Spirituális idézetek (beszélgetős fórum)

"Minden lépés a szellem felé, egyúttal lépés a tiszta öröm felé is."

/Váradi Tibor/

"Mi magunk vagyunk a hiba, nem javíthatjuk ki egyszerűen, mert magunkban van, része a valóságnak, a valóságunknak. Egy ilyen tapasztalás lesújtó az "én"-re nézve. Érezzük, ahogy legbelsőbb lényünket visszautasítja mindaz, amire vágyunk. E fájdalom, amit a lélek zarándokútjának egy bizonyos pontján érzünk, messze túlmutat mindenen, amit a fizikai világban fájdalomként élünk meg. Ezért pedig lefölözhet mindent, amit eddig el tudtunk sajátítani lelkünk életében. Hatása elkábíthat minket. A lélek a következő égető kérdést teszi fel: Honnan vegyek erőt a rám nehezedő súly cipeléséhez? Ezt az erőt pedig saját életében kell megtalálnia. Abban rejlik, amit belső bátorságként, rettenthetetlenségként jellemezhetnénk. Hogy ennél tovább haladhassunk a lélek zarándokútján, meg kell, hogy állapítsuk, hogy az erő, ami lehetővé teszi tapasztalataink elviselését, belőlünk fakad, és olyan mértékben hozza magával -e belső bátorságot és rettenthetetlenséget, amire soha nincs szükség a fizikai testi életben. Az ilyen erőt csak igaz önismeret termelheti."

/Rudolf Steiner/

"Az érzékek világában akkor szeretünk egy lényt, ha megtanultuk megismerni. A második érzékfeletti világban szerethetjük egy lény képét azelőtt, hogy magát a lényt megismernénk, mivel előbbi hamarabb megjelenik, mint a találkozás megtörténte."

/Rudolf Steiner/

"Az érzékfeletti ösvényen átélt tapasztalatok ugyanis olyan kapcsolatban állnak az emberi lélekkel, mint amit például a magányosság egy éles érzése, egy pokol feletti lebegés érzése vagy hasonló jelenthet a számára. Az ilyen érzések megtapasztalásán keresztül keletkeznek a tudás ösvényének taposását elősegítő erők. Ezek az érzékfeletti tudás gyümölcseinek csírái. Bizonyos módon minden ilyen tapasztalat magában hordoz valami mélyen benne találhatót. Ha átéljük őket, ez a rejtett rész messzemenő feszültség állapotába kerül, ami kiváltja a magány érzését, ami ezt a rejtett "valamit" fátyolként borítja be, majd a tudás egy módjaként hatol be a lélek életébe."

/Rudolf Steiner/

"Az érzékfeletti és a fizikai (érzéki) világok különbözősége jelentős mértékben mutatkozik meg mindenben, ami a szépség és a csúnyaság gondolataival kapcsolatos."

/Rudolf Steiner/

"A szeretet hatása a szellemi világban termékeny és segítő melegség áradása."

/Rudolf Steiner/

"Ha eljutunk addig zarándokutunkon, hogy emlékként hordozzuk magunkban mindazt, amit "magunknak" nevezünk, vagyis fizikai életbeli saját lényünket, és ehelyett megtapasztaljuk magunkat egy másik, újonnan elnyert felsőbbrendű énben, akkor képessé válunk életünket túlnyújtani a földi élet korlátain."

/Rudolf Steiner/

"Át kell élned azt a hozzád nem illő és fájdalmas tapasztalást, mert csak egy ilyen tapasztalás vihet tovább egy lépéssel totális fejlődésedben. Egy kizárólagosan fizikai világbeli álláspontból sohasem lehetséges eldönteni, milyen messzire viszi totális fejlődésében az emberi lényt egy földi élet."

/Rudolf Steiner/

"Hacsak nem erőszakos támadóval állsz szemben, nagyon fontos a szembesítés, ha életed egy jelentős szereplője miatt érzel felindulást. A szembesülés becsületes és bizalmat teremt, ezért szeretetaktus. Ha szembesülök, értékelem magam, és határt szabok. Benned is bízom, és értékellek annyira, hogy megmondjam, mi zajlik bennem."

/John Bradshaw/

"Ha valaki megsérti határaidat, segítened kell belső gyermekednek, hogy megvédje önmagát."

/John Bradshaw/

"Rudolf Steiner (1861-1925) kibővítette a modern természettudományt a természetfölöttiről és a szellemiségről szóló széles körű tudásával. "Antropozófiája" a mai kultúrában páratlan kihívás, amivel legyőzhetjük a materializmust, -e szenvedéssel teli zsákutcát az emberiség fejlődésében. Steiner szellemtudománya nem pusztán elmélet. Hogy mennyire gyümölcsöző, azt az élet különböző területeinek megújítása is jelzi: megújította a nevelést, az orvostudományt, a művészetet, a vallást, a mezőgazdaságot, eljutva egészen a teljes szociális organizmus egészséges hármas tagoltságáig, amelyben a kultúra, a jogi élet és a gazdaság kellőképpen elválasztódhat egymástól, és ezáltal egészségesen ki is bontakozhat. A bevett kultúra a mai napig sem vesz tudomást Rudolf Steinerről lényeges kérdésekben. Talán mert sok ember visszariad, ha választania kell hatalom és emberiesség, pénz és szellem között. Ebben a választásban a szabadságnak olyan belső tapasztalata rejlik, amit kétezer évvel ezelőtt minden ember elérhetett, és amely az emberiségben lakozó szellem fokozódó szétválasztásához vezet. Rudolf Steiner szellemtudománya nem lehet sem elit-, sem tömegjelenség. Egyrészt az egyes ember csak ha szabad, tud állást foglalni -e szabadság mellett, és megragadni azt; másrészt ezen ember a társadalom minden rétegében és az emberiség minden népcsoportjában és vallásában megtalálhatja gyökereit."

/*/

"Mindenek előtt az elmék szocializálására van szükségünk! S a fejekben, amit a vállunkon tartunk, másnak kell lennie, mint ami eddig bennük volt. Ez az, amire szükségünk van."

/Rudolf Steiner/

"Ha az emberek arra voltak kárhoztatva, hogy a régi gondolatok és gondolkodási szokások ilyen nyomorba taszítsák őket, akkor meg kell emberelniük magukat, hogy elhagyják ezeket, és új gondolatokat és gondolkodásmódot találjanak."

/Rudolf Steiner/

"A szellemi életben a szabadságnak kell uralkodnia, hiszen az emberi képességeket, tehetséget és adottságokat csak szabad módon lehet ápolni. Az állam területén abszolút egyenlőségnek kell megvalósulnia, demokratikus egyenlőségnek, hiszen az államban van meg mindaz, amiben minden ember egyenlő. A gazdasági életben, amit el kell választani az állami és a szellemi élettől - de aminek -e kettőből kell nyernie erejét - tehát a gazdasági életben testvériségnek kell lennie, méghozzá nagyszabású testvériségnek. Ez olyan társulásokból jöhet létre, és olyan szövetkezetekből, amelyek a szakmai szövetkezetekből és azokból a közösségekből nőnek ki, melyeket az egészséges fogyasztás és termelés együttese hozott létre."

/Rudolf Steiner/

"Láttam, hogy hogyan áll amögött, amit a modern munkásság osztálytudatának nevez, egy öntudatlan emberiségtudat, és hogyan is kérdezi tulajdonképpen az osztálytudattal rendelkező munkás: "Hogy érhetem el azt a világrendet, amiben IGEN-nel vagy NEM-mel felelnek arra a kérdésemre: Emberhez méltó és megélni érdemes számomra ez az emberi élet?" Ma még a munkás, a gazdasági rendből, a jogrendszerből és a szellemi életből kiindulva, erre a kérdésre csakis NEM-mel felelhet. De holnap már IGEN-t akar mondani!"

/Rudolf Steiner/

"Azt, amit az egy embernek kellemetlen hallania, azt gyakorta nevezi "demagógnak".

/Rudolf Steiner/

"Nem volt szabad megérintened a vaginádat vagy péniszedet, pedig nagyon jó érzés volt. Nem volt szabad utálni Herkimer nagytiszteletű urat, Kradow rabbit vagy Walch atyát. Nem volt szabad gondolni, amit gondoltál, akarni, amit akartál, érezni, amit éreztél, képzelni, amit képzeltél. Időnként nem volt szabad látni, amit láttál, szagolni, amit szagoltál. Nem volt szabad másmilyennek vagy önmagadnak lenned. Annak elfogadása és megértése, amit mondok, spirituális sebed hitelesítése és törvényesítése, márpedig az ott található minden megsebzett, belső gyermek legbelsejében."

