Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Minden Istenből - azaz a szeretetből - született, és minden Istenbe - azaz a szeretetbe - tér vissza. Az ember egyetlen valódi tápláléka a szeretet. Ha szeretnek minket, annál már csak egy jobb dolog van: ha mi szeretünk másokat. A szeretet által mehet végbe igazi újjászületésünk, a halál erőinek legyőzése.

Az igazi szeretet ismérve az áldozatkészség és a megbocsátás. Az áldozatkészség tulajdonképpen szenvedésvállalás a szeretet jegyében. Azaz képes vagyok saját vágyaimról lemondani, és áldozatot hozni a másik emberért.

A megbocsátás lényege ugyanakkor az elnéző lelkület, aminek kulcsszava a "mégis" - bármit is tegyen vagy mondjon a másik ember, én mégis elfogadom és szeretem őt."

/Váradi Tibor/

"Fontos megértenünk, hogy a szellemi fejlődés nem automatikusan történik, nap mint nap tudatos erőfeszítéseket kell tennünk érte!"

/Váradi Tibor/

"A Föld egy 'iskola' ahol a legfontosabb 'tantárgyak' a bölcsesség, a szabadság és a szeretet. Mindannyian azért születünk a Földre, hogy ezekben fejlődjünk. Égi és földi tanítóink, mestereink segítenek abban, hogy minél jobban elsajátítsuk a főtantárgyakat."

/Váradi Tibor/

"Az ember (valószínűleg) a szeretetre van kódolva, és akármit is gondol, ha szeretetet kap, akkor a gyógyító folyamatok mindenképpen beindulnak a szervezetében."

/Váradi Tibor/

"Nemrég visszatértem ahhoz a meghatározáshoz, amely így hangzik: Isten legbelső monológjaink partnere. Amikor teljesen egyedül vagyunk, amikor legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Istennek nevezzük tekintet nélkül arra, hogy ateistának, vagy hívőnek tartjuk magunkat. A különbség csak akkor válik észlelhetővé, ha az ateista azt mondja, hogy ez csupán egy benső monológ, a hívő pedig azt, hogy párbeszédet folytat valakivel, aki nem ő. De valóban fontos, hogy a végső magány látszatmagány-e, vagy sem? Nem inkább az a fontos csak, hogy az őszinteségünket előhozza? Ha van Isten, meg vagyok győződve róla, hogy nem fogja rossz néven venni, ha valaki összetéveszti Őt saját magával."

/Viktor Frankl/

"Ha sorsa szenvedéssel sújtja az embert, akkor ebben a szenvedésben is feladatot kell látnia. Az embernek a szenvedéssel szemben is át kell küzdenie magát annak tudatáig, hogy ezzel a szenvedésteli sorssal is úgyszólván egyszeri és egyedülálló lesz az egész világmindenségben. Ezt a sorsot senki nem veheti le a válláról, nem szenvedheti el helyette. Abban azonban, ahogyan ezt a szenvedést elviseli, benne rejlik egy kimagasló teljesítmény egyszeri lehetősége is."

/Viktor Frankl/

"Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat."

Tendzin Gjaco

"Az elfogadás mindig a jelenen alapszik, a bírálat, a kritika gyökere mindig a múltban van."

/Váradi Tibor/

"Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló."

(Osho)

"Mit tudsz te a világ válogatott szenvedéseiről? Még a saját nyomorúságodat sem élted meg. Az ember nem szívesen néz szembe a saját nyomorúságával. Ha pocsékul érzed magad, bekapcsolod a rádiót vagy a tévét, és próbálod másfelé terelni a gondolataidat. Elkezdesz újságot olvasni hogy megfeledkezz a saját nyomorúságodról, vagy beülsz a moziba, vagy felugrasz a barátnődhöz vagy a barátodhoz. Elsétálsz a klubba, kimész a piacra, igyekszel magad távol tartani saját magadtól, hogy ne kelljen látnod a sebet, hogy ne kelljen érezned, mennyire sajog odabent. Az emberek örökké menekülnek önmaguk elől. Mit tudnak ők a fájdalomról? Hogy is gondolhatnának az egész világ nyomorúságával?"

/OSHO/

"CSAK LÉGY ÖNMAGAD. BÁRHOGY FÁJ IS, BÁRMENNYIRE SZENVEDSZ TŐLE, CSAK ENGEDD. ELŐSZÖR ÉLD ÁT AZ EGÉSZET A MAGA TELJES INTENZITÁSÁVAL. NEHÉZ LESZ, SZÍVET TÉPŐ. LEHET HOGY ZOKOGNI KEZDESZ MINT EGY GYEREK, LEHET HOGY A FÖLDÖN FETRENGSZ FÁJDALMADBAN, LEHET HOGY AZ EGÉSZ TESTED GÖRCSBE RÁNDUL. EGYSZERRE RÁDÖBBENSZ HOGY NEM CSAK A SZÍVED FÁJ, HANEM A FÁJDALOM AZ EGÉSZ TESTEDRE KITERJED - HOGY MINDEN TAGOD FÁJ, HOGY MINDEN PORCIKÁD SAJOG, HOGY AZ EGÉSZ TESTED EGYETLEN FÁJDALOM.

