Szakítottál már azért, mert a fiú nem akarta elkötelezni magát (házasság, gyerek)? (beszélgetés)

Ezt nem értem. Te dolgozol, a párod nem, de a házimunka az közös, de ha a párod is dolgozna, akkor csak tiéd a házimunka?

Vagy szövegértésből most elégtelenre vizsgáztam? :)

Nálam a lakás másfél óra! Egy ablak max 15 perc, egy ing max 5 perc, ha portalanítok, akkor plusz egy óra, ha mosok beteszem 5 perc, kiteregetni 15, elpakolni 15! Ha függönyt mosok akkor egy óra mivel azt le is kell venni és vissza is kell rakni.

Most ettől sz@rjam össze magam???? Miről beszélünk tulajdonképpen???? Főzés??? Bevásárlás 3 óra, mivel piconn veszek amit lehet, főzés megint 3 óra. Akkor most mi van???

Hetente ha kétszer három órát fordítok a lakásra akkor mindig rend van! Ez az a megeröltető dolog??? Csak kérdem! Csempét is szoktam puculni...és akkor, tehát tényleg nem értem az egészet, de lapozzunk ezen! ..és nem kell megkérni mert megcsinálom ennyi titok!

Párom nagyon pedáns ha összehajtódik a pólója a szekrényben megigazítja,de láttam sajnos olyan pasit aki a földre dobálta a szennyeseit és onnan válogata ki melyik amelyik nem annyira kandesz szagú:(((

Borzasztó milyen trehány igénytelen férfiak vannak.Nem is csoda,hogy 45 évesen még egyedül van.

Én inkább annak vallok szerelmet, ami a gatyában van :o)

A férjem fiókjai, szekrénye egy merő káosz. A pólókat, pulcsikat, ha épp kedvem van, összehajtom, mielőtt elteszem, ha olyanom van, a székére teszem, és ő elrakja. Fordítva hajtogatás nincs, mert nekem nem megfelelő ahogy hajtogat, de mivel nekem sem kötelező az övét, ezért nem is várom. Sőt, nem is akarom, hogy káoszt csináljon a szekrényemben, azért vagy mindent letesz a székemre, vagy meg a káoszfakkba, ahonnan én majd elrendezem.

Nem nagyon szokott szemmyest előhagyni most már, de ha mégis, azért nem raplizok. Tettem egy kísérletet a zoklinyűrűvel, nem használja. Nem baj, de én nem válogatok zoknit.

Na, konkrétan a férjem nem tenne ilyet az biztos, nagyon pedáns. De nem fogom megkérni arra sem, hogy hajtogassa már össze az alsógatyáit mert tanulok-dolgozom.

Nem tudom ismered-e azt a mondást, hogy egy tiszta, összehajtogatott alsógatyákkal teli fiók az egy szerelmi vallomás.

Az olyanokon szoktam kiakadni, ha nem teszi valaki a szennyesbe a cuccát, vagy a mosogató mellé a koszos edényt, vagy ha kihúz egy pólót, összegyűri a többit. Ezek a megnyilvánulások sztem annak a jelei, hogy nem tiszteli valaki a másik munkáját.

De mondjuk ilyen alapvető dolgok már bőven elég alapot adnak ahhoz, hogy ne legyen egy kín a házimunka. Ha meg neadjisten ott marad valami, hát elteszem, mások után is elteszem, később megemlítem, de még mielőtt megemlítem, elteszem. Leginkább a gyerekek miatt van szükség ilyen emlegetésre, mondom, a páromat így kaptam készen:)

De pl. nem tudná bekapcsolni a mosógépet, vagy kiteregetni vagy ilyesmik, soha nem is kértem tőle. Amit spontán megcsinál, nekem bőven elég, ebből még nem volt gond.

Mi talán összesen veszekedtünk 10 percet kb. 10 év alatt azon, hogy ki mit házimunkázzon, bár akkor inkább a veszekedés volt a lényeg a házimunka csak ürügy.

Ha elaludt, akkor vasalok amíg eszik. Ha naaaagyon jó volt, vagy épp olyanom van, meglepem pár valast cuccal, ha sok munkája van, és nincs ideje, vasalok neki zokszó nélkül. De amúgy, rendszeresen... felőlem földhöz is vághatná a vasalót vagy toporzékolhatna, én meg kiröhögném. Bár nem hiszem, hogy ez be fog következni, ha eddig nem történt meg.

Tényleg nem érted?

Lehet, nálatok te szeded össze a koszos zsepit, nálunk az aki előbb észreveszi. Senki nem mondta, hogy a házimunka sokáig tart, csak annyit, hogy a pasinak is ugyanannyi idejébe kerül.

Ha ezen vita van, akkor veletek van gond, normális helyen ez természetes.

Szerintem még ennyi sem. Úgy értem, ha csak az asszony dolgozik, és a férj meg otthon van, az nem zárja ki azt, hogy az asszonynak igénye van a tisztaságra és a rendre.

