Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Tanácsot szeretnék kérni! Hogy oldhatnám meg a következő problémát? : fórum

Tanácsot szeretnék kérni! Hogy oldhatnám meg a következő problémát? : (beszélgetős fórum)


1 2
47. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 46. - Torde)
2009. júl. 7. 21:35
Remélem, sikerül rendeznetek mindent. A végleges megoldást pedig az jelentené, ha sikerülnek külön költöznötök...jó messzire!
46. torde (válaszként erre: 45. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 7. 20:44

De jó is lehet!Jajj morris irigyellek!Én sosem akartam anyósellenes lenni, imádtam a mamát, apám meg utálta, és Anyukám meg szenvedett!Apukámat nem bírtam ezért, amúgy szerintem nem is volt jogos.

Most visszakapom, hogy megértsem a másik oldalt is!Tuti

45. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 44. - Torde)
2009. júl. 7. 20:39

Jaaa értem...akkor ezért ilyen nagy anyóspajti befolyása...leesett.:)

Igen a km-ek nagy csodákra képesek. Én is szeretem az anyósomat...200 km távolságból.:) Tök jól elvagyunk.:)

44. torde (válaszként erre: 43. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 7. 20:37

Nem velem él, hanem az Anyjával, és az a legfurvább, hogy nem is akar hozzámköltözni, csak, ha külön albiba mennénk, én is a szüleimmel lakom, de Ők jól kijönnek egymással.

De nem segítene az sem, csak ha több 100kmre lennénk egymástól!

43. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 42. - Torde)
2009. júl. 7. 20:35
De hát Veled él, nem az anyjával, hozzád ragaszkodjon! Tudom...nem egyszerű a fejükbe verni.:) Fél az anyjától?
42. torde (válaszként erre: 41. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 7. 20:31

Igen!

Csak tudod én a megoldást keresem, azt, hogy mit lehet kezdeni a párommal, ha ez nem lenne,már sokkal boldogabb lenék.

Nem tudom hogy kaphatnám meg azt a támogatást, amire szükségem van tőle, hogy az Anyuka ne fájjon ennyire!

41. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 40. - Torde)
2009. júl. 7. 20:26

Megértelek és igazad van, ne is tedd! Csak gondolom, így sem valami jó...:(

Az se semmi kapcsolat, amikor mindenki megmondja, mi legyen a jó...

40. torde (válaszként erre: 39. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 7. 20:24

Lehetséges, de akkor csak az a megoldás, ha nem fogadjuk el, hogy veszük a sátorfát, neki meg az, ha talál olyan csajt, akinek minden mindegy, nem számít ki szól bele az életébe, mert szereti, ha irányítják, vagy az anyósba látja az anyját!

Nekem rendes jóravaló Anyukám van, aki jó példa, nincs kedvem lecserélni egy másmilyenre.

39. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 38. - Torde)
2009. júl. 7. 20:21

passz...:( Nem ismerem a párodat és mint lejjebb írtam, sosem voltam ilyen helyzetben, a férjem bárkivel szemben kiáll mellettem, mint ahogy én is megvédem, ha tudom, neki van igaza.

Lehetséges, hogy az anyát túlságosan megértő pasik nagyon is az anyuci befolyása alatt vannak és nem tudnak /nem akanak elszakadni tőle?

38. torde (válaszként erre: 37. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 7. 19:32

megértem:)

Szerinted lehet valaha egy anyát megértő pasiból olyan, aki képes a hibáját is látni?

37. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 36. - Torde)
2009. júl. 7. 19:25
irígyelni biztosan nem foglak...:)
36. torde (válaszként erre: 35. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 7. 17:53
akkor kezdj el sajnálni...:)
35. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 33. - Torde)
2009. júl. 7. 14:47
Sajnálom azt a nőt, akinek egy ilyen gyáva pasi jut...
34. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 28. - 4ca460d3e8)
2009. júl. 7. 14:46
Megkérdezted a párodat, hogy miért nem vagy fontos neki annyira, hogy kiálljon melletted? Nem a szüleivel fogja leélni az életét, hanem téged választott.
33. torde (válaszként erre: 32. - Sylvia81)
2009. júl. 7. 06:18
De a színészkedés nem megoldás, a gyerekek is átlátnak rajta, meg igazából attól nem rendeződik semmi, meg kell oldani, és igenis a pár/férjnek kell lerendezni ezt a szüleivel, mégis csak a szülei, akiknek minden helyzetben szeretniük kell a fiukat, na nehogy már ne tudja megmondani az anyjának, hogy hagyja a nejét.Tudjátok szerintem pont azért nem szólnak bele , amikor anyós ostorozza a leányt, mert tudják, hogy a lány szereti Őt, és az anyjuktól6apjuktól meg félnek.ez az undorító.És ez ellen nics orvosság4Hiába beszél az ember a párjával, az egy gyenge pasi, sőt az ilyen igazából nem is férfias, aki a saját párjáért nem áll ki.Nem tudom, hogy lehetne az ilyen pasikat helyrebillenteni!
2009. júl. 6. 23:58

Nos, én nem is úgy gondoltam, hogy anyóspajti majd a nyakába borul és könnyeivel küszködve bocsánatot kér!!! Ez csk szappanoperák végén lehetséges, de az is csak akkor, ha a szereplő-anyós amnéziás lesz...