NE VESD EL. EZ NAGYON ÉRTÉKES ENERGIA, ÚGYHOGY NE HAGYD VESZENDŐBE MENNI. SZÍVD BE, IDD MAGADBA, FOGADD EL, ÜDVÖZÖLD, LÉGY ÉRTE HÁLÁS.

LEHET HOGY ELTART NÉHÁNY NAPIG, MIRE KÉPES LESZEL MEGEMÉSZTENI, DE AZON A NAPON AMIKOR EZ BEKÖVETKEZIK, EGY OLYAN AJTÓ ELÉ ÉRKEZEL, AMELY IGAZÁN MESSZIRE VEZET, NAGYON MESSZIRE. ÚJ UTAZÁS VESZI KEZDETÉT AZ ÉLETEDBEN, AZ ÉLETED GYÖKERESEN ÁTALAKUL, MERT ABBAN A PILLANATBAN, AHOGY ELFOGADOD A FÁJDALMAT MINDENFÉLE TILTAKOZÁS NÉLKÜL, ANNAK ENERGIÁJA ÉS MINŐSÉGE MEGVÁLTOZIK, TÖBBÉ NEM FÁJDALOM LESZ.

SZINTE HIHETETLEN HOGY A SZENVEDÉS EKSZTÁZISSÁ ALAKÍTHATÓ, HOGY A FÁJDALOMBÓL ÖRÖM VÁLHAT."

/OSHO/

"Szükséged van a konfliktusra. Szükséged van a fájdalomra. Szükséged van a szenvedésre. Mert csak ez által fogsz letisztulni, ez által leszel éberebb. És ha túl tudsz jutni rajta, akkor tiéd a jól megérdemelt boldogság, az üdv, ami akkor jön, ha valaki túljut egy problémán. Ez épp olyan, mint a hegymászás."

/OSHO/

"A te problémád sosem lehet másé; lehet hogy egy másik ember szerint az nem is probléma. Egy probléma mindig egyéni, sosem egyetemes."

/OSHO/

Tél, sötétség, rossz - vajon léteznek?

Egy híres egyetem tanára a következő kérdést tette fel diákjainak:

- Mindent, ami létezik, Isten teremtett? Egy diák bátran válaszolt: - Igen! - Tényleg mindent Isten teremtett? - kérdezte újból a tanár.

- Igen, persze - ismételte meg a diák. De a tanár felvetette: - Ha Isten teremtett mindent, ami létezik, akkor a rosszat is megteremtette. És az alapján, amire eddig jutottunk, állíthatjuk, hogy Isten a rossz. A diák először nem tudott mit válaszolni erre a definícióra, és csendben maradt. A tanár elégedett volt magával és kérkedett a többi diák előtt, hogy bebizonyíthatta, a válaszoló diák hite csak mítosz.

De a diák újból jelentkezett:

- Kérdezhetek öntől valamit?

- Természetesen! - így a tanár.

A diák tehát kérdezett:

- Létezik-e hideg?

- Milyen kérdés ez, persze, hogy létezik. Te még sohasem fáztál?

A többi diák nevetni kezdett.

A fiú válaszolt:

- Valójában, uram, hideg nem létezik. A fizika törvényei szerint, ha jól belegondolunk, a hideg csak a meleg hiányát jelenti. Minden test vagy tárgy érzékeny a környezetváltozásra vagy az energiaátvitelre. Az abszolút nulla tulajdonképpen a meleg hiánya. Akkor ezen a hőmérsékleten minden anyag mozgás- és reakcióképtelen lesz. A hideg nem létezik. Az ember ezt a szót a nem elegendő meleg érzésének kifejezésére találta ki.

A diák folytatta:

- Létezik sötétség?

- Persze! - válaszolta a tanár.

A diák:

- A sötétség ugyanúgy nem létezik, az csak a fény hiányakor jön. A fényt tudjuk vizsgálni, a sötétséget nem. Használhatjuk Newton módszerét arra, hogy a fehér fényből töréssel sok színt kapjunk. Azonban a sötétséget nem tudjuk mérni. A fény egyetlen sugara megtörhet a sötétben és meg tudja azt világítani. Hogy tudja megmérni, milyen sötét a világűr? Hát úgy, hogy megméri a fény erősségét, amit ad. Ugye így van helyesen? A sötétség egy szó, melyet az ember talált ki, hogy körülírhassa, mi történik, amikor nincs fény.