Tehát meg lehet csinálni mindent mártírkodás és cseléd-érzés nélkül is. Ez olyan, mintha kiosztanám a feladatokat, és ha valaki nem csinálja meg a ráeső részt akkor megakad a szalag és rohadjunk meg mind?

Ha látok itthon egy eldobott almacsutkát (jó, nem látok de mondjuk egy koszos zsepit), nem átlépek rajta, és nem keresgélem Sherlock Holmest játszva, hogy ki dobta el. Zavarja a szememet, 3 másodperc amíg elérek vele a szemetesig, kidobom.

Szerintem nem tart annyi ideig a házimunka, mint ahogy egyesek beadják, rinyálva, és mártírnak bemutatva magukat. Inget kivasalni? 1 ing 11 perc, ha felakasztom, 13, ha összehajtva teszem el.

És nem érzem cselédnek sem magamat ezért, lehet, hogy baleknak tartanak azok akik hercegnőt (hárpiát) szeretnek otthon játszani, de engem egyáltalán nem zavar, több időbe telik elpöcsölni rajta vitázva mint megcsinálni, komolyan.

Na ezt nem tudtam.Oké 1 óra múlva elmosogatsz de amikor még este is úgy áll és a csaj ismerősöm kimegy a konyhába és rakja a többi mosatlan tetejére a többit és hegyekben áll szinte na az durva.

Azt mondta nincs kedve még elmosogatni.hm érdekes.

Na mi is úgy csináljjuk,hogy mikor főzünk és már nem használok valamit elmosom így jobban férek másik,hogy nem kell majd a végén annyit mosogatni:)

De nem húzza mert nem hagyok mosatlant mikor felállok az asztaltol.5 percem mindig van arra,hogy rendbe tegyem a konyhát.

És igen fejemre húzná mert nem disznóolra akar hazajöni a saját lakásába mert ha Ő eltudott maga után mosogatni akkor én miért nem vagyok képes rá?És igaz.Én is utálom akiotthagyja mondván majd este.Miért este mi lesz?Jobb lesz a rászáradt trutymót kapargati róla?

A fejedre húzná? Ahelyett, hogy elmosogatna?

Ez is egy érdekes megoldás...

Sör, meccs az enyém volt:)

És most le kell előtted borulni, mert te bizony megteszed? Nehogy már!

Nem szeretsz vasalni?

Ez nagyon gáz! Hogy nézhet ki az az ing? És látod? Hiába nem szeretsz vasalni mégis megteszed és senki nem mondja rád, hogy lusta vagy. Pedig pont mi is mondhatnánk, hiszen te is ilyenre írtad.

Csak, hogy tudd! Én nem csak az inget vasalom ki, hanem még a munkás ruhát, alsónadrágot is....

Pontosan erről van szó! Nem tök mindegy???

Én kénytelen voltam megtanulni főzni, ha jót szerettem volna enni, ablakot már úgy pucolom, hogy az ablakpuculó kisiparos is elbújhat mellettem, ha úgy láttam, hogy kosz van otthon nekiláttam...ja és 5x annyit kerestem mint a feleségem. Csak az lett a vége, hogy elzavartam csinálja meg azzal a pasival akivel megteheti...és sajnos sok nő jó dolgában már azt is elfelejti, hogy neki is azért lenne egy-két dolga!...na csak ennyit szerettem volna mondani és nem többet!

Egy cikkben találtam,épp erről.

Ami a családi boldogságot illeti. Manapság gyakran emlegetik, a csökkenő házasulási kedv kapcsán, hogy a fiatalok félnek az elköteleződéstől. Hát igen, úgy elég nehéz ügy a házasság (valljuk be, egyébként sem könnyű)!

Meggyőződésem, hogy elkötelezettség nélkül nem létezik hosszan tartó, boldog házasság/párkapcsolat. Ha valaki eleve úgy kezd bele, hogy megpróbáljuk, aztán ha nem megy, majd elválunk/szétmegyünk, akkor szinte kódolva van a kudarc.

Miért gondolom így? Azért, mert konfliktus mentes kapcsolat, súrlódások, nehézségek, krízishelyzetek nélküli életút hosszú távon nincs. És ha jön a hullámvölgy, nagyon nem mindegy, hogy az ember milyen keretekben gondolkozik.

Valójában még hullámvölgy sem kell, a mindennapok kis bosszúságaiban se mindegy, hogy elkötelezett vagyok-e a társam, a kapcsolatunk iránt, vagy nem. Mert ha igen (ha azt választom, hogy vele akarom leélni az életemet, punktum), akkor az ember egy idő után rájön, hogy játszhatunk "haragszomrád"-ot, sértődőset, "hateúgyénisúgy"-ot, de tulajdonképpen kinek az életét is keserítjük meg? Nem véletlen a saját magunkét(is)? De! És akkor egyszercsak az ember belátja, hogy sokkal jobban jár, ha megpróbál felülkerekedni az egoján és pozitív megoldásokat találni a felmerülő problémákra. (Persze házasság esetén, ehhez két ember kell!)