/John Bradshaw/

"A gyász legbelső magvának érzései a mérgező szégyen és a magány. Szégyenkezünk, amiért elhagytak minket. Úgy érezzük, rosszak vagyunk, mintha beszennyeződtünk volna. És ez a szégyen magányhoz vezet. Mivel belső gyermekünk hibásnak és selejtesnek érzi magát, igazi lényét el kell bújtatnia alkalmazkodott hamis lénye mögé. Eljut addig, hogy hamis lényével azonosítja magát. Igazi lénye egyedül marad és elkülönül."

/John Bradshaw/

"Én személy szerint mindannyiunkat felelősségre vonhatónak tartom. Azaz úgy vélem, mindannyian felelősek vagyunk, hogy leállítsuk azt, amit teszünk önmagunkkal és másokkal. Nem akarom eltűrni a megrögzött működési zavart és a visszaéléseket, amelyek családi rendszeremet uralták."

/John Bradshaw/

"Akiknek egészséges az önértékelése, azok erős személyiségek és a társadalom valódi támaszai. Vannak néhányan, akiknek ez veleszületett adottsága, nekünk többieknek egész életünkben dolgoznunk kell ezen."

/Gertrud Hirschi/

"Soha ne beszéljük be magunknak, hogy egoisták vagyunk. Mert az egoisták sokszor "öngyűlölők". Mivel nem tudják elfogadni és szeretni önmagukat, anyagi szinten keresnek pótlékot vagy megkövetelik másoktól, hogy pótolják a számukra hiányzó szeretetet."

/Gertrud Hirschi/

"Milyen gyakran vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei, a legkegyetlenebb kritikusai, bírói és hóhérai."

/Gertrud Hirschi/

"Minél sötétebb az ég, annál fényesebben fognak ragyogni a csillagok."

/Leonardo da Vinci/

"Ott, ahol annak, aki egy ilyen iskolázástól távol áll, hosszú gondolatláncon kell végighaladni, s elhatározás és tanácstalanság között hajszolódik, a szellemi kutató ott gyorsan átlátja az élet helyzeteit, hamar felfedezi a közönséges tekintet számára rejtett összefüggéseket, stb. Számára ezért gyakran sok türelem is kell, hogy beilleszkedjék abba a lassú menetbe, ahogyan a másik felfogni képes valamit, mialatt nála ez a felfogás nyílsebesen megy végbe."

/Rudolf Steiner/

"Hányszor megesik, hogy az emberek nem azt látják, zavartalan módon, ami van, hanem azt, amit látni kívánnak! Hány esetben is hisznek valamit emberek, nem azért mert megismerték, hanem mert kényelmes elhinni számukra. Vagy milyen tévedések adódnak, mivel egy dolognak nem hatolunk a mélyére, hanem elhamarkodottan alkotunk ítéletet. A megtévesztések ilyen alapjai a közönséges életben szinte a végtelenségig szaporíthatók."

/Rudolf Steiner/

"A legfontosabbak közé az "igaz" és "hamis", "helyes" és "helytelen" irányában való magasabb érzékenység tartozik. Természetesen a közönséges embernek is vannak hasonló érzései. A szellemi tanítványnál azonban ezeket jóval nagyobb mértékben kell kiképezni."

/Rudolf Steiner/

"A szellemi tanítvány nem kaphat a magasabb világok felé vezérfonalként valami általános szabályt, hanem egyedül azt az útmutatást, hogy minden lehetőt kövessen el egészséges megkülönböztető ereje, szabad, független ítélete érdekében."

/Rudolf Steiner/

"Izgalomban élni annyi, mint elfelejteni saját Forrásunkat, mely a Fény és a Gyönyör Forrása is. Izgalomban élni annyi, mint tudatosan a negatív, romboló világgal, a kísértés-világgal barátkozni, ahol az aggodalom, a szorongás, a félelem és a kétség dühöng."

/Sri Chinmoy/