Végül a fiatalember megkérdezte tanárát:

- Uram, létezik rossz?

- Persze - válaszolta még mindig a tanár. - Látjuk az ember másik iránti naponkénti embertelenségében, látjuk a világban élő bűnözők tömkelegében. Ez nem lehet semmi más, mint rossz.

- Valójában rossz nem létezik, uram, legalábbis önmagában nem. A rossz Isten hiánya. Ugyanúgy, mint a sötétség és a hideg esetében. Ez egy szó, amivel az ember azt szerette volna kifejezni, hogy kevés van Istenből, hogy hiányzik Isten. Isten nem teremtette meg a rosszat. A rossz annak az eredménye, hogy az ember híján van Isten szeretetének. Isten szeretete az Ő ajándéka a szívünkben. Úgy, mint amikor felkapcsoljuk a villanyt, vagy kizárjuk a hideget.

A tanár leült.

A fiatalember neve: Albert Einstein

Boldogmondások:

"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.

Jajkiáltások:

De jaj nektek, gazdagok! Mert ebben az életben már megkaptátok vigasztalásotokat.

Jaj nektek, aki jóllaktatok! Éhezni fogtok.

Jaj nektek, akik most nevettek! Mert keseregni és sírni fogtok.

Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáink éppen így tettek a hamis prófétákkal.

/Jézus - Hegyi Beszéd/

"Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden (pár)kapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik."

/Ole Nydahl/

"Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba.

A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül."

/OSHO/

"Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat."

/Szepes Mária/

"Nézni, hallgatni, ez a nagy művészet. A nézés, a hallgatás során végtelenül több dolgot tanulunk, mint a könyvekből. Ez utóbbiak is szükségesek, de a megfigyelés és a hallgatás teszi élessé az érzékeket."

/Krishnamurti/

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen,

és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére.

A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket,

még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne. (Csehov)

"A terjeszkedés az élet, az összehúzódás a halál. A szeretet az élet, a gyűlölet a halál. Azon a napon kezdünk haldokolni, amikor elkezdünk beszűkülni – gyűlölni a másikat. És semmi nem akadályozhatja meg a halálunkat egészen addig, amíg vissza nem térünk az életbe, azaz újra nyitottá nem válunk a szeretetre."

/Szvámi Vivékánanda/

„A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit.

Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki. Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus. Nem vagy kettő. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz."

(Osho)

"A legnagyszerűbb tulajdonságainkat, legyen az a szeretet, az öröm, a bölcsesség vagy az erő, nem kívülről kapjuk, ezek legbelső lényegünk időtlen kifejeződései."

/Láma Ole Nydahl/

Első irracionális gondolat:

"Csak akkor vagyok értékes ember, ha szeretnek és elfogadnak."

Vagyis mások véleménye, ítélete alapján döntöm el, milyen is vagyok valójában. Ha valaki ferde szemmel néz rám, azt hiszem, rosszat csináltam, ha pedig rám mosolyog, akkor úgy gondolom, jó vagyok. De tulajdonképpen miért is életbevágó nekem mások véleménye? Az ő gondolata talán varázserejű, és hirtelen mélyreható lelki változásokat tud okozni bennem? Értéktelenné válok az ő szava nyomán? Az, hogy valaki szeret avagy elfogad, az őt minősíti, nem engem. Az ő problémája, ha nem fogad el engem, nem az enyém. Én önmagamtól vagyok értékes ember, születésemtől fogva "jár nekem" az önelfogadás és az önszeretet. Miért helyeznék bárki mást önértékelésem tekintélyévé? A többi ember tanácsa, véleménye segítségül szolgálhat önmagam alakításához, de végülis nekem kell önmagammal folyamatosan együtt élnem. Ezért érdemesebb elfogadásomat magamra bízni, és nem másokra.

Krisztus így szól:

"Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden hazugságot mondanak ellenetek én érettem." (Máté 5,11)

A szellemi úton járó ember számára elengedhetetlen, hogy belülről származzon az önbecsülése. A környezet nem feltétlenül lesz oda meg vissza az örömtől, hogy családtagja, barátja valamilyen ismeretlen, gyanús hóborttal kezdett el foglalkozni. Sőt erre még időt, energiát és pénzt is áldoz. Nem várhatom el tőlük, hogy megértsenek, és velem együtt lelkesedjenek. Ha egész lényemmel választottam ezt az utat, akkor senki rosszallása el nem tántoríthat róla. Nem válhatok olyan maggá, mely tövisek közé hull, ott kinő, de ez utóbbiak megfojtják.

/Manifesztum/