SOS tanácsot szeretnék kérni, pls segítsetek! (beszélgetős fórum)

2 választásod lehet.

1.Tényleg megcsinálod, amit már egy ideje tervezel,

2.nem.

Dönthetsz, és ebben nem nekünk kell dönteni.Szóval vitasd meg magadban.ha megteszed jól lépsz?Ha nem, akkor meg lehet egész életedben bánni fogod, és csak senyvedsz.

Én azt mondom várd ki.

Szerintem szeret, de, hogy ennek mi lesz a vége?

Ha ilyen háttérrel rendelkezik, lehet örök életre nyomot hagysz benne.Nem tudja mi a helyes, és mi az ami nem.

Egyenlőre a Mának, a Bulinak él.

Ami nem azt jelenti, hogy ez mindig így lesz.

Mi van akkor, amikor szünet van?És nincsenek bulik, nincs semmi...?

Ha végképp elkeseredsz, robbanjatok ki abból a közegből.Mert ez fel fog őrölni.

Ja, és még egy!

Az egyetemi bulik voltak életem legszebb, és legjobb dolgai.

Semmiért se adnám őket :)

Szó nélkül nem tenném meg, hogy lelépnék, de felhívnám, vagy (ha úgy könnyebb) írnék neki, hogy ezzel a viselkedésével fájdalmat okozott neked. Írd le/mondd el, hogy mit váltott ki benned ez. Azt is közöld vele, hogy nem tiltod el a buliktól, de kell egy korlát, amit magának kell felállítania.

Nekem csak kicsit volt hasonló pár éve: a párom rendszerint részegen jött haza, másnap meg sajnáltatta magát. Egyszer durván hányt is, akkor nagyon megharagudtam rá, és azt mondtam, hogy ha hozzám akar tartozni, akkor ezt befejezi. Látta, hogy komolyan gondolom, és azóta nem is fordult elő ilyen. Ettől függetlenül heti 2-szer elmegy a barátaival 2-2 órára, és nyugi van. De ő nem 21 volt az eset idején, hanem kb. 28-29.

2 hónapja hozzámentem :)

Ő már dolgozott, amikor én még egyetemista voltam, de ez soha nem akadályozott minket.

És az sem zavart, amikor ő egyedül ment el bulizni, és ha kellett, elmentem érte, vagy fordítva.

Az öcsém is most 21 éves. Még ő se élte ki magát, pedig ő is középsuliban kezdte.

Sőt, még mi sem. Párom 29, és rendszeresen járunk bulizni, vagy nálunk vannak összejövetelek. Ez nem a kiélésről szól, hanem pontosan az élésről.

Szeretünk együtt lenni a barátainkkal. És ez nem azt jelenti, hogy kettesben nem maradunk. Mert épp ezek a dolgok hoznak össze bennünket, a közös emlékek.

Az egyetem pedig arról szól, hogy az ember mindenhol ott legyen. Hogy kitombolja magát. Mi még egyetem után is csináltuk, csináljuk.

Mert néha kell.

És ezt ne úgy képzeld, hogy a sárga földig leisszuk magunkat.

Elhagyhatod, leülhetsz vele beszélni, de ez semmin se fog változtatni. Amíg nem végzi el az egyetemet, minden így fog maradni....

Szia!

Szerintem ha nem tartja be amit megígér,akkor az neki nem fontos.Te másra vágysz mint ő,valószínű mert még ő fiatal nagyon,szerintem keress olyan férfit,akinek nem kell magyarázni,hogy megbánt téged ezzel meg azzal.

Szerintem nem fog megváltozni miattad...Csak magáért,egyszer,de én pl nem várnám meg...

Sajnos a felsőoktatásban gyakori a buli buli hátán, pia, aztán reggel 25 helyett hárman lézengenek a szemináriumon. Nem így kellene lennie, de ez van, és a csordaszellem magával ragadó.

Én szabadságot adnék a páromnak.Élje az életét, ez alatt én sem kötögetnék, hanem keresnék, hogy talán méltóbb társat sodor utamba a szél.