Anyóspajtiékkal azt kell megbeszélni, hogy a gyerek(ek)nek nem jó, ha az acsarkodást látják... Nem kell szeretni egymást, de ettől még lehet viszonylag normálisan viselkedni a másikkal. A munkahelyünkön se vagyunk egymás legeslegjobb barátai mindannyian, de attól még napi 8+ órában együtt/egymás mellett dolgozunk... Akkor meg? Azt a heti néhány órát ki lehet bírni... De ennek kölcsönösnek kell lennie, mert nem elég, ha az egyik fél jópofát vág, míg a másik osztja az észt...

Ha már szívből nem megy a jóviszony, a gyerek(ek) békéje érdekében igenis színészkedni kell. Amíg kicsik, megelégszenek a látszattal, nagyobbént meg úgyis át fognak látni a szitán...

31. OlíviaAnna (válaszként erre: 28. - 4ca460d3e8)
2009. júl. 6. 22:44
Durva! De egyáltalán nem atipikus :-D
30. OlíviaAnna (válaszként erre: 26. - Torde)
2009. júl. 6. 22:42
Nem lehet elvárni tőle, hogy a szülei ellen beszéljen, noha négyszemközt nem nekik ad igazat, ezt soha nem fogja nekik megmondani - még akkor se, ha rámegy a házassága.
29. 4ca460d3e8 (válaszként erre: 28. - 4ca460d3e8)
2009. júl. 6. 17:14
Jajj máris a gyomorideg kerülget, ha rájuk gondolok!!
28. 4ca460d3e8 (válaszként erre: 27. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 6. 17:13
Ezzel egyetértek, hogy kerülik a konfliktus helyzetet! Engem volt, hogy előtte piszkált az anyja és az apja, és Ő nem szólt egy szót sem, olvasta tovább az újságot, mintha mi sem történne! A drága szülök meg mindezt a disznóságot csak azért teszik meg, mert nincsenek, nem voltak leteremtve! A fiuk által az engedély megvolt adva!:(
2009. júl. 6. 14:29

Egyetértek mindkettőtökkel: a szülők sosem vállalják, hogy hibáztak és igenis a párjának kellene kiállni mellette a szüleinél. Én anno ugyanezt megtettem, és még élek.:) 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a férjem bármikor kiállna mellettem az anyósommal szemben.

Nem olyan nagy dolog ez (max egy kis sértődés, de egy kapcsolatért ennyi belefér), viszont a férfiak szeretik elkerülni a konfliktushelyzeteket (inkább elveszítik a szeretett nőt), már ebben is elkényelmesedtek. Sajnos!

26. torde (válaszként erre: 25. - OlíviaAnna)
2009. júl. 6. 13:12

Szerintem be sem ismeri sokszor egy férfi, hogy milyenek is a szülei, nem?

De akkor mit lehet tenni, elhagyni a férfit?

25. OlíviaAnna (válaszként erre: 23. - Torde)
2009. júl. 6. 12:58
Anyósékkal ténylegesen a férjnek kellene beszélni, csakhogy SOHA, de soha nem fogja ezt megtenni. Ha tudja is és neked meg is mondja, hogy az anyjának nem volt igaza, konfliktus helyzetben továbbra is lapítani fog. Soha nem fog megvédeni anyósék igaztalan vádjaitól. C'est la vie...
24. OlíviaAnna (válaszként erre: 21. - Sylvia81)
2009. júl. 6. 12:54
Egyetértek, hogy jó ha beszél valaki ilyen esetben a párjával, de az anyósékat inkább ne vonja be a nagy beszélgetésbe. Szerinted mi az esély arra, hogy anyós /após normálisan reagáljon? Milyen valószínű, hogy azt mondják majd "bocsi, hülyék voltunk, ok nélkül rosszindulatúak voltunk veled, nem így gondoltuk, szeretünk, csak félreértés volt az egész"???
23. torde (válaszként erre: 22. - 4ca460d3e8)
2009. júl. 5. 16:32
És mi a helyzet a férjeddel?
2009. júl. 5. 15:52
Teljes mértékben megtudlak érteni, mit érzel, ugyanis Én is ebben vagyok, bár Én nem elváltként mentem a férjemhez! Mi ott tartunk, hogy Én nem megyek anyósomék, apósom nem is köszön, és mikor ezt mondtam a férjemnek, nem is érdekelte, nem is beszélt az apjával, hogy mégis ezt hogy gondolja, hogy nem köszön! Nagyon sok rosszat kaptam az anyóséktól, olyan dolgok miatt, amin csak néznétek, hogy micsoda, ezért! Ők ilyenek! Nekem is sok ismerősöm mondja, hogy Én legyeke okosabb, Én vagyok a fiatal, de Én tudom, soha nem bántottam meg Őket, ha Ők ilyenek elfogadom, az Ő szegénységi bizonyítványuk, nem fogok leülni Velük beszélni! Nem mondom, hogy jó így ahogy van, de elmúltak a gyomoridegek amik voltak! Nem könnyű!
2009. júl. 5. 14:36

