SOS tanácsot szeretnék kérni, pls segítsetek! (beszélgetős fórum)

Mért neki kéne meghunyászkodnia???

Ő szeretne tenni a kapcsolatért, a fiú meg csak saját magára gondol.

Később az ilyen esetekből lesznek, hogy anyukának semmibe sincs beleszólása. Van a környezetemben olyan házaspár, ahol ha a pasi azt mondja, hogy az ég zöld, a csaj is... Szerintem ez nem normális dolog!!!

Egyetértek.

Neki tök jó ez a helyzet: "haverok, buli,..."

Nincs semmire gondja, Te mindent megcsinálsz, kifizetsz, eltartod, Ő meg boldogan éli világát, s azt csinál amihez csak kedve van.

jaj bocs csak olyan gyorsak vagytok :D még nem értem utol mindenkit... szóval.. nem.. azért nem én tartom el..

mivel állami nevelt, neki volt egy indulótőkéje amit az állam gyűjtött neki és 18 évesen megkapta.. ez egy nagyobb összeg volt..

úgy vettünk fel hitelt a lakásunkra, hogy az volt az indulórészlet, viszont a lakás az én nevemen van, és szerződést írtunk a pénzről, hogy mi történik, ha esetleg ennyi meg ennyi időn belül szakítanánk...

ő jelenleg is kap támogatásokat az államtól, tehát valamennyi pénz befolyik, igen...

de a törlesztőt,a rezsit a biztosítást én fizetem..

ami pénzt ő kap... hát abból valamennyit közös kiadásokra, kajára költünk és szokott nekem adni valamennyit.. de mondjuk hogy ez kb a fele lehet annak amit kap... a többit elbulizza... és nem kevés pénz amúgy.. egy kezdő fizunak megfelel kb...

de

Ha megakarod tartani a parodat csak egyet tehetsz azt hogy elviseled ezt az idöszakot !

Minnel többet keseregsz es felhanytorgatsz annal rosszabb lessz ! Senki sem sziveli el hosszutavon hogy , allandoan korlatozzak !

Az első gondolatom az volt, hogy csak kihasznál téged, hogy legyen valaki mellette, aki takarit, rendben tartja a lakást, és ott van, ha kell, netán fizet mindent a lakással kapcsolatban.

Tudod szánalomból senkivel nem szabad maradni, mert abban csak Te sérülsz meg. Ő még most kezd el élni, és amig ki nem bulizza magát, addig nem tudsz rajta változtatni. Én lelépnék a helyedben, akármennyire is szeretem..

A lakásban albérletben laktok?

Ő beszáll valamivel?

Értem amit írsz.

Mi is azért megyünk, mert nem akarunk besavanyodni.

Jobb a barátokkal moziba menni, vagy csak beülni sörözni, vagy beszélgetni, mint otthon ülni.

Ami nem azt jelenti, hogy nem szervezünk közös programokat, és néha az esik jól, ha csak befekszünk összebújva tv-t nézni.

Péntekenként van buli? Menj vele!

Vagy rendezzetek nálatok házibulit.

Akkor te is kikapcsolódhatsz, ő is érezné azt, hogy nem tartod őt vissza, plusz lehetőséged lenne érvelni, hogy a héten már volt egy buli :)

Ami nekem még bejött, hogy összeismerkedtem a haverjaival. Az ő barátnőikkel járunk el erre-arra, hisz ilyenkor ők is egyedül vannak.

Plusz néha rendezzek fiús estét, focinézéssel, sörrel stb.

abszolút ő az aki hozzám illik... minden szempontból... vagyis ő volt... én csak nem bírom felfogni hogy az egyetem ennyire megváltoztasson mindent..

hát.. nevezheted nevelő szándéknak is... én azt akarom hogy rádöbbenjen hogy nagy a baj... hogy egy ilyet nem lépnék meg ha nem lenne az... nem azt akarom hogy hazakönyörögjön... azt akarom hogy ijedten megkeressen és hazakönyörögjön.. hanem azt hogy egyedül legyen és vegye észre hogy milyen az ha én nem vagyok neki...

lehet hogy ugyanolyan badarság.. de csak azért mert együtt lakunk... ennek a normál életi vagy "tini" megfelelője az lenne hogy "szerintem most ne találkozzunk néhány napig"

Így meg mindenképp megjátszanám a dolgot a helyedben.

Te tartod el ezek szerint???

nekem is a féktelenséggel van a legnagyobb bajom... a mértéktelenséggel.. és azzal hogy képtelen nemet mondani...

megszédítette ez az egész..

én nem hiszem hogy nem akarja a kapcsoaltot, sőt.. biztos vagyok benne hogy ha már elveszítene mindent megtenne, hogy visszakapjon, de nem akarom, hogy idáig fajuljanak a dolgok.... :/

szerintem is szeret... sőt, ebben biztos vagyok.

csak nem méri fel.. pedig azt is mondtam neki hogy előbb-utóbb elég lesz...

meg hogy már végigfutott az agyamon hogy akkor milyen lépések vannak.. hogy el kell adni a lakást.. hogy nem leszünk együtt... tényleg nem... :(

amúgy a barátoddal együtt laksz, közös lakás?albérlet? ki fizet? ha ő egyetemista, te dolgozol, te pénzeled???

Az egy dolog, h egyetemista, bulizni lehet persze, de az nem arról szól, hogy a másikat zárjuk ki mindenből. Szeretni szerethet, de te biztos vagy abban, hogy nem nőzik? Mert ugye buli az buli, tele csajokkal. Nem hinném, hogy nem táncolna, vagy hasonló..... a buli sem arról szól, h kocsmába söröznek.

Másik, semmi se garancia arra, hogy egyetem végén nem lesz bulizós, ha maradnak haverjai, akkor tuti h folytatódik az egész, max abból, h hetente x alkalommal beülnek sörözni, vagy eljárnak valahová. Ez nem fog változni, különösen ha ekkora "partiarc" ahogy mondod.

Én a helyedben ejteném, nem rosszindulatból, de te idősebb, komolyabb is vagy nála, ő meg még csak 21, sose tudni,hogy nem tetszik -e meg valami korabeli neki..

Én lépnék hamar, kitenném a szűrét, otthagynám, azért már ennyi idő alatt hogy nem foglalkozik veled, meg alig van magánéletetek együtt, élményekkel, stb, nem éri meg rá pazarolni az időt.

elüször is gratulálok, és örülök, hogy nektek jól ment ez az időszak..

nem vagyok egy savanyú izé.. :D tényleg nem..

és szerintem ha szépen magambanézek, amire pont megfelelő alkalmat nyújt ez a fórum ahol ezt boncolgatjuk... akkor valamilyen szinten szívesen lennék az ő cipőjében és mennék én is foylton bulizni.. de nem tehetem meg.. mert dolgoznom kell, hogy fenntartsam az otthonunkat, hogy legyen kajánk stb.. csak bánt hogy úgy érzem hogy nincs rám tekintettel.. érted?.. hogy nem elég semmi sem..

Nekem is 21 éves párom van. Ettől függetlenül ritkán járunk el külön és ha külön is megyünk el, akkor jól érezzük magunkat de akkor is hiányzik a másik. Inkább mi együtt járunk el. Mi már 4 éve vagyunk együtt, mások azt mondják, h fojtogatjuk egymást amiatt h nem járunk el külön, de mi meg így érezzük jobban magunkat. Erre annyit tudok mondani, h mindenkinek mások az igényei. Én már nem tudnám megszokni h annyit járunk el külön és ő sem.

Azt kell nektek kitapasztalni, h nektek mennyi az ideális, amire szüksége van és amennyivel téged még nem bánt meg. Ezt hívják kompromisszumnak.

köszönöm!

nos.. igen, én is voltam fősulis.. és nem akarom megfosztani az élménytől... véletlenül sem! én is úgy érzem hgoy jár ez neki is.. de túlzásba viszi.. a heti egy oké hogy átlagos.. de ezek nem kis bulik haverokkal.. nem 10-20 ember akikkel tényleg jóban van.. ő ilyenkor "kereng".. hogy MINDENKI megismerje.. van benne egy ilyen exhibicionizmus talán ilyen szempontból.. mindenkivel megismmerkedni, mindenkit lenyűgözni, mindenki szeresse... de ez mind felszínes...

és engem nagyon bánt hogy egy olyan értékes dolgot kockáztat emiatt, mint a kapcsolatunk...

plusz.. tényleg nem csinálunk semmit.. mi ketten.. zéró... érdekes módon, míg az egyetemen buliszervező, hangadó, mi-lenne-ha-ember, velem kapcsolatosan semmi ötlete nincsen.. én meg belefáradtam hogy ha mondom, hogy te figyelj és mi lenne ha elmennénk x dolgot csinálni? az soha nem jó...

Ha őszintén akarná a kapcsolatot, akkor szerintem megértené, és tenne ellene.

Azzal sem értek egyet, hogy az egyetem a féktelen bulizás ideje.

Persze nekem is vannak szép emlékeim ezekből az időkből,jó buli volt, de aki azt írta, hogy semmiért sem cserélné el ezeket az éveket, azzal nem értek egyet. Ő még mindig nem nőtt fel...

nem akarok vele szakítani.. és igazából "nem is tudok" együtt lakunk.. neki nincs otthona, és én sem tudok hazamenni, mert a szobámban anyukám férjének a lánya lakik...

nem ezt a "kártyát" akarom kijátszani, hogy rájöjjön...

az a baj hogyha a kisujjamat nyújtom akkor meg a karom kell... soha nem elég neki..

nézd én nem tartom rabláncon, hidd el...