Ha szeret, és hiányzol neki, akkor elgondolkodik. Ha nem, akkor időpocsékolás volt. Hasonló pár van/volt a látókörömben. A lány idősebb volt, összeházasodtak. Aztán egyre többször cipelte a lány a becsápolt urát haza,olyan részeg volt, hogy alig bírt a lábán állni. Most elváltak, de ki sem hűlt az ágya az asszonkának, van új barátnő.

Hatalmas különbség van egy 21 éves lány és egy 21 éves fiú között!

Természetesen meglépheti azt, hogy nem megy haza, de nagy változást nem lehet várni a fiú viselkedésében legalábbis hosszú távon.

Szia! Hát én biztos, hogy nem mennék el tőle még egy éjszakára sem. Azzal csak rontassz a helyzeten.

Ülj le beszélj vele, de engedd is szabadon, hiszen ő sem szólt bele, hogy a barátnőd ne jöjjön.

Azért nem szabad egymást rabnak tekinteni, bizonyos szabadság mindkét embernek kell.

Miért nem mész vele a bulikra?

Köszi, hogy írtál.

kb 14 éves korától 18-ig szétbulizta magát.. értsd ahogy mondom.. mivel előtte intézetben és nevelőszülőknél élt, amikor felkerült pestre koleszba, nagyon durva életet élt.. drogokkal, meg minden...

és ő is úgy érezte hogy kiélte magát, hogy ennyi elég volt..

és valamilyen szitnen megértem hidd el.. és nem azt mondom hogy minden bulit ki kéne hagynia.. de nem ismer mértéket...

2 évig semmi baj nem volt azzal hogy ő kiélte e magát vagy nem... eljártunk együtt is bulizni.. mindig mehetett a barátaival.. 2 évig tudta ezt.. nem volt gond.. de amióta az egyetemen van, MINDENHOL ott akar lenni...

amúgy elég érett volt.. pont a múltja miatt.. nagyon felnőtt.. érdekes módon most olyan mintha visszafejlődött volna..

neked mi lett a kapcsolatoddal?..

Sziasztok!

Én is egyetemista vagyok, de vhogy mégis sikerül összehangolnom a az egyetemet a bulikat és a Páromat, ha mást nem elviszem magammal, vagy ha fáradt, hát nem a világ vége ha egyszer lemaradok egy buliról:P

Én a helyedben meglépném, h nem megyek haza, mert ha így érzed magad az tarthatatlan, a szájtépés már nem segít, és előbb vagy utóbb ha nem sikerül megoldani akkor úgyis vége lesz.

Szia!

Még nem élte ki magát, mégis mit vársz tőle?

Amíg egyetemista voltam, én is az egyetemi programokat választottam a párom helyett, aki soha nem kérte, hogy ezt vagy azt hagyjam ki miatta.

Szerintem meg ez a normális egy kapcsolatban.

Ráadásul egy fiú még lassabban érik, mint egy lány.

Sziasztok,

Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire tanácstalan leszek párkapcsolati témában, de most úgy érzem jó lenne, ha valaki elmondaná a véleményét. Per pillanat bent ülök az irodában és dolgozom, egyik barátnőm sem jött chat-re, és nem tudom innen majd merre induljak, hogyan szervezzem az estémet.

dióhéjban:

5 évvel idősebb vagyok a barátomnál, aki most 21.

2 éve és 8 hónapja vagyunk együtt és kb fél éve vannak problémáink.. 2 évig semmi baj nem volt, ami nálam azért nagy szó, mert nem vagyok könnyű természet, de ő fantasztikusan kezelte minden hülyeségemet és soha mégcsak nem is veszekedtünk.

Most másodéves az egyetemen.. amióta jobban beilleszkedett (kb ezév kezdete) ő a középpontja mindennek.. mindenhol ott kell lennie, ő a legnagyobb partiarc, minimum hetente egyszer hajnalig tartó buli van, de volt olyan is hogy heti 3 ilyen fordult elő, és gyakran marad suli után még sörözni haverokkal stb..

velem kettesben már nagyon kevés dolgot csinál.. mi is elmegyünk barátokhoz, és jó is... meg amikor otthon van ugye kettesben vagyunk, de az nem együtt-lét hanem egymás mellett-lét..