Kata! Tényleg a pároddal kell először beszélned. Lehet, hogy nem is csak benne van a hiba, ami a kettőtök közti feszültséget eredményezi, hanem benned is, és nem is tudsz róla! Ezt én személyesen tapasztaltam meg szülés után!!! Nem voltam depreszziós, de a határán voltam és nagyon pokróc voltam mindenkivel. Észre se vettem, de olyan hangsúlyt használtam a párommal szemben, ami megengedhetetlen, de ha ő így szólt vissza, vérig voltam sértve... Velem ezt tették a hormonok.

Szóval, üljetek le, beszéljétek meg. Végül mi is ezt tettük, de csak azután, hogy 2 hétre elhúztam a gyerekemmel otthonról. Akkor jöttem rá, mi a helyzet, utána beszéltük meg. Aztán már sokkal kevesebbszer fordult elő, de ha furcsán reagált, mindig megkérdeztem, hogy bunkó volt-e a hangsúly... És olyankor mindig az volt!!! :(

Persze a hazugság erre nem mentség, főleg, ha nagy dologban hazudik...

Mindenképp rendezzétek a soraitokat, pároddal is, meg utána anyósékkal is. Nem várhatod, hogy azonnal ölelgetni fognak, de szerintem ennyi ellenségeskedés után ők se fogják elvárni...

Tudod, sokakban benne van az a régimódi nevelés, mely szerint a nő tartja össze a családot (és ez valahogy így is van, de ő egyedül nem elég hozzá), és ha az előző házasságod tönkrement, valószínűleg te tehetsz róla. És innentől jogosnak vélik azt a félelmüket, hogy nem vagy elég jó a fiuknak...

20. OlíviaAnna (válaszként erre: 17. - 3d5b901f2d)
2009. júl. 4. 22:59
Egyébként hogy viselkedik a párod? Nem vagy elég konkrét, nem világos, hogy mi bajod van a pároddal, csak annyi, hogy nagyon dühös vagy rá. "Eleresztette magát velem szemben" - hogy érted ezt? Hazudik? Miben nem mondott igazat?
19. OlíviaAnna (válaszként erre: 10. - 3d5b901f2d)
2009. júl. 4. 22:54
Egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy a "hatalmas szakadék" nem a párod és családja közt van, hanem közted és a párod közt. Szerintem koncentrálj a kettőtök kapcsolatának rendbetételére. Elvégre nem a szülőkkel kell élned, jóban lenned. Az pedig természetes, hogy a szülők nem fogadták kirobbanó örömmel, hogy egy elvált anyukával jött össze a fiuk. Nem kis érdem, hogy miután jobban megismertek melléd álltak.
2009. júl. 4. 22:51

Kata! A pároddal beszéltél már erről, hogy mi bánt téged? Először vele kellene leülnöd és tisztáznod a dolgokat (ha még nem tetted meg) és ha sikerül, utána jöhet a családja. Viszont először 100%-ig biztosnak kell lenned, hogy bármi is történik, melletted áll a családjával szemben. Ha ez nem így van, előfordulhat, hogy ellened fordul a családja előtt is...ennél nincs rosszabb!

A férjemet sem akarták elfogadni a szüleim (pedig gyermektelen, független volt), majdhogynem választás elé kényszerítettek, vagy ők, vagy a párom. Én végig a párom mellett álltam, vállalva a következményeket is...így enyhültek meg, de igazán anyu csak apu halála után fogadta el, amikor látta, mindenben számíthat rá.

Nem egyszerű helyzet ez, és nagyon sajnálom, hogy a családi állapotod és a gyermeked miatt viseltetnek előítélettel irántad és nem kíváncsiak a személyiségedre. Ez az ő szegénységi bizonyítványuk (most finoman fogalmaztam).

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook