozben, uh dobbantottam. Igazabol elpazaroltam 3 evet, csak szerencsere még "fiatal" voltam. De kár volt...

Mikor otthagytam, mindent megigert, h vesz gyurut, lesz gyerek, csak még egy eselyt.

Utanam osszejott egy velem egyidos csajjal, akit en is ismerek, es tudom; hogy hasonlo vagyai vannak. (Eskuvo, gyerek, csalad) Azota eltelt tobb, mint 5 év, még egyutt vannak, de se lanykeres, se eskuvo, se gyerek.

Szoval en nem hiszek abban, h erdemes varni, hogy hatha meggondolja magat.

Köszönöm, aranyos vagy.

Szerintem nem a külső értékekkel volt itt gond, nem i s belsővel, hanem inkább szerintem kapcsolatfüggő voltam. Nem akartam egyedül lenni, mindig akartam valakit, kellett valaki hogy így vagy úgy legyen valaki, valami az életemben. És minden hülye helyzetbe benne ragadtam, annak ellenére hogy sokszor már az elején látható volt és zsigereimben éreztem hogy valami nem kafa, de hát tudod, az ember áltatja magát, és ügyesen bemagyaráz magának is dolgokat, aztán pár pofára esés kell, mire észhez tér. Igazából sokban vagyok hibás, mert sokszor láttam hogy ez nem ok, mégis belementem.

Mostanában nem történik ilyesmi :)

Hát, sajnálom hogy nem tudtunk vigasztalni, mint hogy nyilván az sem vigasz hogy nem vagy egyedül, de ez természetesen este, éjjel, reggel, nappal nem vigasztal ugye senkit, hogy vannak akik még ugyanígy forgolódnak álmatlanul, hogy sehol sem tartanak. Nekem minden materiális dolog megvan az életemben tényleg, amit csak ember kívánhat. Lakás, állás, kocsi, nyaralni is van pénzem, vagyis lenne, ha lenne kivel elmennem, mert szerintem a férjemmel voltam utoljára külföldön nyaralni, és az sem most volt. Barátnőkkel persze voltam, de az más. A leendő gyerekem életét is bebiztosítottam hosszú távon.

De a lényeg, hogy főleg mostanában, rettenetesen alszom. Azzal fekszem, azzal kelek, se pasim, se gyerekem. Tök üres az ágy mellettem. És nagyon szarul érzem most már magam. Hát ez valóban egy szar világ lett. Vannak ellenpéldák az életemben, családban is, barátok körében és ismeretségi körben, de kevés. Van olyan hogy talál az ember lánya olyan pasit, aki nagyon szeretne gyereket (unokanővérem pl), de az nem én vagyok. És azért neki is 5 nem egyszerű évébe telt.

Azt tudod csinálni, hogy a pasival kivársz, mi lesz, de közben indítsd el a dolgot, nem kell neki róla tudni. Keress egy Kaálit, és hajrá. Ha kell infó donoros inszemhez vagy lombikhoz, tudok segíteni, elmondok mindent, ha rám írsz privát.

Aztán addig úgyis eltelik egy kis idő, azalatt meg meglátod hova halad a kapcsolat. Lombik előtt pedig elbeszélgetsz vele, és elmondod na akkor ez van.

Kolleganőm tegnap ecsetelte itt, hogy volt egy előadáson, nők és férfiak... ki hogy gondolkozik, stb. Egész napos ws. A férfiak nagyon egyszerűek, annyira mint a faék. Röviden és tényeket kell velük közölni. Azt értik csak. Nem kell szövegelni, meg lelki fröccs, meg követelőzés. Megmondani 2 mondatban hogy ez van. Aztán ha úgy döntött hogy köszi de nem, akkor visszakérdezni, hogy rendben, így gondolod valóban? Így. Akkor szia.

Én speciel a gyerekeivel egyelőre nem erőltetném a barátkozást amúgy, de ez én vagyok. Elég sérülés a gyerekeinek hogy elváltak a szüleik, most meg még jött egy nő az apjuk életébe, stb. Aztán ki tudja még így is mi lesz veletek, de ezt te érzed. Most meg még lovagold meg ezt az egyedülállók lombikázi lehetőségeit, addig amíg ne adj Isten, de be nem szabályozzák, kérj időpontot. Most hogy nincs várólista (nem tudom ez mennyire igaz) lehet hamarabb is sorra kerülsz. :)

Köszönöm szépen az üzeneteket, hű, jó sokat írtatok, nekiülök elolvasgatni.

Egy valami rögtön felmerült bennem. Rendkívül ijesztő, hogy nem csak én járok ebben a cipőben, tényleg azt gondoltam, egyedül vagyok ezzel a problémámmal. És egyben felemelő is, hogy vannak sorstársaim, bár nyilván az lenne az élet rendje, hogy ezeknek a gondolatoknak-ha a világ normálisan menne- talán nem is kellene megszületniük. Csak sajnos nem azt a világot éljük.

Nálam a "besikerülés" sajnos nem adott, mivel természetes úton nem lehet babám. Úgyhogy az olasz macsókkal én mennék egy kört egy klinikán fakultatív program részeként :)

Nem szeretnék itt semmi nemi háborút, meg pusztuljanak a férfiak felkiáltással sem akarom őket kiherélni, bár tény, hogy hatalmas csalódás mind az életemben. Egyértelmű az is számomra, hogy valószínűleg a korral sem érnek fejben, és sajnos a hatalmas egójuktól néha nem látnak, de ez senkit sem vigasztal, sajnos "hozott anyagból kell dolgoznunk".

Csodaszép, okos, normális, egzisztenciával rendelkező szingli barátnőim vannak, akik ugyancsak harcolnak ezzel a beteg világgal, ahol és amit élünk, nagyon kevés igazi szép sztorit hallok, a legtöbb az csak egy kozmetikázott, közösségimédia-kompatibilis illúzió.

Persze, tudom, hogy Murphy végez és nagyon sok hülye nőbe szaladnak bele a normális pasik is. Ez az a világ, amit sosem fogok megérteni, azt hiszem.

Tetszik viszont nagyon az ötlet, hogy próbáljak magán úton elindulni, talán ez az, ami a legközelebb áll hozzám eddig. Nyilván a pasit sem szeretném elveszíteni, majd utána önostorozni, hogy MINDENT elveszítettem. Viszont neki sem kell tudnia mindenről. Igen, az, hogy én tárt karokkal vártam a két fiút az hatalmas dolog, sokan nem tennék ezt nyilván (és tegyük azt is hozzá, hogy a feleség lépett le, de most mégis én vagyok számára a véres rongy, na ez is megérne egy fórumtémát, hogy mit is vétettem...)

Mindenképp próbálok magamon erőt venni és saját érdekemben, meg az időt figyelembe véve meghozni egy jó döntést. Nálam is mindig az volt, hogy a másik miatt mondtam le mindenről, a másik miatt voltam türelmes, váltottam lakhelyet és munkahelyet, de valahogy ÉN nem kaptam semmit senkitől szinte soha. Nem akarok mártírkodni sem, de eldöntöttem, hogy ennek vége, máris újabb ilyen helyzet. Anyukám valamelyik nap nevetve kérdezte: kellett ez a pasi neked? Csak a gond van velük. És milyen igaza van!

Kérlek, írjatok! Keserédes ez az egész, de olyan jó is, most picit az "enyémek közt" érzem magam.

Szerintem azért is választott téged, mert bízott benne, hogy te már így negyven felett nem akarsz majd gyereket.

Szóval így ezzel a férfival nem gondolnám, hogy van értelme együtt lenni, nagyon mást vártok az élettől. Ő egy társat, akivel lehet csavarogni, szórakozni, élvezni az életet, te pedig egy babát. Egyikőtöknek le kell mondani a vágyairól. Akkor működik a dolog, ha ezt a lemondást sikerül úgy megoldani, hogy utána ne a másikat hibáztassa miatta.

Én így látom.