Ezeket mind elmondtam neki is. Minden érzésemről.. hogy sokszor érzem magam egyedül a lakásban, hogy engem zavar hogy ő hajnal 4kor felver engem mikor hazajön, mert én másnap dolgozom és utána már nem tudok jól visszaaludni, sokszor ilyenkor ugye ivott is és horkol...

és milliószor belátta.. és milliószor emgígérte, hgoy majd mértékletesebb lesz, hogy majd csinálunk valamit kettesben.. hogy majd minden jobb lesz, mert most rájött..

olyan mintha két énje lenne.. az egyik nagyon szeret engem és mindent megtenne, hogy köztünk minden rendben legyen.. a másik csak bulizni akar, nem kell a lecseszés, az "anyu-effekt" amikor hazajön.... (mindenképpen hangsúlyoznám, hogy semmiéle nőügy nincs a képben)

MOST a következő történt:

vasárnap beszélgettünk utoljára arról, hogy jó lenne, ha valahogy jobban ráfeküdnénk arra, hogy mi ketten elmegyünk valahova, csak kettesben élményeket gyűjtünk, és aktívan együtt vagyunk.. hogy engem mennyire bánt, hogy azt látom hogy másodlagos vagyok az egyetemmel szemben és hogy arra mindig van energiája és kedve, de rám nincs..

jó szóval tegnap.. (tudni kell hogy csütörtökönként oltári nagy egyetemi bulik vannak.. mindig van valami hülyeség)

tegnap ment volna egy gólyaavatóbulira (vicc: nem is gólya, nem is az ő szakja) de végül az elmaradt.. meg én is kértem hogy ha lehet ezt hagyja ki, mert erdőben, 2 fokban, éjjel részegen, annyira nem volt rózsás amit vizualizáltam magamnak.. szóval amúgy is elmaradt, de én megbeszéltem egy barátnőmmel, hogy találkozzunk. Mondtam Bogárnak (a barátomat így emlegetem a hoxán) hogy ő is nyugodtan találkozzon valakivel addig, hogy ne legyen otthon egyedül, aztán majd jön.

felhívtam 8 körül, hogy merre van, mert a barátnőm fél óra múlva megy.

közölte hogy egyetemi társakkal van egy sörözőben, és később még találkozik egy barátjával, aki 10kor végez. nem rajongtam az ütletért, megint azt éreztem, hogy nem ezt beszéltük meg.. és hogy én minden egyes alkalommal hiába tépem a szám.. ha ő még 10kor talizik vkivel, akkor megint hajnal lesz mire hazajön... mondtam neki.. mire a következőt mondta: "dehát kicsim, már ne haragudj hogy ezt mondom, de csütörtök van"... na mondom.. baszki és akkor kötelező?

mindezt olyan hidegen és olyan hangnemben, hogy vissza kellett beszélnem neki hogy azért nem kell ezt ilyen bunkón..

mindegy.. nem a legjobb hangulatban tettük le a telefont.. azóta nem beszéltünk.. hajnali 5kor jött haza..

én most azon gondolkozom (és az előkészületeket meg is tettem...) hogy nem megyek haza... összepakoltam ruhákat, fogkefét stb.. elhoztam anyuék kulcsát..(nem lesznek otthon hétvégén)és azon gondolkozom hogy egy szó nélkül egyszerűen nem megyek haza... de nem tudom megjátsszam e...

egyrészről már kb tényleg annyira kétségbeesett vagyok hogy valahogy fel akarom nyitni a szemét.. és talán így rájön, hogy már túlzás amit művel..

de közben félek..

őt elhagyta az anyja, állami nevelt.. ha most én is így "elhagyom".. akkor nem tudom... félek hogy sérülést okozok neki.. mélyebbet, mint gondolnám..

nem tudom mit tegyek.. kicsit ilyen "most vagy soha" érzés van bennem, hiszen senkihez nem kéne bekéredzkednem, és anyuéknak sem kellene megtudniuk hogy gondjaink vannak.. de közben meg.. nem tudom meglépjem e...

Ti mit tennétek? vagy mit tudtok nekem tanácsolni?

Nagyon örülnék, ha tudnátok valami okosat mondani, mert teljesen tanácstalan vagyok...

Előre is köszönöm mindenkinek!!!!